Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-10-22 / 43. szám
Az alábbi történet a képzelet szüleménye. Az eseményeknek nincs valóságalapjuk, talán csak annyiban, hogy egy csütörtöki napon 4.51 és 11.09 óra között játszódtak le. A színhely egy nem létező kis szigetország: Vekonloss, amely egyetlen térképen sem található meg. A szereplők is mind kitalált szentélyek, az esetleges hasonlóság csak a véletlen müve leltet. H amarosan pirkad - nézett kelet felé Négyes. Mindig bizser- gető izgalom fogta el, ha fel kellett húznia az álarcot. A két lyuk beszűkítette előtte a világot, és csak a célját látta. Ő Így magyarázta társai előtt a „sapka” feladatát. Röhögtek is rajta eleget, de féltek is tőle. Tudta, hogy egymás között csak Kígyónak nevezik. Igen, ez találó. Itt lapul már tizenkét órája, és lesi áldozatát. Büszke volt rá, hogy Alex bevette a csoportba. Líbiában találkoztak évekkel ezelőtt, neki akkor ott már égett a lába alatt a talaj. Kapva kapott az ajánlaton. Ez való neki. Különleges Csoport. Ráadásul nem hivatalos. Mindig a háttérben maradni - és az állandó veszély. Ez éltette. Mint most is. Bár könnyűnek tűnt a feladat. Nem kell meggyilkolnia senkit. Ez kissé elkeserítette. Kilépett az autóból. Milyen furcsa - csak két körszeletet látott a harminc méterre levő házból. Sietnie kellett: bármikor megjelenhettek az utcán az ingázók. Ókét is volt ideje megfigyelni. Reggel mentek, délután jöttek. Négy kilométerre volt a főváros. Már hallotta a meginduló forgatag elhaló zaját. Futva, osonva közelítette meg a kétszintes tengerparti villát. A hátsó kisablakon mászott be. Belehallgatott a csendbe, csak távoli szuszogás ütötte meg a fülét. Villámgyorsan a beépített páncélszekrényhez lépett. Egy perc, s a kezében voltak a Bizonyítékok. Ügy hagyta el a házat, ahogy jött. Mint egy kígyó. A tengerből éppen felbukkant a nap. *** Az Öreg korán ébredt. Már régóta nyugtalanította valami - végzetes jelnek vette, hogy a hétfő reggeli úszás sem tudta igazán helyrehozni. Szinte drogként kívánta a vizet. Talán már sosem lesz hétfő - sóhajtotta. Az utóbbi napokban minden porcikáját átjárta a félelem, csak Filiusra, egyetlen utódjára gondolt. Mi lesz, ha baja történik. Mi lesz a szigettel, ha azok veszik át a hatalmat. Az újságok is csak arról cikkeznek, és már a televízióban sem bízhat. Ismét elaludt. ***- Alex hívja a Főnököt. Főnök, jelentkezzen!- Itt a Főnök. Miért hív? Felébresztett. Megmondtam, hogy az akció befejezéséig nem beszélhetünk.- Főnök, sürgősen lépnünk kell. Még ma.- De még nem jött el a mi időnk. És holnap ünnep van. Alex, kicsúszhat a kezünkből a dolgok irányítása.- Jelentkezett külföldi kapcsolatunk. A prefektus már csomagol, és nála vannak az Ellenbizonyítékok. Már nem tudjuk megszerezni. A gépe talán már fel is szállt. Harmadfokú veszély áll fenn, a Kém riadóztatta a Különleges Csoportot. Egyes, Kettes, Hármas, Négyes és a Csempész készen áll. Most futott be a hír, hogy Négyes sikeresen megszerezte a kompromittáló anyagokat.- Alex, vigyázzon! Ha ez kitudódik, jó lesz, ha a szigetről sikerül elmenekülnünk. Vegye tudomásul, én nem tudok semmiről.- Főnök, indítom a Filius-akciót! *** Hol lehetnek az üzenetek? Filius pizsamában állt a szoba közepén. Felesége és két gyermeke fenn az emeleten még aludt. Aggasztották az események. Főleg, ami az utóbbi napokban történt. Meg aztán az az autó. Már napok óta itt látja a kereszteződésben. Lefüggönyözött ablakai mögött mintha valakik mozognának. Mi lehet ez az egész? Hiszen megígérte, hogy minden tartozását rendezi. A Holland bizonyára ideküldte embereit. De nem. A faxot már két napja elküldte, és megegyeztek, hogy csak akkor kap választ, ha „közbejön valami”. A Mercedes már csaknem két hete ott parkol. Kinézett az ablakon. Most is ott áll. Teljesen szabályosan: olyan távolságra a zebrától, amilyet a Betonútforgalmi Rendszabály előír. Milyen nevetséges, futott át az agyán, a BeRe mindössze héhány száz kilométer útszakaszra vonatkozik. A Főnök - sértő, hogy az Öregem előtt is így szólíttatja magát - a Stadion-gyűléseken mindig azt kiabálja a mikrofonba: „Földúton jutunk el a Csodák Birodalmába!” Furcsa, hogy éppen most jutott mindez az eszébe. De a Szócső sem hagyta nyugodni: naponta ontotta a Holland Kapcsolatról szóló cikkeket. Napok óta felesége is furcsán viselkedik. Tegnap is jelenetet rendezett: elmegy az anyjához, nem bírja, ahogy a szomszédok méregetik. A múltkor is az az utálatos vénasszony szinte nekirontott: „Hé, kedveském, csakugyan igaz, amit az Újság ír? Hogy a férje csaló.” Egyszerűen így: csaló. Pedig ha tudnák. Biztos volt benne, hogy az üzeneteket tartalmazó papírköteget a széfbe tette. Most meg nincs ott. De hol lehet? Kiment a fürdőszobába. ***- Gyertek már! Ha a Csempész megsejti, hogy riadó idején a Csitrivel hancúroztunk, megnézhetjük magunkat. Alexről nem is beszélve. Tudod, hogy mennyire utálja a nőket. Mert „tehetetlen” - nógatta társait Egyes. Alex impotenciáját minden alkalommal felvetette, ha Kettes és Hármas társaságában töltötték el az éjszakát „édesnégyesben” a Csitrivel. - Sietnünk kell! Csempész már biztosan vár - folytatta az öltözködést Egyes. - Csempész, Csempész. Mást sem tudsz, csak a nevét hajtogatni. Rohadt talpnyaló vagy. Sejtjük, hogy ti ketten néha maszekoltok - Kettes szavaira Hármas csak bólogatott, miközben a katonai mundérját igazgatta a szállodai lakosztályban elhelyezett hatalmas tükör előtt. - Tudjuk azt is, miért nyírtak kopaszra - szólalt meg az amúgy hallgatag Hármas. - Egyszerű, mocskos provokátorok vagytok. Az a szegény félvér a kórházban halt meg, miután jól helybenhagytátok - folytatta Kettes. - Ti csak ne beszéljetek... Az akcióról pedig csak annyit, hogy utasításra dolgoztunk. A Terv szerint kell terjeszteni a Sziget ,jó hírét”, he- he-he - villantotta elő hatalmas lófogait Egyes. Hármasnak a hideg futott végig a hátán - mint mindig, amikor meglátta az agyarakra emlékeztető fogakat. Most is „elkezdett fázni”, amikor visszagondolt Egyes áldozatára: 3 fontnyi hús hiányzott a testéből... Befejezték az öltözködést, becsapták MADI GÉZA * *** maguk mögött a lakosztály ajtaját, és kisétáltak a hotelból. *** Az Öreg felriadt. Valamit álmodott, de nem tudott rá visszaemlékezni. Ránézett a faliórára. Hat múlt két perccel. Lezuhanyozott, felöltözött, iratmappáján kívül magához vette az előre összecsomagolt kézitáskáját, és elindult a szolgálati autóhoz. A gépkocsivezető és a két ismerős testőr már várta. A páncélozott jármű felé tartva érezte, hogy feloldódott benne a hajnali szorongás. A délutánra gondolt: három napot tölthet a hegyekben, mindenkitől elzárva. Esetleg csak személyi titkára zavarhatja nyugalmát. De majd elküldi az Erdész kocsmájába - döntötte el magában. Beült az autóba, s az szirénázva indult a Királyi Palota felé. ***- Kém hívja Alexet. Alex, jelentkezz!- Mi van ezzel a vacakkal? Pedig azt mondták, a legmodernebb típus. Még nincs is forgalomban. Kém, jelentkezz!- A francba, szólj bele már!- Bocsánat, Alex. Most jövök az eligazításról. Tudja, meg kellett szerveznem a „balesetet”. Nyolc emberem leállítja a forgalmat. Ez a feladatuk, aztán visszavonulnak. Harminc másodpercre van szükségük. Szegények, nem sejtenek semmit. *** Becsúszott a volán mögé. A Bizonyítékokat tartalmazó borítékot a szomszédos ülésre dobta. Ha eljön az ideje, „be kell vernie” őket. A nap már az arcát égette. Meleg nap lesz - futott át az agyán. Várt. A nyugati égbolton sötét fellegek kezdtek gyülekezni. *** A család együtt ült az asztalnál. Az utóbbi hónapokban egyre ritkábban volt rá példa. Filiust elkeserítette, hogy már az idillikus reggeli hangulat is kiveszett a házból. Az egy órája lejátszódott veszekedéstől még mindig keserű volt a szájíze. Pedig ha akármi történne, biztosan mellé állna - olvasta ki felesége szeméből. Egy falat sem ment le a torkán. Fél tizenegy volt. Indulnia kellett. Az erdei tisztáson négy autó várakozott a gyorsforgalmi út felé fordulva. Egyes a Szócsövet lapozgatta. Álkapcsa szüntelenül mozgott - fogai belemélyedtek a rágógumiba. Kettes izzadt tenyérrel markolta a kormányt. Patakokban folyt róla a víz. Hármas szundikált. Szeretett várakozni. Eleredt az eső. ***- Alex hívja a Főnököt. Főnök, jelentkezzen!- Mit akar? Megparancsoltam, hogy ne zavarjon. A Hívők már gyülekeznek. Feli kell készülnöm a délutáni szeánszra.- Filius késik. Kicsúszhatunk az időből. A prefektus gépe tíz perc múlva landol. Csak fél óráig tudjuk késleltetni a beléptetést.- Tegyen meg mindent az akció sikeréért! Mostantól csak a Kémmel tartsa a kapcsolatot. *** Az Öreg szokatlan vitalitással tett eleget állami kötelességeinek. Már négy nagyköveten és két miniszteren volt túl, s nem érzett fáradtságot. Minden úgy ment, mint a karikacsapás. Közvetlen beosztottjait - kellemes ünnepeket kívánva - hazaküldte. Személyi titkára is készen állt. Elindultak a hegyekbe. *** Négyes látta, ahogy automatikusan felemelkedett a garázs ajtaja, s kigördült a világos színű luxuskocsi. Itt, néhány méterrel előtte kellett elhaladnia. Most már nem bújt el. Most már nem kellett. Az akció lényegében most indult. Felhívta a Kémet. ***- Kém hívja Alexet. Alex, jelentkezz!- Itt Alex. Mi történt?- Filius elhagyta a villát. Négyes követi. Néhány perc múlva elkapjuk.- Kém, onnantól kezdve Csempészé a főszerep. A fiúk eltűnhetnek. *** A gyorsforgalmi úton sűrű volt a forgalom a főváros felé. Tíz perc is eltelhetett, mire be tudott sorakozni. Már nem nézett a mikrobusz felé. Csupán a tudatalattija érzékelte, hogy valaki ült a volán mögött. Háromnegyed tizenegy múlt. Sietnie kellett, ezért nem vette észre, hogy négy autóval mögötte kivágódott a kereszteződésből a mikrobusz. Fékek csikorogtak a vizes úton. Luxuskocsijával éppen egy zöldséggel megrakott furgont előzött. Az autó ablaktörlője szüntelenül dolgozott. ***- Az Austral Airlines 666-os mel- boume-i járata 11.09 perckor indul. Kérjük, fejezzék be a beszállást - a hangosbeszélő túlharsogta a repülőtéri zsivajt. A stewardess újra megszámolta az utasokat. Még hárman hiányoztak. Már csak ketten: a kalapos, 50 év körüli férfi régi ismerősként üdvözölte. Kéthetente utazott ezzel a járattal. No, még kettő. Az egyikről tudta, hogy tolószéken érkezik, és - aludni fog. Már el is rendezte számára a helyet a gép egyik szabad sarkában. *** A negyedik autóban ülő Csempész már látta a lassan közelgő gépkocsit. Ismerős autók előtte is, mögötte is. És a mikrobusz. Tehát minden rendben. - nyugtázta. Intett a többieknek. Felbőgtek a motorok. Még száz méter, ötven, húsz, tíz... - Most ! - ordított bele az adó-vevőbe. A veszély halvány árnyéka akkor telepedett rá, amikor utolérte a ván- szorgó járműveket. De rögtön el is hessegette. Zuhogott. Bizonyára ezért lassult le a forgalom - gondolta. De mi történt? Az autók keresztbefordultak előtte. Belenézett a tükörbe. Háta mögött is gumik csikorogtak a betonon. Rálépett a fékre. A luxuskocsi táncolva megállt. Nem mozdult semmi. Nagyon egyedül érezte magát. És akkor oldalról, ahonnan nem várta, újabb négy gépkocsi bukkant elő nagy sebességgel. Még szinte mozogtak, amikor megpillantotta a kiugráló álarcosokat. Felrántották kocsija ajtaját. Mundért, bőrkabátot látott... Akkor ütötték meg először. Elesett. Hát- rafeszítették a kezét. *** N égyes látta az egész akciót. A mikrobusszal a világos autó mellett fékezett. Kiugrott, felrántotta a hátsó ajtókat. Négyen hozták a megbilincselt fiatalembert. Beültették a mikrobuszban elhelyezett tolókocsiba. Csempész félrántotta az ingujját, s kábítószert fecskendezett a karjába. Négyes rájuk zárta az ajtókat, majd a volánhoz ugrott, s indított. A többieket már nem látta. A műúton helyreállt a forgalom. ***- Utolsó felszólítás indulás előtt. Kéijük, foglalják el helyüket. A gép azonnal indul - a hangosbeszélő monoton hangon ismételgette a szöveget. A stewardess ekkor pillantotta meg a tolókocsit. Csempész eltolta előtte. A repülőgép hatalmas robajjal indult el a felszállópálya felé. ***- Kém hívja Alexet!- Itt Alex. Mondja gyorsan! Sikerült?- A madárka elszállt, most már jöhet akár a prefektus is.- A rendőrség is a markunkban van. Majd a Szócsőn keresztül mindent elintézünk.- Kém! Még annyit. Hétfőn várom a hivatalban. A Filius-akciót felejtse el! FIKC»Ó ___________________________________________________________________________________ 1995. október 22. l/BSŰmBp
