Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-07-09 / 28. szám
Amikor suzy Miller elkezdte írni a búcsúlevelét, esze ágában sem volt öngyilkosságot elkövetni. Csak a férjét akarta megijeszteni, s rábírni arra, hogy bocsásson meg neki.- A bolondulásoknak vége! - kiáltotta Suzy. - Már nem szabad több butaságot elkövetnem. Hol találnék még egyszer ilyen dúsgazdag férjet, mint amilyen Herbert? Suzynak valóban megvolt mindene, amit csak akart. Ám ő újabban egy programozót szeretett volna megkaparintani.- Ó, néha olyan kellemetlen, ha az embernek férje van - folytatta. Suzy már csak ilyen volt három éve tartó házassága ideje alatt. Azelőtt együtt laktunk albérletben New Yorkban. Eldugott kis színházakban játszottunk epizódszerepeket. Suzy művészneve Suzy Starr volt, én a színházban is a polgári nevemen, mint Patrícia Lewis szerepeltem. Egyik alkalommal egy ismerősünk meghívót szerzett nekünk egy előkelő estélyre. Megtudtuk, hogy filmszakemberek is lesznek ott, mire Suzy lázba jött, s ezt mondta:- Hát ez nagyszerű alkalom! Lehet, hogy eljutunk Hollywoodba! Suzy nyomban megérkezésünk után elvegyült a társaságban, s én is követtem őt. Amikor megpillantottuk Herbertet, már tudtuk, hogy egy valódi, élő filmproducerre akadtunk, hiszen teljesen olyan volt, mint azok; a szájában drága szivar, kopasz volt és hordóhasú. Már-már rászántam magam, hogy megszólítom, de hirtelen megijedtem, ezért kimentem, hogy a tükör előtt megigazítsam a hajamat. Mire visszamentem, Suzy már lefoglalta. Mivel többre nem volt bátorságom, csak bámultam a barátnőmet. A haja gesztenyeszínű volt, a szeme zöld, a bőre sápadt, s testhezálló ruhát viselt, mely kihangsúlyozta remek alakját. Az a férfi igazán örülhetett, hogy Suzy egyáltalán szóba állt vele. Egyszerűen elbűvölte Herbertet. Aztán hamarosan megtudta, hogy a mi „filmproducerünk” a valóságban játékgyáros, négy államban vannak gyárai, özvegy és szabad.- Nem is csodálom, hogy nem volt képes levenni rólam a szemét - mondta nekem Suzy a fürdőszobában. - Megmutatta a volt felesége fényképét. Olyan volt szegény, mint valami kiöregedett bulldog! Amikor másnap hatalmas csokor orchideát hozott egy küldönc a lakásunkba, Suzy már biztos volt benne, hogy megkaparintotta Herbertet. Kapott aztán még néhány drága apróbb ajándékot, majd nercbundát, s ezután Herbert megkérte a kezét. Bár Suzy nem nagyon vágyott a házasságra, mégis igent mondott. Nem sokkal az esküvőjük után Suzy eljött hozzám, s ezt mondta:- Úgy látom, hogy ha egy lány gazdag férjet kap, elveszti színésznői ambícióit...- Én is így lennék, ha nem kellene havonta lakbért fizetnem - mondtam neki, remélve, hogy észretér, s vagyonából nekem is juttat valamit. Ám ő inkább a telkemre beszélt:- Rád is sor kerül, Pat. S ha úgy tesz, fejd ki belőle a tehető legtöbbet!- Hát persze, de én, sajnos, ebben nem vagyok annyira ügyes, mint te - feleltem.- Akkor tanulj tőlem! Hiszen az étet olyan rövid, ha a jólétet nem kaparintod meg most, amíg fiatal és szép vagy, később ez már nem fog sikerülni! Herbert akkor negyvenhét éves volt, Suzy húsz évvel fiatalabb. Az újdonsült férj kijelentette, hogy gyereket szeretne.- Képzeld el - mondta Suzy. - Negyon keltett uralkodnom magamon, hogy ki ne öklen- dezzem az egész ötvendolláros vacsorát.- S mit mondtál?- Jobb színésznő vagyok, Pat, mint hinnéd. Ha hallottad volna, hogy miket összebeszéltem neki... Ha az első feleségével tizenkilenc évet kibírt úgy, hogy nem volt gyerekük, ki fogja bírni vetem is gyerek nélkül.- És ha mégis teherbe ejt?- Tablettákat szedek. De mondd, hát nem bolond ez a férfi?! Azt hiszi, hogy kotlóstyúkká változom, csakis azért, hogy neki fia tegyen. Minderről Herbertnek persze sejtelme sem volt. Amikor egyszer elmentem hozzájuk, éppen influenzás volt, s azt mondta, Suzy orvoshoz ment, hogy kivizsgáltassa magát, miért nem esik teherbe.- Nagyon szerene kisbabát - mondta Herbert oly szomorúan, hogy szinte megsajnáltam. Szegény, nem sejtette, hogy felesége nem orvoshoz ment, hanem új zenés darabunk egyik férfi főszereplőjével randevúzik. Ennek ellenére Suzy féltékeny volt Herbertre. Azt mondják, mindig a férj az utolsó, aki értesül felesége hűtlenségéről. Suzy azonban olyan óvatos volt, hogy Herbert soha, egyik kalandjáról sem tudott meg semmit. Egy kivétel azért mégis akadt. Úgy kezdődött a dolog, hogy Herbertnek szolgálati útra keltett mennie. Suzy úgy vélte, ez remek alkalom arra, hogy legújabb szeretőjével, a programozóval elutazzon a Bermudákra. Herbertnek azt hazudta, hogy a családját megy meglátogatni, wisconsini farmjukon. Herbert így búcsúzott tőle:- Milyen kár, drágám, hogy onnan nem telefonálhatsz. Ott ugyanis még mindig nincs telefon. Suzy férje távozása után nyomban összecsomagolt, s három órával később a bőröndjeivel, s természetesen a programozóval együtt megérkezett a Kennedy repülőtérre. Nem sejtette, hogy Herbert gépe még nem szállt fel egy bombariadó miatt, s ezért a repülőtér egyik csarnokában Suzy, oldalán a szeretőjével, szembeta- lálkozottt a féijével. Suzy annyira megdöbbent, hogy életében először, teljesen megnémult. De nem is tett volna értelme beszélni. Herbert megismerte őt, annak ellenére, hogy szőke parókát és sötét szemüveget viselt. Suzyt annyira megviselte a dolog, hogy képtelen volt elutazni a Bermudákra, inkább hazatért. Herbert viszont elutazott a szolgálati útjára. Suzy még aznap délután telefonált nekem.- Pat, benne vagyok a pácban - sóhajtozott, s miután mindent elmondott, még hozzátette: - S amikor ott álltam előtte tátott szájjal, Herbert azt mondta, hogy ha hazatér, eljön hozzám összecsomagolni a dolgait. Most mit tegyek? A hangja olyan meggyötört volt, hogy nyomban elrohantam hozzá. De mire megérkeztem, már ismét a régi Suzy állt vetem szemben. Ezt mondta:- Azért nem olyan reménytelen a dolog, mint amilyennek látszik. Van egy remek ötletem. Vezekelni fogok...- Hogyan?- Írok neki egy búcsúlevelet, melyben közlöm vele, hogy öngyilkos lettem - kacagott Suzy ravaszul. - Remélem, sikerül Herbertet úgy megijesztenem, hogy megbocsát nekem. Nyomban papírt, tollat hozott, s írni kezdett. Aztán borítékba tette a levelet, s így szólt:- Néha valóban nagyon kellemetlen, ha az embernek férje van... Megcímezte és leragasztotta a borítékot.- Jól figyelj ide, Pat. Szerdán, közvetlenül Herbert visszatérése előtt elmegyek a Plaza szállodába, szobát veszek ki, s várni fogom a telefonhívásodat. A lakásunkhoz közeli üzletből fel fogod hívni Herbertet. Hét órára otthon keltene tennie. De te már negyed hétkor hívd fel, s hívjad mindaddig, amíg meg nem érkezik.- De miért kell telefonálnom neki?- Hogy meggyőződjél a hazaérkezéséről. Ha jelentkezni fog, csapd te a telefonkagylót, s hívj fel engem a Plaza szállóban, hogy elkezdhessem...-Mit?- Beveszek annyi altatót, amennyi csak van a kis üvegben.- Tessék?- Ez része a tervemnek. Pat, figyelj ide, mindjárt megmagyarázom.- Suzy, én a helyedben nagyon félnék.- Én is félek... egy kicsit...- Akkor ne vedd be a tablettákat, csak tegyél úgy, mintha meghaltál volna.- Hm... azt szeretném, hogy élethű tegyen a dolog. Ezért átgondoltam minden egyes részletet, hogy minden rendben tegyen. Ha majd telefonálsz nekem, az tesz a jel, hogy Herbert megjött, te pedig azonnal elmész a lakásunkba, és átadod neki ezt a levelet. Úgy kell tenned, mintha nem tudnád, mi áll benne. Én azután várok még vagy tíz percig, s csak utána szedem be a tablettákat.- És mit mondjak neki?- Mondd azt, hogy míg te a színházban voltál, én valószínűleg a régi kulcsommal kiI nyitottam volt közös lakásunkat, mert amikor hazatértél, ott találtad ezt a levelet, s mellette egy cédulát ezzel a szöveggel: Kedves Pat! Kértek, vidd el ezt a levelet Herbertnek. Tegyél úgy, mintha a levél megijesztett volna, s mivel azt gondoltad, hogy valami fontos tehet benne, nyomban elhoztad Herbertnek. Meg tudsz jegyezni jól mindent, Pat?- Igen.- Ha felnyitja, s elolvassa, tegyél úgy, mintha rosszul tennél.- Már most is rosszul vagyok.- S ha megkérdezné tőled, hogy hol vagyok, nehogy eláruld!- De akkor hogyan talál rád?- Könnyen. Neked hirtelen eszedbe fog jutni, hogy azt mondtam, fel akarom idézni a múltat. S ha ez nem lesz elég, javasoljad neki, hogy menjen el a Plaza szállóba, ahol a mézesheteinket töltöttük. Biztosan odatelefonál majd, s megkérdi, ott lakik-e Mrs. Miitett. Mire természetesen azt fogják neki válaszolni, hogy nem.- Nem?- Perszehogy. De Herbertnek tesz annyi esze, hogy megemlíti a művésznevemet is, ott lakik-e Starr művésznő, mire igennel fognak neki válaszolni, s megadják a szoba számát is.-Nagyszerű!- S még egy okom van rá, hogy a Plaza szállót választottam. A szálloda ugyanis közel van a lakásunkhoz, s mivel a hitelesség kedvéért beveszem az összes altatótablettát, biztosra akarom venni, hogy Herbert mielőbb odaér és feléleszt.- És ha mentőautót hív? Vagy a rendőrséget?- Akkor te hívd fel az ismerősömet, azt az orvost az Ötödik Avenue-ról, hogy jöjjön el hozzám a Plaza szállóba. Suzy elégedett volt önmagával.- Látod, minden a legnagyobb rendben tesz!- Suzy, de azért ez mégis szörnyű!- S a hajamat úgy fésülöm majd, ahogy Herbertnek tetszik. Mit gondolsz, fekete vagy fehér alsóneműt vegyek fel?- Talán fehéret... Suzy bólintott, s átadta nekem a borítékot. Az életben azonban nem mindig történik minden a kiagyalt terv szerint. Szegény Suzy, nyugodjék békében! Herbert természetesen azt mondta nekem, hogy Suzy ruhái, bundái az enyémek tehetnek, de én nem akartam elfogadni. Suzy azt hinné, hülye vagyok, amiért nem fogadom el, amit kínálnak. Mindig azt mondogatta: - Ha eljön a megfelelő alkalom, ne engedd ki a kezedből, Pat. Igaza volt. Megfogadtam a tanácsát, s most, mivel Herbert felesége tettem, saját bankszámlám van. Igen, sokat tanultam Suzytól, s ezért hálás is vagyok neki. Az utasításait is pontosan teljesítettem - egy kivételével. Valóban bölcsen cselekedtem, amikor a levelére bélyeget ragasztottam, s bedobtam a postaládába... Sági Tóth Tibor fordítása SZABÓ LŐRINC Hajnali rigók íajnali négykor bekiabáltak, ahogy a torkukon kifért, (bár az ablak alatt a fáknak zöld korcsmáiba még alig ért, még nem is ért új fénye a napnak) s mint a bolondok, úgy kacagtak, kurjongattak az ablak alatt vad vigadozásban a kerti rigók. Hajnali négykor e szárnyas égi korhelyek dala vert ma fel. Micsoda hangok csetepatéi! Füttyök, sípok, ezer meg ezer! Bosszantott ez a csibészlárma, de a szívem nemsokára együtt dalolt, egy nótára vert veletek, buta sárgarigók. S mintha én volnék a hajnal, mintha én volnék a kert, úgy megteltem e friss zsivajjal, úgy telezengett az irigyelt állati jókedv bölcsesége, hogy valami könnyű égbe, földöntúli békességbe vittek, emeltek a földi rigók. Hajnali négytől harsogott a korhelynóta az ablak alatt; úgy zengett az a dal, hogy azóta nélküle is csupa fütty a nap; csupa fütty, pedig elhallgattak s reggelre emlék maradt csak, hogy milyen éktelenül mulattak a hajnali kertben a sárgarigók. :rúsí | ; ; : j IRODALOM 1995. július 9. l/BSámnp
