Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)

1995-10-15 / 42. szám

1995. október 15. RIPORT

— mondja a lélekgyógyász

A fiatalember behunyt szemmel ült, nem reagált a köszönésemre, amikor beléptem a szobába. Testen kívül van... - figyelmeztettek. Jó kis idő telt el addig - miközben mi többiek beszélgettünk amíg kinyitotta a szemét; s további néhány perc, mire teljesen magához tért. Fél óráig testen kívül - otthon járt Királyhelmecen. Ezúttal nem tartott sokáig a testelhagyás - de volt már két és fél órás „utazása” is. Veszélyes lehet az exoma- tózis: ha valaki nem tudja, meddig húzhatja az ezüstfonalat, az könnyen elszakadhat, s a lélek nem tud visszajutni a testbe - mondta Varvarinec Arnold pozsonyi látogatásakor. Különös fiatalember. Gyereknek is más volt, mint a többi. Szerette a magányt, nem vonzotta a közösség. A magány jó volt - sok olyan információt szerzett, amit úgysem oszthatott volna meg másokkal. Nem értették volna. Mesélt: hetedikes vagy nyolcadikos lehetett, amikor betegségében, negyvenegy fokos lázálmában Jézus szólt hozzá. Láza csillapodásával csak a nagymamájának fedte fel titkát. A nagymama sírt, féltette a gyereket. De ő meg akarja tenni, amire kérték, mondta, mert az emberiségnek szüksége van az utolsó figyelmeztetésre.

A gimnáziumban - éppen matekórán - érzékelni kezdte az aurateret, színesben. Megkérdezte a barátjától, ő is látja-e az osztálytársak auráját. A barát nem látott semmit. Sokat csavargón egyedül, feljárt a helmeci Nagyhegy tetejére, nézte a csillagokat, s érezte; valami zajlik körülötte. Nyolcvankilencben elvégezte a Silva-tanfolyamot, s ak(Pereszlényi Géza felvételei)

kor még erősebben tudatosította: van valami adottsága, ami másokban nincs meg. Még nem tudatosan - de meggyógyította egy rehabilitációs nővér karját.

0 Ez volt az első gyógyítása?- Ez volt az első, ami sikerült. Megtörtént, hogy síró csecsemőt adtak a kezembe, csak viccből, hogy nézzem meg, mi baja. És a pici abban a pillanatban abbahagyta a sírást. Ha ránéztem a kutyákra, lefeküdtek, vinnyogtak, de nem támadtak.

0 Oroszlánt nem próbált megszelídíteni?- Nem, de ilyesmire nem fecsérlem az energiámat. Azt csak nemes célokra szabad felhasználni.

0 Mióta foglalkozik ilyen dolgokkal?- Nyolcadik éve.

0 Olyan régen? Hiszen annyira fiatal!- Lassan huszonnégy éves leszek. A kor nem számít. Aki már kiskorában kiválasztatott, más ember lesz, mint a többi - hacsak nem követ el valami rosszat az élete során. Elég egyetlen rossz gondolatot küldeni valaki felé. Senkinek sem adatott meg, hogy a középutat járja. Vagy megy a jó, vagy a rossz úton. Mindenki felelős a sorsáért. Döntenem kellett. Tavaly, november huszonnegyedikén megfogadtam, hogy vállalom a feladatot. Akkor kezdődtek azok az események, amelyeket nem tudok megmagyarázni. Megkérdeztem az asztrális mestereimtől, hogy miért éppen én?

0 Kapott rá választ?- Igen.

• Tehát: miért éppen ön?- Erről nem beszélhetek. De ebben közrejátszik az információ. Esténként, az égboltot figyelve, számtalan olyan jelenséget láttam, ami nem földi eredetű volt... Tavaly külföldön voltam, s egy éjszaka erős nyomás ébresztett fel. Zúgást hallottam. Úgy éreztem, mintha az orromat pumpálnák fel. Kinéztem az ablakon. Három gömböt láttam, két kicsit és egy nagyot. De nem nagy jelentőséget tulajdonítottam az esetnek. Augusztusban hazajöttem, és októberben lehetőségem nyílt rá, hogy elmenjek Visegrádra, Gyurcsokékhoz. Megtiszteltetésnek vettem, hogy egy hónapig a mester, Gyurcsok közelében gyógyíthattam. Ó csak azt veszi fel, akinek adottsága van, s akinek földönkívüliekkel van vagy volt kapcsolata. Engem elvittek a földönkívüliek. Ahogy feküdtem, éreztem, hogy paralizáltak, nem tudtam mozdulni, kiabálni akartam, de nem jött ki hang a torkomon. Tudtam, hogy el akarnak vinni, úgyse tehetek ellene semmit. Összeszedtem minden energiámat meg akaraterőmet, s azt mondtam magamban; figyelj. működj velük együtt, hogy ne történjen bajod. Behunytam a szemem, erősen koncentráltam. Egyszer csak láttam, hogy bent vagyok az űrhajóban egy fehér asztalon, a fejem felett lámpák, mellettem négy szürkésbarnás, mandulaszemű lény. Csináljatok velem, amit akartok, mondtam, én nem védekezem. Erre átnéztek és elengedtek. Megmutatták az űrhajó egy részét. A mai napig emlékszem rá.

0 Milyen volt?- Az űrhajóról nem nyilatkozom. Egy pillanat lehetett, s egy terembe szálltunk. Én is kiszálltam. Két androida bevitt egy háromszor négy méteres szobába; fehér ágyon egy humanoidféleség feküdt, s csak annyit mondott: régóta várlak. A kezét nyújtotta, s egyik kezéből fehéres-sárgás, spirális alakú erős fényt bocsátott ki a harmadik szemem felé. Éreztem, hogy feltöltődöm. Miközben a humanoid energiát adott, mondott néhány dolgot.

• Mit?- Erről még nem nyilatkozhatom. Ahogy fogyott az energiája, úgy tűnt el, csak a lepel maradt az ágyon. Az utolsó szavai ezek voltak: mindig ott leszek melletted. Miután eltűnt, a többiek bevittek a nagyterembe. Megmutatták az Energianyaláb nevű űrhajót. Azt mondták, a Föld lakosainak kevés idejük van a pusztulásig, megkezdődött a visszaszámlálás.

0 Nem lehet azt megakadályozni?- Az emberiség saját maga okozza pusztulását. Megkérdeztem a kontaktőrömtől, hogy miért. Azt felelte: azért, mert nem ismerjük az univerzumi szeretetet. Amikor reggel visszahoztak a Földre, gyógyítani kezdtem, de másképp, mint azelőtt.

0 Miben volt a változás?- A kezembe beültettek egy kapszulát, és jó pár helyen megoperáltak.

• Látható nyomai voltak?- Voltak, de lassan eltűnnek. Az orvosomnak is megmutattam. Erre nincs magyarázat, mondta. Két hónapig látni lehetett a nyomokat, mert este tízkor mindig begyulladt, fájt, nyomást éreztem. Mindenkinek mutogattam, sokan látták, főleg a barátaim közül.

0 Nem röntgenezték meg a kezét, hogy látszik-e a beültetett kapszula?- Minek kapjon az ember fölöslegesen sugárzást? Egyébként is eleget kapunk belőle... Rájöttem, hogy át tudom venni a karmát, és ledobni magamról. Anyuval és nagyival élek - csak ők vannak nekem. Anyu egy reggel felkeltett, hogy csinálj valamit a hátammal, mert nem bírom ki. Leveszem a karmádat, mondtam neki, de tizenöt percig feküdj és imádkozz. Abban a percben, ahogy átvettem a karmáját, nagyon megfájdult a hátam. Lemélyültem a karmába, imádkoztam, bűnbánatot tartottam - anyu helyett. Délutánra leesett a karma. Elgondolkoztam azon, hogy ha

ez sikerült, miért ne próbálkozhatnék a súlyosabb betegségekkel, a rákkal. Volt egy daganatos betegem. Kemény kezelést kapott, egy hónapig naponta foglalkoztam vele. Az egyik kezelés alatt átvettem a karmát. Másnapra eltűnt hóna alól a csomó. De nekem még aznap este kijött... Nagyon idegesített, fájt. Hogyan szabadulok meg tőle? Megkerestem hát hozzá az utat. Egy héten belül leesett a karma, eltűnt a daganat. Az orvosi ellenőrzésen az illetőt gyógyultnak nyilvánították. De nem ez az egyetlen ilyen esetem.

0 Ha egy beteggel ilyen sokat foglalkozik, nem merül ki?- Nem, mert nem használok bioenergiát, Minél többet adok, annál többet kapok. Ez felsőbb törvény és ezért nem szabad rosszra használni ezt az erőt.

0 Az orvosokkal milyen a kapcsolata?- Sohasem cáfolom meg az orvosokat. Szeretném, ha együttműködnének a természetgyógyászokkal, mert vannak esetek, amikor az orvostudomány nem tud segíteni, de mi igen. Ha én nem tudok segíteni, orvoshoz küldöm a beteget, hiszen a természet- gyógyász nem tud operálni, nem tudja elvégezni a laboratóriumi vizsgálatokat. Az orvosok között vannak, akik sarlatánnak tartanak, vannak, akik titokban küldik hozzám a beteget, és vannak, akik nyíltan vállalják az együttműködést.

• Melyik eredményére a legbüszkébb?- Egyikre sem, de minden jó hírnek örülök.

0 Sok jó hírt kap?- Kevesen jönnek vissza azzal, hogy nem sikerült. Mindenkit szeretnék meggyógyítani, de ha beleszól a karma, akkor nehéz. Vannak esetek, amikor a beteg - valahol a lelke mélyén - elutasítja a segítséget.

• AIDS-esek mégjiem keresték fel?- Egy már igen. Kezdte magát jobban érezni, aztán eltűnt.

0 Minek tartja magát?- Lélekgyógyász vagyok. Nem a testet kell gyógyítani, hanem az asztrális síkban a lelket. És frekvenciagyógyásznak.

0 Az mit jelent?- Ügy magyaráznám meg, hogy ön például százas frekvencián hajt, én ötvenen, tehát nem vagyunk azonos hullámhosszon. Ha én ráhangolódom az ön frekvenciájára, egy hullámhosszon leszünk, működni fog a gondolatolvasás, diagnosztizálni és gyógyítani is akkor lehet a legeredményesebben.

• Előfordul, hogy nem tud valakire ráhangolódni?- Mindenkire rá lehet hangolódni, de ha valaki nem akarja, abbahagyom. Senkit sem szabad kényszeríteni a gyógyulásra. Sokan várnak tőlem csodát, de a csodát nem én teszem.

0 Történnek csodák?- Sokszor.

0 Akik felkeresik, igazán gyógyulni akarnak, vagy kíváncsiságból jönnek?- Igaz a mondás, hogy ingyen kapjuk, nem becsüljük. De kötelességünk minden felebarátunkon segíteni.

0 Távgyógyítást is végez?- Ha szükségesnek találom, akkor igen. De ez nem szászszázalékos, először látnom kell a beteget. Szeretnék létrehozni egy alapítványt - az alternatív gyógyítás fejlesztésére és azon rászorultak megsegítésére, akik számára elérhetetlen a gyógyulás útja.

Kopasz-Kiedrowska Csilla

Biliárd. Sokunk emlékezetében úgy él e játék, m kiskocsmák legelterjedtebb, legnépszerűbb szóraki sok úgynevezett úri sportnak, a sznobok szórakozá ják. Az igazságot valahol középen kell keresni. Elvit hogy a biliárd egyesíti a játékot, a sportot, a szóra adásul olyan társadalmi esemény, amely egyre tö vonz. A már endített sznobokat főleg azért, mert tűi klubokba népszerű művészek, sportolók, politikusol az ő oltlaliikon mutatkozni sikk... Hazánkban a rém után ugrásszerűen nőtt a biliárd népszerűsége, és g ra szaporodni kezdtek a játéktermek. Mára már te sé vált, hogy az esti mozielőadás, hangverseny után nem egy bárban, hanem a játékteremben köt ki. (E ni itt is lehet.) Manapság már egyfajta státusszim valaki egy-egy johb nevű hiliárdklub tagságával dics

Egy kis történelem

A biliárd feltalálójára, eredetének helyére vonatkozólag nincsenek hiteles adataink. A Révai Nagy Lexikon szerint, állítólag, egy angol szatócs találta ki ezt a játékot, „miután unalmában rőfjével lökdöste az üzleti cégére gyanánt szolgáló csontgolyókat. E kedvelt játékot aztán róla nevezték el. (Billi’yard: Vilmos rőfje)”. Egy másik szaklapban viszont ezt olvastam a biliárd hőskoráról: „Ez a játék a jó öreg Angliából indult el hódító útjára, és az alábbi két szó, a billi (golyó) és a yard, (udvar, pálya) összetételéből jött létre.” És hogy teljes legyen a káosz, még egy verzió: a biliárd kifejezés a francia bilié szóból ered, amely golyót jelent, ám régebben dákót is értettek alatta. Lehet hát választani az eredeztetés változatai közül, ám ténynek tény, hogy az első ismert személyiség, aki hódolt e játéknak, Francois Villon volt. A korabeli feljegyzések azt is elárulják, hogy az első hivatásos biliárdjátékos egy Vanance nevű francia úr lett, aki az 50 „koccanás” világcsúcsával vonult be e sportág történetébe. Ezt a szenzációs teljesítményt 1869-ben egy amerikai kétszeresen is túlszárnyalta. Négy évre rá a New York-i Irwing Hallban első ízben rendeztek világbajnokságot.

De hagyjuk a múltat, pillantsunk a hazai „biliárdbarlangba”!

A Sandlícrj»-Klublnm

A pozsony-dévényújfalui biliárdklubba (nevét a község felett magasodó hegyről kapta) egy kupaküzdelem kellős közepén toppantunk be. A késő éjszakába nyúló rendezvényről nem hiányoztak az érsekújvári első ligás játékosok sem. Ezt a várost egyébként nem véletlenül említem. Újvár ugyanis a honi biliárd fellegvárának számít. Két klubja az országos bajnokság első, illetve harmadik helyén végzett. Fiatal, részben még csak tizenéves játékosai - elsősorban Petro- vics Zoli - már nemzetközi sikerekkel is büszkélkedhetnek.

Fotós kollégámmal egy jó ideig csak figyeltük az ádáz ütközeteket és ütközéseket. Miközben a golyók koccanásának jellegzetes hangját hallgattuk, megpróbáltuk magyarázat nélkül i játékszabályokat, bár azok lultabbak, mint első látásr; Talán azért, mert a biliárd faja is van. Egész más já karambol (lyuk nélküli £ golyóval), a snoocker vaj utóbbi további három jí nyolcasra, a kilencesre és :

re oszlik. Természetesen, szabályokkal.

A nemzetközi előírások í árdversenyek résztvevői c nadrágban, fehér ingben, m csokornyakkendőben állhc asztalokhoz. Ez egyfajta utal itt a gentlemanek párviadala a Sandberg Klub versenye hőségre való tekintettel, leve nyűket és a pillangónyakkei így is alaposan megizzadtak.

A tengeren időnként titokzatos dolgok mennek végbe. Nem gondolunk most a Bermuda-háromszögre, hanem azokra az esetekre, amikor teljesen érthetetlen okokból elhagyja a hajót a személyzet és valamennyi utasa úgy, hogy annak semmi nyoma nem marad. Talán a legismertebb a Mary Celeste kétárbocos hajó esete.

Furcsa rovátkák

Ez a hajó 1872. november 5-én indult el a New York-i kikötőből az olaszországi Genova kikötőjébe. Egy hónappal később az angol Dei Gratia kétárbocos vitorláshajó talált rá az Azori-szigetek és Portugália között. A hajó teljesen elhagyatottan, ám tökéletes állapotban leledzett. Érintetlenül maradt a mintegy 30 ezer dollár értékű rakománya is. A személyzeti kajütökben ott álltak a hajókofferek, és semmi sem utalt arra, hogy valaki sietve csomagolt volna, a ruhák, orvosságok, pipák békésen hever-