Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)

1995-10-15 / 42. szám

A huszonhat éves Marika és a három évvel idősebb Sándor házassá­ga azért futott zátonyra, mert a feleség nem tudott teherbe esni. Pe­dig szinte mindent kipróbáltak. Együttléteiket egy asztrológus össze­állította „menetrend” szerint alakították, váltogatták a helyzeteket; volt olyan hónap, amikor napjában többször is próbálkoztak. Igyeke­zetük hatástalan volt. Nem sokkal a válásuk után Marikát nem várt meglepetés érte. Szolgálati útra küldték, melynek során intim kap­csolatba került egyik kollégájával. Munkatársát azzal nyugtatta, nincs mitől tartania, mivel ő nem eshet teherbe. Mekkora volt a csodálko­zása, amikor pár hét múlva rá kellett döbbennie, hogy tévedett. így derült ki, hogy nem ő az, aki terméketlen, hanem a volt férje. MINDEN HETEDIK HÁZASSÁG TERMÉKETLEN Tény, hogy hazánkban minden hetedik há­zasságban gondot okoz a nők számára a teherbe esés. Ugyanakkor nem mellékes megjegyezni, hogy már régen nem állja meg a helyét az az állítás, mely szerint csakis a nő lehet a hibás az elmaradó gyermekáldás miatt. Sőt. Tudósok megállapították, hogy a terméketlen házas­HOL KERESENDŐ AZ OK? Az első számú gyanúsított a vegyipar. A peszticidek és a különböző vegyi anya­gok, melyek a mosóporokban, fürdőha­bokban és egyéb készítményekben talál­hatók, a szervezetben ösztrogénként visel­kednek. Ez a hormon a petefészekben ke­letkezik, és más hormonokkal együtt a női havi ciklust irányítja. A férfiak szer­vezetében csak mini­mális mennyiségben TERHES GONDOK Egyre több a nemzőképtelen férfi FIGYEL­MEZTETŐ TÉNYEK fordul elő. Ha több van belőle, tulajdonképpen vegyi úton „kasztrál­ja” a férfit - nemzőképtelenné válik. MÉRGEZETT KÖRNYEZET Ságokban fele-fele arány­ban terheli a partnereket a felelősség. Mi a probléma a mai fér­fiakkal? Nem csak arról van szó, hogy túl kényel­mesek az intim együttlétek so­rán? Valóban segíthet a testhelyzetek a váltogatá­sa? Kutatók fel­mérése szerint az utóbbi ötven év alatt a férfiak­nál felére csökkent a spermiumképződés. Elméletileg ugyan egy petesejt megtermékenyí­téséhez elegendő egyetlenegy egészséges spermium. Ennek el­lenére a tudósok vészharangokat kongat­nak: a fiatal férfiak nemzőképessége egyre kétségbeejtőbb. A koppenhágai egyetem tudósai, akik a reprodukciós képesség vizsgálatával foglalkoznak, húsz ország­ban készült 61 tanulmány alapján ütköztek bele a spermiumok „eltűnésének” tényébe. További figyelmeztető tény, hogy mind több fiúgyerek születik fejletlen pénisszel illetve herékkel. S ehhez még hozzá kell tennünk, hogy a hererákban szenvedők száma évente 2,5 százalékkal növekszik. Az állítás, mely szerint a környeze­tünkben lévő egyes mér­gek ösztro- gén „bomba­ként” hatnak, egyelőre nem bizonyított, de egy, Floridában észlelt eset köz­vetett bizonyíték­ként szolgálhat. Az Apopka-tó DDT- peszticidekkel történt szennyezése után a tudó­sok veszélyes jelenségekre lettek figyelmesek: a tóban és a környékén élő aligátorok, halak és mada­rak „férfi tagjaira” nem volt éppen jó hatással a szennyezett víz. Az utódo­kon mindenféle rendellenességgel jöt­tek a világra: a nemi szerveik nem fejlődtek ki teljesen vagy éppen hiá­nyoztak, sőt némely egyedek hímnősek voltak. A tudósok most ép­pen azt vizsgálják, hogy egy, az Apopka-tavihoz hasonló természeti katasztrófa fenyegetést jelenthet-e az emberiség számára. Veszélyeztetett szerelem Eleinte minden csodálatosan és hibátlanul működik. A partnerek megértik egymást, odafigyelnek a másik­ra... Később, amikor megkezdik közös életüket, egy­szeriben apróbb-nagyobb problémák bukkannak elő, szinte a semmiből. A nő úgy érzi, rengeteg a munká­ja, s mind gyakrabban lépi át rosszkedvűen a közös otthon küszöbét. Választottja nem töri össze magát a háztartási munkában, inkább minden szabad idejét a televízió előtt terpeszkedve tölti, s eszébe sem jut, hogy feleségének jólesne a segítsége. Talán egyikük sem sejti még, hogy kapcsolatuk komoly válság felé sodródik, mely szakítással is végződhet. Meg lehet-e vajon előzni? Mit tehetnek ellene? A férfi oldaláról vizsgálva a helyzetet, nézzük meg, milyen hibákat követ el a teremtés koronája a leggyakrabban: 1. Már hosszabb ideje semmiféle gyön­gédséget nem mutat partnernője iránt A nő, amikor hozzákötötte életét párjához, arról ábrán­dozott, hogy mindig figyelmes, gyengéd lesz hozzá. Ezzel szemben a kiábrándító valóság az, hogy már szinte csupán egyszer egy évben mutat valamifajta gyöngédséget. Mit tehet ilyen helyzetben Éva lánya? A legokosabb dolog az, ha egyenesen partnere szemébe mondja, mi az, amit hiá­nyol. Természetesen, véleményét közvetett úton is kifejez­heti: vásárolhat például egy izgalmas kis hálóinget, s ha férje nem veszi észre, finoman figyelmeztesse rá... 2. Mindig ő akar az okosabb lenni Ha az erősebb nemről van szó, sok férfi ezt a kategó­riát szó szerint értelmezi és készpénznek veszi. Minden apróságért leteremtik partnemőjüket, hiszen például mi szükség volt arra a hasznavehetetlen vacakra, amit neki vásárolt? Fölösleges pénzkidobás! Ha a gyerek megbe­tegszik, természetesen a nő lelkén szárad, hiszen nem vi­gyázott rá eléggé. Itt már csak a csalafintaság segíthet, mert ilyen féijjel szót érteni szinte lehetetlen. Bízza meg egy­két házimunkával, utána pedig elemezze neki a hibákat, amelyeket elkövetett. De - csak óvatosan! 3. Más nőkkel szemben Don Jüanként viselkedik Az utcán majdnem minden szoknya után megfordul. Azt szeretné, ha valamennyi nő őrá figyelne. A feleségét persze kihagyja a számításaiból. Nos, nem marad más hát­ra, mint megtapasztaltatni vele, milyen is az, ha életünk páija így viselkedik velünk szemben. Miért ne fordulhatna meg ön is egy-mutatósabb férfiú után, ecsetelve kvalitása­it? S főleg ne feledkezzen meg saját vonzerejéről. Sokféle módja van annak, hogyan hívjuk fel magunkra az ismeret­len férfiak figyelmét. Ez a „válaszlépés” főleg akkor hatá­sos, ha éppen párunkkal indulunk egy kis sétára... 4. Soha nem segít a házimunkában Az emancipáció, mint szó, szent és sérthetetlen a szá­mára. De ha mosogatásról vagy vasalásról van szó, megszűnik számára létezni. Mit tehetünk ilyenkor? Vi­lágosan tudtára kell adni, hogy számítunk a segítségére. Például így: „Én elkészítem a reggelit, s addig te, drá­gám, terítsd meg az asztalt!” Ez hatásos recept, s mind­addig ajánlatos alkalmazni, míg az apró szívességek szokássá nem változnak. 5. Nem akar játszani a gyerekekkel A gyerekek elvannak: játszanak, iskolába járnak, időnként megbetegszenek. Nem sokat törődik velük, hi­szen neki rengeteg a munkája, s különben is, azért van az anyjuk, hogy a gondjukat viselje. Hogy megelőzzük az ehhez hasonló hozzáállás kialakulását, férjünket ele­jétől fogva kapcsoljuk be a gyerekek nevelésébe és gon­dozásába. A férfiaknak ugyanúgy felelősséget kell vál­lalniuk csemetéikért, mint a nőknek. A szülőknek a ne­velésben is egységes elveket kell vallaniuk. 6. Az ő anyja abszolút tökéletes és sért­hetetlen Az anyós? Természetesen mindig az első helyen áll. Minden helyzetben kifogástalanul viselkedik. És ter­mészetesen, okosabb is a környezetében élő többi em­bernél. Nagyon kényes ez a téma, s ha a házastársak között felvetődik, többnyire veszekedéssel végződik. Világosan férjünk tudomására kell hoznunk, hogy nem élt még két egyforma nő a földön, s ugyanúgy, ahogy bizonyos dolgokban a feleség nem veheti fel a versenyt az anyóssal, más téren esetleg éppen az anyós marad le. 8. Nem viszi magával soha sehová Az évek múlásával a nő úgy érezheti, hogy a házassá­ga a börtönhöz lett hasonlóvá. Vajon miért? Félje sze­rint a kapcsolatuk hibamentes. Ez annyit jelent, hogy már nincs mit rajta változtatni, tökéletesíteni, és a fele­séget sem kell állandóan valahová cipelni. Ez az egyik legnagyobb hiba, melyet a férfiak elkövetnek. Már egy közös séta is nagyot változtathat a helyzeten. Erről soha nem lenne szabad megfeledkezniük, akárcsak a nőknek arról, hogy nem kellene állandóan a mindent megértő, odaadó feleség szerepében tetszelegniük. Forrásanyagok nyomán: -aye­NYOLC BALLÉPÉS, AMELYET A FÉRFIAK KÖVETNEK EL Ili--------------------------------------------------------------“.....~ ..... 1 ^ "fa­■ í ÜIlhL no? I _______________________________________________= A7. EMBEREK KÜLÖNBÖZŐEK, A HÁZASSÁGOK ÚGYSZINTÉN A harmonikus és boldog házasság sajnos ma inkább kivétel, mint általá­nos jelenség. A nagyvárosokban min­den második házasság válással végződik, de vidéken sem jobb a helyzet. Házasságtípusok Vannak olyan párok, akik akár a világ végére is elutazhatnának kettesben, már a második nap összekapnak valami jelentéktelen apróságon. Vannak olyan házasfelek, akik csak csendben szen­vednek, mert a másik állandóan hajszállal teli mosdót hagy maga után, vagy éppen teljesen „feldúlt” konyhát a főzés után. Nem szólnak egy szót sem, inkább csendben kitakarítanak, majd elvo­nulnak valahová - lazítani egy kicsit... A harmadik típushoz tar­tozó párok azonban a „Beszéljük meg a dolgot!” jelszóhoz tartják magukat. Az ilyen házasságokban a nézeteltéréseket megvitatják, és a párok igyekeznek valamiféle kompromisszumot találni. Az együttélésnek háromféle módja, kapcsolatmodellje és stratégiája létezik tehát. Seattle-i tudósok, akik már két évtizede foglalkoz­nak a házasság problematikájával, arra a megállapításra jutottak, hogy azok a párok, akik a különböző konfliktusok ellenére is együtt élnek, előbb vagy utóbb besorolhatók a fent említett kate­góriák valamelyikébe. Az impulzív párok gyakran veszekednek, sértegetik egymást, a félénkebb típusok kerülik a konfliktusokat, és inkább „öngyógyítást” alkalmaznak, s végül vannak a „konst­ruktív stratégák”, akik imádják a problémamegoldó beszélgetése­ket. A szakemberek tanácsa Lehet, hogy furcsán hangzik, de a legújabb vizsgálatok alap­ján a szakemberek azt tanácsolják: veszekedjünk! A nyílt vita se­gít feloldani a stresszt és a frusztráltságot. Ha ugyanis megkér­dezzük azokat a párokat, akik kerülik a konfliktusokat, vajon boldogok-e, langyos választ kapunk: legalább nem veszekszünk. Ennek ellenére a pszichológusok azt állítják, hogy mind a három típusú partnerkapcsolatnak van jövője. Nem az a lényeg ugyanis, hogy a házasfelek veszekednek-e vagy sem. A boldog párokat az különbözteti meg a boldogtalanoktól, hogy pozitív és negatív ér­zéseik kiegyensúlyozottak. E mágikus egyensúly nélkül nem működik ugyanis a kapcsolat. Tehát ha a házasságban öt pozitív érzés esik egy negatívra, stabil kapcsolatról beszélhetünk. Sztereórendszer? A házasság végül is olyan, mint a sztereórendszer, ahol a po­zitív reproduktomak ötször erősebbnek keH'lennie, mint a nega­tívnak, az alaphangmagasságot pedig a házasság típusa és a partnerek vérmérséklete szabja meg. Azok a párok, akik sokat veszekszenek, ötször több időt áldoznak a békülésre, mint az úgynevezett „csendes” párok. A konstruktív együttélésre a fe­szültség, a szórakozás, a szeretet és a gyöngédség a jellemző. A nyugodtabb házasfelek életéből, akik kerülik a konfliktusokat, hiányzik a szenvedély, de ugyanakkor a bántó szándékú kritika is. Mindhárom típusú kapcsolatban azonban ugyanazt keresik az emberek: a szetetetet és a tiszteletet. Nem szabad megfeledkez­nünk arról, hogy egy házasságnak a negatív jelenségekre is szüksége van. A vitázófcé a jövő? Érdekes eredménnyel zárult egy, házaspárok körében végzett felmérés: míg kapcsolatuk elején azok a párok, akik sokat vesze­kedtek, elégedetlenebbek voltak, mint azok, akik nem hangos­kodtak egymással, évek múltával változott a helyzet. Azoknak a pároknak, akik kevesebbet veszekedtek, nem volt annyira stabil a házassága, mint a többieknek. Más szóval: a hosszú távú együtté­lés szempontjából a nézetek különbözősége, amely eleinte zava­róan hathat a kapcsolatban, később előnyére válik. Ám egy do­logról azért ne feledkezzünk meg: vannak úgynevezett destruktív párok is, akik akarva-akaratlan tönkreteszik kapcsolatukat. Az ilyen házasságok előbb vagy utóbb válással végződnek. PÁR - KAPCSOLAT 1995. október 15.

Next

/
Oldalképek
Tartalom