Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-07-09 / 28. szám
o > * LU s GC Ul >■ O CT> í/5 3 LO O) OI I fjb múltkoriban, ahogy az íróasztalnál ülök, egyszer csak hallom ám, hogy a papírkosár elkezd sétálgatni a sarokban, s zörgeti magában a sok papirost.- Nini - mondom -, ez bizonyosan a Panka udvari postása lesz! Az volt csakugyan, a Muszi nyuszi. Mert minálunk az a törvény, hogy mikor én leülök írni, akkor énhoz- zám csak a Muszi nyuszinak szabad bejönni. Annak is csak akkor, ha levél van belehúzva a kék pántlikájába. Az is csak, ha olyan levél, amit Panka szántott tele szarkalábbal. No, ez olyan volt, messziről megismertem a sok szép fekete malackáról, amik szerteszét legelésztek benne. De annyian ám, hogy alig találtam köztük az írást. Az pedig nevezetes írás volt. Azt jelentette be, hogy ma este lesz a híres bababál. Az pedig arról híres, hogy Panka járja benne a pilletáncot.- Ott leszünk, megnézzük - írtam meg a választ. - Mindig hallottam, hogy a pillék a tél derekán hálóznak. Hát alig csoszog ki a Muszi nyuszi, már megint zörgeti a papírkosarat. De olyan ijedten pislogott a rubintszemével, hogy magam is félve vettem el tőle az új levelet.- Jaj, Muszi nyuszi, mi lehet ebben, hogy ilyen szépen össze van hajtogatva! Nagy fát mozgatott biz abban Panka. Azt írta, magamtól is fölérhetném ésszel, hogy a pille nem táncolhat szárny nélkül. Jó lenne, ha szólnék a tündéreknek, hogy hozzanak szárnyat Pankának. Égszín selyemből legyen, aranycsillaggal behintve, ezüstrojttal beszegve.- Majd szót értek a tündérkirálynővel - írtam vissza. - Ami igaz, igaz: nincs pille szárny nélkül. Az ám, csakhogy mire én a királynőnek kiszóltam az ablakon, akkorra megint ott motozott a Muszi nyuszi. De most már mind a két fülét rásunyta a szemére szégyenletében.- Egy füst alatt azt is mondd meg a tündérkirálynőnek, apu, hogy azt a csipkeruhát is hozza el, amit a múltkor ígértél a bababálra.- Nem ígértem, tagadom, hanem azért megadom - küldtem ki az üzenetet a nagyfülű postástól. - Csak attól félek, hogy már elsuhogott a tündérkirálynő.- Nem baj, lehet annak telefonálni is - somfordáit be a Muszi nyuszi a jó tanáccsal. - Legalább nyakba való piros kalárist is lehet vele hozatni. De már erre semmit se üzentem, csak a légycsapóval fizettem ki a postást. Hordta is kifelé a fehér bundát esze nélkül. Hát ahogy visszateszem a légycsapót a helyére, már megint itt szösz- mötél a kanálfúlű. Nem is kérést hozott már most, hanem parancsot.- Cipellőt parancsolj a tündéreknél, apu, patyolatfehéret, bojtosat, gombosat, mert más formában nem eresztenek be a bababálba. Az ám, magam is mindig úgy láttam, hogy a pillangók gombos cipőben járják a csárdást a galagonyabokron. Mindegy no, kérdezzük meg a tündért, terem-e bojtos gombos fehér cipő Tündérországban. Nyilván terem ott minden, mert utoljára azt az üzenetet hozta a Muszi nyuszi:- Gyere ki, apu, ha szépet akarsz látni! De akartam ám, de láttam is ám! Ott volt már az asztalon a két pilles- zárny, égszínű selyemből, aranycsil- laggal behintve, ezüstrojttal beszegve. Szinte repülhetnékje támadt az embernek a ránézéstől is. Hát még az a szép csipkeruha! Könnyű, mint a hab, lenge, mint a felhő. Ott piros- lott rajta a nyakba való kaláris is, mint havon a rózsa. Pankának pedig szebben ragyogott a szeme, mint a tündérkirálynő koronájában a legszebb gyémánt.- De ezt a cipellőcskét nézzed, apu, milyen édes. Nézd, hogy illik még a nagy babám lábára is! A nagy baba csakugyan ott meresztgette a szemét a sarokban a sok drágaságra - hanem mezítláb volt szegényke.- Hova tetted a cipőmet? - rázta meg Panka rémülten. A babácska nem szólt egy szót sem, csak a földre bukott ijedtében, és betörte az orrocskáját. Panka pedig jajgatva csapta össze a kezét:- Hátha visszavitte a tündérkirálynő!- Hm - mondom -, én nem láttam, hogy itt járt volna. Anyu se látta. Hát a Muszi nyuszi látta-e? Nem, inkább a Muszi nyuszit se lehetett látni sehol. Csak a csörtögé- se hallatszott az ágy alul.- Gyere csak, Muszi nyuszi - húztam elő a tapsifülénél fogva -, nem tudod, merre lakik az új cipellőnk? Az olyan komoly postás, mint a Muszi nyuszi, mindent tud. Elégedetten simogatta végig a bajuszát, és újra beosont az ágy alá. Olyan büszkén billegette a fülét, mintha csak azt akarta volna mondani:- Ne féljetek, tudom én, mi a becsület! Hát tudta is. Mert a cipőcskéket tisztára megette ugyan, de a gombokat mind meghagyta belőlük. edig már akkor nagyon cincogott a bababálon a cirokhegedű. Csúfolódó szellő be-behordta hozzánk a hangját, szívünk fájdítani, könnyünk hul- lajtani. Mit ér a bababál, ha Panka nem járhatja a pilletáncot? Márpedig addig nem járhatja, míg a gombokhoz új cipellőt nem varrnak a tündérek. Rácz Noémi rajza A FÜLEMÜLÉS KANCSÓ ________________(JAPÁN NÉPMESE)________________ Eg yszer volt egy gazdag kereskedő, aki nagyon szerette a szép tárgyakat. Ha valami megtetszett neki, nem sajnálta a pénzt, megvette. Üzleti úton járt, s betért egy falusi fogadóba. Amíg a vacsorát várta, a sarokban álló asztalon meglátott egy sárgarézből készített teáskancsót. Megtetszett neki az edény szép formája, s amikor közelebbről megnézte, látta, hogy a poros-füstös felület alatt szép vésett díszítés van. Egy virágzó fa, s a fa egyik ágán egy daloló fülemüle ült. Rögtön elhatározta, hogy megveszi a kancsót.- Fogadós úr, adja el nekem azt az öreg teáskancsót! - mondta a fogadósnak, amikor az kihozta a vacsoráját. A fogadós megörült, hogy ilyen ócska holmit valaki meg akar venni, és még szép árat is kínál érte. Rögtön ráállt a vásárra. A kereskedő azt mondta, hogy visszafelé jövet betér a kancsóért. A kereskedő néhány nap múlva hazafelé tartott. Alig várta, hogy a fogadóba érjen, hogy megvehesse a teáskancsót. A fogadós tiszteletteljesen üdvözölte, és már hozta is a fényesre csiszolt kancsót. Büszke volt rá, hogy ezt az öreg, kopott limlomot ilyen szépen kitisztította. Ügy fénylett, mintha új lett volna. A kereskedő csalódottan vette kezébe a kancsót, megnézte, majd letette az asztalra.- Tartsa meg, fogadós úr. A durva súrolással elpusztította az ágon ülő kis fülemülét. Olyan pici és finom volt, de dalával mégis megrezegtette a fa leveleit. Oroszlány Erzsébet fordítása PETŐ SÁNDOR: Mondóka kerekeken tekereg kerepel a szellő Adjon isten jó napot széllel teli zsákot ha kibontod vihar lesz szedheted a lábod guriguri gurigán táncol Guriguri khán Adjon isten jó napot lábosodba harangszót ne emeld föl a fedőt szétkongatja a tetőt Szabó Ottó rajza brekebreke brekeke brekegnek kipikopi kipikopp kopogtat a harkály a békák Adjon isten jó napot tűzcsóvából sálat vigyázz hogyha fölveszed te is tűzzé válhatsz Adjon isten jó napot nevetésből hintót vigyázz hogyha beleülsz menten megcsiklandoz guringuri kereplő kipikopi brekbrek fuss el amíg nem késő szélnél sebesebben Gondolkodom, tehát... Gombahatározó Nyáron biztos sokat túráztok majd erdőkben, hegyekben, nagy réteken, ahol különösen eső után minden valószínűség szerint gombát is találtok. Akárcsak itt a képen. Csakhogy e gombakupacban van egy, amelyik a többinek csak „mostohatestvére”. Most megmutathatod, milyen gombaszakértő vagy: melyik a „mostohatestvér”, vagyis melyik gombát nem tennéd be a kosárba és miért! Nos? Készítette: M. Motycík Összetett szavak Melyik az a szó, melyet ha a megadott szavak elé írsz, értelmes összetett szavakat kapsz? A: város ................... B: munka............... es zmény........... pihenő............... fé ny.................... név...................... Kés zítette: Kovács S. MEGFEJTÉS A június 18-ai számunkban közölt feladat megfejtése: a palack és a hurka (nem pékáru). Nyertesek: Mezei Henrietta. Dióspatony; Szántó Krisztina. Guta; Hulkó Katalin. Ógyalla; Simsik László, Bátorkeszi; Gelnicky Erika és Péter, Hidaskürt. Szerkeszti: Tallósi Béla
