Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-07-09 / 28. szám
igányasszony azt jósolta neki, i esőtől is óvta, a „cseppfolyós A kis srácot mágnesként von- iktak -, amikor először átúsz- nezőnybe, de igazán kimagas- aktív versenyzést, ám a víztől kozott. Ezt a kezdetben kedv- ikéletességig fejlesztette. „Víz vényes, hogy senki sem prófé- háromcsillagos búvároktatót, tágban, mint Szlovákiában. n, és épp hogy csak leszorultunk a dóról. A következő versenyen egy másik indérrel a hatodik helyet sikerült elérni, lyelőtt már a kislányomat indítottam, ronzérmes lett. Egyébként a győztessel 1 szerződést kötöttek, amelynek alapján tlen esztendő leforgása alatt egymillió át kapott. JACQUES COUSTEAU CSOPORTJÁBAN ukás László munkáit a híres kutató és tológus, Jacques Cousteau is nagyra érte. Cousteau-ról tudni kell, hogy általá- íat-nyolc évre előre tervez, vagy éppenrí egészen váratlanul jelenik meg a föld- :ség különböző pontjain; s nagyon szi- a munkatársaihoz. Csak keveseknek itt meg, hogy együtt dolgozhattak a vi- rű tudós stábjával. Csukás László e kedvétel közé tartozott, bekerült a világ- csapatba. Négy esztendővel ezelőtt hirtelen meg- lt a telefon, és egy francia hang azt maizta, hogy ő Cousteau egyik csoportjá- /ezetője. A Dunáról készítenek filmet, kapitány engem szemelt ki, hogy egy kalauzoljam az embereit, segítsem a tájukat. „Mikor jönnek?” - kérdeztem, vagyunk Komáromban, a vámon” - zott a megdöbbentő válasz. Autóba ülés elmentem értük. Megkérdeztem, mi lent akarnak látni és filmezni, mert az lét az nagyon rövid idő... Didier Noiret itőrt elvezettem Csallóköznek azon ré- e, ahol a 400 méteres kavicsréteg hatá- kristálytiszta a víz, és ahol Európában egyedülálló víz alatti élet található. Sokáig például úgy tudtuk, hogy a Bajkál-tóban élnek a legnagyobb édesvízi szivacskolóniák. Nos, azóta kiderült, hogy a Csallóközben tízszer nagyobbak is vannak! A francia kollégáknak mutathattam húsevő növényeket, de még a jégkorszakból visszamaradt, aprócska rákokat is. A stáb egy álló hétig reggeltől estig filmezett, azután elbúcsúztunk egymástól. Néhány nap múlva ismét berregett a telefonom. „Cousteau kapitány visszaküldött, hogy dolgozzunk tovább”- mondta a csoportvezető. A kétrészesre tervezett és egy hétig forgatandó film helyett végül is két és fél hónapig dolgoztunk együtt, és egy négyrészes filmet készítettünk. A forgatást többek között Ted Tumer, a CNN tulajdonosa is szponzorálta, őszintén szólva, nagy élmény volt együtt dolgozni Cousteau csapatával és megismerni a munkastílusukat. De nemcsak én tanultam tőlük, hanem ők is tőlem. Megmutattam nekik, hogyan lehet baráti kapcsolatot teremteni a halakkal, miként lehet a bizalmukba férkőzni. Talán furán hangzik, de ehhez elsősorban tiszta lelkiismeretre van szükség, ezt a halak kiérzik, és akkor elfogadják az embert. A Vörös tengeri expedíció című kilencrészes filmemben van például egy olyan jelenet, ahol egy 2,5 méteres, igencsak veszélyes, mérgesfogú murénát a számból etettem. Játszadoztam egy jókora szirti cápával is, a farkát húzogattam, anélkül, hogy ő bántott volna... A HALÁL TORNÁCÁN A legfélelmetesebb tengeri ragadozó ugyan nem veszélyeztette Csukás Lászlót, több ízben mégis életveszélyes helyzetbe került. Olyan szituációkba, amikor már arra gondolt, nincs tovább, ez a vég.- Hajótörést szenvedtem, de megúsztam. Máskor, Kréta szigetét elhagyva olyan anticiklonba kerültünk, hogy már feladtuk a túlélés reményét. Négy napig 8 méteres hullámok ostromolták hajócskánkat. Ez alatt nem ettem, nem ittam, csak állandóan hánytam. Húsz kilót fogytam, de az a fő, hogy társaimmal együtt túléltük a kalandot. Egy ízben pedig már egész biztos voltam abban, hogy ütött az utolsó órám. Ez Jugoszláviában történt, amikor rábukkantam egy hatalmas víz alatti barlangra. És a felfedezés annyira feldobott, hogy merüléskor elfelejtettem kötelet vinni magammal, a labirintusban viszont eltévedtem. Minden igyekezetem ellenére sem találtam a kijáratot. Ráadásul a víz is felkavarodott és rosszak lettek a látási viszonyok. Már csak tíz percre elegendő levegőm maradt. A búvárok, ha hasonló vészhelyzetben pánikba esnek, általában mindet elkövetnek, hogy azonnal meghaljanak. Szerencsére, én nem estem pánikba, „csak” apati- kus és végtelenül szomorú lettem. Vártam a halált. Átgondoltam az életemet, hogy mi jót, mi rosszat tettem. Elhatároztam, hogy készítek még néhány „az utolsó perceim“ nevű önarcképet. Fotózás közben felnéztem, és úgy tűnt, mintha a fejem felett derengene a tenger. Egy, Jcéményen” az utolsó pillanatban sikerült a felszínre jutnom. A szirteken kápolna állt. Odaúsztam, és elrebegtem egy fohászt. Másnap visszatértem, csináltam egy diaporámás felvételt a templomról és a tengerről. A képet harangzúgással és szívdobogással egészítettem ki. Erről az expedícióról más, egészen új emberként tértem haza. Pozitív értelemben az egész lelkivilágom megváltozott. Azóta igyekszem úgy élni, hogy senkinek se okozzak bánatot. A SZENT ISTVÁN CSATAHAJÓ TITKA Csukás Lászlót már több éve foglalkoztatja Horthy Miklós Szent István nevű, elsüllyedt csatahajójának sorsa. Tavaly szeptemberben, egy nemzetközi expedíció tagjaként, neki is sikerült lokalizálnia a 66 méter mélyen nyugvó roncsot. Később lemerült a hullámsírba, és filmet készített a tragikus sorsú páncélhajóról.- Erről a dologról fél évszázadig senki sem beszélt. Pedig - akár tetszik valakinek, akár nem - ez a magyar történelem egy része, a háború egyik epizódja. Miért kellene erről hallgatni? Kevesen ismerik a hajó történetét, de még kevesebben tudják, hogy az említett csatahajó zászlajába belefontak két szalagot Komárom 1848-as lobogójából is! - A Szent István 152 méter hosszú és 26 méter széles csatahajó, amelyet két hatalmas propeller hajtott. Abban az időben - 1917-ben - sem az angoloknak, sem a franciáknak, de még az USA-nak sem volt ilyen modem hadihajója. A császári udvarban úgy döntöttek, hogy a járművön 1380 ember szolgáljon. A legénység 40 százaléka, beleértve a parancsnokot is, magyar volt. A 305 milliméteres ágyúk több mint ezer golyót voltak képesek automatikusan kilőni. Az Osztrák-Magyar Hadiflotta admirálisa Horthy Miklós volt. A naszád három évig készült a csatára, de csak egyszer lőtte az olasz partokat. A monarchia hadvezetése úgy döntött, hogy az otrantei szorosnál az összes tengeri hadihajó és repülőgép bevetésével áttörik az antant zárat. A titkos akcióra 1918 júniusában került sor. Két olasz torpedó azonban tíz mérföldre Premura szigetétől kilőtte a Szent Istvánt, amely két óra alatt elsüllyedt. Az 1300 tagú legénységből kilencvenen a hullámsírban lelték halálukat. Engem magánemberként érdekel ez a téma, így gyűjtöm hozzá az anyagot. Sikerült megtudnom olyan részleteket is, hogy néhány matróz miként viselkedett a halála előtt, hogy milyen kijelentéseket tettek. Sokan megőrültek, néhányan öngyilkosok lettek. Én már régebben is készültem az Adriára, de a háború miatt csak tavaly csatlakozhattam egy osztrák, német és horvát búvárokból álló expedícióhoz. Egy műszaki készülék olyan pontosan navigált bennünket, hogy horgonyunkat a hajócsavarra ereszthettük! A tévedés, hogy netán más hajóra bukkantunk, kizárt. A bécsi Hadtörténeti Múzeumból megszereztem a Szent István tervrajzának másolatát. Pontosan tudom, hol van az admirálisi szalon, hol vannak a lakosztályok, merre találhatók a teraszok... A hajóba, amelyet 28 cm-es páncél borít, még nem sikerült bejutnom. Talán legközelebb. Mindenesetre készítettem róla egy filmet. A majdan kimenekítendő tárgyakat egy magyar kutatócsoport ereklyeként szeretné elhelyezni a Budapesti Hadtörténeti Múzeumban. Beszélgetésünk végén megkérdeztem még a komáromi búvárt: munkásságát értékelve, vajon mit tart a legnagyobb sikerének?- Semmiképpen sem a nemzetközi elismeréseket. Számomra az a felismerés legfontosabb, hogy megtaláltam önmagamat; hogy a víz alatti életnek és a búvárfilozófiának köszönhetően jobb ember lettem. * (Amint arról utóbb értesültünk: Csukás László, egy osztrák expedíció tagjaként, ezekben a napokban ismét megkísérli, hogy bejusson az elsüllyedt hajótestbe.) Ordódy Vilmos k szépei... Csukás László felvételei Betekintés a kilátásokba CSŐK Tatry további nyolc üzeme örül a nyárnak, a nyári vendégfogadásnak, hanem minden üzlet, cukrászda, magántulajdonban levő panzió, sportlétesítmény, autószerviz is. A Tátralom- nicra Poprád felől érkező vasút 100. születésnapjának megünneplésére is nagyban készül a Tátra. A múzeumba utalt, pihenő gőzmozdony, a tervek szerint, szeptember első hétvégéjén döcögi majd újra a jubiláns „tiszteletkö- röket”. * ük mit szólnak ah- iy egyes helyi ven- iizemek a csehorszá- tk ellátási díját, a ta- : képest, 20 száza- legemelték? - állítok r csehül beszélő fia- idot. Kiderül, való- tországiak, s Pardu- llett laknak. ; igazat megvallva dóm, hogy tavaly >e került az ittlét, mi- /oltak az árak, meg mi mennyivel fizethet, mint a hazaiak, kirándulásunk költ- : több mint a felét, éré, a munkaadónk válaszol a hölgy, j pedig megjegyzi: mák először a Magas-Tátrában, s néhány nap tapasztalatai alapján csak azt mondhatja, kitűnő egy hely, jól érzik magukat. mellékes, hogy személyenként 70 koronáért... Tapasztalom, látom, hallom: nemcsak a tát- ralomnici Grand Szálló, illetve az Interhotel És akkor talán már megvonható lesz a tátrai idegenforgalom ez idei nyári mérlege is. Gazdag József * Június közepén a Tátralomnic és a Kőpataki- tó közötti drótkötélpályás felvonó körül még nem a kirándulók nyüzsögtek, hanem a munkaruhás mesteremberek. Az 1992 januárjában történt halálos kimenetelű szerencsétlenség és fülkeszakadás után ugyanis az országos vasútigaz- gatóság leállította a felvonó üzemeltetését. Az osztrák GIRAK cég azóta újjáépítette. A beruházás közel 300 millió koronába került, de - és erről nemcsak Dusán Slavkovsky, a Tátrai Drótkötélpályák igazgatója vélekedik így - megérte! Most új négyszemélyes fülkék sorakoznak a tátralomnici korszerű „kocsiszínben”. ^ Új drótkötél vontatja majd őket másodpercen- jü ként ötméteres sebességgel, s egymástól 100 Jj méter távolságban. Óránként 720-900 ember teheti meg a közel négy kilométer hosszú, 900 íf méteres szintkülönbséggel járó utat. S ami fon- y tos: teljesen biztonságosan. De talán az sem ^ S210VMM FERDE TORNYAI A cím olvastán kedves olvasóm nyilván felkapta fejét, amin nem csodálkozom, mert jómagam is nagyon sokáig úgy tudtam, hogy egyetlen ferde torony van a világon: Olaszországban a pisai, ez az 54 méter magas harangtorony, amelynek elhajlása a tengelyétől úgy 4,3 méter. Azóta lehet több is, mivel adatom századunk első fertályából való, és mint tudjuk, a torony Pisában mozgásban van. Ferdülése folyamatos, sok tudós koponyának, építésznek sem sikerült stabilizálnia a ferde torony állapotát... Ám ugorjunk át hazai tájainkra, és pillantsunk bele Szombathy Viktor: Szlovákiai utazások című könyvébe, amelyben a 72. oldalon VerbőTÓl (Vrbové) ezeket olvashatjuk: Itt született gróf Benyovszky Móric (1741-1786), a kalandos utazó, a „madagaszkári király”, akinek élettörténetét Jókai is megírta. A fentiekkel nem mondtam újat, de most jön az érdekes: Műemléke a templom és a ferde torony. A verbói ferde templomtorony kilengéséről, elhajlásáról nincsenek méreteim. Ám arról olvastam valahol, hogy a legnagyobb a ferdülése Szlovákiában, és csak utána következnek a besztercebányai, kassai, sóvári, gyűgyi, bagotai, nyitraivánkai és verebélyi ferde tornyok. Azt mondják, hogy a nyitraivánkai templom tornyát 151 centiméter kilengésnél sikerült megállítani, tovább nem ferdül már. De a verebélyi templomtorony 150 centis elferdüléséről még az őslakosok sem tudnak, legalábbis nagyon kevesen! No de a városka lelkes kutatója, Jón Valach bizony tudott a dologról és mosolyogva válaszolt kérdésemre. Sőt! Egy rövidke tájékoztatót is a kezembe nyomott, amely arról szól, hogy a neoromán stílusú verebélyi templom tornya a tengelyétől 151 centire hajlik el! Pedig közelről is, távolból is hányszor feltekintettem a verebélyi templom tornyára - de én, laikus szemmel, nem vettem észre rajta a ferdülést; mint ahogyan a minap sem, amikor fotót készítettem róla. Szlovákia ferde tornyairól azt mondják: tízet tartanak nyilván, bár lehet belőlük több is, épp csak nem tudunk felőlük. Ám az örökké izgága, szélfútta barátom megjegyezte, hogy Szlovákiában manapság nem a ferde tornyokkal, hanem a ferde lelkekkel, gerincekkel, a nagyon elferdült megélhetéssel van gond. Motesiky Árpád
