Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-10-01 / 40. szám
Gyümölcsét augusztus elején szedjük. Fogyasztási érettségét röviddel a szedés után eléri. Két évig tárolható. A szállítást rosszul bírja. Helios Németországból származik. Növekedése viszonylag buja. Levelei nagyok, világoszöldek. ViISMERJE IVIEG ÉS VÁLASSZON! Sorozatunk II. részében három amerikai és két európai nemesítésű nyári almafajtát mutatunk be. Ezek összeválogatásánál elsősorban azt vettük tekintetbe, hogy telepítésük főleg háztájiban ajánlható. Quinte Kanadai fajta, amely jegyzékünkben 1985-től szerepel. Középerős, erős növekedésű, levelei világoszöldek, közepesen nagyok. Virágai szintén közepesek, fehéresek. Gyümölcse közepesen nagy, héja vékony, alapszíne sárga, nagyrészt pirosán fedett. Húsa sárgás, kicsit édeskés, aromati- kus, nagyon finom. íze kissé hasonlít a Vista Bel- lá-éhoz. rágai fehérek, nagyok, korán nyílók. Gyümölcse közepesen nagy, gömb alakú. Héja vékony, alapszíne szalmasárga, napos oldalán gyakran pirosas csíkokkal. Húsa lédús, sárgásfehér, kellemesen aromatikus. A termőkörzettől függően gyümölcsét augusztus elején szedjük. A szedés után közvetlenül eléri a fogyasztási érettséget. Klimatizált raktárakban ugyan két hónapig is eltartható, de háztáji tárolóban csak rövid ideig - kb. 10 napig - áll el. A szállítást nem jól bírja. Előnye viszont, hogy a magasabban fekvő vidékeken is eredményesen termeszthető. Melba Az USA-ból származik, a Mclntosh szabad beporzású hibridje. Középerős növekedésű, s 1. Quinte - a Crimson Beauty és a Red Melba kereszteződéséből származik 2. Viszonylag buja növekedésű német fajta 3. James Grive - M 9-es alanyba oltjuk; gyakran már a faiskolákban termést hoz Almafajták II. szétterülő koronát nevel. Gyümölcse középnagy vagy nagy, gömbölyű. Héja zsíros tapintású, vékony, kemény. Színe sárgászöld, napos oldalán feltűnően szép kárminpirossal bemosott, amelyet sötétebb csíkozás élénkít. Húsa hófehér, bőlevű, kellemesen fűszeres ízű. Július közepén érik. Bőtermő, de szakaszosságra hajlamos. A szárazságot rosszul tűri, s ilyenkor gyümölcse apró marad. Close Amerikából származik. Növekedési erélye közepes. Gyümölcse nagy, hosszúkás, enyhén lapított csúcsa felé púpos. Héja sima, vékony, tetszetősen piros. Húsa fehér, szemcsés, nem bő levű, kellemesen édes-savanyú. Június végén, július elején érik, de ez 3-4 hétig is elhúzódhat, szakaszos, így többször is kell szedni. Gúla alakú koronát visel, s intenzív koronaformák kialakítására alkalmas. Elhúzódó érése miatt elsősorban a háztájiba alkalmas. .1 ;imes Grieve Skóciából származó, már 1890-től ismert nyári fajta. Fajtajegyzékünkben 1954 óta szerepel. Kezdetben erőteljesen, termőre fordulása után gyengébben növekszik. Levelei nagyok, sötétzöldek. Virágai szintén nagyok, fehéres rózsaszínűek. Évente gazdagon, középkorán virágzik. Gyümölcsei közepesen nagyok vagy nagyok, héjának alapszíne sárga, gyakran narancspirossal átfedve. Húsa fehéressárga, lédús, nagyon finom. A termőhely fekvésétől függően augusztus végén vagy szeptember elején szedjük. A fogyasztási érettséget 14 nappal a szedés után éri el. Még házilag tárolva is október végéig eláll, a szállítást viszont nem jól tűri. Ez a gazdagon termő fajta mind a háztájiba, mind nagyobb gyümölcsösbe egyformán ajánlható. Miklós Dénes mérnök ■— _______________^^LEVÉLSAROK________________________ S. Erzsébet levelében elmondja, hogy nemrég ajándékozták meg egy 1 éves teknőssel, melyet lakásában szabadon tart. Az állat szívesen keresi fel a hűtőszekrény motorját, valószínűleg azért, hogy ott melegedjen. Lapunktól a teknős tartásával (etetésével stb.) kapcsolatban vár tanácsot... "I'eloci ölj ti imJkáslbutai Sajnos, olvasónk elmulasztotta velünk közölni, melyik fajhoz tartozik.az ajándékba kapott példány, illetve nem közölte leírását sem. Ezért elsősorban azt ajánljuk, hogy kérdezze meg az ajándékozót, ő milyen néven ismerte azt. Legbiztosabb azonban az lenne, ha tapasztalt terraristával határoztatná meg a teknőst. Olvasónk leírása alapján valószínűsíthető, hogy nem vízi. hanem szárazföldi fajról van szó. Talán látatlanban sem tévedünk, ha úgy gondoljuk, hogy egy görög teknős (Testudo hermanni) boldog tulajdonosa. (Megjegyezzük, hogy ezen a fajon kívül még további három szárazföldi és három vízi faj fordul elő Dél-Európában.) Ezt a fajt Bulgáriából és a volt Jugoszláviából korábban évente százával hozták haza az ott nyaralók. Ma már a hazai állatkereskedésekben is kaphatók. A kifejlett állatnak kissé ovális páncélja van, amely 18-20 x 12-14 cm nagyságú. A pajzs agyagsárga színű, sötétebb - általában fekete - mintázattal. A görög teknőst általában csak a mór teknőssel - (Testudo graeca - a latin név nem tévedés!) lehet összetéveszteni, de ettől a farok fölötti 2 darabból álló, osztott pajzslemez jól megkülönbözteti. (A mór teknősé egy darabból áll.) A görög teknősök növényevők, így az olvasónk által eddig adott táplálék továbbra is megfelel, úgy. mint minden más zöldség és gyümölcs (lucerna, lóhere, reszelt (!) sárgarépa, kevés (!) káposztalevél, alma. körte, narancs, banán, sárgabarack, dinnye, szőlő stb.). Esetenként némi főtt burgonyát, kevés főtt rizst is adhatunk nekik. Gyerekkoromból úgy emlékszem, hogy a kertben tartott görög teknősünk nagyon kedvelte az árvácska és a gyermekláncfű levelét. A felsoroltakból látható, hogy zöldségszegény időben nem vagyunk tehát a primőr paradicsomra vagy paprikára rászorulva, már csak azért sem, mivel ez a faj október közepétől a következő év áprilisáig téli pihenőt tart. Ilyenkor pedig semmiféle ürüggyel (az etetést, itatást nem-is igényli!) nem szabad zavarni. A görög teknősnek téli „szálláshelyet” kell készíteni. Erre a célra jól megfelel egy kb. 2 cm-es deszkából összeszögelt 50x50x50 cm- es (vagy1 valamivel nagyobb) láda, melyet nyirkos avarral kibélelünk. Ebben helyezzük el kedvencünket, s nyirkos avarral letakarjuk. A ládát 4-8 C-fokos helyre - pl. pincébe - állítjuk, ahol az állat tavaszig zavartalanul alhat. Ha a teknőst terráriumbán tartjuk, akkor annak egyik sarkát világítsuk meg egy 60 wattos égővel, mely az állatnak biztosítja a kellő hőmérsékletet. A szabadon tartott példányok is szívesen felkeresik az ilyen hőforrást. Befejezésül még egy jó tanács: célszerű az állatoknak hetente késhegynyi takarmány- meszet, valamint A- és Dj-vita- minkészítményeket adni. Ezek az anyagok az állatkereskedésekben ma már kaphatók. Mész és vitaminok hiányában ugyanis a teknősök páncélja megpuhulhat. Megjegyzendő, hogy hasonlóan táplálhatok, tarthatók más szárazföldi teknősök is - pl. a mór teknős, a dél-amerikai erdei teknősök vagy az észak-amerikai dobozhátú teknősök. Rövid - nem hidegvizes - fürdő bizonyára egyiknek sem árthat. -rKérjük kedves olvasóinkat, hogy leveleikben kérdéseikhez mellékeljék a pontos címüket. Ha ezt nem teszik, akkor válaszunkat csak lapunkban - 3-4 hét elteltével - tudják elolvasni. A szerk. Az ivarérett görög teknősök (8-12 évesek) április elején párzanak. A tojásokból augusztus végén, szeptember elején kelnek ki a kis teknősök. (/'. R. felvétele) A hazai vörösborszőlő-fajtákból (Kékfrankos, Szentlőrinci, Zweigelt stb.) jó minőségű, szép színű, igazi vörösbort csak akkor tudunk készíteni, ha törkölyön több napon keresztül erjesztünk. Ezt héjon való erjesztésnek nevezzük. A vörösborok tehát színüket és jellemző tulajdonságuk egy részét a feldolgozás során kapják meg. így a készítés módja befolyásolja a minőséget. A minőség titka Jó minőségű vörösbort csak teljesen érett, egészséges szőlőből lehet készíteni. Az éretlen szőlőben kevés a színanyag, bora rendszerint savas. A túl érett, repedezett, rothadt szőlő héjában lévő színanyag többé-kevésbé elroncsolódott, abból jó minőségű, szép színű vörösbort nem lehet készíteni. A szőlőt először zúzzuk-bogyózzuk. A bogyózás előnye, hogy a kocsánytól elválasztott bor szebb színű és kellemesebb zamatú lesz. A vörösbor jellegét a magvakból és a héjából kioldódó anyagok adják, a zöld ko- csány inkább kesernyés ízt ad a bornak. Az erjesztésre minden tisztán tartható edény megfelel (kádak, kifenekeit hordók stb.), melyek megtöltésénél 15-20 %-nyi erjedési űrrel számoljunk. Az erjedést minél hamarább meg kell indítani. Ennek érdekében a cefrét legalább 18-20 C-fokra kell felmelegíteni, tetejére pedig 5-8 % erjedő anyaélesztőt kell önteni. (Az élesztőt ne keverjük el, mert a cefre tetején gyorsabban szaporodik.) Cukorfok feljavítása Szebb színű lesz a vörösbor, ha a törkölyös mustba hektoliterenként 15-20 gramm mustban feloldott borként adunk, amit a cefrével alaposan elkeverünk. Az erjedés előtt mindig mérjük meg a must cukorfokát. A vörösborokat általában 23-24 mustfokra szokták feljavítani, ami végezhető sűrített musttal vagy répacukorral. Arról, hogy a kimért cukrot, iletve a mustmennyiséget egyszerre adjuk-e a cefréhez vagy kisebb adagokban, megoszlanak a vélemények. Én már mind a két módszert kipróbáltam, s nem tapasztaltam szemmel látható, ízlelhető különbséget. Az erjedés folyamán a cefre szilárd részei felszállnak a kád felső részére - ez a törkölykalap vagy kalács. A törkölykalap a must tetején úszik, részben kiemelkedve belőle. A legtöbb munkát igénylő, egyúttal a legfontosabb teendő, hogy áztatáskor a feltüremkedő törkölykalapot gyömöszölőbunkóval - vagy más faeszközzel - minél gyakrabban (általában 3^4- óránként, akár éjjel is) a musttal elkeverjük. Ez a fáradságos munka meghozza a gyümölcsét, mert így a héjból a színanyag jobban kioldódik és megóvja a törkölyt az ecetesedéstől. Figyeljük az erjedés menetét és ellenőrizzük a hőmérsékletet. Vegyük figyelembe, hogy az erjedő cefre a törkölykalap szintjén melegebb, mint a kád alsó részén. A vörösbor optimális erjedési hőmérséklete magasabb (30 C-fok), mint a fehérmustoké. Vigyázzunk, hogy az erjedési hőmérséklet ne lépjen túl bizonyos határokat (32-36 C- fok), mert ha ez bekövetkezik, akkor a hasznos borélesztők elpusztulnak. Ha tehát fennáll a felmelegedés veszélye, a cefrét hűteni kell. A lefejtés Az erjedés vége felé az erjedés ismert kísérőjelenségei lelassulnak, a must hőmérséklete csökken, a törkölykalap süllyedni kezd. Ilyenkor a törköly már kisajtolható. A lefejtés időpontjára vonatkozóan szabály nincs. Legtöbben a 8-10 napig tartó héjon erjesztést alkalmazzák. Mások már az erjesztés befejezése előtt lefejtik borukat. Ilyenkor a bor íze kellemes fanyar és a színe is megfelelő. Az erjedés befejezése után soha ne hagyjuk törkölyön a bort, mert további színanyagok már nem oldódnak ki, de a magvakból és a bogyórészekből feleslegesen sok cserzőanyag kerül bele. A lefejtett és kipréselt bort kénezett hordóba vagy üvegbalonba tesszük. A vörösbor édességét többféle módon szabályozhatjuk. Legegyszerűbb, ha a mustot nem 23-24, hanem 25-26 mustfokra javítjuk fel. Vigyázzunk, hogy ne adjunk hozzá túl sok javítóanyagot (kristálycukrot, sűrített mustot), mert a túlzottan feljavított must nehezen indul erjedésnek. A másik mód akkor alkalmazható, ha a bor szeszfoka már elérte a 12-13-mat, azaz az erjedés teljes befejezése előtt. Ekkor a bort átfejtjük és 30-40 gramm/hl borkénnel megkénezzük. Hűvös, hideg helyen ilyenkor az erjedés megáll, a bor letisztul és édes marad. Tavasszal, vagy ha a bor meleg helyre kerül, az ilyen - erjedésükben megakasztott - borokban újra meginduhat az erjedés. Jakab András Szerkeszti: Pomichal Ríchárd HÁZUNK TÁJA 1995. október 1. ilBSÚmap
