Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-10-01 / 40. szám
Augusztus utolsó napjaiban a walesi Bálában szerezte első világbajnoki címét a Szlovákia színeiben versenyző VLADIMÍR VALA-JAROSLAV SLÚClK duó a vadvízi kenuverseny lesikló számában. Voltaképpen várt győzelmet arattak, hisz számukban az idei Világ Kupa-viadalokon rendre nyertek. Hajójukkal utolsóként (27.) vágtak neki a Tryweryn folyón kijelölt, csapdákkal teli pályának. És a következő huszonhárom percben váratlan, ám végül is szerencsés kalandban volt részük. Találkozásunkkor erről is meséltek. • Ebben az évben a VK-sorozatban nem találtak legyőzőre. Felvillant-e egyáltalán a fejükben, hogy Bálában kikaphatnak? Vala (Táborban élő cseh fiú): - Persze hogy. Ilyenkor elég, ha az ember megbotlik a lépcsőn, vagy focizás közben kificamodik a bokája. Máris nem utazhat a világbajnokságra. Fél évvel a vb előtt még nem óvatoskodom, de futamunkat, hogy a hasonló hibákból származó időveszteséggel együtt is jobbak legyünk a többieknél. • Feltételezem, fizikailag kellőképpen felkészültek a sikerre. Lelkileg mennyire viselte meg kettejüket az esélyesség terhe? Vala: - Erről inkább a saját nevemben szólnék. Év közben nem érzek semmilyen pszichikai nyomást. A vb előtti héten kisebb gyomorbántalmam volt, amit orvosunk az idegesség rovására írt. Ám a verseny napján teljesen nyugodtan ébredtem. Ha tudom, mire vagyok képes, s minden az elképzeléseink szerint halad, akkor nem lehet baj. Slúéik: - Egy szobában laktunk, s így jóformán ugyanolyan módon készültem, mint Valdo. Éreztem, nagyobb gond nélkül nyerhetünk. Erre utalt a versenytáv első harmada. amelyért iskolai osztályzattal egyest érdemeltünk volna. Ilyen kiegyensúlyozottan már régen nem haladtunk. Egészen a lapátvesztésig... • Úgy értesültem, a parton álló cseh kísérők rengeteget segítettek a keletkezett hátrány ledolgozásában... Vala: - Soha még nem kerültünk ilyen hatalmas időhátrányba. Alaposan rá kellett kapcsolni, elképesztően sokat kivett belőlünk a verseny. Következményeit azóta is érzem a csuklómon. Ám az igazán megfizethetetlen volt számunkra, hogy a megbízható cseh részidőmérők kilométerenként jelezték, hogyan állunk. Tehát rendre tudtuk, hány másodpercet kell még ledolgoznunk, majd később, mennyivel vagyunk jobbak a célba értek előtt. • A C-2-es lesiklás nem szerepel az olimpia műsorán, így Atlantára sem gondolhatnak. Ennek tudatában mennyire örvendeztet meg egy ilyen siker? Vala: - Nekem többet ér a világbajnoki cím az olimpián elért tizedik helynél. Slúéik: - Sportáganként a vb a csúcsot jelenti, az ötkarikás játékokon nincs jelen mindig a teljes élmezőny, sokan ki se jutnak. * • az utolsó két hétben bizony aztán ilyen apróságok is motoszkálnak a fejemben. Slúcik (zsolnai fiatalember): - Megegyeztünk abban, hogy győzelemre törünk. Én Bala előtt nem rágódtam semmin. Amikor futballoztam, nem kíméltem magamat, mert mindig nyerni akarok. Hogy esetleg nem lehetünk elsők, az akkor merült fel bennem, amikor Valdo (Vala beceneve - a szerző megj.) kiejtette kezéből az evezőt. • Mi történt valójában? Vala: - A hat és fél kilométeres pálya harmadá- A kenu és vadvízi utasai nál tartottunk, hét másodperces időelőnnyel. Szűkülő folyószakaszhoz ért a hajónk, a kanyarban az egyik parttól a másikig kellett haladnunk, s amint előrerántottam a lapátomat, beakadt az egyik levágott ágba, és kirepült a kezemből. Szerencsére nem hagyta el a vizet, mert akkor kiállítattunk volna az útra autót stoppolni. Számunkra már véget ért volna a verseny. Jaro észrevette, hogy mögöttünk úszik az evező. Megállítottam a hajót, megkapaszkodtam a partban, s megvártuk, míg odasodródik. Társam kihalászta, és eveztünk tovább. Ám ez a figyelmetlenség tizenöt-tizennyolc másodpercünkbe került. Nem szóltunk egymásnak semmit, abban a pillanatban úgy is csak csupa csúnya szó jött volna ki a szánkon. Ilyesmi még sohasem történt meg velem. Slúéik: - Töprengésre amúgy sem maradt idő, folytatnunk kellett. Aztán még egyszer - a cél előtti utolsó ugrással - meggyűlt a bajunk. Sikerült felborulnunk. Mégsem volt olyan veszélyes, mint a lapátvesztés. Készülünk az ilyen helyzetekre, többször előfordult már. Némi hátrányt jelent, de nem behozhatatlant! Mi úgy tervezzük (archív felvételek) • De azért még nem mondott le Atlantáról. Notting- hamben eredetileg indulni akart a szlalom vb-n, s ebben a számban az olimpián is versenyeznek majd. Miért lépett vissza? Slúéik: - A bálái diadal nagyon kikészített. Elfáradtam, fájni kezdett a hátgerincem. Nem sokkal később azzal utaztam Angliába, ha jól érzem magam, megpróbálom. De nem javult az állapotom, kockáztatni meg nem akartam, így marad az áprilisi újabb lehetőség. • Mindkettőjükről ismert, hogy kenu egyesben is szívesen versenyeznek, sőt idén inkább ebben az egyéni számban próbálkoztak. Egyáltalán hányszor indultak együtt? Vala: - Egész évben külön készültünk és versenyeztünk, s kenu kettesben csak a Világ Kupa-viadalokon, valamint a szlovák bajnokságon álltunk rajthoz. Közös edzőtáborozásunk mindössze a bálái pályán volt, ahol négy hétig gyakoroltunk a világbajnokságra. Ezúttal ennyi is elégnek bizonyult. J. Mészáros Károly GaláMai pedagógusexpedíció a Vezúvon és az Etnán Nem mindennapi feladatra vállalkoztak a Galántai járás magyar és szlovák nyelvű alapiskoláinak pedagógusai: július első' két hetében a szicíliai tűzhányókat tanulmányozták. Sorrendben a Vezúvot (1277 méterrel a tengerszint felett), a Vulcanót (600), a Strombolit (980) és az Etnát (3342) figyelték közvetlen közelről. Tudományos vizsgálatokat végeztek, vulkanikus kőzeteket gyűjtöttek. A csoport tavaly ősztől szisztematikusan készült a nagy feladatra. Az ötlet életrehívói Marián Sperka és Hosnédl Pál voltak, akik felkérték Mock Rudolf docenst, a Komensky Egyetem Természettudományi Karáról, hogy szakmailag készítse fel a résztvevőket, és gyakorlatban vezesse az expedíciót. Mint ismeretes, Mock docens annak idején helyet kapott a Mount Everestet meghódító szlovákiai csapatban. A tanárokat nagyon lehangolta, hogy a járási tanügyi osztály az utolsó pillanatban visszavonta a megígért, a kollektív szerződés alapján jogosan járó hozzájárulást. Így csak a kívülálló szponzoroknak köszönhetően utazhattak Olaszországba. A harminckét pedagógus között volt Vadkerti László, a Sókszelőcei Magyar Tannyelvű Alapiskola tanára, aki szívesen számolt be élményeiről.- Július másodikén indultunk, Bécs, Tarvisio és Firenze után eljutottunk a Vezúvig. A tűzhányó kúpjáig mintegy 600 métert kellett megtennünk. A Vezúv kívülről szemlélve jámbornak tűnik, ám a kráter mélyébe nézve megváltozik az ember véleménye. Útban lefelé tanulmányoztuk a legutolsó lávakiömlés nyomait. - Egyébként hazatérésük után ismét észleltek földmozgást a környéken... - Ezt követően városnézéssel és strandolással töltöttük az időt. Majd elindultunk meghódítani a Vulcanót és a Strombolit. Az előbbihez menet gyönyörködhettünk a tájban, a tűzhányó csúcsán fantasztikus látvány fogadott. Nyugtalanító kráter, a forró kéngőz kitörése és az ebből keletkező csodálatos alakzatok. Másnap reggel hajóval folytattuk az utat a Stromboli felé. A napot pihenéssel töltöttük, estefelé batyuval a hátunkon útrakeltünk a további célunk elérésére. A Stromboli nem a Vezúv, se nem a Vulcano. Bár a tengertől nézve szimpatikus kúpnak látszik, azonban több meredek emelkedő, természetes teraszok és lépcsők alkotják, omló sziklarészekkel tarkítva. A csúcsig 10 kilométert tettünk meg. Nehéz volt, de boldogan vártuk az éjjelt. Kíváncsian vártunk a Stromboli öt kráterének húsz percenkénti kitöréseire. Az éjszakai megfigyeléseink felülmúlták elvárásainkat. Kicsit kifújtuk magunkat és délután elindultunk az Ema irányába. Sátortáborunk a Val de Bove-i völgyben helyezkedett el. Ez a térség azért érdekes, mert 1992-ben az Ema utolsó kitörése temette be. A forró láva elöntötte a 15 km hosszú és 300 méter mély völgyet A helybéliek azóta szent helyként tisztelik. Egyébként megfelelő terep a túrázásra, és a kutatásra. Mi mindkettőt gyakoroltuk. A következő reggel elindultunk, hogy eléljük a 3343 méter magas Etna tűzhányót. Hasonlóan, mint a Vezúv esetében, 1300 méterig kifogástalan út vezetett felfelé. Az edzettebbek a lávatörmeléken igyekeztek a csúcsra, a többiek autóbusszal jutottak el az 1900 méteres magasságig. Innen gyalogszerrel meneteltünk tovább. Nagy volt az öröm, amikor július kilencedikén, 12 órakor a csoportunk tagjai az Ema csúcsán, a szörnyű kráter szélén összeölelkeztek, figyelmen kívül hagyva az erős, hideg szelet. Minden résztvevőtől szép sportteljesítménynek számít a tűzhányóig való feljutás. Expedíciónk tagjainak nagy része életében még nem volt magasabban! Kellőképpen megünnepeltük, hogy sikerült véghez vinnünk ezt a merész tervet. A hátralévő napokat regenerálódással töltöttük, majd Rómán, a Vatikánon és Bécsen keresztül elindultunk hazafelé - fejezte be Vadkerti László. A pedagógusok fogadalmat tettek, hogy a jövőben több hasonló akción vesznek részt. Persze, ehhez szükségük lesz megfelelő támogatókra. Az expedíció a gyűjtött anyagból kiállítást rendez a galántai múzeumban. A gyűjtemény egy része a járás alapiskoláinak ásványait gazdagítja. Szabó Zoltán Húrom éve a láva elöntötte a völgyet. A helybeli lakosok azóta szent helyként tisztelik. (Fotók: Vadkerti ImszIó archívumából)
