Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)

1995-09-24 / 39. szám

K önnyű ma a sztárok rajongóinak, a csapa­tok szurkolóinak. Egyetlen gombnyo­másra színes képernyőn élvezhetik ked­venc énekesük, sportolójuk, ver­senyzőjük szereplését a világ bármely pontjáról. Öt évtizeddel ezelőtt bizony meg kellett elé­gednünk a riporter hangjával. Ám ahhoz jócskán kel­lett fantázia, hogy a művészi vagy sportteljesítmény minden mozzanatát tolmácsolni egyszerűen képtelen közvetítő szavai alapján magunk elé képzeljük a pódi­umot, a pályát, a szereplőket és produkciójukat. És hát riportere válogatta! Szepesi György a maga idejében a szakma magasan kiemelkedő egyénisége volt. Egy alkalommal a pozso­nyi Carlton Szállóban ismerkedtem meg vele személye­sen. Nagy Jenő, a csehszlovákiai magyar rádiósok öreg­je mutatott be neki. (Hej, ha hallaná, hogy öregnek ne­vezem!) Szepesi György, a magyar sport krónikása ak­kor is az aranycsapattal valahová menet (vagy valahon­nan jövet) szakította meg útját a szlovák fővárosban. A magyar riporter akkor már a rádiósok egén maga­san ragyogott. Népszerűségét képességein, felkészült­ségén kívül a magyar labdarúgás kiválóságainak - Puskásnak, Kocsisnak, Bozsiknak és társainak is kö­szönhette. Az aranycsapat világhódító diadalaival pár­huzamosan emelkedett az ő pályája is. A mikrofon mágusa búcsúzott A mai nemzedék aligha érti meg, mit jelentett az ak­kori magyar labdarúgók valósággal világra szóló sike­re. Nemcsak művészet és nem csupán sport volt ez a javából. Ennél sokkal több! Gondoljunk csak arra, hogy a háborúban elvérzett Magyarország sebei az öt­venes évek elején még nehezen hegedtek. A németek és oroszok által egyaránt kirabolt, hadisarccal sújtott, végtelenül sokat szenvedett nép még alig eszmélt alélt- ságából, amikor az új rendszer megrendezte a nagy po­litikai pereket, amelyek számos ártatlan vádlottja a bi­tófán végezte életét és az osztályharc nevében mester­ségesen fokozott diktatúra tartotta rettegésben a társa­dalmat. Ebben az anyagi, szellemi és erkölcsi sivárság­ban nőttek fel az aranyfiúk, akik a politikai torzulások fölé emelkedve egy megtiport nép erejét, a világhoz való felzárkózásának elszántságát demonstrálták sze­rény lehetőségeikhez képest, egyelőre csak a gyepen. A komáromi származású Czibor Zoltán, az arany­csapat fenegyereke, visszaemlékezéseiben fejtette ki, mennyire boldogok voltak, ha örömet szerezhettek az annyi próbát, szenvedést kiállt szurkolóknak. Jó tudni, hogy akkortájt egész Magyarország büszke volt rájuk. S ők egy meggyötört nép hírnökeiként vitték a jobb, szebb életre vágyó ország üzenetét a világ olyan tájai­ra is, ahová akkor még magyar politikusok, diploma­ták el se jutottak. És Szepesi György volt az, aki e sikereket oly szív­hez szólóan, annyi epitetonnal ékesített lelkesedéssel tolmácsolta. Vele lelkesedett az egész ország! Sőt, a határon túl élő, a háború után magyarságukért sanyar­gatott magyarok is. Szepesi György nélkül ezekkel a reményt keltő élményekkel mi is szegényebbek let­tünk volna. Szepesi György a szó legszorosabb értelmében rádi­óriporter volt, bár több más műfajban is otthonosan szerepelt. Az aranycsapattal emelkedett, majd a ma­gyar labdarúgás és a magyar sport nagy sikereit kö­vető szűkebb esztendőkben az ő nagy érája is leáldo­zóban volt. A tévé rohamos előretörése is háttérbe szorította kissé. Ám népszerűségére mi sem jel­lemzőbb, hogy számos hallgató még évek múltán is a képernyőt figyelve az ő rádióközvetítését hallgatta. Egyik barátom tette azt a találó megjegyzést, hogy hi­ába nézné a képernyőt, mert abból Szepesi hangja nél­kül nem tudná, mi történik a pályán. Szepesi Gyuri (nem merem bácsinak szólítani!) het- venhárom éves korában, az ő nagy-nagy szomorúságá­ra, a magyar csapat vesztett nemzetközi mérkőzésén nemrég búcsúzott a sportmikrofontól és hálás hallga­tóitól. Szinte esdekelve kérte a hallgatók bocsánatát, amiért nem volt alkalma legalább egyetlen árva ma­gyar gólt közvetítenie... Hiába, mondta, ő már hetven- három évesen igazán nem rúghat gólt... A mikrofon mágusa méltán kiérdemli nemzedékünk köszönetét azért a sok kedves élményért, amit öt évti­zedes gazdag riporteri pályafutása során szerzett ne­künk - hallgatóinak. Zsilka László (Lapunk következő számainak egyikében beszélgetést is közlünk a híres rádióriporterrel.) — Mi ke Tyson újra a a lapok címoldalán szerepel. Négy esztendő után lépett ismét szorítóha, és 89 másodperc alatt padlóra küldte ellenfelét, Peter McNecleyt. Sokan bohózatnak tartották az öss­zecsapást, és kérik vissza a belépő árát. A jegyek mintegy 1500 dollárba kerültek. Mindezek elle­nére a profi ökölvívás világa már az évszázad mérkőzésének, a jövő év nyarán esedékes Foreman-Tyson találkozónak a jegyében él. Tyson általában kerüli az újságírókat, de mielőtt 1095 nap után elhagyta volna a börtönt (azért ült. mert állítólag megerőszakolt egy szépségki- rálynő-jelöltet), néhány toliforgatónak azért nyiltakozott. Ezekből az interjúkból készítettünk összeállítást. 0 Úgy gondolja, a bírósági ítéletet befolyá­solta, hogy színes bó'rű?- Körülöttünk mindenütt dívik a rassziz­mus. Én mindörökre csak megvetett néger maradok, aki kijelentéseivel és tetteivel ingerli a környezetét. Arrogáns voltam, és elérkezett­nek látták az időt, hogy ezt keményen a sze­memre vessék. • Ha visszatekint a múltjára, nem sajnál valamit?- Már soha többé nem szabad szerelmesnek lennem. Ilyenkor elvakult vagyok. • Élete során a börtönben volt a legrosz- szabb sorsa ?- Nem tudom. Talán bután hangzik, de ott 100 esztendeig is kibírtam volna. Eleinte azt hittem, a börtön lesz a halálom, mert nagyon Miki: TYSON: „Nem vagyok állat” „Ez nem ember, ez egy nagy állat! Előbb vagy utóbb megölik vagy bebörtönzik” - állította róla Larry Holmes exvilágbajnok nehézsúlyú bokszoló, arra célozva, hogy azt mondták, Tyson erekciója végte­len. Mike elmondása szerint egy éjszaka 24 lánnyal szeretkezett, s mindegyiket legalább egyszer eljuttatta az orgazmusig. • •• Desiréé Washington, akinek állí­tólagos megerőszakolásáért börtönözték be Tysont, már koráb­ban, a középiskolában átesett egy erőszakos nemi közösülésen, ame­lyet azonban csak színlelt. Az indianapolisi Black Expo kiállítás során (itt ismerkedett meg Tyson Washington kisasszonnyal, aki indult a Miss Fekete Amerika szépségversenyen) így kiabáltak felé osztálytársai: „Figyelj csak! Mike Tyson is itt van, a levegőben legalább 10 millió dollár röpköd...” Ez a momentum sosem talál meghallgatásra a bíróságon... • •• Élete első profi mérkőzésén, 1985 márciusában kiütötte Hector • Muhammad Alihoz hasonlóan Tyson is dic­sőségének tetőfokán került rács mögé. Lát ebben valamilyen szimbólumot?- Ali csak egy volt, nem hasonlíthatom magamat hozzá. Ő a vietnami hábo­rú ellen lázadt fel, én rossz utat választottam. Nem voltam eléggé éber. • Amikor Ali visszatért a szorítóha, már nem volt a régi, más stílusban kez­dett bokszolni. A börtön­ben eltöltött esztendők Tyson stílusára is kihatás­sal lesznek?- Naponta edzettem, és jobban éreztem magam, mint bármikor pályafutá­som során. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy jobban is fogok bokszolni. Mindennap nyolc mérföl­det futottam, árnyékboks­zoltam, súlyzóztam. Az egész idő alatt csak azt tehettem, ami a börtön lehetőségeiből kitellett. 0 Úgy tűnik, lefogyott...- Igaza van, most 98 kiló a testsúlyom. • Találkozott emberekkel, akik befolyásol­ták az életét. Felsorolna néhányat közülük és jellemezné őket? Cuso d Amato ( Mike nevelőapja, aki meg­szerettette vele az ökölvívást)- Nagyszerű ember, kitűnő tanító volt. Tökéletesen megértettük egymást. Robin Givens (színésznő, az exfeleség)- Túl fiatalok voltunk a házaséletre, nem voltunk kellőképpen felkészülve rá. Ezért végződött válással. Már soha nem akarom megölelni, megcsókolni. Sem jót, sem rosszat nem gondolok róla. Don King (az egyik leghíresebb boksz­menedzser)- Nagyszerű üzleti érzékkel megáldott, jó ember. Senkinek sem hisz a világon. És ez fontos dolog az üzleti életben. Gregory Harrison (ügyész, aki nemi erős­zakkal vádolta Tysont)- Szörnyű helyzetben leledztem. Mintha egy felfegyverzett kíséret állt volna velem szemben. Vincent Fuller (védőügyvéd)- Úgy gondolom, minden védőügyvéd meg volt róla győződve, hogy nemi erőszakot követ­tem el. Nem is akarták, hogy bebizonyítsam ártatlanságomat. Ez a jogi erkölcs megcsúfolása. Patrícia Gifford (bírónő, aki elítélte)- Esetem által lett híres, én vagyok számára a dicső fekete tromf. 0 Mi a különbség a bírósági per előtti Tyson, és a börtönt elhagyó Tyson között?- Mike bebörtönzése előtt világbajnok volt. Akkor azt gondoltam, minden ember jó. Ma már gyűlölöm a világot. Azt mondják nekem, hogy nem lehet gyűlölni az egész világot és minden embert, de ezt én másképpen érzem. Rendben, ha nagyon akaija a véle­ményemet, akkor azt állítom: csak 99 szá­zalékra gyűlölöm a világot. • Évekkel ezelőtt azt mondta, mindenkit szeret. Most pedig ki nem állhatja az embereket. Nem gondolja, hogy valamivel tartozik a világnak?- Szurkolóimnak halálomig adósa maradok. Sokan sajnáltak, amikor jogtala­nul elítéltek. • Nem keveseknek az az érzésük, ártat­lanul került a börtönbe...- A bíróságon mindenki ellenem volt. Elmondhatom, a bírónőnek nem volt más dolga, csak az, hogy minél gyorsabban leültessen. Annak ellenére is, hogy tudta, ártatlan vagyok. Ha igazi bűnös lennék, legalább 60 évet kapok. Erről meg vagyok győződve. akartam látni a családomat. De amikor sokat gondolkodtam erről, rájöttem, tulajdonképpen nekem senkim sincs. Egész életemben egyedül voltam. Most azonban élete végéig törődni fogok nevelőanyámmal. # A börtönben tanulmányozni kezdte az iszlám vallást. Segítette elviselni a sanyarú sorsát? • - A hit megnyugtatott. Ha nem folyamodom az iszlámhoz, nem tudom, mi lett volna velem. Valószínűleg nagyon gyorsan a börtön egy parányi részévé válók. Szörnyű világ a fegyház, az iszlám azonban hozzásegített, hogy máskép­pen szemléljem az életet. Sokat olvastam. Nietzsche, Tolsztoj, Dumas... Ezeket az írókat korábban egyáltalán nem ismertem. Gyönyörűség volt olvasni, de be kell vallanom, egy idő után már kezdett tőle „párologni” az agyam. Nietzsche azt állítja, nincs Isten, csak szuperemberek. Ezt nem akarom hallani, sem olvasni. Tolsztoj éppen az ellenkezőjét mondja. Machiavelli könyvének egyik tanulságos mon­datát tettem magamévá. Ne higgy senkinek. • Hogyan viselkedtek Tysonnal szemben az újságírók?- Keményen belémrúgtak. De én nem vagyok állat, ahogyan azt állították. Én egy­szerű ember vagyok. Szeretem a családomat, a lányomat, nem verem a nőket... Robin néhá­nyszor azt állította, hogy párszor megvertem. Látta valaki, valamikor Robint megkínozva? Viszont az egész világ tudott róla, hogy Mitsch Greent néhányszor megütöttem az utcán, mert provokált. Robin arcán és testén egyetlen kék folt sem volt... tóttá ki boksziskolájába Cuso d Amato. • • • Robin Givens a Tysonnal kötött házassága előtt egészen ismeretlen színésznő volt. Az esküvő után Tyson világhírű asszonya lett. A házasság gondolata minden bizonnyal Robin intrikus anyjának az agyában fogant meg, s a fiatal párnak az elsők között gratulált a színész Eddie Murphy és a kosár­labdázó Jordán. 373 nap után aztán felbontják a házasságot, és a Givens család 30 millió dollárral lett gazdagabb... (T.V.) Mercedest, és 200 dollárt inkas­szált (most a Foreman elleni öss­zecsapás tétje állítólag 100 millió dollár). 1987 augusztusában 12 menetes meccsen legyőzte Tony Tuckert, s talágbajnok lett. • • • Tyson a New York-i Brooklin negyed Brownsville nyomor­tanyáinak szülötte. A piszkos, koszos utcákon a dzsungel törvénye irányította a túlélést. Csak a legerősebbeknek volt esélyük. Mike a fiatal korú bűn­özők bandájával kóborolt, már 13 éves korában apróbb lopásokért javítóintézetbe került. Onnan vál­Mike-morzsák

Next

/
Oldalképek
Tartalom