Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)

1995-09-24 / 39. szám

l/BSSmap 1995. szeptember 24. PUBLICISZTIKA II . RÁKÓCZI FERENC EMLÉKÉNEK ŐRZÉSE, ÁPOLÁSA SZLOVÁKIÁBAN ÉS KÁRPÁTALJÁN 1918 ÉS 1938 KÖZÖTT (2.) Kisebbségi életünk első szakaszában a második nagy Rákóczi-jubileum: a 200. halálozási évfordu­ló 1935. április 8-ra esett. Ebben az időben a szel­lemi fejlődésünk a szerény lehetőségekhez és nagy nehézségekhez képest viszonylag már telített volt: két-három színvonalas folyóiratot birtokoltunk, a Masaryk Akadémia még aktív volt, a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület (SZMKE) már szép sike­reket ért el, s a Rákóczi-ünnepségek szervezésében is buzgón közreműködött. A rendezvények többsé­gében az ellenzéki magyar pártoknak (az Országos Keresztényszocialista Pártnak és a Magyar Nemze­ti Pártnak) volt a legnagyobb szervező és propaga- tív szerepe. Ezek politikai térnyerése akkoriban erősen megemelkedett, s 1936-ban aztán az egye­sülésük is megtörtént. Meg kell jegyezni, hogy a Rákóczi-jubileumot a helyi kulturális egyesületek is felkarolták, élükön a három legismertebb szerve­zettel: a pozsonyi Toldy Körrel, a kassai Kazinczy Társasággal és a komáromi Jókai Egyesülettel. A Rákóczi-tisztelet kiteljesítésében a sajtó ré­széről ismét az ellenzéki pártok napilapja, a Prágai Magyar Hírlap volt a legaktívabb. Mellette még a Magyar írásnak, az Új Életnek, Nemzeti Kultúrá­nak, Magyar Figyelőnek és a Csehszlovákiai Nép­szavának volt jelentős szerepe. A Prágai Magyar Hírlapban 1935 márciusa és júniusa között, a rövid tájékoztató híreket is be­számítva félszáznál több Rákóczi-vonatkozású közlemény látott napvilágot. A legjelentősebbek a következők voltak: Kelembéri Sándor: A pusztulás prédája a nagysárosi Rákóczi-várkastély, 1935. III. 31. - Egyoldalas riport, mely szerint „a várkastély a hozzátartozó birtokkal együtt a Pulszkyak tulajdo­na. A használható szobák nagyobb részét az álla­mi gabonatársaság bérli a tulajdonosoktól, néhány szobában pedig Ábrahámovics eperjesi és Fréder nagysárosi terménykereskedők tartanak magot. Kitört ablakok és beroskadó mennyezetek, s már egyetlen lakható szoba sincs a 16-ból. A kastély földszinti előcsarnokából jobbra nyílik az a szoba, amelyben elfogták Rákóczit. Az öreg kastély kele­ti oldaláról nyíló főbejárat mellett szürke már­ványtábla hirdeti a kegyetlen utódoknak, hogy ez »„II. Rákóczi Ferenc várkastélya, melyben 1701. április hó 18-án elfogatott.”« Az emléktáblát 1903-ban Nagysáros polgársága állíttatta a törté­nelmi nevezetességű esemény emlékére.” Kegyeletes ünnepséggel áldozott Rákóczi em­lékének Pozsony magyarsága, 1935. IV. 2. - Részletes beszámoló a Toldy Kör kétnapos ren­dezvényéről. A március 30-i ünnepi est színhelye a kereskedelmi grémium nagyterme volt, ahol Sziklay Ferenc író tartott előadást a fejedelem kassai kapcsolatairól. Az előadás 30 nagy vetített képpel történt. A fejedelem 1906-os kassai teme­téséről készült 44 kisebb kép vetítését a rendőrség nem engedélyezte. A Vigadó kistermében tartott március 31-i matinén Jankovics Marcell író és Ga­lambos Béla lelkész tartottak ünnepi beszédet; John Elemér zenetanár „Rákóczi imáját”, Rákóczi kesergőjét és Balázs Árpád „kuruc nótáját” éne­kelte el; Gasparek Tibor zongora-, gróf Pongrácz Mihály tárogató számokkal, szerepelt; Nógrády Miklós Lévay József Mikes című híres költemé­nyét szavalta el. Rákóczi emlékére megkondul hétfőn 10 óra­kor Ruszinszkó valamennyi harangja, 1935. III. 5. - A lap ruszinszkói (kárpátaljai) szerkesztősé­gének híradása a Kárpátaljai Magyar Kultúregye­sület április 7-én és 8-án sorra kerülő hatalmas rendezvé­nyéről, mely „Kárpátalja majd­nem valamennyi községére és városára kiterjed. Ahol helyi szervezet van, ott kultúresték, matinék lesznek, s több helyen a kuruc időket felelevenítő műkedvelő színielőadásokat tartanak. Ezen kívül zarándokút szerveződik a tiszaújlaki Rákóczi-em- lékoszlophoz, s abban román zarándokok is részt- vesznek magukkal vive a Rákóczitól kapott zász­ló-ereklyét. Április 8-án hétfőn a keresztény egy­házak egyházmegyei és egyházkerületi hatóságai­nak engedélyével délelőtt 10 órakor egy negyedó­rára Kárpátalja összes templomának harangjai megszólalnak Rákóczi Ferenc emlékére.” Beszámoló a kelet-szlovenszkói és kárpátal­jai Rákóczi-ünnepekről, 1935. IV. 9. - Két nagy újságoldalra kiterjedő összegező ismertetés: .Po­zsonytól Rahóig minden vidék képviselve volt az április 7-én és 8-án tartott ünnepélyeken, de nem­csak a magyarok ünnepe volt ez, hanem részt kért belőle a sárosi szlovákság, a szepesi németség és a kárpátaljai ruszinság és románság is.” A legimpo­zánsabb rendezvények Kassán voltak: április 7-én a Schalkház-hotel nagytermében a Kazinczy Tár­saság és a KZD közös magyar nóta- és előadóest­jét tartották meg Szüllő Géza, Esterházy János és Korláth Endre ellenzéki politikusok részvételével és gazdag műsorral. A zene- és énekszámok, s szavalatok mellett Darkó István kuruc tárgyú egy- felvonásosa, a Só és kenyér is bemutatásra került. Április 8-án reggel az ország minden részéből Kassára sereglett több tucatnyi helyi pártszerveze­ti, kulturális egyesületi, kaszinói, községi-városi küldöttség koszorúzta meg Rákóczi sírját. Ezután gyászistentisztelet volt a dómban, s 10 órakor ma­tiné a Városi Színházban, ahol az igényes kul­túrműsor mellett Gönczy Sándor református lel­kész, Tost Barna prelátus és az Országos Keresz­tényszocialista Párt vezetője: Szüllő Géza mond­tak ünnepi beszédet. - A Kárpátalján tervezett nagyszabású rendezvények is rendre megvalósul­tak. Tiszaújlakon - melynek határában aratta Rá­kóczi első diadalát a császári csapatokon - a ma­gyar falvak népe mellett a hegyvidéki ruszinok és a máramarosi románok küldöttei is ott voltak. Az ungvári és a munkácsi rendezvények is sikeresek voltak, s április 7-e estéjén a munkácsi Rákóczi- kastély előkertjében 3000-nél több ember gyűlt össze.” A hatalmas beszámolóban a fejedelem szülőhelyén: Borsiban tartott ünnepségről is emlí­tés történt; ott az ünnepi beszédet mondó Ester­házy János koszorúzta meg az emlékművet. A Prágai Magyar Hírlapnak a Rákóczi-jubileum megünneplésében való nagyfokú részvételét az 1935. június 6-i számában megje­lent Rákóczi-ünnepély Versail- lesben című cikk zárta le. Ez a versaillesi királyi palota termeiben június 3-án tar­tott hivatalos ünnepélyről számolt be, amelyen a pá­rizsi magyar követ, Khun-Héderváry előkelő közön­ség jelenlétében adta át Magyarország ajándékát: Mányoki Ádám híres Rákóczi-portréjának hű mását. A Masaryk Akadémia negyedéves szemléjének, a Magyar Figyelőnek 1935. évi 2-4. összevont számában hét jubileumi írás jelent meg. Közülük egy országgyűlési dokumentum részlete volt, 3 helytörténeti értekezés és 3 szépirodalmi alkotás. A helytörténeti értekezések közül Tichy Kálmá­né a legértékesebb: Rákóczi-akták a pelsőci köz­ségi levéltárban. Az ismertetett akták olyan pro- tectionális levelek, melyekben a fejedelem elren­delte, hogy a kuruc csapatok a szabadságharchoz hű helységekben (köztük Pelsőcön is) törvénytele­nül ne rekviráljanak. A tanulmányban érdekes uta­lás történik a kuruc hadiipar gömöri bázisaira: „A gömöri vashámorok nagy szerepet játszottak ak­kor. Ők állították elő a fegyvervasat és acélt, Dob- sinán és Jolsván pedig a kurucok hadiüzemei dol­goztak, amelyekben a híres fringákat készítették.” Rákóczi Ferenchez; Kemény Lajos: Károlyi Sán­dor házai Pozsonyban. A szépirodalmi alkotások közül Palotai Boris 16 kétsoros strófából álló elbeszélő költeménye (Rá­kóczi csapatja) a magyar-szlovák-ruszin felkelők együttes harcának állít emléket. - Szombathy Vik­tor Az esztergomi kastély című elbeszélésében Bottyán János császári óbester Rákóczi hűségére való áttérésének történetét dolgozza fel. - Farkas István A Rákóczi-ünnep című novellájának törté­nete jelenidőben játszódik, s a tárgya egy kávéházi vita, melyet résztvevői a helyi ünnep megszervezé­se vagy mellőzése kérdésében folytatnak. A Nemzeti Kultúra című komáromi tudományos folyóiratban három írás jelent meg: az 1934. évi 1. számban Létszám- és szükségleti jegyzék II. Rá­kóczi Ferenc seregeiről címen egy olyan - akkor Ethey Gyula csejtei történész birtokában lévő - jegyzék olvasható, melyet a fejedelem gazdasági tanácsosa: Prileszky Pál állított össze; ugyanazon számban jelent meg a II. Rákóczi Ferenc utasítá­sa ünnepélyes követfogadásra című egykori irat is, melyet szintén a birtoklója, Ethey kölcsönzött a folyóiratnak. Az 1935. évi 3-4. összevont számban pedig egy nagy terjedelmű kemény kritika Jozef Macúrek cseh történész magyar tárgyú könyvéről (Dejiny Madaru a Uhorského státu - A magya­rok és a magyar állam története). A Magyar Nemzeti Párthoz közelálló jelentős irodalmi és kritikai lap, a Magyar Írás az 1935. évi 6. számának élén II. Rákóczi Ferenc emlékezete címmel Gömöry János nemes veretű és kitűnő eu­rópai háttérrel megformált történeti esszéjét hozta. A katolikus egyetemisták mozgalmi csoportjá­nak: a Prohászka Köröknek nívós folyóirata, az Új Élet 1935. évi 4. számában két közleménnyel kap­csolódott be az ünnepségekbe. Az első oldalon Mikes Kelemen Rákóczi haláláról írt megren- dítően szép levelét közölte, a jelenidejű két és fél oldalas megemlékezést pedig A Nagyságos feje­delem emlékének címmel a lap főszerkesztője, Rády Elemér írta. Rákóczi felekezeti türelmesség- gel párosuló mély katolikus hitének elemzése után megállapította, hogy „ennek a tiszta belső tűznek az eredménye volt, hogy igazi népi mozgalommá tudta szélesíteni a szabadságharcot. Mert a kuruc szabadságharc népi mozgalom volt. Rákóczi poli­tikai zsenialitásának a bizonyítéka, hogy megtalál­ta azt a vezérlő gondolatot, mely Magyarország és főleg a mai Szlovákia akkori népeiben a szolidari­tás, a sorsközösség gondolatát fel tudta ébreszteni és cselekvéssé teljesítem.” A Csehszlovák Szociáldemokrata Munkás Párt szlovákiai magyar szekciójának pozsonyi hetilap­jában, a Csehszlovák Népszavában 1935. április 7-én egy közlemény jelent meg: Bodnár István Rákóczi című verse. Bodnár olyan magyarországi „utóemigráns” volt, aki fiatal politikai üldözött­ként a 30-as évek elején jött Csehszlovákiába, s a szociáldemokrata sajtóban publikált. Verse forma­ilag gyenge alkotás, de érdekes személyes vonat­kozásai vannak: száműzöttként és a Rákócziak Sá­rospatakjának fiaként szólítja meg „a magyar ron­gyosoknak vezérlő nagy urát”, akihez „szabadság­szerető fiatal szívvel apellál”. E vers kapcsán jegyzem meg, hogy két háború közti szépirodalmunkban jelentősnek mondható Rákóczi-tárgyú alkotás nem jött létre. A már emlí­tett munkák is közepesek, s Ásgúthy Erzsébet há­rom feldolgozása (a Rodostói hajnal c. novella, a Szerelem a nagy fejedelem árnyékában c. dráma­részlet és a Franciscus Princeps Rákóczi de Saáros c. hangjáték) sem kiemelkedő. Sziklay Ferenc Fo­hász Rákóczihoz c. ódájának kivételével a többi alkotást most újraolvastam, de komolyabb értéket csak eszmei vonatkozásban találok bennük. A Sziklay-vershez nem sikerült hozzájutnom, de tu­dom azt, hogy a lírát csak alkalmilag művelő író irodalmi és verstani műveltsége ellenére kiemel­kedő verset sohasem írt. Ami Ásgúthy Erzsébetet illeti, ő a felsorolt munkáit nem jubileumi alkal­makból, hanem hosszan tartó vonzalomból írta, s ez az írásainak a tökéletesebb művészi kimunkált­ság hiányában is érezhető varázst kölcsönöz. TURCZEL LAJOS £ gy vottÁni víz Alattuk fehér szalagos lányok mosolyognak az időtlenségbe. Most úgy tűnt Horkainak, hogy a lá­nyok nem öregedtek, csak a fák. Terebélyes lomb­koronájukat tekervényes rajzolatú kéreg alatt áradó nedvek táplálják, s mivel a hársaknál ötven-hatvan év nem nagy idő, amolyan megférfiasodásnak te­kinthető ez az öregedés. Nézegették a családi fotó­kat; halványabb és már sárguló amatőrképeket, me­lyeket csinosan recésre vágott valaki. Többségük nem nagyított változat, csupán úgynevezett kon­taktmásolat, aminek elkészítése házilag, barkácso­lás szintjén is megoldható volt. Ha Erőssy Szilárddal barangolt az özvegyasszo­nyok utcájában, sokkal bizalmasabbak voltak velük szemben, mint amikor olykor egyedül eredt a lelki hívságok nyomába. A képeiket az idő vegyszerek­kel elővarázsolt cserepeinek látta. Megszilárdult raj­tuk a fény, s a tér harmadik dimenzióját, a mélysé­gek a fizikai lét negyedik dimenziójának, az időnek egyetlen pillanat alatt történt kiterjedés nélküli megállítása helyettesítette. Ha valakinek sikerül a kimerevített időhöz a térbeli mélységet is rögzíteni, s az időpillanat folyamatként ismétlődik egymás után, akkor az a valaki kitalálta az időgépet, amivel ide-oda utazhatunk az időben. Nagy a gyanúm, hogy akkor sem a jövőt fedezzük fel, s nem is a múlt bármelyik szeletét hozhatjuk közelebb, hanem csak azokat, amelyeket valaki rögzített a négydi­menziós folyamatos fényképre. Az több lesz, mint a film, több lesz, mint a változó emlékezet, az maga lesz az igazság. Ugyan élettelenek lesznek a megö­rökített személyek, de mégis olyanok, mint az élők. Ott is állnak a szemek előtt, meg nem is. Hiába magyarázta volna Horkai az öregasszo­nyoknak a holográfia lényegét, ami immár elvileg lehetővé teszi a holografikus mozit is, ami maga lehet a visszatekintő időgép. Természetesen azo­kon a felvételeken sem öregszenek majd a lefény­képezett fehér szalagos lányok. Viszont megítél­hető, kinek volt teltebb a keble, és melyiküknek karcsúbb a dereka. Meg a kackiás bajuszok is szemrevételezhetőek lennének a velocipédekhez támaszkodó ifjúurak orra alatt. jeződésük. Legfeljebb kémiai vagy fiziológiai, márpedig vérelemzésről vagy a testnedvek állapo­táról ez a holografikus film sem tartalmazna adato­kat. Az arcpír még látszik, de a kiváltó ok már nem; még talán a lúdbőrző test is felidézhető len­ne, de a csók kiváltotta furcsa izgalom testtani le­írására senki nem vállalkozhat, éppen ezért meg­változtatni sincs módja. Azt ugyanis a holografi­Emlékek évada Sajnos, ugyanolyanok maradnának a ravatalok, a temetések és a sírok. Még talán a haldoklás is rögzíthető lenne, de a visszapergetés nem a beígért és várva várt feltámadást hozná, hanem az emléke­zet pontosságát. Az pedig nem az óhajok, vágyak és álmok függvényében működne, hanem a tények rögzített sora alapján. Akkor már nem lehetne egy olyan hársfás, fehér szalagos, velocipédes kép fölött arról beszélni, hogy a fényképezés pillanata előtt Ferenc az előttük állók mögé húzódva még átkarolta Karola derekát, de a zár kioldása előtt illedelmesen elengedte azt. E tér­beli lézersugárözönben nyomban kiderülne ugyanis, hogy Ferenc nem távolodott Karolától, hanem éppen hogy közelebb húzódott hozzá, s Karola ebbéli örö­mét egy halk mosollyal tudomására is hozta. Csak a fotográfia két dimenziója ezt nem mutathatta meg. Még az is kiderülne, hogy a holografikus mozi sem tudna túlnőni az emlékezet egyediségén, hi­szen az érzések áramlása, a lelkiállapotok nem rögzíthetők, mert egyszerűen nincs fizikai kife­kus mozi nem teszi lehetővé, hiszen nem biológiai és kémiai, hanem fizikai eszközei vannak. S éppen ez az a pont, ahol örökre kettéválik a képrögzítés akár legfejlettebb technológiája és az ember egyéni jellegzetességeinek, lelki, erkölcsi meghatározottságú jellembeli tulajdonságainak a sora. Belső, kifejezhetetlen érzelmeket nem lehet holografikus fényképeken megörökíteni. Ahhoz is kellenek majd az öregasszonyok, hogy emlékezze­nek, hogy beszéljenek ifjúságuk szerelmeiről, asszonyiságuk emlékeiről. Ebben a pillanatban önmagára gondolt, hiszen minden emlékezés akkor kap értelmet, ha van ki meghallgassa, ha van kinek felidézni a vegyszerek ezüstsóiba keményített látvány alatti életeket.- Most nagyon elégedett vagyok, szakmai oldal­ról szemlélve a dolgokat, talán boldog is lehetek - ragadta meg barátja karját. Erőssy Szilárd megle­petten nézett rá, de a meglepetés ijedtség és vi­dámság között egyensúlyozó lelkiállapota nevetést váltott ki benne:- Végtelenül örülök, hogy e délutánt nem töltöt­tük hiába. Mai szép öregasszonyok egykori emberi esélyeiként élt lányok képeit nézegetve kaptunk valamit, őszinte érdeklődésünkért cserébe. Egy váratlan fuvallat tört be az utcába. Az utca, a kertek, a házak, az öregasszonyok illatai elkeve­redtek a frissen szántott föld szagával. Hirtelen ősz lett. Horkai - ki tudja hányadszor életében - újra megdöbbent. Bár tudta, hogy nem marad így, s nem cövekel le az idő múlásának évszakokban megmutatkozó bizonyossága, mégis a házakon és utcákon túli mezőkre meredt. Optimista lévén a döbbenetében is a tavaszt kereste.- Hányán érik meg közülük a tavaszt? - fordult Szilárdhoz.- Az első hóvirág nyílásakor majd megtudjuk. Ebben az utcában hóvirágot árul majd minden öregasszony. Önkéntelenül megálltak, és az utca végéről visszatekintettek a délutánra. Az alkonyat szürke­sége hömpölygött a házak előtt. Valamennyi hársfa fekete tömeggé változott. A bezárt kapukat kóbor­ló kutyák szaglászták, s óvatlanságuk nyomán visszhangozva pereg a vakolat a házak falának tö­vében. Megkerülve a hársakat, egyáltalán nem költői pózban locsolják meg a téglával körülrakott füves gyűrűket. A két férfi némán elindul a város felé, ahol még nem zártak be a kávéházak és a sörözők, mert azokban most kezdődik egy másik élet - hársak, kapualjak, öregasszonyok és kutyák nélkül.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom