Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-09-24 / 39. szám
Egyelőre tizennégy nap krónikája Most már ez is megtörtént Szlovákiában. Mondhatnánk: teljes a lista. Ugye, elkövettek tömeggyilkosságot, autórobbantást, de emberrablást - ráadásul ilyen „magas” szinten - még nem. Az ügy homályos. Egyesek politikai ügyre gyanakodnak, amely a volt StB forgatókönyveire emlékeztet, mások egyszerű bűncselekményről beszélnek; vannak, akik még arról sem... A Jól értesült” lapok is csak találgatnak, pedig magukat meg nem nevező, „vájt fülű” informátorok tájékoztatják őket. Az alábbiakban - időrendi sorrendben - 14 nap történéseit igyekeztünk összefoglalni (az anyag nyomdába adásáig). Nem törekedhettünk teljességre, hiszen a botrány még korántsem zárult le. Talán mostjön a java... Első nap (augusztus 31.) - Délelőtt 10.45 és 10.50 között a Pozsonytól néhány kilométerre fekvő Szentgyörgy közelében személygépkocsik állták el a BLD 46-41 forgalmi rendszámú Mercedes 190 D típusú autó útját, amelyben ifj. Michal Kovác ült. Az első jelentések szerint nyolcán támadtak az államfő fiára; betuszkolták az egyik gépkocsiba, megbilincselték, ütlegelték. A tettesek valószínűleg saját autójának a csomagtartójában vitték át Ausztriába. 17 óra körül egy névtelen telefonbejelentés nyomán találtak rá a hainburgi rendőrőrs közelében. Innen lépett kapcsolatba édesapjával. Az esti órákban Ludovít Hudek belügyminiszter Vladimír Lamaéka vizsgálati főosztályvezetővel és Antón Mañák országos rendőrfőparancsnok-helyettessel az élen különleges nyomozócsoportot hozott létre az „idegen országba való hűre olás” bűncselekményének a felderítésére. Második nap (szeptember 1.) Vladimír Meciar állítólag hajnali egy óra körül a biztonsági szolgálat embereinek a kíséretében járt a Pozsonyligetfalu-Berg határátkelőhelyen. Michal Kováé fiát Bécsbe szállították, s őrizetbe vették. A müncheni ügyészség az 1994. november 14-én kiadott nemzetközi elfogatóparancs alapján kérte az osztrák hatóságoktól ifj. Kovác kiadását. A külföldi hírügynökségek első kommentárjaikban az ügyet Michal Kováé köztársasági elnök diszkreditálására tett kísérletnek minősítették, mivel „csak ez a magyarázat ad valamilyen értelmet az egész esetnek”. A szlovák hatóságok - személy szerint Anion Máriák - is kihallgatta (nem hivatalosan) az elnök elrabolt fiát. Michal Kováé felkereste osztrák kollégáját, Thomas Klestilt. Kiderült, hogy a szentgyörgyi ház közelében már két hete egy idegen Mercedes parkolt, amely váratlanul eltűnt. Az elfogatóparancs A müncheni ügyészség 1994. november 14-én nemzetközi elfogatóparancsot adott ki ifj. Michal Kováé ellen egy 1992-es üggyel kapcsolatban, amelybe a köztársasági elnök fia is belekeveredett. A Slo- venská republika által hetekig szellőztetett gazdasági bűncselekmény áldozata a szlovákiai Technopol vállalat, amelyet állítólag több millió dolláros kár ért. A németországi vizsgálati szervek szerint az a cég, amelynek ifj. Kováé a társtulajdonosa, az ügyben nem játszott főszerepet. Ifj. Kováé szeptember közepe táján „szlovák földön” tett volna vallomást a Münchenből érkező vizsgálóbíró előtt. A pozsonyi városi ügyészség cáfolta, hogy erről egyezség született volna. A Pozsonyi Városi Ügyészség tájékoztatása szerint a Technopol-Ugyben nem folyt és nem is folyik bűnvádi eljárás a köztársasági elnök fia ellen. Harmadik nap (szeptember 2.)- A letartóztatott ifj. Kovác 48 óra leteltével is vizsgálati fogságban maradt. A köztársasági elnök kérelmet adott át Juraj Schenk külügyminiszternek (Meéiarhoz is eljuttatta), hogy az jegyzékben kérje az osztrák féltől fiának visszaadását. Schenk közölte: konzultálnia kell a kormányfővel. Vladimír Stefko, az államfő szóvivője cáfolta, hogy ifj. Michal Kováé bárokat, kaszinókat üzemeltetne. A rendőrfőparancsnokság tájékoztatása szerint a bűncselekmény elkövetésének idején több piros színű gépkocsi tartózkodott a tetthelyen. Negyedik nap (szeptember 3.) - A Neue Kronen Zeitungnak nyilatkozva ifj. Michal Kováé kijelentette, hogy nem kíván visszatérni Szlovákiába, mert fél a titkosrendőrségtől. Délután a köz- társasági elnök a sajtó nyilvánossága előtt üzenetet intézett az ország lakosságához, amelyben elítélte a bűncselekményt, és feltette a kérdést: Cui prodest? (Kinek érdeke?) Ötödik nap (szeptember 4.) Ladislav Pittner volt belügyminiszter a Sme című napilapnak adott interjújában közölte, hogy az emberrablás a kommunista állambizonsági szervek „jól ismert kézjegyét viseli magán". A Humán és az Európai Mozgalom lemondásra szólította fel Juraj Schenk külügyminisztert az emberrablást ügyben tanúsított magatartásáért. Jaroslav Simunié őrnagy, a vizsgálócsoport később leváltott vezetője a cseh Nova Televízió híradójában elmondta, hogy mindenképpen elfogja a tetteseket. A müncheni államügyész szóvivője kifejezte meggyőződését, hogy az osztrák szervek kiadják Németországnak az elnök fiát, mégpedig nem mint tanút, hanem mint gyanúsítottat. Ifj. Michal Kovác hainburgi őrizetbe vétele után. Elég rossz passzban volt... (PLUS 7DNl-felvétel) Hatodik nap (szeptember 5.) A kormány öt nap elteltével tárgyalt az ügyről. Vladimír Meciar kétségbe vonta az emberrablás lehetőségét, és azt mondta, hogy nem járt a határon. Közölte: kormánya nem kéri ifj. Kovác visszaadását, mivel „csak dolgot lehet visszaadni". Ifj. Michal Kováé neje 40 ezer koronát ajánlott fel a nyomravezetőnek. Hetedik nap (szeptember 6.) - Ifj. Michal Kovác jogi képviselője elmondta: védence emlékszik elrablói arcára. Dr. Ján Havlát hangoztatta: nem a maffia akciójáról volt szó. Nyolcadik nap (szeptember 7.) - Jaroslav Simunié rendőr őrnagy, a kerületi vizsgálati hivatal nyomozócsoportjának vezetője nyilvánosság elé tárta, hogy az emberrablási botránynak politikai színezete is lehet, illetve összefüggést keresett az eset és a titkosszolgálat között, és másolatokat készített az aktáról. A tájékoztató végén telefonon közölték vele: elvették tőle az ügyet. A szokásos pozsonyi DSZM-nagygyűlésen Meéiar kijelentette: ifj. Kováé külföldi bankszámláján annyi pénz van, hogy elég volna az orvosok fizetésének az emeléséhez. A Nova Televízió szerint Milán Lovich, a titkosszolgálat munkatársa biztosította a ber- gi határátkelő diplomatasávjá- ban az elnök fiát szállító gépkocsi áthaladását. Felelőtlen visszahívás A Národná obroda szeptember 8-i számában interjút közölt Ladislav Pittner exbelügyminiszierrel. • Meéiar kormányfő megkereste Iván Lexát, a Szlovák Információs Szolgálat igazgatóját. A vizsgálótiszttel azonban senki sem lépett kapcsolatba a SZISZ-től.- A szlovák biztonsági szolgálat nem rendelkezik vizsgálati hatáskörrel, csupán információkat gyűjt, amelyek a rá háruló, pontosan meghatározott kötelességekkel függnek össze. És törvény mondja ki, hogy kit kell tájékoztatnia. • A SZISZ tagjainak kell-e informálniuk a vizsgálótisztet?- Amennyiben fény derül valamilyen bűncselekményre, a hatáskörükkel összhangban, illetve a titkosszolgálat és a belügyminisztérium együttműködö- déséről szóló írásos megállapodás értelmében tájékoztatniuk kellene a belügyet, és a tárca vezetőjének kellene döntenie, hogy kinek továbbítja az adatokat... • Hogyan értékeli a vizsgálótiszt leváltását?- Mindenképpen elgondolkodtatónak tartom... • Maga a tény, hogy Jaroslav Simuniéot bízták meg ezzel az üggyel, azt jelentheti, felettesei bíznak benne. Vagy nem?- Bár személy szerint nem ismerem, de úgy hallottam, hogy nagyon becsületesen látja el feladatait a vizsgálati hivatalban. • Mivel magyarázható az a kérése, hogy mentsék fel hallgatási kötelezettsége alól a titkosszolgálat előző és mostani vezetőjét?- Ez bizonyára azokkal az információkkal függ össze, amelyekhez a vizsgálat során hozzájutott. • Manipulálhatók-e nyomozás eredményei?- Elképzelhető..., de Szlovákia túl kis ország ahhoz, hogy hosszabb ideig álcázni lehessen ilyen bűncselekményt. Bizonyítékok között botladozott • A nyomozás eredményei alapján beszélhetünk-e emberrablásról?- Külföldre hurcolás bűncselekményét követték el, amely az ifj. Michal Kováé személyi szabadságának a korlátozásával kezdődött. Nincs más verzió. (...) Szinte botladozom a bizonyítékok között. A tetteseket akkor is elfognám, ha nem akarnám... • Ami az indítékokat illetsi, a tömegtájékoztatási eszközök politikai hátteret is emlegetnek...- Egyetlen országban sem támadhatják meg az államfő fiát anélkül, hogy az egésznek ne volna politikai vonzata. • Meddig tarthat a nyomozás?- Ezt nehéz felbecsülni. (...) Úgy gondolom, ha szerencsénk lesz, a hét végéig eljárást indíthatunk konkrét személyek ellen. (...) De az is megtörténhet, hogy évek múlnak el, és semmire sem jutunk... • A kormányfő szerint a telefonhívás nem Szlovákiából, hanem közvetlenül Hamburgból érkezett az ottani rendőrségre. Ön erről tud?- A miniszterelnök úr különleges képességekkel rendelkezik; ő ott is információkhoz tud jutni, ahol ez másnak nem sikerül... • Talán egyszer mindenre fény derül. Ön szerint az „igazság órájában” le kell majd mondania valakinek?- Az aktában már szerepel négy név. „Tulajdonosaik” esetében bizonyos belső nyugtalanságra lettem figyelmes. Elég, ha ezen az úton haladok tovább. .. Nehéz megmondani, hogy ki távozik... • A négy név tulajdonosa önként jelentkezett?- Sajnos, nekem kellett őket megkeresni. Juraj Mravec, SME, IX. 7. (Részlet a Jaroslav Simuniécsal készült interjúból) Kilencedik nap (szeptember 8.)- A Národná obrodának egy szemtanú elmondta, hogy BBH 89-12, BBH 89-22, BBH 89-33 és BBH 89-44 rendszámú személygépkocsikat látott a tetthelyen. Kiderült, hogy a négy autót a besztercebányai Perspektíva egészségügyi biztosító lízingelte. Lamacka hangsúlyozta, hogy nem ismeri a Simunic „négy nevét". Simunié szeptember 30-i hatállyal kérte elbocsátását a testülettől. A Twist Rádiónak nyilatkozva közölte: végére szeretne járni az ügynek, ezért október Ifiétől „ magánnyomozásba” kezd. Cáfolta a másolatkészítésről tett korábbi nyilatkozatát, de azt nem, hogy hosszú idő után ismét fegyvert visel. Anton Mariák elismerte, hogy a hatóságok szorosan együttműködnek a külügyminisztériummal és a titkosszolgálattal. Kiderült: az üggyel Meéiar egyik közeli munkatársa, Jaroslav Svéchota, a kémelhárítás vezetője is foglalkozik. Megerősítette azt is, a bűncselekményt követő napon nem hivatalosan találkozott ifj. Kováécsal. Ján Carnogursky, a KDM elnöke kinyomozta, hogy meghamisították a pozsonyliget- falui határátkelő szolgálati könyvét. Jaroslav Simunié helyére Peter Vaéok őrnagy került. Tizedik nap (szeptember 9.) - Simunié megerősítette, hogy október elsejétől „saját szakállára" folytatja a nyomozást. A Nova szerint a tetthely közelében látták a nagyszombati AFG ügynökség pénzszállító autóját. Tizenegyedik nap (szeptember 10.) - Ladislav Hampl, a Perspektíva vezérigazgatója abszurdumnak minősítette a sajtóban megjelent találgatásokat, s helyettese közölte, hogy a négy gépkocsit az emberrablás napján költözés céljából használták. Tizenkettedik nap (szeptember 11.) - Simunié olyan verziót is kidolgozott, mely szerint az emberrablás mögött az a személy állhat, akinek joga van felmenteni hallgatási kötelezettsége alól Iván Lexát. Ezért fordult az ügyben a parlament elnökéhez, nem pedig az „illetékes" Meciarhoz. A Die Presse szerint forró nyomra bukkant az osztrák rendőrség. Lexa feljelentette a Sme, a Národná obroda és a Pravda munkatársait és informátorait. Ifj. Kováé Bécsben találkozott feleségével. A fiatalasszony kijelentette, hogy lehallgatták őket, mivel a rendőrség. már a bűncselekmény napján tudott a közte és a férje között lezajlott „házastársi eszmecseréről”. Tizenharmadik nap (szeptember 12.) - Az AFG ügynökség cáfolta, hogy köze van az ügyhöz. Anton Máriák pedig azt, hogy lehallgatták Kovácék telefonját. A forró nyomot követő osztrák hatóságok semmi újat nem tudtak meg. Tizennegyedik nap (szeptember 13.) - Szemtanúk szerint BH- val kezdődött annak a „ lefüggönyözött” Mercedesnek a rendszáma, amelyet a szentgyörgyi ház közelében láttak. Ifj. Michal Kováé kifejezte meggyőződését, hogy az ügy mögött a titkosszolgálat áll. Sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy jogi képviselője nem tekinthetett bele azokba az iratokba, amelyeket a Slovenská republika közölt. A Btk. 233. paragrafusa 1. Aki más személyt idegen országba hurcol, háromtól nyolc évig terjedő' szabadságvesztéssel büntetendő' 2. Ottói tizenkét évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő a) ha az 1. bekezdésben szereplő cselekményt szervezett csoport tagjaként követi el, b) ha ilyen tettet tizenöt évesnél fiatalabb személy vagy szellemileg károsodott személy vagy szellemileg fejletlen személy ellen követi el, c) ha ezzel a tettével súlyos testi károsodást vagy halált idéz elő vagy tette más, különösen súlyos következménnyel jár. Összeállította: Madi Géza BOTRÁNYKRÓNIKA 1995. szeptember 24. l/BSÉmap
