Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-09-17 / 38. szám
A siker záloga: fokozott tisztaság A szőlőkészítésre a teljesen egészséges, közepesen érett szőlő alkalmas. Az éretlen szőlő savai nem harmonikusak, zamatanyaga nem kialakult. A túlérett viszont túl sok cukrot tartalmaz, illat- és zamatanyagai elváltoztak, a bogyók könnyen megsérülnek, s így a szőlőlé mikrobákkal fertőződhet. Legfinomabbak azok a szőlőlevek, melyeknek cukortartalma 15-16 %, savtartalma pedig 7-8 g/liter. Általában az illatos, savasabb mustot adó szőlők (Csaba gyöngye) adják a legjobb alapanyagot. A szőlőlé csak úgy tárolható erjedésmentesen, ha az előllítás során fokozottan ügyelünk a tisztaságra. A szőlő mosása által az élesztőgombák mennyiségét csökkentjük. Nagyobb hatást érünk el, ha a művelethez 1 %-os kénsavas vizet (10 liter vizet kevés borkő- vagy citromsavval megsavanyítunk, majd gondosan feloldunk benne 20 dkg kristályos borként) használunk. Mosás után a szőlőről a vizet alaposan csurgassuk le. Szikkasztás után a szőlőt zúzzuk, bo- gyózzuk. Ha kénsavas vízzel mostuk meg a szőlőt, a cefrét nem kell kénezni. Egyébként 100 literenként 20 g borként keverjünk a cefrébe. A színmustot 3-4 óra pihenés után választhatjuk le a törkölyről. Jól eltartható szőlőléhez csak a színmust és a gyenge préseléssel nyert must keveréke használható fel. A sajtolást rövid idő alatt végezzük el. A második és a harmadik sajtolással nyert mustot célszerű borkészítésre használni. Az összegyűjtött mustot mindenképpen tisztítani kell. Ennek módja az ülepítés, amit hűvös, erjedésmentes helyen végezzük. Két nap állás után a must szépen megtisztul. Utána a mustot fejtsük le, s a mustaljat erjesszük borrá. A must kovafölddel is megtisztítható (100 literenként 1 kg kovaföld), amit a mustba keverünk. A bekeverés után a mustot azonnal megszűrjük. Az ülepítés végezhető bentonittal is; 100 liter mustba keverjünk 100 g bentonii^l. A kezelés után 48 órán át kell ülepíteni, s végül a tiszta mustot lefejtjük. Ha ké- nezés nélkül ülepítünk és csak kisebb mennyiségű szőlőlét akarunk készíteni, akkor az ülepítést a hűtőben is végezhetjük. Ez is 48 órán át tartson. A tartósításhoz 100 literenként kb. 100 g benzoesavat vagy feleannyi szalicilt használjunk. Mindkét anyagot alaposan el kell keverni a szőlőlében. A tartósított italt pincehideg (8-12 C-fokos) helyiségben tároljuk. Többhavi tárolás esetén a mustot többször fejtsük le az üledékről. A mustot pasztőrözéssel is tartósíthatjuk. Az ülepített és tiszta mustot palackokba fejtjük úgy, hogy a dugó és a must között kb. 3-4 cm légréteg maradjon. A dugót zsineggel lekötjük vagy más módon rögzítjük. Az így elkészített palackokat vízfürdőben 70-75 C-fokig hevítjük. A hevítés hőfokát egy vízzel töltött palackba illesztett - kifúrt dugón keresztül vezetett - hőmérővel ellenőrizzük. A megfelelő hőmérsékleten kb. 20 percig tartsuk a palackokat. Ezután a dugó „biztosítékát” távolítsuk el, s hagyjuk kihűlni a kirakott palackokat. A must melegen történő tartósításával és palackozásával is jó eredményt érhetünk el. Ilyenkor a mustot edényben melegítjük - 70-75 C-fokra, s ezen a hőfokon töltjük a sterilizált palackokba. A lezárt palackokat egy éjszakán át melegen tartjuk („száraz dunctolás”). Jakab András JÓ Diókopács, szőlő karácsonyra, vashiány- Szeptember második felében megkezdődhet a későbbi érésű almák szedése. A szedést, amennyiben ez lehetséges, létráról végezzük, hogy fáink kérgét ne sértsük meg. Ha mégis fel kell másznunk a fára, akkor azt ne bakancsban, hanem gumitalpú cipőben tegyük. A gyümölcsöt ne szakítással, hanem óvatosan megcsavarva válasszuk el az ágtól.- A diót lehetőleg az ágak rázogatásával szedjük. Valamikor azt tartották, hogy ha a diót „verjük”, akkor a következő évben nagyobb termést ad. Nos, ennek éppen az ellenkezője az igaz; dióverés közben nemcsak a termést, de a jövő évi termőrügyeket is levéljük. A diókopács eltávolítása nem éppen tiszta és kellemes munka. Kevesen tudják, hogy a kopácsot a gyógyszeripar megbecsüli, mivel hidrojug- lon-glikozidát, csersavat, C-vi- tamint és más hasznos anyagokat tartalmaz. Különféle orvosságok nyersanyaga, melyeket gyomor- és bélbántalmak esetén használnak. A diófa ko- pácsából készül a diófapác és a dióolaj nevű hajápoló szer is. Mielőtt azonban hozzáfognánk a zöld termésburok szedéséhez és szárításához, érdeklődjünk a felvásárlóhelyeken, van-e rá igény. Még egy jó tanács dióügyben: a diófa levelét, kopácsát ne komposztáljuk, mert csírázásgátló anyagokat tartalmaz. Legjobb ezeket a száradás után elégetni: ezzel a gnomónia nevű parazita gomba áttelelési esélyeit is korlátozzuk.- Körténél, almánál megszokott, hogy egész télen át rendelkezésünkre áll. Kevesebben tesznek el viszont télire szőlőt, pedig ennek is megvannak a lehetőségei. Ennek legegyszerűbb módja, ha a fürtöket 80-85 %-os páratartalmú helyiségben kocsányuknál fogva felaggatjuk, úgy hogy ne érintkezzenek. Hogy a parazita gombák megjelenését elkerüljük, kéthetenként égessünk el a helyiségben 2-3 g ként. Hogy a karácsonyi asztalra is jusson még a szőlőből, a téli tárolásra a laza fürtű, vastag héjú fajtákból válogassunk. A penészes és a torzult bogyókat körömollóval csípjük ki. Csak száraz időben szedjük a fürtöket, mert a nedves szőlő eltarthatósága romlik.- A fóliasátorban történő paprikatermesztésnél számoljunk azzal, hogy ilyentájt már hidegebbek az éjszakák, s így a fólia alatt nagyobb a kora hajnali reggeli páralecsapódás. Ennek következtében a növény vízigénye akár a korábbinak a felére is lecsökkenhet. Aki ezt nem veszi figyelembe, s most is a nyári igényeknek megfelelően öntöz, számolhat azzal, hogy a paprika hajtásai, levelei megsárgulnak. Jellemző a sárgulásra, hogy az a levélnyéltől a levél csúcsa felé terjed, majd az egész lemez kivilágosodik. Nyilvánvaló, hogy vashiánnyal állunk szemben, de nem azért, mintha kevés lenne belőle a talajban. Az okok abban keresendők, hogy a túl sok víz levegőtlenné tette a talajt, s így a vas növényeink számára felvehetetlenné vált. Hasonló tünetek következhetnek be természetesen más, fóliasátorban termesztett növényeknél is - pl. paradicsomnál, uborkánál.- Ne sajnáljuk a fáradságot s a letermett paprika- és paradicsomtöveket a szedéssel párhuzamosan tépjük ki a talajból, majd égessük el. Ezzel az egyszerű művelettel jó eséllyel akadályozhatjuk meg a különféle kórokozók jövő évi kártételét.- Szeptember utolsó harmadában megkezdhetjük az örökzöldek telepítését. Előtte azonban alaposan gondoljuk át, hogy mi hová kerüljön! Azok a fajok, amelyek őshazájában párás, hűvös klímájú területeken élnek, árnyékos, félámyé- kos helyre kerüljenek. Száraz, napsütötte élőhelyeken ugyanis csak sínylődnek, s a kártevők és a kórokozók az ilyen legyengült példányokat hamar elpusztítják. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a cserjék, fák területigénye évről évre növekszik.-rMélyágy és dugványozás Őszi magvetéssel szaporítsuk a havasi, alhavasi sziklakerti évelőket. A magot ládába, rostos, szitált lombföldbe vessük, a ládákat ablak alá, mély ágyba helyezzük. Az első hóeséskor a vetést 20-30 cm-es hóréteggel takarjuk; helyezzük rá a melegágyi ablakot, és burkoljuk körül, takarjuk, hogy a hó február végéig ne olvadjon el. (A téli alacsony hőmérséklet a csírázáshoz szükséges - az így kezelt magvak tavasszal nagy százalékban kikelnek.) Vánnak persze növények - ilyenek a kikericsek, veronikák, erdei ciklámen stb. melyek magvait az érés után azonnal vetni kell, mivel csírázóképességüket nagyon hamar elveszítik. A sziklakerti évelőket félfás vagy beérett hajtások dugványozásával szaporítsuk. A dugványokat hidegágyban teleltessük. A tavasszal virágzó, bojtos gyökérzetű, tarackokkal terjedő évelőket a tenyészidejűk befejezése után tőosztással szaporítjuk. A felszedett idős évelőkről válasszuk le a többrügyes, erős gyökérzetű fióknövényeket, azután megmunkált talajban, állandó helyre vagy nevelőtáblába telepítsük őket. k.sz. Az alpesi sziklakertek díszei a tárnicsok (Gentiana). Az őszi sziklakért kedves növénye az augusztustól november végéig is virágzó G. ciliata, amely szára nemritkán alig valamivel hosszabb, mint egy gyufaszál. (P. R. felvétele) A gombákat a rendszertan a növényvilágba sorolja, de tulajdonképpen a növények és az állatvilág között foglalnak helyet. Testük nem differenciálódik szövetekre, ún. telepes növények. Testük a táptalajon (pl. komposztban) élő, azt behálózó gombafonal-szövedékből (micélium) és ún. termőtestből áll. A termőtest ún. termőrétegén - a kalap alsó részében levő lemezeken - képződnek a spórák. Természetes körülmények között a gombák spórával szaporodnak. A spórákból csíráznak ki a hifák (gombafonalak). Csak két ellentétes ivarú hifa egyesülése teszi lehetővé a termésképződést, amely az ún. „gombostűfej-képződéssel” vagy „sodródással” veszi kezdetét. A gombatest a spóracsírázástól a termőtestképződésig több fejlődési szakaszon át jut el. A környezeti feltételek (hőmérséklet, nedvesség, oxigén, tápanyagok) kedvezőtlen alakulása, az alapanyag (komposzt) és a micélium fertőzési veszélye, a versengő gombák („gyomgombák”) fellépése mind külön-külön is veszélyeztethetik a gomba fejlődési folyamatát. A termesztés sikerének egyik fontos feltétele, hogy a komposztba úgy kerüljön a gomba, hogy a legkevésbé legyen kitéve a kockázati tényezőknek. Ezért a termesztésre szánt gombából nagy gonddal, speciális módon szaporítóanyagot állítanak elő. Ez az ún. gombacsíra, ami nem más, mint micéliummal átszőtt gabonaszem. Az alapanyag - amelybe a csírát juttatják - a termesztés másik meghatározó tényezője. A csiperketermesztésre ma nincs megfelelőbb nyersanyag a friss, szalmás lótrágyánál... Hogy ez alkalmas legyen a termesztésre, fermentációs folyamatok elősegítésével érlelni kell. Ez a komposztálás, amelynek során a mikroorganizmusok közreműködésével a szalma- és ürülékanyagokban levő tápanyagok a gomba számára felvehetővé válnak. A fermentáció során a termelődő hő a konkurens szervezeteket többé-kevésbé elpusztítja, s az istállótrágyából végül is szelektív táptalaj képződik, amelyből eltávozott a gomba számára káros szabad ammónia. A megfelelően előkészített komposzt 65-70 % nedvességtartalmú és 2,0 % körüli össznitrogént tartalmaz. A termesztőhelyiség ugyancsak meghatározó tényezője a gombatermesztésnek. A csiperke szereti a kiegyenlített körülményeket, fontos tehát, hogy a helyiség megfelelő védelmet nyújtson az időjárás viszontagságaival szemben, benne a magas páratartalmat és a kívánt hőmérsékletet tartani lehessen; ugyanakkor jó szellőzéssel kell rendelkeznie. A gomba termesztéséhez takaróanyag is szükséges, mely védi az ágyásokat a kiszáradástól, fertőzésektől és elősegíti a termőtestképződést. Takarásra a tömeg és a mészkőőrlemény keveréke használatos. Egy termesztési ciklus kb. két és fél hónapot vesz igénybe:- a komposzt átszövődése kb. 1-14. nap;- a takaróanyag átszövése, termésképződés kb. 14-28. nap;- a termési dőszak kb. 28-70. nap;- a kihordás, takarítás és a fertőtlenítés kb. a 71. naptól a 74. napig tart. A cikluson belül munkacsúcsokat jelentenek az alapanyag-mozgatás (ki- és behordás), továbbá a takarás - ez 3-4 nap; a szedés időszaka - mintegy 14 nap - szintén ilyen időszak. Kistermelők Lapja (rövidítve) Szerkeszti: Pomichal Richárd
