Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)

1995-09-17 / 38. szám

Decemberben mások már a moszkvai sakkoiimpia fáradalmait próbálták kiheverni, amikor ő szinte pihenés nélkül folytatta a versenyzést, és elindult a hollandiai Groningenben rendezett roppant eró's mezőnyű FIDE-tornán. De nemcsak hogy elindult, hanem ALMÁS! ZOLTÁN, Pozsony 1993-as ifjúsági világbajnoka meg is nyerte a nehéz mérkó'zéssorozatot. Egyszeriben a földkerekségünk sakkozóinak élmezőnyébe lépett, s azóta 2645 Élő-pontjával a sportág sztárjai közé került, Magyarországon pedig a népes rangsor élére ugrott. Egy váratlan nyári talákozásunk adta az alkalmat a mindössze tizenkilenc esztendős csillag faggatására. • Úgy hallottam, egy Eger környéki kis te­lepülésről, Járdánházáról indultál. Ott ta­lálkoztál először a sakkal?- Nem emlékszem már rá, csak szüle­imtől hallottam, hogy ötéves koromban egyszer megláttam valahol ezt a játékot, aztán mikor hazamentünk, otthon is előke­rült a készlet. Anyukám megmutatta a lé­péseket, majd később megtetszett, és el­mentünk az ózdi sakk-klubba. Ott egy hó­nap próbaidőt kaptam. Végül négy év lett belőle. • Mit mondtál: próbaidő?- Minden kezdőt így fogadnak, leg­alábbis a kohászvárosban, ahol megyei szintű csapatban szerepeltem. Országos viszonylatban elég gyenge volt, de az ne­kem pont megfelelt. 9 Aztán következett Debrecen...- Elég jól ment az országos bajnokságo­kon, így a debreceni NB I-es klubban kö­töttem ki. Másfél, nem éppen sikeres év után nyolcvankilenc januárjában kerültem mostam egyesületembe, a Bp. Honvédba. Versenyszerűen nyolcéves korom óta sak­kozom. • Állítólag gyerekkorodban sovány, vézna fiúként jártad a versenyeket, enni nem szerettél. Egyszer aztán emiatt rosszul lettél...- Így igaz. Olyan gyomorbántalmak kí­noztak, hogy képtelen voltam folytami. De ez csak egyetlenegyszer fordult elő. 0 Nyolcvankilencben kezdődött feltöré­sed?- Igen. Mesteijelöltből lettem nagymes­ter, majd nemzetközi mester. Egészen rö­vid idő alatt. 0 Egykoron megtetszett neked a sakk. De mi miatt tartottál ki máig mellette?- Nem könnyű kérdés. Fogalmam sincs arról, kiskoromban miért kedveltem meg a sakkot, most már foglalkozásnak tekintem. Mindig szerettem előre menni és kombinálni. Meg mindent megjegyez­tem, aminek külön örültem. Nagyon tet­szett: beáldozni a figurákat. Azóta is Hondával robog Groningen bajnoka Exkluzív interjú ALMÁSI ZOLTÁNNAL, Magyarország legjobb sakkozójával ilyen stílusban játszom, úgy látszik, ez rámragadt. 0 Rabja vagy a játszmatanulásoknak? Vagy a saját fejed szerint sakkozol?- Felfogásom kiskorom óta alig válto­zott. Akkor sem tanultam az elméletet, sa­ját fejemből játszottam mindig. Ezen a szinten már kénytelen vagyok mások par­tijait is megtanulni, de most sem foglalko­zom sokat az ellenfelekkel, legtöbbször magamra hagyatkozom. A változatokat in­kább én találom ki. • Decemberben alighogy véget ért a sakkolimpia, máris el mertél indulni Gro­ningenben. Utána azt nyilatkoztod, azért voltál olyan sikeres, mert gyorsan kipihented ma­gad és a holland város­ban nem érettél fáradtsá­got. Valóban?- Moszkvában bele­lendültem a játékba. Ál­landóan jó képességű, erős sakkozókkal talál­koztam, és egy idő után rászoktam a hat-hétórás partikra. Aztán már ment minden... Ha mondjuk közben pihennék fél évet, akkor lehet, hogy gondot okozna egy tizen­egy fordulós versenyen csak erősekkel játszani, lehet, hogy elfáradnék. De folyamatosan asztal­hoz ülni, az más, úgy könnyebben megszokha­tó a leterhelés. 0 Mit kell azért ten­ned, hogy kibírd a hat- hétórás partikat?- Kisebb koromban fociztam, bicikliz­tem, szóval rengeteget sportoltam. Mióta van kocsim, elhanyagolom fizikai fel­készülésemet. Ezen javítanom kellene. De van több olyan nagymester, akinek rossz a fizikuma, és mégis nagy sakkozó, mert megszokta, hogy játszania, figyelnie kell. És a szellemi felkészülés? Azzal sem na­gyon büszkélkedhetek. A kilencvenhár- mas pozsonyi ifjúsági vb előtt sikerült a legjobban. Nem véletlenül lettem első. Előtte másfél hónapig szinte egész nap sakkoztam, formába kerültem, sok verse­nyen nagyon jól szerepeltem. Aki az én szintemre eljut, nem tudja elfelejteni mindazt, ami felhalmozódott benne. • Készülni csak játszmagyakorlással szoktál?- Inkább a saját nyitásomat, repertoáro­mat javítgatom. Persze megnézem az új játszmákat, de nem azt tartom a fontos­nak. Szerintem manapság az a döntő, ki hogyan kezdi a partit, anélkül nem sokra lehet menni. • Milyen gyakran jársz versenyekre?- Ez a meghívásoktól függ. Mivel elég magas az Élő-pontszámom, nyílt viadalo­kon nem nagyon indulok el, csupán a meghívásos körversenyeken, vagy ha na­gyon erős opent rendeznek. De ez elég rit­kán fordul elő. 0 Profi sakkozó lévén: miből keresel? A tornák rajt- és helyezési díjaiból?- Meg a csapatbajnokságokon való sze­replésekből. Pillanatnyilag négy klubban játszom. Legrégebben a Honvédban, Né­metországban a Dresda, Ausztriában a Fürstenfel színeiben. Legújabb igazolá­som a horvátországi Eszékbe szól. 0 Miért fontos, hogy ilyen sok egyesü­letben játsszál?- Mikor még nem voltam annyira jó, csak a Honvédban sakkoztam. És ahogy fejlődik az ember, úgy sorra rátalálnak, egyszerűen megkeresik. Nem szokás az ilyen ajánlatot visszautasítani, mert sok előny származik belőle. Kikerül az ember külföldre, megismerik, majd egymás után hívják a versenyekre. Nem mellékes az anyagi háttér sem, ám mindenhol más­képp fizetnek. Ennél fontosabbnak tartom a jó kapcsolatok kialakítását. Ebből szü­lethetnek a majdani versenymeghívások. 0 Szerinted melyik eredményeddel tör­tél be a világ élvonalába?- Kilencvenhárom nyarán a pozsonyi vb előtt a németországi Altensteigben megnyertem a hagyományos tizenkettes kategóriájú versenyt, több világnagyság előtt. Ez a diadal igazán nagy lökést adott. A pozsonyi ifjúsági világbajnok Fotók: a szerző (1) és archívumából (1) Majd a régen várt világbajnoki cím követ­kezett. 0 Tavaly először indultál a sakkolimpi­án...- Kétezerhatszázhússzal csapatunkban nekem volt a második legnagyobb Élő­pontszámom, így természetesnek vettem, hogy bekerülök. Moszkvában nem voltak túlzottan jó körülmények, így élménya­nyagom is szegényebb. 0 A tornán először játszottál Kaszpa- rovval. Milyen benyomást tett rád?- Óriási élmény először asztalhoz ülni vele. De egyáltalán nem voltam megil- letődött, s ugyanúgy lépegettem, mint máskor. Nem féltem, világossal támad­tam. Nem nagyképűségből mondom: ha nagyon akartam volna, a remit bármikor megszerzem. De én játszani próbáltam, erre rá is fizettem, mert kaptam egy meg­nyitási újítást, és utána nagyon megvert. Hiába, Kaszparov kiváló játékos és renge­teget lát a táblán, egyáltalán nem könnyű ellene sakkozni. Partink közben csupán a lépéseket figyeltem, őrá nem voltam kí­váncsi. 0 Aztán rögtön következett Groningen, ahol nyertél.- Ennyire erős mezőnyben még soha nem szerepeltem, és ha valakit meghívnak egy ilyen tornára, azt illik elfogadni. Sakko­limpia ide, hosszú sorozat oda, elindultam. Rajtpénzt is adtak, Hollandiában először sakkoztam, ráadásul kiugrási lehetőséget láttam benne. Be is jött. 0 A világ legjobb sakkozói, gondolok itt Kaszparovra és Karpovra, minden bi­zonnyal milliomosok. Te mit engedhetsz meg magadnak?- Kétezerhatszáz Élő-pont fölött már nagyon jól meg lehet élni a sakkból. Ilyen szinten nehéz nem megélni belőle. Még akkor is, ha a szupemagymestemek nin­csenek kapcsolatai, meghívják egy-két olyan versenyre, amelyekből bezsebelhet. 0 Legyünk konkrétabbak: van egy Hon­da személyautód. És villád?- Nincs. Ott még nem tartok. Egyelőre lakásra gyűjtök. De nagyon sokat megen­gedhetek magamnak. A szórakozást, a márkásruha-vásárlást, naponta kajálhatok étteremben. Otthon anyám megfőz, de in­kább a barátaimmal eszem. És az autó sem olcsó mulatság. Közben gond nélkül fize­tem a havi ilyen meg olyan részleteket. 0 Kocsidat sem készpénzért vetted?-Á, dehogy! 0 Szüléiddel élsz?- Igen. Van egy huszonkét éves bátyám. Szintén sakkozik, de neki nem megy annyira. Így is nemzetközi mester. Ta­vasszal az OB I-es BEAC éltáblása volt, azóta eligazolt onnan. 0 Már befutottnak érzed magad...- Kissé meglepett az egyik Sakkélet címlapján: „A nagy ígéret” megjelölés. Kicsit múltidéző és mosolykeltő. Persze- hogy befutottnak érzem magam, a 2600 Élő-pontot nem könnyű elérni. Azzal már elég jól meg lehet lenni a világ élvonalá­ban. • Legközelebbi célod bekerülni a világ legjobb tíz sakkozója közé, vagyis elérni a 2700 pontot. Nagyon fiatal vagy ahhoz, hogy mára végét lásd. Többre nem vágysz?- Egyelőre csak a kétezerhétszázas szint érdekel. Remélem, sikerülni fog, bennem van. És ha odáig eljutok, onnan már bármi történhet. Akár világbajnok is lehetek. • Mint mondtad, a sakk-keresetedből kiválóan megélhetsz. Ennek tudatában lesz-e benned annyi becsvágy, belső kész­tetés, hogy esetleg a vb-címet is megpá­lyázd?- Ha eljutok arra a szintre, ahol lesz esé­lyem - mert jelenleg még nincs -, akkor természetesen megpróbálok világbajnok lenni. Aki oda kerül, az mindenképpen kí­sérletet tesz rá. Hogy hogyan érhetnék a csúcs közelébe, arra előre kiagyalt tervem nincsen. Az még távolabbi gondom. IKKSl ROGER KINGDOM ismét gátkirály akar lenni Egész évben ott liheg a versenyeken a legjobbak mögött, de sem egetrengetően kiváló időt nem ért el, sem világbajnoki címet nem sikerült szereznie. Mégis őt tartják az atlétika nagy visszatérőjének. Roger Kingdom ugyanis - bármennyire hihetetlen­nek tűnik - a férfi 110 méteres gátfutás immár két­szeres olimpiai bajnoka. Los Angeles (1984), majd Szöul (1988) aranyérmese komoly egészségi gon­dok után szánta rá magát, hogy újra versenybe száll­jon a szám jelenlegi kiválóságaival. Harminchárom évesen!- Legfontosabbnak azt tartom, hogy sikerült megőriznem a sportolásba vetett hitemet, és újra edzhetek, készülhetek a versenyekre - nyilatkozta május végén Pozsonyban, majd rátett még egy lapát­tal. - Örülök visszatérésemnek, s mindent megteszek azért, hogy megint világelső legyek. Colin Jacksont pedig kihívhasson a világcsúcs megdöntésére. De nem úszta meg ilyen válasszal. Több részletre is kiváncsiak voltunk.- Mindent az edzésnek rendeltem alá. Újra szinte az alapoktól kezdtem, felhasználva persze eddigi tapasz­talataimat. Megpróbálom összegyűjteni őket, hogy le­gyen mire leraknom újabb sikereimet. Ha folytatom korábbi munkámat, visszatérhetek a csúcsra. Egy időben a tízpróbával kacérkodott. Ezt is meg­próbálja?- Rengeteget töprengtem rajta, ám ahányszor el­kezdtem gyakorolni, megsérültem. Ezért jelenleg nincs fontosabb számomra, mint a gátfutás legjobbjai közé ékelődni. Úgy érzem, képes leszek akár a 12,90-es idő elérésére is. Ha a jövőben valamikor a tízpróbára adom a fejem, akkor csinálom majd, és nem fogok ró­la beszélni. Huszonnégy-huszonöt éves koromban volt esélyem a kilencezer pont megszerzésére. Fogalmam sincs, ma mire vinném. Régen aratta, mégis büszkén gondol vissza olimpia győzelmeire.- Los Angelesben nagyon izgultam. Előtte ki hitte volna el, hogy én leszek az első. Senki. Nyolcvannyolc­ban teljesen más helyzet alakult ki: mindnyájan a sike­remet várták, és ennél nincs nehezebb próbatétel. Kü­lönösképpen örültem a szöuli aranynak, mert sérülés után utasítottam magam mögé a világ élmezőnyét. Akárcsak a britek kitűnő tízpróbázója, Daley Thompson, így Roger is a golf megszállottja. Kiváló kikapcsolódásnak tartja, s többnyire edzés után játszik. Pittsburgh-ben él. Ismeri a helyi pingvinek jégkoron- gozóinak némelyikét, gyakran golfozik Mario Lemie­ux-vei. A jégen azonban még nem látogatta meg őket. Görkorcsolyát viszont már húzott a lábára. Szülőhelye Atlantától alig két óra autóval. Kingdo- mot tehát a jövő évi olimpia is fölöttébb foglalkoztatja.- Két ötkarikás aranyam, sikeres visszatérésem és szülővárosom közelsége a jövő évi játékok színhelyé­hez, ez mind újra lelket önt belém. Nagyon odafigyelek magamra. Nem elég csupán a fizikai leterhelést elvé­gezni, gyakran elmélkedem is. Mert szükséges, hogy az ember lelkileg ugyancsak felkészüljön. Aztán ebből merítem belső erőmet. Vajon mire lesz még képes a nagy visszatérő? Los Angeles-i és szöuli aranyérme mellé egy atlan­tait is begyűjt? Az idei göteborgi_világbajnokságon a bronzéremig vitte. Még nem hajszolta világcsúcs­ba Jacksont és társait. Az oldalt írta: J. Mészáros Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom