Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)

1995-09-17 / 38. szám

ilBSärnap 1995. szeptember 17. MŰVÉSZVILÁG- Végzetes tettre készül a nő - fedi fel a figura titkát Nagy-Ká- lózy Eszter - Reggel öngyilkos lesz. Ha a Gróf hinne neki és igazán szeretné, életben tudná tartani. Csakhogy romlott, ledér nőnek hiszi, és kora reggel megszökik tőle. Megijed a találkozástól. Későn jön rá, hogy ez neki is mennyire fontos lett volna. A nő f>edig nem lép vissza. Nem fogja meggondolni magát. Ó már régóta készül az öngyilkosságra. Emma, a penzió tulajdonosa, régi barátnője. Valószínűleg azért keresi fel, hogy nála történjen meg, aminek meg kell történnie. S ahogy ott teáznak, cigarettáznak, egyszer csak belép a Gróf. Szóba elegyednek és a nő számára világossá válik: neki is elege van már az életből. De a nő nem árulja el, mi jár a fejében. Az életéről sem beszél. Minden kérdésre hallgatással válaszol. Tehát jól sejti a Gróf: hozzáment egy idősebb emberhez, akit megcsalt egy fiatalabb valakivel, de mellette sem lehetett boldog, és most bűntudattal él. Nem tud tisztán a férje szemébe nézni.

Kint, a kastélykert lombjai fölött három sólyom „sétaköröz”. Bent, a szalonban három színész próbál. Aranyszínű oszlopok, rózsaszín falak, a paraván mögött jókora pálma, a zongora közelében buja páfrány. Emma és a Hölgy halkan társalognak, amikor nyílik az ajtó és belép a Gróf. - Úristen, maga még él? - ugrik fel az idősebbik nő. — Hol bujdosott idáig, galambom? - faggatná mély, fáradt hangon. De a férfi magához öleli, és elvonul vele a szomszédos szalonba. Húszezer pengő kellene neki, tizenhat hold akáciást fizetne érte. Holott az erdőt már rég eladta, s másodszori értékesítése szóba sem jöhet. Ez a jelenet Bubiké és VaSáryováé. Nagy-Kálózy Eszternek „csupán” annyi dolga van, hogy észrevétesse magát. Hogy a Gróf megittasuljon tőle.- Ezekben a percekben a Hölgy még nem veszi észre a Grófban a férfit - mondja az átállás szünetében. - Aztán igen. Megpróbálja magához láncolni és a férfi is ugyanezt tenné vele, csak még nincs meg benne a kellő elhatározás. Az öngyilkossághoz sincs még annyira közel, mint a nő. Még a gondolatát sem veti fel. Pedig csömört és ürességet érez, amelyből csak a nő tudná kivezetni. De a Gróf végül megfutamodik. Tesz egy könnyelmű ígéretet, hogy másnap új életet kezdenek, aztán hajnalban elbizonytalanodik, s mintha sosem

dog voltam, hogy a közelében lehettem. A jó színészek nagyban inspirálják egymást. Nagy- Kálózy Eszter nem mindennapi jelenség. Remek színésznő. A csendjeit is szeretem, ahogy vibrál a feszültség a szemében. Bubik István pedig izgalmas egyéniség. Fiatal. És erős. Vigyáznom kellett, nehogy rajta felejtsem a tekintetemet.

Hiába élnek együtt az emberek ezer évet akár, úja Füst Migazdag vagyok. Olyan emberek közt nőttem fel ugyanis, akiktől rengeteg kincset kaptam. A javító jellegű pofonoktól kezdve a baráti szóig sok mindent. Tehát nekem is van veszítenivalóm. A nihilizmus persze nem megoldás. Még azzal sem mentegetőzhetünk, hogy mi mások vagyunk és érzékenyebbek, mint a nyugatiak. Vagy hogy gyengébb az idegzetünk, ami nem egy esetben komoly tragédiákhoz vezet. Mi a génjeinkben kínokat és fájdalmakat viszünk tovább. Én is magamban hordom a magyar történelmet. Attól, hogy életem első szakasza sikeresnek mondható, kulák nagyapámnak, az orosházi paraszt- gazdának vagy a reumatoló- gus-főorvos pesti nagyapámnak a kínjai még bennem lakozhatnak. A Gróf föld- és ál- latszeretetével pédául így tudok azonosulni. Amikor a nagyapám, mivel indulatos volt az öreg, husánggal akart nekiesni az egyik magyar szürkéjének, a nagyanyám odarohant, lefogta a kezét és azt mondta neki: István, ne bolondulj meg, ne verd agyon az életünket! Akkor nem értettem, miféle szavak ezek, ma már igen.

Kora este, a szalonban, a Gróf és a Hölgy első szóváltása kerül filmre. A nő: bűvös lassúság. Puhaság. Előkelőség. Hangjában szenvedély és keserűség. A Gróf: halk ujjongás. Lelkendezés. Puhatolózás. Váratlanul kirobbanó indulat. Még nem vádolja és nem gyötri magát. Még nem tudja, hogy most herdálja el élete javát.- Három jelenetem van csupán a filmben, de ez a három jelenet úgy van megírva, hogy főszerepet játszhatok - vélekedik Nagy-Kálózy Eszter. - S ami izgalmassá teszi a feladatot: egy titokzatos nőt kell megformálnom. A megszerzéstől a birtokláson át egészen a férfi elvesztéséig rengeteg feszültséggel teli helyzetet kíván a szerep, ami nagyon jó. Ha én ezt úgy fogom megcsinálni, ahogy szeretném, akkor ez az egyik legfontosabb szerepemmé válik.- Én azért is örülök ennek a filmnek, mert szeretem, ha jó nők vesznek körül - szól Bubik István. - Eszterrel még soha nem játszottam, Milka Vaááryová pedig nem kis felfedezés számomra. S ami nagyon érdekes: mind a hárman boldogtalan, kényszer- helyzetben élő embert játszunk. Bár a Grófnak, tüzesebb időszakában, lehetett pár nagyon szép órája a bordély házban, főleg Emmával, aki a történet végén már csak hervadt szépségét tudja felkínálni. Remek író ez a Füst Milán. Úgy látszik, ismeri az életet, és vele együtt a férfilelket is.

toljam a fizikális veszteségeimet. Rettenetesen élvezem, hogy a színpadon és az ágyban is sokkal jobban tudok figyelni a partneremre, mint vad, szeles, őrült éveimben. Mellesleg a Gróf sem igazán erős ember. Gazdag ugyan, de érzi: elég egy rossz pillanat, egy rossz laposztás a kártyában, és már ugrik is a birtok. Egy nem odafiami nagyon fontos, ezt egy jól szituált, egészséges, ereje teljében levő férfiember mondja. Amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Napok óta ezt elemezgetem, mert ahhoz, hogy azonosulni tudjak vele, a saját életemet kell centikre vágnom. Csak az időzítés nehéz. Hogy a kellő pillanatban, a kellő snittre épp a szituációnak megfelelő

lapotot, akkor ezt egyetlen pillanat alatt megunom, és élvezem, hogy zuhanok. Természetesen vannak intimebb pontok is, amelyek a figurához kötnek. Az igazi titkokról azonban nem beszélhetek. Hogy hasonló helyzetben, mint a Gróf, én hogyan viselkedem. A gazdagságról igen, arról szólhatok. Mert bizonyos értelemben én is

FÜST MILÁN szlovák kivitelben

ölelték volna egymást, halkan, búcsúszó nélkül kisurran a szobából. De utoléri őt a nő levele, benne a drága nyakékkel, melynek árából együtt kezdhették volna el új életüket. Most már önt is azok közé sorolom, akiknek odadobtam magam, közli a levélben, és így alázza meg saját magát is, ezzel a szóval. A Gróf pedig ekkor jön rá, micsoda gyáva alak, s hogy óriásit tévedett, amikor a nőt Emma könnyen megszerezhető alkalmazottjának hitte.

Emma alakítójával, Emília VaSáryovával egy komor, kopottas szeparében keresünk helyet. Tapasztalt asszony volt, meséli a Gróf a könyv lapjain, mozdulatokból, egy szemvillanásból is meg tudta ítélni, hányadán van valakivel. Sápadt arc, hervadt ajkak, feketére lakkozott körmök, fekete selyemruha - egyszerre vonzó és taszító a figura. Mintha nem is evilági asszony volna.- Szimbolikus szerepet játszom. Emma egy előkelő bordélyház tulajdonosa, aki évekkel korábban maga is prostituáltként élhetett, de a rendező elképzelése szerint a halál és az elmúlás is benne van. Az erotikát, a dekadenciát, az őrületet én teszem hozzá. Mellesleg első olvasásra megtetszett a történet. Én nyáron sosem dolgozom, de erre a felkérésre nem tudtam nemet mondani. Jók a dialógusok, szeretem a húszas évek hangulatát, örülök, ha kastélyban forgathatok, és ami a legfontosabb számomra: a partnerek. Hozzám nagyon közel állnak a magyar színészek. Ruttkai Évának, Psota Irénnek és Darvas Ivánnak mindig nagy csodál ója voltam. Első filmszerepemet, gimnazista koromban, a Szent Péter esernyőjében Törőcsik Mari mellett kaptam. Megyek már, megyek, ennyi volt csak a szövegem, de bollelkiállapotot vegyem elő. Ha időbeli sorrendben vennénk fel a jeleneteket, sokkal könnyebb dolgom lenne. Ráadásul rettentő nehezen oldódom a kamera előtt. Én alapvetően színpadi színész vagyok. Engem a közönség inspirál, miután felmegy a függöny. Itt meg azt mondják, felvétel, és nem érzek semmit. Nincs közönségem. Az operatőr is csak kötelességből néz. Ezért örültem annyira, hogy a felvételek előtt három nappal már a helyszínen voltunk. Úgy próbáltunk, mint a színházban. Kamera nélkül. Ilyesmire nagyon ritkán van mód. Román Polák ezzel annyira feldobott bennnünket, hogy a legapróbb észrevételére is komolyan odafigyeltünk. Az első találkozás után nem is gondoltam, hogy minden szavát lesni fogom. Lezserségével, méla nyegleségével furcsa benyomást tett rám. Ma már tudom, a rendező mellett a pszichológus és a gyógypedagógus is ott lakik benne. Visszatérve a Grófra: nihilizmusa tipikus közép-európai betegség. Mindene megvan, mégis egyfajta belső nyugtalanság űzi. Az öngyilkosság gondolata is állandóan ott van a fejében, hiszen az apja, sőt a nagyapja is így végezte. Állandóan fel akarja borítani a rendet. Elhagyja a családját, megcsalja a feleségét... rombol, hogy építhessen. Ami szép is, de fájdalmas is rettenetesen. Játéknak mindenképpen izgalmas. Bizonyos fázisaiban ugyanezt a játékot én is átélem. Testben és lélekben felhúzom magam egy szintre, s amikor elérek egy erős, magabiztos álEmma és régi szerelme: Emília Vasáryová és Bubik István

A Gróf és a Hölgy: Bubik István és Nagy-Kálózy Eszter

Pavol Bera felvételei

„Reggel végez magával...” (Nagy-Kálózy Eszter)

Ián, mégsem ismerik egymást.

A Hölgy életéből, ezer év helyett, egyetlen éjszaka jut csupán a Grófnak, s SZABÓ G

bár első látásra ____________

megszeretik egy

mást, soha többé nem találkoznak. Bubik István személyében Román Polák a lehető legideálisabb színészre bízta a Gróf szerepét.- Izgalmas korban talált rám a figura - vélekedik Bubik. - Harmincnyolc éves vagyok. Már érzem, hogy a testi erő helyett belép a tapasztalat, a bölcsesség, s ez furcsa állapot. Már nem olyan vadul élem az életem, mint régen. Már hamarabb kifáradok. Közben figyelem magam, leszek-e annyira kitartó és állhatatos, hogy tudással pógyelés és leég a raktár. Egy hanyag parancskiadás és ellene fordul a kasznár. Vagyona van,

LÁSZLÓ széP felesége, ___________ csaladja, de amikor a könyvelője azt kérdezi tőle, miért ver szét maga körül mindent, azt feleli: fáradt vagyok, azért. Nem érdekelnek már engem ezek a harcok. És

Ak

koriban minden rosszul ment nálunk, kezdi panaszáradatát a Gróf Füst Milán 1933-ban született kisregénye, az Amine emlékezete első oldalán. Mostanság nálunk sem rózsás a helyzet, folytathatná Román Polák pozsonyi rendező, de hozzá kellene hogy tegye: a Szlovák Televízió még támogat egynéhány eredeti vállalkozást. Ennek eredményeként kerülhet majd képernyőre egy meglehetősen értékes írói gyöngyszem, Füst Milán negyvenoldalas prózai műve Nagy-Kálózy Eszter, Bubik István és Emília Vasáryová főszereplésével. A szlovák-magyar koprodukcióban készülő tévéfilmet mindkét ország nézői még ebben az évben láthatják.

Füstös, fülledt, kopottas szalon a Nyitra melletti Kisve- zekény 1904-ben épült, klasszicista stílusú kastélyában. A füstöt, azúrkék megvilágításban, a díszletezők produkálják, a fülledtséget az átmelegedett falak és a behúzott, súlyos bársonyfüggönyök; a szalon kopottsága csalóka látszat. Erős fényben minden felragyogna. Csakhogy a jelenet szerint most késő este van, a kastély pedig egy kétes hírű penziót „alakít”. Ide állít be a Gróf, a bús és zavart, halállal viaskodó nagy duhaj, és itt találkozik egy bűvös, előkelő ifjú hölggyel, aki ugyancsak élet és halál közt lengedez.