Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-08-27 / 35. szám
1995. augusztus 27. GYERMEKVILÁG m (A TEJÚT CSALLÓKÖZI REGÉJE) Élt egyszer a Csallóközben egy szegény halászlegény, aki beleszeretett a vízimolnár leányába. A molnár hallani sem akart a halászról, mivel gazdag kéró't szánt a lányának. Már éppen készülődtek a lakodalomba, amikor a halászlegénynek sikerült megszöktetni a lányt. A menyasszony és a vőlegény rokonsága üldözőbe vette a szerelmeseket, s a lány fátyla, amely menekülés közben beleakadt egy bokorba, nyomra is vezette őket. A molnár, amikor rájuk talált, haragjában mindkettőjüket megölte. Ekkor a lányból fehér, a fiúból piros liliom lett, de a gazda azokat is leszakította. A fehér liliom tündérlánnyá változott, felszállt az égbe, ahová magával vitte árulkodó fátylát is. A piros liliom helyén viszont bővizű forrás buzogott fel a földből. A tündérleány azóta is az égbolton úszó fátylán ereszkedik le éjjelenként a forráshoz, hogy szomját oltsa. Szomorú dalát még ma is gyakran hallhatják az éjszakai halászok. Rácz Noémi illusztrációja Hát, egyszer a fagylaltkirály palotát építtetett Bologna városában, a Főtér kellős közepén, mégpedig csupa fagylaltból. Messze földről sereglettek oda a kisgyerekek, hogy megkóstolják. Tejszínhabból volt a cserepe, cukrozott gyümölcsből minden kéménye, a kéményfüst meg vattacukorból. Minden egyéb fagylaltból volt: fagylaltfalakon fagylaltkapuk nyíltak, s odabent fagylaltbútorok álltak. A legkisebb gyerek egy asztal alá mászott, és egyenként elnyalogatta az asztallábakat, mire az asztallap rázuhant, lepotyogtak róla a tányérok, amelyek csokoládéfagylaltból voltak - azok ízlettek a legjobban. A portás egyszer csak rémülten látta, hogy olvado- zik az egyik ablak. Ugyanis táblája éppen eperfagylaltból volt, és rózsaszín patakocskákban csörgedezett lefelé.- Gyorsan - kiáltotta a portás. - Gyorsabban! Erre mindenki még buzgóbban nyalogatta, hogy a palota egyetlen cseppecskéje se vesszen kárba.- Karosszéket! - rimánkodott egy vén anyóka, akinek már jártányi ereje se volt.- Karosszéket egy szegény öregasszonynak! Párnázottat kérek, ha lehetséges. Egy jószívű tűzoltó máris futott, és hozott neki egy karosszéket, tejszín- és pisztáciafagylaltból, vanília- fagylalttal kipárnázva. A szegény, öreg anyóka boldogan kezdte a karfáját. Csodálatos nap volt ez, s a doktor bácsik bámulatára aznap senki se csapta el a hasát. Csakhogy egy telhetetlen kislány nekiesett a fagylaltkirály narancsfagylalt-koronájának, s azt is elnyalogatta. Oda lett a királyság. Nem volt többé, aki fagylaltpalotát építtessen. Azóta is, valahányszor a gyerekek fagylaltért nyafognak, a mamák meg a papák így sóhajtoznak:- Hej-haj, neked is egy egész fagylaltpalota kellene, mint az a bolognai! De olyan csak egyszer volt. Fordította Sziráky Judit (TŰRÖK MESE) I-c“1 lt egyszer egy nagy hatalmú padisah. Országában kihirdet- f te, hogy aki megtalálja Hizírt, annak minden kívánságát teljesíti. Senki sem tudta, ki is valójában az a Hizír, az ország melyik részét kell tűvé tenni miatta? A fővárosban élt egy ágrólszakadt szegény ember, akinek minden kincse seregnyi éhező gyermeke volt. Mondta is az asszonyának:- Jobb lesz, ha elmegyek a padisahhoz, és vállalkozom Hizír felkutatására. Két hónap haladékot kérek tőle, addig etesse ő az éhes porontyaimat, legalább az alatt az idő alatt meg lesz mindenük. Ha kissé spóroltok az élelemmel, tovább is gondtalanul élhettek. Az sem baj, ha engem két hónap múlva felköttet a padisah! Az asszony le akarta beszélni az urát őrült gondolatáról, de az makacsul kitartott elhatározása mellett.- Nagyuram, én megtalálom Hizírt - mondta az uralkodónak -, csak ennek ellenében két hónapig gondoskodj a családomról, a gyermekeimről. A padisah utasítást adott jószágfelügyelőjének, hogy a szegény embert lássa el mindennel. Több napon át hordta is a családjának a finom ételeket, gyönyörű ruhákat, ékes topánokat a padisah raktáraiból. Össze is gyűlt annyi, hogy évekig gondtalanul élhettek. Hatvan nap elteltével magához parancsolta az uralkodó emberünket, és türelmét veszítve ráripakodott:- Hát hol van Hizír? Megtaláltad már?- Őszintén bevallom, nagy jó uram, nem találtam meg, dehát nem is kerestem. Nagy nyomoromban abban reménykedtem, hogy megkönyörülsz éhező gyermekeimen - vallotta be az igazat elcsukló hangon. A padisah társaságában ott volt három minisztere. Megkérdezte az elsőtől:- Mondd, mit tegyek ezzel az emberrel, aki ilyen rútul becsapta uralkodóját?- Hasítsák csak ketté, mint a sertéseket szokták, és akasszák fel a hústartó kampóra! - volt a miniszter tanácsa. A szegény ember mellett ekkor megjelent egy manócska és megszólalt:- Mindenki származása szerint... Az uralkodó tanácsot kért másik miniszterétől is, mit tegyen az őt lóvá tevő emberrel?- Nyúzzák meg elevenen, és bőrét dolgozzák ki a cserzők! - ajánlotta a padisahnak.- Mindenki származása szerint! - szólt közbe ismét a manócska. A haragos uralkodó harmadik miniszterére nézett kérdő tekintettel. - Uram, ezt a szegény embert az éhség, a kiúttalanság vitte rá a meggondolatlan lépésre. Felséged nagylelkű, biztosan megbocsátja neki a botlását! A manó ismét megszólalt:- Mindenki származása szerint... Mérgesen szólt rá a padisah:- Ki vagy te, hogy minden miniszteri tanácsra a mindenki származása szerint mondókádat fújod? Mit jelentenek a szavaid?- Megmondom én felségednek! - válaszolt a manócska. - Az első minisztered apja valószínűleg hentes lehetett, a másiké cserzővarga. Idő híján nem sok nevelésben részesültek a szülői házban. Ezt tükrözi éretlen tanácsuk. A harmadik viszont jó nevelést kapott, tanácsai megfontoltak, nemes lelket tükrözők. A három közül ő méltó a rangjára!- Azért jöttem ide - folytatta a kis manó -, hogy igazságtalanul meg ne szégyenítsd a szegény embert. Én vagyok az a Hizír, akit annyira kerestél! H izír ezután váratlanul eltűnt, nyomát sem lelték többé. A két miniszterét a padisah elcsapatta, a harmadikat legfőbb tanácsadójává nevezte ki. A szegény ember hazatérhetett családjához. Később jövedelmező munkát is talált, és ma is jólétben élnek, ha meg nem haltak. Juhász Árpád fordítása DÉNES GYÖRGY: a város... Rácz Noémi rajza Ez a város igaz, nem is kék csúfondáros a hamvas ég, Száz utcája. zuga, tere fűstcsíkok tarkítják színé betontömbö kkel van tele. A házak Alig bírja haptákba áll nak. szusszal a tüdő. szürke srccc il szalutálnak. o. Vélnéd: Bár tágasak az utcák, kelepel a gólya. puszták, de ez csak a kocsik fákat alig-al ig látni kipufogója. a kék égre k iabálni. Hogyha szól a giling-galang meg-megrebben néhány galamb, nincs is madár egyéb, csak galamb meg veréb. Jaj, pedig sok fa kellene, rigóval, pinttyel tele, legyen a városnak kelletne. Fogadjon bennünket zöld gyep, minden zöld fűnél zöldebb, meg millióm virág, Legyen kevesebb autó, autópark, s egyre gyérülőbb autóstrart. Őrizze szívünk több egészség, az aszfalton, s a macskakövön. Gondolkodom, tehát... Csiribi! Sőt csiribá, mert a varázsige csak így hatásos. Az ifjú varázsló akár azt is mondhatná, hogy „Hókuszpókusz”. De ez esetben ez teljesen mindegy, mert akár az egyiket, akár a másikat mormolja, a csodakalapból mindenképp kiröppen egy madár. De vajon melyik útvonalon hagyja el a helyszínt? MEGFEJTÉS Az augusztus 6-ai számunkban közölt feladat megfejtése: a bögre és a merőkanál; Arad-dara, szárad-darázs, verem-merev, telek-kelet, ajak-kaja. Nyertesek: Illés Csaba, Rimaszombat; Tamás Veronika, FUlekko- vácsi; Gelnicky Péter. Hi- daskürt: Németh Piroska, Alistál; Tóth Angelika, Oroszka. Szerkeszti: Tallósi Béla
