Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)

1995-08-27 / 35. szám

(Feredői vigalom, a 170-ik, anno: 1995) A FÜREDI A jeles bált első ízben Szentgyörgyi Horváth Fülöp János uram, tehetős vendégfogadós tartotta Horváth Anna Krisztina férjhezadandó lánya tiszte­letére 1825. július 26-án. Bihari Já­nos cigánybandája muzsikált. (Bihari, a csallóközi Nagyabonyból lett orszá­gos hírű cigányprímás.) Az akkori est nevezetessége, hogy Kiss Ernő, a későbbi legendás honvédtábornok, majd aradi vértanú itt és ekkor ismer­kedett meg a ház kisasszonyával: An­nával, aki rövidesen a felesége lett. A történet így tartja: Egy daliás huszártiszt lépett a ház urához: „Eleméri és ittebei Kiss Ernő vagyok!” „Hozzon Isten, ecsémuram...!” „Bátyámuramat tisztelettel kérem, le­gyen szíves az úriház kisasszonyánál kommendálni engemet!” „Szíves örömest, öcsémuram, gyere!” A délceg vitéz még azon az éjszakán megkérte és elnyerte a Horváth-ház szépséges hajadonának a kezét... A vigadalomról annak idején Kossuth Lajos (Pesti Hírlap, 1842), majd Jókai Mór (Életképek, 1876) is tudósított Az előbbi fölrója az úrhatnám gőgöt, a csö- mörletig való tivornyát, míg Jókai fino­man dorgál. Megfordult a füredi bálon - többek között - Kisfaludy Sándor, Vörösmarty Mihály (1855), Pavol Országh Hviezdos- lav, Gárdonyi Géza, Krúdy Gyula és má­sok. Széli Kálmán szolgabíró, a leendő miniszterelnök eme bálon jegyezte el Vörösmarty Ilonkát, a költő lányát. A „copf stílusban” épült fogadó (1798), s ezzel együtt Füred is az egyik kiröpítő fészke volt a reformkori politi­kai és kulturális eszméknek. A nemzeti érzést tápláló verbunkos zene ugyancsak innen terjedt a már említett Bihari, vagy éppenséggel Csermák Antal s Ruzsicska Ignác nevével fémjelezve. Az elnyomó Bach-korszakban viszont a titkos össze­jövetelek színhelyéül szolgált a Gyógy téren ma is álló Horváth-ház. Balatonfüred az Anna-bálokkal együtt fejlődött, neki köszönheti a hírnevét. Sokan bizony itt reméltek gyógyírt lel­ki-testi bajaikra. Az idei, immár 170-ik bálok bálját, a szokáshoz hűen a Gyógy téri Színházte­remben tartották. A földszinten voltak az asztalok, az estebédet ugyanitt szol­gálták föl, ahol Mihók István és a ki­lenctagú cigányzenekara muzsikált. A táncot az emeleti bálteremben ropták. A bálozókat, a megmérettetésbe beneve­zett leányzókat s valamennyi köz­reműködőt és vendéget Szalay László, Füred polgármestere köszöntötte. A nyitótánc Er­kel palotása volt, utána csárdás kö­vetkezett végül pedig keringő. A tapolcai Batsányi Táncegyüttes is kitett magáért. A kezdeti tartózkodó hangulat csakha­mar föloldódott. Nem volt jele a társa­dalmi rétegeződésnek. Szép számmal ér­keztek Füredre külhonból is, noha kies vidékünkről: Dél-Szlovákiából sajnos hiányoztak a vendégek. Kár, mert nálunk is vannak csinos, dobogós helyezésre esélyes iiajadonok. Nagy kár, de majd talán legközelebb, a 171-ik Anna-bálon. Most is, miként máskor is, az estély fénypontja a bál szépeinek kiválasztása volt. A \ igadó nagyközönségének szava­zatai réven 12 leányzó került a zsűri színe elé. hogy... Hogy a legszebbnek Hátszegi Melinda, 16 éves budapesti diáklány ta­láltassák. így az ő fejére került a királynői korona. Első udvarhölgye Marosközi Amanda, 22 éves pincérlány lett Füredről, és Dobos Tímea, 18 éves tanulólány Ózd- ról jött, neki a harmadik hely jutott. A menü, meg az árak? A 7000 forintos belépővel járó étrend: zománcczott pulykagalantin, gyümölcs­körettel, erőleves Anna-módra; libamáj­jal töltött borjúszűzsült, zöldkörettel; Es­terházy-! orta s fekete. Az italokat ki-ki kívánsága (avagy a zsebének állása?) szerint kérhette. A Badacsonyi Szürkeba­rát 7 dec s fiaskója 600 Ft-ért kínálta ma­gát, a pezsgők „durrogtatása” palackon­ként pólóm 1300 forintot „vitt el”, a Kecskerréti Barackpálinkáért 4 cl-es „ki­szerelésben” 220, a Napóleonért - Cour- voisier! -- 950 forintot számolt föl a főúr; a csapolt Amstel sör pohárja (3 dl) 180- ba került; az üdítők két decijét 120 forin­tért szolgálták föl, míg a presszóshölgy ugyanennyiért főzte az illatos feketét... Mihók prímás úr vonóját előbb Bar­tókkal (1000 forintos bankó), majd a hangulat emelkedtével Stefi gróffal (Szé­chenyi li tván gr. képével ékesített, 5000 címletű bankó) díszítettek nem kevesen. A nagy eseményt évek hosszú során Polonyi Kornél főszervező-rendező irá­nyítja. Az egyetlen bökkenő, hogy a bá- lozók jelentős hányada ama nézeten van, a bál szépeit kizárólag a nagykö­zönség ''álassza ki, a zsűrire csupán a szavazatok összegzése háruljon. Mert ugyebár, a döntőtestület és a nagyér­demű nétete nem mindig esik egybe... A besorolás után olykor-olykor össze is súgnak az elégedetlenek. Másnap, vasárnap délelőtt - a nemes hagyományt követve - sétakocsikázás­sal muta koztak be a gráciák Füred utcá­in. E színes eseményt kicsit „szeplősí- tette” a hintó elé fogott paripák eltérő külleme: az egyik almásderes volt, míg a másik fekete. A tömegből el is hang­zott a lesújtó vélemény, hogy bezzeg a régi szép időkben lipicai négyesfogat gördített; a boldog győzteseket... Csiba Géza Ismét itt járt Siss^.. —I A regionális művelődési központ­ban közben nagy volt a sürgés­forgás. Egy csapatra való fiatal korabeli kosztümökbe öltözött, néhány lovag a tőrjét fényesítette, a csehül beszélő „katonák” gon­dosan igazgatták egymáson az Osztrák-Magyar Monarchia ide­jéből származó egyenruhákat.- Brünnből jöttünk. A bártfai polgármesterrel a közelmúltban egy lengyelországi ünnepségen ismerkedtünk meg, és ő meghí­vott bennünket ide is - újságolta az alkalmi katonai díszőrség pa­rancsnoka. Jana Bozová, a Sárosi Múzeum szakelőadója kérdésemre készség­gel elmondta, honnan az Erzsébet Napok megrendezésének ötlete.- Amikor hónapokkal ezelőtt a nyári kulturális rendezvényeket terveztük, a regionális központ egyik munkatársa megemlítette, hogy száz évvel ezelőtt az itteni fürdőben gyógykezelésen járt Er­zsébet osztrák császárnő és ma­gyar királyné. Mi lenne hát, ha erről valamilyen formában meg­emlékeznénk? Mivel az utóbbi két évben nyaranta lovagi játé­kokat rendeztünk, el­határoztuk, hogy az idén kibővítjük azokat egy, a Sissyről szóló programponttal. Ötle­tünk a városve­zetőknek is megtet­szett. És amint azt az I. Erzsébet Napok so­rán tapasztaltuk, mind a helyi lakosságnak, mind a turistáknak.- Az igazat meg­vallva, én egy kicsit attól tartottam, egye­sek esetleg a sze­münkre vetik, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiát idézgetjük - vette át a szót Ludmila Jászayová, a művelődési központ igazgatónője. - Persze, itt a történelmi hűség az elsődleges. Sissy száz évvel ezelőtti látogatása vitat­hatatlanul nagy esemény volt Bártfán. Mi tagadás, manapság itt kevesen tudják, hogy ki volt az a hölgy, akinek szobra ott áll a gyógyfürdő parkjában... Épp ezért közművelődési jellege is van ennek az idegen- forgalmi attrakciónak. Délelőtt még javában dolgoz­tak a restaurátorok a tatarozás alatt álló Szent Egyed templom tornyán, a fő teret övező és szé­pen felújított régi házak üzlet- s irodahelyiségeiben hétközna- pias volt a forgalom; a közeli fürdő sétánya mentén pedig is­mert, régi melódiákat játszott a zenekar. Közben a turisták százai álltak meg itt is, ott is, csodálták az UNESCO-díjas város műemlékeit. Délután vi­szont már jóval emelkedettebb lett a hangulat Bártfán. Abba­hagyták munkájukat a torony­javítók, a piktorok és mázolok, az elárusítók és hivatalnokok. Ők is a tér árnyékosabb sétá­nyán gyülekező turisták közé vegyültek, vagy a nyitott abla­kok muskátlijai mögül figyel­ték a nyüzsgő belvárost. Min­denki a nagy eseményre várt. Még a városháza legtetején év­századok óta ott cövekelő ala- bárdos: Rolland szoborlovag is. A valóságban nem szeretne császárnő és királyné lenni - nyilatkozta lapunknak Mónika, alias Sissy leszállt a hintóról. Az ezt követő műsor szereplői tömören vázol­ták Ferenc József császár nejének változatosan érdekes életútját, és benne azt a 22 napos időszakot, amelyet Sissy 1895 júliusában a bártfai gyógyfürdőben töltött. Mindeközben az érdeklődők megtekinthették a történelmi vá­rosházában rendezett alkalmi ki­állítást a királyné bártfai útjáról; meg azt a gyűrűt is, amelyet Sissy száz évvel ezelőtt adomá­nyozott a bánfaiaknak. A bájos Mónika Mésárosová mindvégig hitelesen, egy király­néra jellemző méltósággal idézte Sissyt. Persze, inkább a fiatalos Sissyt és nem az 58 évest, hiszen Mónika még húszéves sincs!- Bártfai vagyok, az idén érett­ségiztem a helyi gimnáziumban - mutatkozott be lapunknak egyik szabad pillanatában az ünnepelt hölgy. - Nem készülök főiskolá­ra, nem is akarok színésznő len­ni. Dolgozni szeretnék, de hogy hol, azt még nem tudom. Egyelőre munkanél­küli vagyok... A ba­rátnőm nevezett be erre a szerepre. Tíz jelöltből választottak ki engem. Még nem olvastam sokat Sissy­ről, de láttam a róla szóló filmet, s tulaj­donképpen annak alapján igyekszem el­játszani a szerepemet.- Szeretne igazi császárnő, királyné lenni? Rövid gondolkodás után válaszolt:- Nem. Arra szület­ni kell... Feszélyezet- ten érzem magam, pe­dig ez csak játék, egy kellemes szórakoztató műsor.... Mónika itt kénytelen volt félbeszakítani a társal­gást, mert „alattvalói” tapintatosan arra figyelmeztet­ték Sissyt, hogy - a forgatókönyv szerint - újból a nép elé kell lépnie... Múltidézésnek hangulatos, idegenforgalmi látvá­nyosságnak kitűnő dolog volt a hagyományébresz­tés Bártfán. _ . _, . Gazdag József Amikor a toronyóra elütötte a délutáni fél hármat, a kíváncsi nézőkkel szegélyezett térre, harsonaszó kíséretében, bevonult a díszes menet. Zászlóvivők, testőrök, udvarhölgyek, írnokok, krónikások... s lo- vashintón a rózsaszín ruhás, fekete hajú Sissy. Barát­ságos, kedves mosollyal, egy-egy finom kézmozdu­lattal köszöntötte az őt köszöntő tömeget. Ki tudja, talán a száz évvel ezelőtti, eredeti fogadása sem volt olyan pompázatos, mint ez a mostani idegenforgalmi látványosság. A tiszteletkor végeztével a menet a városháza előtt létesített emelvénynél állt meg. Ott, ahol egyre job­ban terebélyesednek azok a fák, amelyeket 1991 nya­rán Václav Havel csehszlovák államfő, s Dán Quayle - amerikai alelnök ültettek, majd minden szereplő el­foglalta helyét, és a császámő díszlövések közepette Donáth Gyula 1903-ben készített Erzsébet­szobra ma is ott áll a bártfa­fürdői parkban; igaz, az eredeti ERZSÉBET felirat nélkül (A szerző felvételei) VAKÁCIÓ 1995. augusztus 27.

Next

/
Oldalképek
Tartalom