Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)

1995-08-20 / 34. szám

íi koronázási ünnepségen ették a Szent Koronát, Magyarországra száll Isten m halála, a pogánylázadás, tán. A ceremónia alatt ki tudja, dt az ifjú uralkodó fejében, ejedelemhez szállt első :n át keményen, ha kellett lőtt ezért a pillanatért, nem érhette meg. il a tudattal térhetett meg ősei »zásokban vérét vesztett ztény királynak isította. tyer- izel- lesé- lérte, feje­se a köz- t vé­nem égen ének t vár ; or- tóul: í ne- ízad. tán ában gnak ynek it ér- : Ár ­innál ma­inem i öz­.'éres : kell inva- stván a tért i hit- eszt- odá- i hit resz- oliti- k te- ly fia látta, ívleg deté- jysé­salád ly a léién :arto- n ri- t az- i ke- íncot szö­nyu- , sür- ek is. kere- ;-be- övet- nikor vette Géza érült, ő bé­ke megőrzésének egyetlen módja az, ha keresztény hitre tér. Ifjú korában szívesen hábo­rúskodott, de az új helyzetben központi hatalmát a nagy hatal­mú tartományurakkal szemben csak úgy tudta megerősíteni, ha minden figyelmét a belpolitiká­ra fordítja. Külpolitikájában ezért választotta a szövetségi és békepolitikát, ami kapóra jött a szomszédoknak is. Ottó császárnak ugyanis húsz éven át sok fejtörést okoztak a magyarok. Szívesen eljátszodo- zott a gondolattal, hogy ezeket a „barbárokat” legjobb volna Eu­rópából kiűzni, hisz a félelme­tes emlékű Attila örököseinek mondják magukat, ám hogy ez nem ment, jobb híján a kivárás A hét vezér vérszerződést köt GÉZA ét ISTVÁN az államalapítók taktikáját választotta - hátha ők keresik majd a germánok szö­vetségét és taktikája tökéle­tesnek bizonyult. Egy szép napon megérkeztek Szent Gallenba Géza követei azzal a kéréssel, hogy a császár küldene térítő szerzeteseket a pogány magyarok közé. És megindultak a papok ünnepé­lyes menetben, litániát énekel­ve, hatalmas ezüstkeresztet hor­dozva a menet élén. Elsőként Géza és családja hajtotta fejét keresztvíz alá. Gé­za, akárcsak Vajk fia a kereszt- ségben az István nevet kapta, ám a magyarok továbbra is Gé­za úrnak szólították, hiszen lé­lekben maradt, aki volt. Mint híres elődei - Attila, Álmos és Árpád - ő is szakrális fejede­lemnek tekintette magát, aki a Turul leszármazottja, tehát az ég fia. Isten fia. Különb annál, semhogy - mint a keresztények mondják - Isten kegyelméből Isten szolgája legyen. A régi magyarok hite szerint Emese ál­mában, a Turul alakjában maga az Isten jelent meg, ő nemzette a fiút, Álmost, és ő rendelte, hogy népét új hazába vezesse. A magyar királyok tehát Isten fiá­nak tekintették magukat, ám a keresztények ezt vagy nem ér­tették, vagy mélységesen meg­döbbentek fölötte, hiszen Isten egyedüli fia csak a szeplőtelen fogantatással fogant Jézus Krisztus lehet. Ezért üldözték aztán évszázadokon át, irtották tűzzel-vassal mindazt, ami a po­gány hitvilágból fennmaradt. De képzeljük csak vissza ma­gunkat abba a korba, amikor még Géza fejedelmet is abban a tudatban nevelték, hogy ő, csa­kúgy, mint ősei, szent király, következésképpen korlátlan ura minden magyaroknak. Ha ezt átérezzük, beláthatjuk, miért lett élete tragédiája, hogy ősi hitét színleg meg kellett tagadnia, le kellett fokoznia önmagát Isten szolgájává, a pogány hitükhöz ragaszkodó magyarok legna­gyobb döbbenetére. De minden­ki tudta róla, hogy továbbra is áldozatot mutat be az ősök szel­lemének, a Turulnak és a ma­gyarok Istenét jelképező Nap­nak. És amikör egy buzgó né­met szerzetes megrótta ezért, dühösen azt felelte: elég gazdag ahhoz, hogy egyszerre két isten­nek áldozzon. Hogy mi is volt az ősi magyar hit lényege? Talán az, hogy a nemzet életereje a családon, nemzetségen, törzsön és törzs- szövetségen át végül is szakrális fejedelemben testesül meg. Ez a szent fejedelem lélekvándorlás­sal időről időre újjászületik. At­tila lelke elevenedik meg Ál­mos, majd Árpád testében. Emeséhez hasonlóan - aki Álmos világra jöttét látta meg előre - Géza fejedelem is meg­álmodta, hogy fia születik, Ál­mos ölt új testet benne, és ő lesz, akire Isten az államalapító munka további részét bízza. Ezt az eseményt Szent István na­dobok hangjára estek révületbe. Lelkűk a hét szintű világfa csú­csára szállt fel, ott értekezett a szellemekkel, akik a teendők dolgában útbaigazították őket. Már Géza fejedelem idejében megkezdődött a sámánok el­hallgattatása, az ősöknek állított pogány bálványok ledöntése, az áldozóhelyek lerombolása, a lá­tók és boszorkányok üldözése. De túl mélyen voltak ahhoz a gyökerek, hogy kiirthatta volna őket. Ezért utóbb Szent István is kénytelen volt kemény törvényt hozni ellenük. Így rendelkezett: „Tanácsi végzésből vetettünk nagy, rettentő tilalmat az ör- döngősöknek. a bűbájosoknak: hogy senki bűbájjal vagy ör- döngős tudománnyal egy em­bert is eszéből kiforgatni vagy elveszteni ne merjen... Ha pedig jövendőmondók találtatnának, ZI VEZEREK, FEJEDELMEK VALOSZINUSITHETO CSALÁDI KAPCSOLATAI ÁLMOS ÁRPÁD —I------­---------!--------­I Ül lő (Jeleg) Jutas Jutocsa) ismeretlen nevű Zolta (Zaltasz) I Ézelő (Ezeleg) Fájsz (Falicsi) I Tas (Tasi) I TAKSONY I n. leány z Boleszló GÉZA (ISTVÁN) SAROLT(A) + Mihály I ism. leány Gavil Radomir Vajk I.(SZENT) ISTVÁN (GIZELLA) ism. leány Orseolo Péter ism. leány Aba Sámuel Vászoly (Vazul) Szár László gyobb legendája írja le. Álom­látása után „Krisztus híveivel és az övéivel elmélkedve kiter­jesztett karokkal a földre borult, alázatosan adva hálát az Isten­nek, s magát és országát szüle­tendő fiával együtt könnyhulla- tások közt ajánlotta annak, aki nem alszik és nem szunnyad. Régen a családoknak hete- díziglen ismerniük kellett az őseiket, mert úgy vélték, hogy lelkűk időről időre újjászületik, ám amíg a túlvilágon él, illik áldo­zatokat bemutatni neki. Egyébként úgy fogták fel, hogy a túlvilág az evilági élet tükörké­pe, melyben min­dent az ellentétes erők, a jó és rossz szellemek küzdel­me határoz meg. Az ember életét a benne újjászületett ős és a világrend irá­nyítja, nem maga ren­delkezik sorsa felett, ami elrendeltetett, de épp ezért a hozzáértő sámánok, látó embe rek és boszorkányok meg tudják jósolni a jövőt. Had- ESyik legszebb ránk maradt tarsolylemez ba indulás előtt a szakrális akik hamuban és más effélék­ben mesterkednek, igazítsa meg őket a püspök ostorral.” Géza fejedelem zsenialitását igazolja, hogy felismerte: az európai megmaradás érdekében le kell mondania a szakrális ki­rály küldetéseszméjéről, hogy fia Isten kegyelméből, valódi keresztény uralkodó lehessen. Megtette, amit tennie kellett, ám az Árpád-házi királyok ide­jében született krónikák tanúsá­ga szerint, késői utódaiban is élt a keresztény küldetéstudat mel­lett a régi küldetéseszme. Ez volt az oka, hogy mindig elis- métlik: Attila nemzetségéből származnak. fejedelmek kikérték a sámán véleményét és meghallgatták, mielőtt az utódlás kérdésében döntöttek volna. Érdekes módon a sámánok Attilának és később Árpádnak is azt jósolták, hogy legkisebb fiuk - Inrik és Soka - lesz mél­tó örökösük, és így is lett. A sámánok képesek voltak arra, hogy kapcsolatba lépjenek a másvilággal. Olyan szelleme­ket kerítettek hatalmukba, akik felett más élő ember nem ren­delkezett. Ám hatalmuk nem ért fel az Úristenhez, csak a hét­vagy kilencrétegűnek képzelt szellemvilág alsóbb régióiba hatolt be. Rendszerint a sámán­Egy-egy szent király addig uralkodhatott, míg férfiúi erejé­nek tökéletesen birtokában volt. Álmost azért áldozták fel, azért nem jöhetett be az új hazába, hogy a magyarság életereje megújultan bontakozzon ki fiá­ban, Árpádban. Szent Istvánban Álmost vél­ték újra megtestesülni. Érdekes párhuzam, hogy a beteges, öreg István ellen is merényletet kö­vettek el, és ő különös módon megbocsátott a merénylőknek... Géza fejedelem alakját a tör­ténelemben kissé elhomályosí­totta dicső fia emléke. Jelle­méről alig tudunk valamit. A nyugati krónikák még Attila idejében kialakítottak egy félel­metes képet a „barbár” kirá­lyokról, és ezt a sémát húzták rá minden újabban felbukkanó uralkodóra. Feleségéről, Saroltról is csak annyit tartott édemes- nek feljegyezni a korabeli krónika, hogy „szépségét a környező fejedelmek soká­ig emlegették”, meg hogy „a szép úrnő szerfölött ivott és a lovat férfi módjára ülte meg”. Ez a kép is egybevág Re- gino lotharingiai ér­sek magyarokról írott jellemzésével: „Ter­mészetük dölyfös, lázadó, csalárd és szemtelen. Hiszen ugyanazt a vadságot nevelik bele az asszonyokba, mint a férfiakba.” Ettől a fék­telennek mondott ember­pártól szültett mégis Ma­gyarország tán legnagyobb királya. Érdekes pletykát röppen­tettek fel a tizenharmadik századi lengyel krónikák. Eszerint István anyja nem Sa­rolt volt, hanem az ő Meskó fe­jedelmük Adelhaid nevű nővé­re. Ö térítette volna Gézát ke­resztény hitre, ő szülte volna Istvánt, ám ez tényekkel nem bizonyítható. A tudósok szerint a történetből annyi lehet igaz, hogy Géza ifjú korában több ágyast is tartott, ám 970 táján kétségtelenül Saroltot vette fe­leségül, megnyerve a házasság révén az erdélyi Gyulát szövet­ségesének. Géza fejedelem te­hát politikai éleslátással igen sokat tett azért, hogy majd Ist­ván fia az államalkotás munká­ját bevégezhesse. Nagy Emőke MÚLTFAGGATÓ 1995. augusztus 20.

Next

/
Oldalképek
Tartalom