Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-08-20 / 34. szám
Niraz városában élt egyszer egy nagyon szegény özvegy asszony. Annyi pénze sem volt, hogy napi betevő falatra jusson, de nagyon jó szíve volt. Gyakran gondolt azokra, akiknek annyi sem jutott, mint neki. Egy napon megtudta, hogy egy kisfiú elveszítette apját, anyját. Elment érte, és Alit, a fiúcskát magához vette. Abban az időben Perzsiában nagy volt az éhség. Az özvegy is csak annyit tudott szerezni, hogy naponta egyszer ehettek. A nyomorgó emberek kitalálták, hogy létezik egy tejjel-mézzel folyó Kánaán, melyet Kasmírnak neveznek. Azt mesélték, ott az utcák és utak ezüsttel, arannyal vannak kirakva, a folyók medrét aranyhomok és drágakövek borítják. Egy napon, amikor az ínség már tűrhetetlenné vált, Ali elhatározta, hogy elmegy Kasmírba. Azt hitte, ha az emberek meseországról álmodoznak, a valóságban is lennie kell egy csodaországnak. Így szólt második anyjához:- Elmegyek Kasmírba, hozok onnan egy arany utcakövet, hogy legyen pénzünk legalább élelemre.- Az éhség megzavarta az eszedet - jajgatott az özvegy. De Ali hajthatatlan volt. Nem segített sem a könyörgés, sem a fenyegetőzés. Végül az anya beleegyezett az utazásba, és azt mondta:- Menj, Alah óvja minden léptedet! Elbúcsúztak, és Ali gyalog elindult Kasmírba. Miután elhagyta a városfalakat, tágas sivatagban találta magát. Estére nagyon elfáradt és megéhezett. Legszívesebben visszatért volna, de arra gondolt, hazamenni annyi, mint éhezni. Aztán lefeküdt és elaludt. Reggel nagy lármára ébredt. Karaván vonult el mellette. A karaván vezetője alaposan kikérdezte Alit, és jót mulatott Kasmírról szóló meséjén. Próbálta meggyőzni Alit, hogy a kasmíri Kánaán csak vágyálom, de a fiú ragaszkodott az utazáshoz. Megkérte a karaván vezetőjét, hogy vigye magával Kasmírba.- Hát ha annyira akarod, szaladj, ülj föl arra a szamárra - mondta a vezető. Egy hétig utaztak, s végre a hosszú út után megérkeztek a városba.- Megérkeztünk. Itt vagyunk. Ez itt Kasmír - mondta a vezető. Ali megköszönte jóságát, és körülnézett a városban. Szomorúan látta, hogy az utcák sárosak és porosak, a házak közönséges téglából vannak, és a folyók medrei homokosak és kavicsosak. Nagyon elkeseredett. Minden hiábavaló volt. Éhezett, honvágy gyötörte, és egy zugot sem talált, ahol jól kisírhatta volna magát. Végül leült egy padra, amely egy nagy ház előtt állt. Alig hogy leült, jött egy kövér szakács, hóna alatt csirkéket szorongatott, a vállán fél bárány lógott. Ahogy meglátta Alit, azonnal kiabálni kezdett:- Tűnj el innen, te naplopó! A nagy zajra kinyílt egy ablak, és valaki megkérdezte:- Mi ez a nagy kiabálás?- Egy csavargó fekszik itt a pádon - mondta a szakács. A háztulajdonosnak, aki gazdag kereskedő volt, megtetszett a fiú, akivel veszekedett a szakács, és megkérdezte:-Honnan jöttél? Ali könnyes szemmel mondta el a kerskedőnek, honnan jött és miért. Elpanaszolta nagy bánatát, hogy a házak bizony itt is csak téglából vannak, és sehol sem lát aranyat és drágakövet.- No, lépj be a házamba. Segítesz a szakácsnak - mondta a kereskedő. A szakács azonban gonosz ember volt. Gyakran gyötörte Alit. Látta ezt a kereskedő kislánya is, aki mindig jó ZELK ZOLTÁN All t Sl ’r IS Az erdő közepén állott az öreg tölgyfa. Ő volt az * erdő leg- tiszte- letre-i- méltóbb lakója; ha a madaraknak kalapjuk lett volna, bizonyára megemelték volna, mielőtt rászállnak. Mert többet tudott ő a madarak életéről mint maguk a rigók és mátyásmadarak. Hiszen száz év alatt ezer és ezer fészket ringatott az ágain, ezer és ezer madárfióka röppent először világgá a lombjai közül. Egyik nap a bagoly elővette falevelekből készült kalendáriumát, és kiszámította, hogy másnap lesz a tölgyfa születésnapja. Össze is hívta a madarakat, és azt indítványozta, hogy lepjék meg valami ajándékkal a jóságos tölgyfát. Persze, mindnyájan örültek a bagoly indítványának s annak, hogy a tudós madárnak kalendáriuma van, s így megünnepelhetik a tölgyfa Törték is a fejüket, hogy mi lenne a legalkalmasabb ajándék, de a bagoly ezt is tudta:- Mi lenne más, mint valami szép dal? Madarak vagytok, hát énekelni fog- tok a tölgyfának. De nem akárhogyan! Megalakítjuk az első erdei dalárdát, tanulunk valami szép dalt, és egyszerre elénekeljük, holnap hajnalban. Megkezdődött a tanulás, de bizony nem sokra mentek vele. A rigó csak azt fújta, hogy „tillió”, a szarka csak azt, hogy „csörgő-csörgő”, a varjú csak azt. hogy „kár-Pál, kár-Pál”. Végül össze is vesztek, s elszálltak, ki merre látott. " De azért másnap hajnalban odalopóztak a tölgyfa ágaira, és mind elfújta külön-külön a maga nótáját. Így is volt jó ez, mert így tetszett a százéves tölgyfá^ nak, s meghatottságában azt ígérte, hogy még száz évig a rigó-, szarka- és harkályfészkeket. Rácz Noémi illusztrációja szívvel volt a sírázi fiúhoz. Egyszer megkérdezte tőle:- Hogyan segíthetnék rajtad?- A kamrám tele van egerekkel, alig hunyhatom le a szemem - mondta Ali.- Fogd ezt az ezüstgarast, és vegyél magadnak egy szép fekete kandúrt - mondta Miriam, a kereskedő lánya. Ali végtelenül boldog volt, és másnap vett is egy zöld szemű kandúrt, amely rövidesen ki is irtotta a kamrából az egereket. Ali nagyon megszerette a kandúrt, és sok kellemes percet szereztek egymásnak. Egy napon tengerentúlról érkezett kereskedő, egy nagy hajó kapitánya tért be a házba. Rengeteg árut vásárolt, amit a hajóra hordatott. Ekkor Miriam azt mondta Alinak, adja oda a kandúrt a kapitánynak, biztosan jól megfizet majd érte. Ali így is tett, bár nagyon szomorú lett, hogy elvesztette egyetlen macskáját. Egy év múlva visszatért a hajó, hogy a kapitány elszámoljon a kereskedővel. Ali elé két zsákocskát tett le. Az egyikben arany, a másikban drágakövek voltak.- Ez a tiéd a kandúrért - mondta. Elmesélte, hogy hajóját, amikor már minden áruját eladott, egy nagy vihar Afrika partjaihoz sodorta. Ott egy király meghívta őt legénységével együtt ebédre, de alig ültek le, az ebédlőt egerek árasztották el. Fölmásztak az asztalokra is, és mindent fölfaltak. A király szégyenkezve mondta:- Sajnos, semmit sem tehetek. Nem tudom kiirtani a palotából az egereket. A kapitánynak eszébe jutott a kandúr. Elhozatta a hajóról, s a szorgos egérvadász négy nap alatt megtisztította a palotát szürke ellenségeitől. A király azonnal megvásárolta a kandúrt. Aranyat és drágakövet adott érte. Ali majdnem olyan gazdag lett mint gazdája. Elhozatta anyját Kasmírba, szép házat építtetett, s amikor felnőtt, feleségül vette Miriamot, és máig is boldogan élnek, ha meg nem haltak. Koday Berta fordítása Játszva fejlesztheted a szókincsedet ezzel a nyelvi játékkal, melyet ketten vagy többen is játszhatnak. Csak papírra meg ceruzára van szükség, no meg némi játékos kedvre és találékonyságra. Lássunk egy példát: Anna (A játékos) egy lapra felír valamilyen főnevet, Gábor (B játékos) megtoldja egy egy- vagy többszótagos főnévvel úgy, hogy a két összekapcsolt szó egy harmadik fogalmat jelentsen. Az újabb szó állhat az első előtt vagy után. Anna következik, aki a szókígyó elejére vagy végére illeszti oda az alkalmas főnevet. Felváltva toldozzák, bővítik a már meglévő sort. A teljes szókigyót nem kell összeolvasni, elég, ha a két első vagy a két utolsó szó jelent együtt új fogalmat. Könnyebben áttekinthető, ha Anna piros ceruzával, Gábor meg kékkel jegyez. Az előre megbeszélt játékidő leteltével az győz, aki több betűt írt rá. (Tehát a hosszú szavak értékesebbek.) Mondjunk egy példát is: gyerek-játék / minta-gyerek-játék / minta-gye- rek-játék-üzlet / rajz-minta-gyerek-játék-üzlet. Kellemes szókígyózást! Gondolkodom, tehát... Ha a kerítés léceit a megfelelő sorrendbe rakod egymás mellé, akkor egy szólást olvashatsz le róla. Hogy hangzik? Készítette Kovács Sándor MEGFEJTÉS A július 30-ai számunkban közölt feladat megfejtése: a 3-as számú; lemez, álom, színház, irány, tulajdon, vendég, költség, kályha, verseny. Nyertesek: Prachár Ádám, Vágsellye; Lali Aranka. Rimaszécs; Jakab Ivett. Torna; Kusnyik Gabriella. Méhi: Ádám Éva, Rimaszombat. Szerkeszti: Tallósi Béla WEÖRES SÁNDOR Domb tövén, hol nyúl szalad, S lukat ás a róka: Nyári fényben, napsütésben Felhó't les Katóka. Zöld fűszál az ajka közt, Tenyerén az álla... A vándorló felhő-népet Álmosan csodálja. Elöl úszik Mog király, Kétágú az orra, Feje fölött koronája, Mint a habos torta. Fut mögötte a bolond Szélesen nevetve, Nagy púpjából szürke kígyó Nyúlik az egekbe. Törött kordén utazik Egy kopasztott kánya, S haját tépve Bogyóvére, A király leánya. És utánuk cifra ház Gördül sok keréken, Benn a cirkusz hercegnője Öltözködik éppen. Száz ruháját, ékszerét Odaadná szépen, Csak egy hétig futkoshatna Lenn a nyári réten.
