Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-08-13 / 33. szám
1/HSárnap 1995. augusztus 13. MŰVÉSZVILÁG Me ghalt a király, éljen a király! Krivoj Kugban született, huszonhét éves, de már 1992-ben nagy elődje nyomában jár. Colast táncolja A rosszul őrzött lányban a bécsi Staatsoper színpadán. Ott, azokon a deszkákon, ahol századunk utolsó harmadának leghíresebb balettsztárja, Rudolf Nurejev ragyogtatta táncbéli mindentudását. Van azonban még egy világnagysága az egykori szovjet balettnek: a New Yorkban élő Mihail Barisnyikov. Az évszázad táncosa címet mégsem ő, hanem ez a nála pontosan húsz évvel fiatalabb szőke ukrán fiú érdemelte ki, akiben a remek fizikai felkészültség romantikus érzelmekkel, az elképesztő hajlékony ság erős szenvedélyekkel, a belső elegancia művészi intelligenciával találkozik. Vlagyimir Malahov a moszkvai Nagy Színház balettiskolájában végzett 1986-ban. Az ezt követő öt év során Natalja Kaszat- kina és Vlagyimir Vasziljov társulatában, a Klasszikus Balettben táncol és pedagógusi diplomát szerez. Ádám A világ tereme- tésében, Mercutio a Rómeó és Júliában, Basil a Don Quijote-bán. Münchenben az Anyegin Lenszkijét táncolja, Los Angelesben a Szentivánéji álom Oberonját, Monte Carlóban a Bajadér Szolorját. 1992-ben elhagyja hazáját és Bécsbe szerződik. Onnan hívják Münchenbe, Rómába, Torontóba, Tokióba. Nárcisz címmel Stuttgartban portréfilm készül róla. 1994-ben már a Kanadai Nemzeti Balett szólótáncosa, ez évtől pedig az Amerikai Balettszínház is vezető szólistájaként foglalkoztatja. Vlagyimir Malahovnál Bécsben (Felipe Aleo ceba felvétele) vesen már táncórákra hordott, tízéves koromban pedig elvitt Moszkvába, és beiratott a Bol- soj balettiskolájába. • Más megoldás szóba sem jöhetett?- Anyám részéről nem, az enyémről igen. Ha rajtam múlt volna, szinte biztos, hogy az állatoknak szentelem az életem. Állatorvos lennék, vagy állatkertben dolgoznék, tudom is én?! Vagy farmom lenne valahol Kenyában. De így is jó, ahogy van. Nekem a tánc mindennapi betevő falatom. Pedig annak idején, Moszkvában, irtóra el voltam keseredve. Tízévesen kollégiumba kerültem, távol a szüleimtől, magamnak kellett gondoskodnom mindenről. Ágyaznom kellett. Takarítani. Tanulni. Mehettem volna bizonyára Kijevbe is, de anyám úgy gondolta, ha már egyszer taníttatnak, akkor a lehető legjobb balettmesterek foglalkozzanak velem. A szentpétervári balettintézetet is megpróbáltuk, de mire válaszoltak a levelünkre, hogy mehetek, addigra megvettük a jegyet Moszkvába. • Szentpéterváron erősebb szorírtásba került volna ?- Nem hiszem. Moszkvában szigorúan kezeltek. Lógásról, lazításról szó sem lehetett. Az első két év iszonyú nehéz volt. Örökké magányosnak éreztem magam. Rengeteget sírtam. Haza akartam menni. írtam a leveleket anyámnak, hogy rettenetes álmaim vannak, és folyton éhes vagyok. Anyám pedig, amint végére ért a sirámaimnak, csomagolt, vonatra ült, és utazott fel Moszkvába. Hozta a sok gyümölcsöt, élelmet. Harmadikban már könnyebb volt. Addigra összeszedtem magam. Kísérleti osztályba jártam. Minden évben nyílt egy ilyen osztály; a miénkben a ritmika volt a fő tantárgy. Szerettem nagyon. Ha vizsgáztunk, összesereglett a tanári kar, mert mindenki látni akart. A vizsgakoncertünk a Bolsojban volt. Mindenki azt hitte, hogy odaszerződöm. • És miért nem szerződött oda?- Azért, mert Jurij Grigorovics, a balett- együttes művészeti vezetője azt mondta, amíg nem leszek moszkvai lakos, nem lehetek a társulat tagja. Moszkvai lakos viszont csak az lehetett, aki lakást kapott. Ez volt a 22-es csapdája. Natalja Kaszatkináék szerencsére mindenfajta megkötés nélkül szerződtetni tudtak. így öt évig, amíg el nem hagytam az országot, náluk táncoltam. • Később sem hívta a Bolsoj?- De igen. Nem sokkal azután, hogy elutasított. Nagydíjat nyertem ugyanis a várnai nemzetközi balettversenyen. Akkor már, úgy látszik, nem volt olyan fontos a lakóhelyi bejelentkezés. Grigorovics azonnal szerződtetni akart. Hagytam volna el Kaszatkináékat? Nem volt szívem megtenni. Maradtam. 1988- ban újra megkeresett, de akkor is elutasítottam. Aztán egy évvel később ismét át akart csalni. Beállhattam volna a sor végére. Szépen alám tolta volna a szamárlétrát. A Klasszikus Balettben pedig csaknem minden este főszerepet táncoltam. Albert herceget a Giselle-ben, Mozartot, Rómeót, Fokintól A rózsa lelkét. Persze, hogy nem mentem. A lelkiismeretem is visszatartott. • Visszalépni, vezető táncosként egy másik sor végére állni nem akart. „Meglépni” köny- nyebb volt? Csak hogy értse, mire gondolok: Mihail Barisnyikov 1974-ben simán disszidált, Rudolf Nurejevet, a le- ________________ ningrádiak 196l-es párizsi ■ SZABÓ G. turnéján, még mielőtt fegyelmi határozattal hazatoloncolták volna, francia hívei szöktették meg az Orly repülőtérről.- Az én történetem sokkal csendesebb. 1990-ben táncoltam először Los Angelesben, de azt követően még visszautaztam Moszkvába. 1991-ben szántam el magam a végső lépésre. Huszonöt előadásom volt a Diótörőbői, s még mielőtt az utolsóra sor került volna, hazatelefonáltam anyámnak Krivoj Rogba. Közöltem vele, hogy kaptam egy remek ajánlatot, s szeretnék a jövőben Nyugaton táncolni, meg- bocsátja-e, ha most néhány hónapig nem látjuk egymást? Ha a karriered úgy kívánja, maradj kint, ne gyere haza, felelte. Le is horgonyoztam egy időre Los Angelesben, de 1992 januárjában már a Csipkerózsika Hercegét táncoltam Stuttgartban. Aztán ugyanebben az előadásban a Kék madár szerepét is rám osztották, majd William Forsythe koreográfiájában, a Szerelmi dalokban láthatott a közönség. Bécsbe hívtak, majd Münchenbe, Olaszországba, Monté Carlóba. Aztán Torontóba, New Yorkba, Japánba, Ausztráliába, Argentínába. • Ma hol érzi jobban magát? Nyugat-Euró- pában vagy Amerikában?- New Yorkban. Persze nem azért, mert gyönyörű hely, hanem mert a balett fővárosa. Bécsben is szívesen vállalok előadásokat, de a Staatsoper, ahogy a neve is mondja: elsősorban az opera színpada. New Yorkban olyan együttesek működnek, mint a Joffrey Ballet, a New York City Ballet, az American Ballet Theater, vagy Martha Graham, Alvin Ailey, Jerome Robbins és Twyla Tharp társulata. És ha sikered van New Yorkban, akkor a világ bármelyik színpadán felléphetsz. Az American Ballet Theater táncosaival öt előadásom volt a Metropolitanben. Két Giselle, két Bajadér és egy Chopiniana. A Bajádért Natalja Makaro- va állította színpadra, aki 1970-ben Lenin- grádból került New Yorkba. Az első próbánk iszonyú nehéz volt, rengeteget kínlódtunk, a másodikon már szerettük egymást, a harmadikat pedig azzal fejeztük be, hogy Natalja Ro- manova azt mondta: örülne, ha egyszer együtt táncolhatnánk. Titkon én is erre vágytam, és most ez az álmom is valóra vált. • Moszkvában vagy Szentpéterváron táncolt azóta, hogy amerikai útlevéllel járja a világot?- Nem. Kijevben viszont felléptem. Tavaly, egyetlenegy alkalommal. Másfél napra mentem haza, de elég volt. Amíg Moszkvában táncoltam, a kiutazáshoz kellett a vízum, most ahhoz kell az ukrán engedély, hogy hazalátogathassak. A Serge Lifar emlékére rendezett balettverseny gálájára hívtak meg - vendégként. Renato Zanella koreográfiáját, a Voya- ge-t táncoltam, amelyet nagyon szeretek. Anyám, apám, bátyám, mindenki ott volt a családból. De az a másfél nap másfél hónapnak tűnt, olyan lassan múlott az idő. Nem is vágyom vissza Kijevbe azóta sem. Szörnyű az élet arrafelé. A gazdasági helyzet egyenlő a nullával. Nyugaton is látok kolduló embereket, de nem annyit, mint Kijevben. Ott a fél város abból él, amit az utcán összekunyerál. Mondtam is anyámnak, amikor elbúcsúztunk: legközelebb Bécsben találkozunk. Az nekik is kellemesebb emlék lesz. Engem egyébként ______________ Szentpétervár sem vonz. GriLÁ SZLÓ gorovics hívott nemrég Moszkvába. Főszerepre vagy önálló estre a Bolsojba. Kijevben látott Zanella alkotásában. Kérdezte, hogy számolhat-e velem? Csak mosolyogtam. • Milyen felkérésnek örülne úgy istenigazában ?- Forgatni szeretnék. Egy filmszerep igazán boldoggá tenne. • Táncfilmre gondol?- Azt is elfogadnám, de a nagy kihívás egy prózai szerep lenne. Minden érdekel, amit eddig még nem csináltam. Vágyom például arra is, hogy egyszer repülőt vezessek. • Repül így is, egyre magasabbra.- De még magasabbra szeretnék... • Feljutni a csúcsra bizonyára könnyebb, mint jó ideig fent maradni.- Évekig, évtizedekig fent lenni nagyon nehéz. Ez keveseknek sikerül. Nurejevnek megadatott, Ő mindent elért, amire vágyott. Ha azt akarta, hogy tomboljon a nézőtér, akkor tombolt. Mindent elfogadtak tőle. Vakon imádták. A hibáit már észre sem vették. Barisnyikov előtt is meghajolok, de számomra Nurejev az első. Nem a legkedvesebb - az első! Kedvenc táncosom nincsen, csak kedvenc énekesnőm. Az pedig Callas. Számomra ő a csúcs. És nemcsak az operában, hanem művészként is. Sok múlik természetesen azon is, hogy kivel dolgozik az ember. Hogy ki a koreográfusa, a partnere. Renato Zanella ez idáig három művet komponált számomra. Mind a hármat nagyon szeretem. Partnernőim közül Carla Fraccit, Penelope Cantrellt és Brigitte Stadlerí. dicsérhetném, számomra mégis Alessandra Ferri a legfontosabb, akivel a Manont táncoltam Tokióban. Nem véletlenül hívják őt a balett Anna Magnanijának. Tele a szeme érzelemmel. • Fent a csúcson miből kell több? Józanságból vagy elszántságból?- Erőből, hogy meg tudj kapaszkodni és tovább tudj dolgozni. Mert ott a legnehezebb, ahol már nincs fölötted senki. Ahol már csak magadban bízhatsz. Ahol már nem találsz mestert, akitől hosszú távon tanulni tudsz. Nurejevnek sem volt saját balettmestere. Ha húszéves korodig nem tanulsz meg bánni a testeddel, akkor fel is adhatod. El vagy veszve. • Előrelépést mi hozhat?- Egy új szerep, egy új koeográfus. Én Twyla Tharppal szeretnék dolgozni vagy Jerry Robbinsszal. • Bejárt?- Hívott. Nem mentem. A XX. Század Balettje nem az én együttesem. A nagy társulatokat jobban szeretem. • És ha most Afrikába hívnák?- Egy szafariparkba? • Igen. Lenne száz zebrája, száz orrszarvú- ja, száz elefántja...- Majd később. Évek múlva. Most Kenyába is csak táncolni mennék.
