Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-08-13 / 33. szám
___________(RÉSZLET)___________ f É W eggel Daina bebújik “ Ap édesapja ágyába, átö■ leli a nyakát, megcsó\»> kolja, és gyöngéden hízelegni kezd. Szóval, újra kérni akar valamire. És valóban: mesét szeretne. Milyen mesét akarna? Hogyan? Hát nem világos, hogy milyet? Hogyne, hogyne. A magas-magas hegyen? Na, persze, azt. Ennek a mesének nincsen vége. Maga apu találta ki, amikor egyszer Dainát a térdére ültette. És most ugyanazt kell elmesélnie. De úgy, hogy ne ismételje meg. A mese kezdete ugyanaz lehet, de a vége más, új kell, hogy legyen. Tehát: Egy magas hegyen, amelynek jég borította hegyes csúcsai átdöfik a fehérfelhőket, állt egy icipici faházikó. Abban a kicsi házikóban egy kicsi, pici ablaknál ült egy icike-picike leányka. A kicsi leányka egy kicsi-kicsi rokka mellett rostokolt, és az icipici lenkócból vékony-vékony cérnát font. És abból a fonálból a pirinyó hegyi madárkáknak és a kicsike hegyi állatkáknak kicsi-kicsi tarka ruhácskákat szőtt. A kislány kicsi-kicsi volt, de szép, nagyon szép volt és jó, nagyon jó - a legjobb kislány az egész világon. Haja sárga-sárga volt, mint a tavaszi kökörcsin a hegyekben. Szemecskéje kék, de kék volt, mint a tavaszi hegyi ibolyák. Arcocskája fehér, roppant fehér volt, mint a tavaszi napsütötte hó a hegyekben. Ült a rokka mellett, fehér lábacskájával taposta a pedált, vékony fonalat font, és dúdolta a hegyi szél dallamát. S a hegyekben, szélesre tárt szárnyakkal szálltak a szabad széles mellű sasok. Egyszer a kislány azt hallja, hogy: Kopp-kopp! - valaki kopogtat az ajtón. Kinyitotta az icipici házikó ajtaját, és mit lát? Egy őzet. Kisírt szemmel áll és reszket.- Mi a baj, őzike?- Hajnalka - mondta a hegyi őzike -, nyomomban van egy szörnyű, rettenetes farkas, le akar nyelni, hadd bújjak el a házikódban.- Gyere be - mondta neki a kicsi házikó jószívű gazdája -, nem akarom, hogy a farkas felfaljon. Alig csukta be, alig zárta be a kisajtót, máris ott állt a szörnyű, rettenetes farkas, a hosszú szürke ordas. Kitátotta vörös, véres száját, megmutatta hegyes fehér fogait, és szörnyű, rettenetes hangon felüvöl- tött: Auu-auu! Vonított a kegyetlen gyilkos, és azt kiáltotta: - Te rejtetted el az őzikémet? Add ide! ő az enyém. Meg akarom enni. Ha nem adod, kifordítom az ajtót, betörök a házikódba, mindkettőtöket fölfallak, s a csontjaitokat is összerágom. Auuu! De a kislány így szólt az ajtó mögül: - Tégy, amit akarsz, te gyilkos, de az őzikém nem adom oda neked. Hiába is várod. Ám a farkas erős volt. Megharagudott a gyilkos, éles fogaival belemart a házikó ajtajába, rágta és törte, és azt kiáltotta, hogy mindkettőjüknek vége. Az ijedtségtől megmeredt a kislány és az őzike. De a kicsi leánykának egy nagy-nagy gondolat támadt a kicsi-kicsi fejében: Na, várj csak, te gonosztevő, kiköszörüljük a fogadat! Kinyitotta a kicsi ablakot, fölemelte kicsi-kicsi kezét és elkiáltotta:- Sas, te bátor lélek! Erővel be akar hatolni a házikómba egy tolvaj, rabló - a hosszú és szürke, nagybélű farkas. Röpülj ide, siess, öld meg a rablót! És a magas-magas hegyekből, szárnyán a napot tartva, odarepült egy nagy, óriási sas - a hegyek nagy erejű ura. Karmaival a farkasba kapaszkodott, és úgy széttépte, mint a selymet. A kislány ajtót nyitott, a sas pedig kedvesen, emberi hangon így szólt:- Én nem sas vagyok. Én... Látja a kislány, előtte, mint egy királyfi, olyan szép, gyönyörű legény állt - a legszebb az egész világon: arca, mint a nap, szeme, mint a virágok, olyan kék, hajfürtjei aranyból - igazi hegyi költő...- Te kislány - szólalt meg a gyönyörű sas -, én nagy erejű úr vagyok, elvarázsolt hegyi vadász, mert szárnyakra vágytam, mert álmodozó voltam. Már régóta csapkodok szárnyaimmal és szállók - régen észrevettetek. Meg kell, hogy dicsérjelek: jó szíved van. Gyere velem a hegyekbe, az ezüstpalotába - ott nem lesznek félelmetes fagyok, ott minden szél alszik. Gyere velem, te kékszemű!... A kislány kiment, és aztán követte a nagy erejű sast. Útnak indultak a magsas kedves és gyöngéd barátai, a szelek - a gyors felhőhordá-rok. Egy felhőre ültették a kislányt, együtt szálltak és csodálkoztak, hogy a nagy erejű sas mellett ott van egy kislány, a Rácz Noémi illusztrációja legjobb kislány az egész világon. Mindketten a napba szálltak, és nappá váltak. Minden jó ember olyan, mint a nap... Daina elcsodálkozott.- Te azt mondtad, hogy nem vagyok olyan jó. Ezért nem lehetek nap. Én csak napocska vagyok. Litvánból fordította Bán Péter _______________(NÉMET NÉPMESE)_______________ Volt régen egy király, aki egyszer eltévedt az erdőben. Késő este volt már, amikor megpillantott egy kunyhót. Odasietett és bekopogott. Egy szegény asszony nyitott ajtót. Nem ismerte fel a királyt, de szívesen fogadta. Krumplival kínálta vacsorára, mert más eledel nem volt a háznál. Éhes volt a király, és fáradt. ízlett neki a krumpli. Aztán jót aludt a szénaboglyában, mert ágy nem volt a házban. Másnap reggel elbúcsúzott a szegény asszonytól, és egy aranyat adott neki fizetségül. Este hazajött a szegény asszony férje, s a felesége elmondta, milyen előkelő vendég járt a háznál. A szegény ember megnézte az aranyat, és a feliratáról azonnal látta, hogy a király járt nála.- Túl nagy ajándékot adott a király, azért, hogy egy tál krumplit megevett, és a szénakazalban aludt. Viszek rögtön még egy kosár krumplit a palotába a királynak - mondta a szegény ember. Útnak is indult nyomban. Amikor végre odaért a palotába, és végre bejutott a trónterembe, így szólt:- Uram, királyom! Tegnap reggel egy aranyat adtál a feleségemnek egy tál krumpliért, meg azért, hogy a szénaboglyában aludtál. Sok pénz ez, nagyuram, azért gondoltam, hozok még egy kosár krumplit. Jókedvében volt a király, tetszett neki a szegény ember őszinte beszéde. A király egy szép házat és húsz hold földet ajándékozott a szegény embernek. Néhány nap múlva, meghallotta a szegény ember irigy és zsugori bátyja a történteket. Nagyon elfogta őt az irigység. Úgy gondolta, ő is szerencsét próbál a királynál. Volt egy lova, amely már régtől tetszett a királynak. Meg is vette volna tőle, de sokallotta az árát. Elvezette a lovat a palota udvarába. Majd bement a trónterembe a királyhoz, és így szólt:- Királyi felség! Hallottam, hogy az egyik lovam megnyerte a tetszésedet. Pénzért nem akartam eladni, de szívesen neked ajándékozom. A király átlátott az irigy emberen, és gondolta, megleckézteti:- Elfogadom az ajándékot - szólt a király. - Csak nem tudom mivel viszonozzam. De várj csak, van itt egy kosár krumpli. Néhány nappal ezelőtt szereztem egy házért és húsz hold földért. Ügy gondolom, busás jutalom a lovadért. Majd átadta a kosár krumplit az irigy testvérnek. A pórul járt testvér azóta messziről elkerüli a palotát. Oroszlány Erzsébet fordítása ámország királyának volt egy udvari detektívje, Köbgyök mester. Ifjú ember volt, de csuda ügyes. Csak úgy sütött belőle a logika. Ha elkóborolt valahol egy hitvány, kinyomozta iziben, hogy hol bujkál. Ha a negatív oldalra pártolt át egy pozitív szám, nyomban nyakon csípte, és hozta vissza. Becsülték is az udvarnál nagyon, övé volt a Számlálók útján a legszebb palota. Egy éjszaka sehogy sem tudván elaludni, épp ennek a palotának a kertjében sétált, kedvtelve szívta be a rózsák bódító illatát, amikor észrevette, hogy az egyik lugas mélyén világszép lány sírdogál. / Volt a palotában egy örömszoba. Köbgyök mester nem szólt egy szót sem, csak kaq'ába kapta a szép lányt, s beszaladt vele oda. Fel is száradtak a lány arcáról a könnyek nagy hirtelen. Amint átkerültek a küszöbön, olyan jókedvű lett, hogy egész pirkadatig kacagva játszottak, kergetőztek. Hajnalhasadáskor azonban cihelődni kezdett a lány, hogy mennie kell.- Hová, te világszépe? - kérdezte Köbgyök úrfi. - Bárhová mennél, én el nem eresztlek, feleségül veszlek, az úrnőmmé teszlek.- Nem lehet azt! - sóhajtott a lány, s elmondta, hogy őt átok nyomja, egy gonosz banya rózsává varázsolta. A palota kertjét díszíti azóta, csak évente egyszer, egyetlen éjszakára nyerheti vissza emberi alakját. Ez volt az az éjjel, de hát most már vége, mennie kell vissza, rózsává válnia, mert a varázst csak az töri meg, ha valaki rózsaként letépi, s a palotakert tavában háromszor megfüröszti.- Ezért sírtál hát! - szólt a palota ura. - De megváltalak én, ne félj, vége a varázsnak, csak azt mondd meg, száz rózsám közt a kertben hol talállak.- Nem mondhatom meg! - válaszolt a leány. - Mert ha elárulom a titkot, rózsaként elhervadok, emberként többé életre nem kelek. Ne is less utánam, hová, merre megyek. Csak amikor a hajnali köd oszla- ni kezd, akkor gyere ki a kertbe a rózsák közé. Ha igazán szeretsz, egy csalhatatlan jelből felismerhetsz. így is lett. Még mielőtt a nap beragyogta volna a reggeli eget, Köbgyök mester, nem hiába volt hetedhét határ legjobb nyomozója, rátalált a száz rózsa között a maga rózsájára. Visszavarázsolta lánnyá, s az ifjú párt maga Számország királya adta össze. Ez volt a számok birodalmának legszebb összeadása. De vajon milyen csalhatatlan jelből ismerte fel, melyik rózsát kell letépnie? Ha figyelmesen olvastál, kitalálod! Kun Erzsébet {■pf V l]Ol\ 2g 'JOUUVlj ¡¡3J3q3] SÍ UÍ3U ‘¡}O0 U13U ‘3UQI -¡pl UDqpiojDd v uaqsdpq &up\ ipymsí? 20 Kpum ‘upszou v uo2y) VÁCI MIHÁLY Vízparton Síró susogás, sír-susog a sás. Síró szellő', zúgó szél száll, hajlik a hosszú hajló nádszál, barna bársony bóbita-tolla; puha pihe havazik róla. (A Repeszdarabok című ciklusból) Gondolkodom, tehát... Fűszerezz! Húzd ki a táblázatból a megadott fűszernövények nevét, s a megmaradt betűkből egy újabb fűszernövény nevét rakhatod ki. Nos, mit sikerült kiraknod? Készítette: Kovács Sándor szerecsendió ai-o c a c_ o R E Y D 1 K R S K R F Z S N N E ó D K U F 0 N Ű A d A S K E R C E Á 1 K A Szerkeszti: Tallósi Béla 7T O a —ts c; MEGFEJTÉS A július 23-ai számunkban közölt feladat megfejtése: a 3-as út. Nyertesek: Gunár Andrea, Tornaija; Ocsár Eleonóra, Bély; Lukács Szilárd, Csicsó; Vaski Attila, Perbenyík; Bartók Zsuzsa, Áj.
