Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-02-05 / 6. szám
PALÁNTANEVELÉS Edzett és zömök Fajtabemutató: 1. A „California Wonder” üvegházi termesztésre ideális fajta, melyet szabadföldön - védett helyeken - is termelhetünk. 2. A „Merít F, Hybr.” újdonság, amely szabadföldre ajánlható. 3. A „Feher” aromatikus ízű; hűvösebb nyáron is bőven terem. Kötözése ajánlatos. A tálcás palántanevelés gondolata régi, de technikai lehetőségek miatt csak az utóbbi évtizedekben terjedt el, elsősorban a nyugati országokban. Koloncosak tálcán A kis gyökérközegben, szabályozott körülmények között rendszeres (naponkénti) tápoldato- zással nevelik a növényeket. Az igy fejlődött palánta átmenetet képez a szálas és a tápkockás között. A tápközeg kisebb ugyan, mint a tápkockás vagy edényes palántáé, de azok előnyeivel rendelkezik. A palántákat szinte sértetlen, nagy tömegű gyökérzettel ültetik ki, így az eredés csaknem 100 százalékos. A koloncos növényeket a kiültetés utáni egy-két hét nem viseli meg annyira, mint a szálas palántákat, emiatt 7-10 nappal korábban számíthatunk az első termésre. A szabadföldi termesztésben pedig jól időzíthetők a kis gyökérközegben nevelt növények. Az ültetésre kedvezőtlen időjárás esetén több napig is visszatarthatjuk palántáink fejlődését, az öntözés és tápoldatozás szabályozásával. Az egyöntetű palánták nagy tömegű egységes árut szavatolnak. A növényegészségügyi gondok a tálcák fertőtlenítésével, a közeg fokozott ellenőrzésével elenyésző szintre szoríthatók. A „csírakamrákban” optimális körülményeket nyújthatunk az egyes fajoknak. A csírázási idő rövid, ez költségmegtakarítás. Tálcás módszerrel jó eredményeket érhetünk el hazánkban a fejes saláta, a paradicsom, a paprika, az uborka és a dinnyék palántanevelésében. Szálasak ágyban A szabadföldi zöldségtermesztésben ma még szálas palántákat ültetnek, ezek nevelésére javasoljuk az ágykonténeres módszert. Az ágykonténer olcsón, házilag is elkészíthető. Benne a hagyományos palántanevelésnél gyakori megbetegedések elenyészőek. Használt vagy 0,04 mm vastag, új polietilén fólia, szegélyléc (5 cm-es tetőléc, műanyag csík) és talajkeverék szükséges hozzá. A fóliasátrakban (vagy más, világos, fűthető helyen) legfeljebb 140-150 cm széles ágyásokat jelölünk ki, amelynek felszínét kissé domborítjuk, hogy a két széle felé lejtsen. Ezután terítsük le a fóliát. Ügyeljünk, hogy ne szakadjon el, mert ha a palánták gyökere az eredeti talajba átnő, akkor fertőződik. A következő művelet az 5-10 cm magas keret elkészítése. A talajra terített fóliát ne hajtsuk fel a keret belső oldalán, annak a talaj felszínét a keret alatt is kell takarnia, hogy a fölösleges öntözővíz az ágykonténerből kifolyjon. Az ágykonténert tőzeg, homok és istállótrágya keverékéből álló, laza talajjal töltsük fel. Ha nem tartalmaz elegendő tápanyagot, akkor a palántanevelés során fejtrágyázással pótoljuk. Csak az első lomblevelek megjelenése után tápoldatoz- zunk, mert a csírázó állomány zsenge gyökérzete könnyen perzselődhet, viszonylag alacsony sókoncentráció is kárt tehet benne. A tápoldat töménysége ne legyen több 1-1,5 ezreléknél. Csak annyi vizet adagoljunk, amennyit a vékony talajréteg képes megtartani. Az ágykonténer előnyét a palánták felszedésekor is tapasztaljuk. A beöntözött palánták gyökérzete a vékony talajrétegből kis gyökérveszteséggel szedhető föl, így gyors, biztonságos ere- désre számíthatunk. Egyszer tűzdeltek A háztáji termesztésben újra terjed az egyszer tűzdelt, szálas palánták ültetése. A szaporítóládába vagy ágyba tűzdelt palánták minősége a tűzde- letlenhez képest sokkal jobb, mert a megszaggatott gyökér a tűzdelés után elágazik, bojtosabb lesz, jobban ered. Tűzdeléssel egyenletesebb állomány alakítható ki, a fiatal növényeknek optimális tenyészterületet adhatunk. A tűzdelésnél a palántákat átválogathatjuk, a fejletleneket külön tűzdeljük. A fiatal, szikleveles, esetleg két lombleveles palántákat tűzdeljük. Az előbbire a paradicsomot, az utóbbira a paprikát említhetjük példaként. A fiatal növények kevésbé sínylik meg a gyökérveszteséget, rövidebb idő alatt regenerálódnak. A palántanevelésnél nagyon fontos a hőmérséklet tartása és az edzés. A zöldségfaj hőmérsékleti optimum értékét a csírázás idején 5-7 C-fokkal emeljük. így a csírázás nem húzódik el, a kelés egyenletesebb lesz. Szikleveles állapotban viszont az optimum alatt kell tartani a hőmérsékletet, ugyancsak 5-7 C- fokkal. A lomblevelek után visszatérhetünk az optimum értékre. A zöldségfajok hőmérsékleti optimuma a következő: 25 C-fok - paprika, sárga- és görögdinnye, uborka, spárgatök; 22 C-fok - paradicsom, tojásgyümölcs; 19 C-fok - zeller; 16 C-fok - fejes saláta, rebarbara; 13 C-fok - káposztafélék. A palánták edzése egyike a legtöbb szakértelmet igénylő munkafolyamatoknak. Az edzett palánták zöme rövid ízközű, sötétzöld, magas szárazanyag tartalmú. Fiatal növényeinket fokozatos hő- és vízelvonással szoktatjuk a kiültetés utáni mostohább körülményekhez. A napsütésre is fel kell készíteni a palántákat, főként az üveg alatt nevelteket. Az üveg ugyanis nem engedi át a napfény ultraibolya sugarait (csak kis részüket). Az oldal- és a tetőszellőzők teljes nyitásával közvetlen napsugárzás is érheti a növényeket. Fólia alatt szellőztetéssel csökkentjük a hőmérsékletet és a páratartalmat, fokozatosan közelítve a külső körülményekhez. Kertészet és Szőlészet IVIilcor szedjük: az oltó vesszőket? Az oltás olyan ivartalan szaporítási eljárás, amelynél a szaporított (nemes) növény valamely leválasztott részét egy másik növényen (alany) ejtett sebbe helyezzük és azzal összenövesztjük. Így szaporíthatjuk gyümölcsfáink többségét. A művelethez nemes fáról szedett oltővesszőkre és alanyra van szükség. Bár az oltás tavaszi munka, a kiválasztott fáról célszerű még ősszel, lombhullás után megszedni a vesszőket (főleg a fagyérzékeny fajok vesszőit), de a tapasztalatok szerint az sem követ el hibát, aki januárban vagy februárban végzi el ezt a munkát. A csonthéjasok vesszejét hamarabb kell megszedni, mint az almás- termésűekét. Az oltóvesszőt egészséges, középkorú, termő törzsfákról szedjük. Ezeket tulajdonságaik alapján előzőleg jelöljük ki. Természetesen maguknak a vesszőknek is egészségeseknek kell lenniük. A szedést lehetőleg fagymentes időben végezzük, *ha még fagyos időben kerítünk rá sort, akkor csak kesztyűs kézzel nyúljunk a vesszőkhöz, mert ellenkező esetben a meleg kéz foltokat okozhat rajtuk. Szedjük le róluk a száraz leveleket. Oltásra olyan vesszőket válasszunk, amelyeken hajtásrügyek vannak, tehát nem termőrügyek. Általában a koronaágak vezérágán, a korona szélén levő hosszú vesszőkön több a hajtásrügy, míg a rövidebb vesszőkön inkább termőrügyek vannak. Érdemes megjegyezni, hogy a túl erős, vastag vesszők általában nem valók oltásra. A megszedett vesszőket kötegeljük, címkézzük (faj, fajta, gyűjtés helye). A kötegelt vesszőket ezután a ház stb. északi oldalán (tehát teljesen árnyékos helyen) vermeljük el. Olyan mély gödröt ássunk, hogy ha beleállítjuk a vesszőket, csak a csúcsuk látsszék ki. A kötegek"közé szórjunk tiszta, korhadó anyagoktól mentes, nyirkos homokot. Különösen tavasz felé kell az oltóvesszőket hidegen tartani. Lakóházak pincéjében bizonytalan a vesszők teleltetése, mert a pince lehet sokszor túl meleg is, és a párás levegőben penész is felléphet. Jegyezzük meg, amelyik vessző hajtásnak indult, rügyezik, az már nem való oltásra! Figyeljünk arra is, hogy az ugyanazon fajtán belül a korábban szedett vesszők előbb hajtanak ki, tehát korábban kell őket felhasználnunk. Az oltóvesszők tövét és a hegyét ne használjuk oltásra, mert a vessző hegye éretlen, a tövén pedig a rügyek fejletlenek. Az oltóvesszők szabdalásakor, ha a metszlapon foltokat látunk, akkor az vagy beteg, vagy fagyott, tehát oltásra alkalmatlan. Arra is figyeljünk oda, hogy a héj alatt a fatest ne legyen barnás vagy feketén foltos, mert az ilyen vessző sem használható fel. Végül érdemes megjegyezni, hogy több, nagy szakmai tapasztalattal rendelkező kertész olyan oltóvesszőket használ, amelyeket közvetlenül az oltás előtt szed meg. Miklós Dénes kertészmérnök Mérgezések a baromfiólban VESZÉLYES SZEREK Mérgezést okozhatnak a különböző gyógyszerek és takarmánykiegészítők is, ha azokat:- az előírtnál nagyobb adagban etetjük;- az előírtnál hosszabb ideig etetjük,- nem egyenletesen keverjük el a takarmányba. Ha nem tartjuk be pontosan az előírásokat a gyógyszeradagolásoknál, bizony tömeges elhullás is felléphet állományunkban. Ugyancsak komoly károkat okozhatnak a növényvédő- és csávázószerek, s az ezzel kezelt növények, takarmányok. A növényvédőszerek raktározására, kezelésére és fel- használására kiadott rendelkezéseket a legszigorúbban be kell tartanunk, saját érdekünkben. Növényvédőszerekkel kezelt területekre (gyümölcsös, lucernás) a kezelést követő 3 hétig ne engedjük a baromfiakat. Ugyanígy elpusztulhatnak állataink a patkányméregtől is. A patkánymérget mindig úgy helyezzük ki, olyan zárt ládába, amibe a patkány és az egér be tud menni, de a mérget nem tudja kiszórni belőle, s így ahhoz nem tud hozzáférni sem baromfi, sem a macska, a kutya vagy más állat. Botulizmus A mérgezések közé tartozik a botulizmus is. Ilyenkor egy baktérium szaporodik el, termel méreganyagot és ezt a méreganyagot veszi fel az állat a táplálékkal. Ez a baktérium azonban csak oxigénmentes környezetben szaporodik el és termel toxinokat. A természetben a mocsarakban szoktak ilyen méreganyagok termelődni, s ezeket rendszerint a mocsarakban levő növényi részekkel veszik fel a vadmadarak, de néha a kacsák is. Baromfi megbetegedése botulizmusban leginkább romlott konzervek etetése után következik be, így ezeket ne etessük a baromfiakkal sem. (Esetleg felfőzött állapotban megtehetjük, mert a toxin a forrás hőmérsékletén elveszíti hatását.) A botulizmusra jellemző az izmok petyhüdt bénulása. Többnyire a számyizmok bénulnak le először, azután a láb, majd a törzsizmok és a nyak is. A kórkép teljes kifejlődése után a fej és a nyak előrenyújtva a talajon fekszik, s felemelve puhán visszaesik. Gyógykezelésre nincs mód, esetleg hashajtókat adhatunk. Vigyázzunk! A botulizmus toxinja iránt az ember és valamennyi háziállat is nagymértékben fogékony. Kistermelők Lapja A HÁZUNK TÁJA JÓ TANÁCSAI Válogatás, tűzdelés, fagysebek- A tavalyi gyenge burgonyatermés, valamint az ára indokolja, hogy az idén fokozott figyelmet szenteljünk készleteinknek. Sajnos a fitoftórás fertőzés sem kerülte el a gumókat. A héjon jelentkező barnás-szürkés elszíneződés, amely a burgonya húsába is behatol, biztos jele ennek. A tárolás során ezért többször is válogassuk át készleteinket, nehogy azok az új termés előtt tönkremenjenek. Figyeljünk oda a levegő páratartalmára (90-95 %-os relatív páratartalom) és a tározótér hőmérsékletére (+3 és +7 fok között) is.- Ne feledjük, a hónapos retek fejlődésének egyik fő feltétele, hogy a gyökémyakhoz elegendő fény kerüljön. A tápanyagban gazdag talajokon hamar dús lomb fejlődik, a gyökémyakhoz nem jut fény, így a gumó kicsi marad. Az ilyen talajokon ezért ritkán vessünk, s kis lombú fajtákat válasszunk ki termelésre.- A tűzdelés, amely a gyökérzet megszakításával jár, komoly beavatkozás a növényke életébe. Hogy ezen a nehéz időszakon átsegítsük őket, ajánlatos a talaj hőmérsékletét 20-22 C-fokon tartani, s bőven ellátni vízzel. A paradicsom, a paprika, saláta és a káposztafélék jól bírják ezt a műveletet, ám az uborkát és a kabakosokat sohase tűzdeljük!- A télen nevelt palánták esetében - a fényhiánynak köszönhetően - gyakori jelenség a megnyúlás. Ez ellen hatásosan a palánták szétrakásával védekezhetünk. Egy- egy négyzetméterre 20-30 példánynál több ne kerüljön. A borús napokon ajánlatos a hőmérséklet egy-két fokkal való csökkentése, s a megszokottnál kevesebb víz kijuttatása is.- A hónap végéig fejezzük be a ribiszke metszését, hogy március elején megtörténhessen a bokrok lemosó permetezése.- Ha egyik-másik értékes, idős gyümölcsfánk az erős fagy következtében kettérepedt volna, akkor annak törzsét fémpánttal húzzuk össze. Megfelelő életfeltételek mellett a hegszövet a sebet a vegetációs idő folyamán beszövi. A fagyás okozta sebeket ne feledjük el gondosan kezelni - felületüket késsel lesimítani, sebkátránnyal bekenni.- Az esedékes metszési munkálatok előtt szerszámainkat javítsuk meg és fenjük ki. Ha nem vagyunk jártasak a fenés tudományában, akkor drága ollóinkat, késeinket inkább vigyük szakemberhez, nehogy szakszerűtlen fenéssel élüket tönkretegyük. -rSzerkeszti: Pomichal Richárd HÁZUNK TÁJA 1 995 február 5.
