Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-02-05 / 6. szám
llasárnap 1995. február 5. MŰVÉSZVILÁG Spanyo l import Csaknem ötven évvel azután, hogy elvesztette, Muráti Lili visszanyerte magyar királyságát. Választott „új hazájából”, Spanyolországból importálta régi énjét nem egész négy hónapra, hogy Karinthy Márton budai kisszínpadán sorozatban játszhassa Neil Simon A nagymama soha (Lost in New York) című komédiájának furcsa, bogaras öregasszonyát. Közönségét most is szerette, s a rajongás kölcsönös volt, szerepétől azonban kilométerek választották el a Madridban élő magyar színésznőt. Teljes odaadással, tisztességgel, tudása legjavával játszotta a figurát, pedig, ahogy maga mondja, öröme nem nagyon telt benne. Másfajta darabokhoz, mutatósabb szerepekhez szokott. Angyalt vettem feleségül, Csak egy nap a világ, Tűzmadár... vonzó, csacska fruskák, fölényes, magabiztos vampok, éles körmű ragadozók után elegáns, temperamentumos, férfibolondító asszonyok bőrébe bújt, és kalapok, ruhák, cipők tömkelegét vonultatta fel - egyetlen alakítása kapcsán. Neil Simon darabjában ilyesmire nem volt lehetősége, erős tehetsége azonban szerény jelmeztára és nem éppen neki való szerepe alól is átsütött. • Pirosban, megint csak pirosban. A vamp az eveket is legyűri.- Vamp? Tudja, mikor voltam én az? Amikor maga Napóleon. Én sose mentem a divat után. Mindig csak olyan valamit vettem fel, ami jobbá tett vagy mutatósabbá. Vannak még nekem harmincéves ruháim is, de úgy állnak rajtam, mintha ebben a pillanatban léptem volna ki a legelőkelőbb szalonból. Bizony ám! • Tehát...- ... nincs tehát! A vampot nyugodtan elfelejtheti. • Pedig a negyvenes évek derekán ezt írták önről. Hogy mosolyogva lökte félre férfiak százait. Hogy véres körmökkel kelt ki az ágyból.- S maga ezt mind elhiszi? • Ne higgyem el?- Nézze, az én időmben nem is volt divat lefeküdni. Ma itt a kislány találkozik a fiúval, s ha nem aznap, akkor holnap biztos, hogy az ágyban kötnek ki. Én flörtölni szerettem, nem lefeküdni. • Ilyen divatnak nehéz lehetett megfelelni.- Nekem ugyan nem! Amíg ugyanis az ember nem kezdi el, addig nem hiányzik neki. Azelőtt nem is számított nagy előnynek, ha a férfi olyan nőt vett feleségül, aki már másé volt. Látom, itt mindent elkövetnek, hogy mindenki lefeküdjön mindenkivel, pedig nem az ágyon áll vagy bukik a házasság. Aki ezt állítja, az a legnagyobb aljasságot hirdeti. Gondoljunk csak valamelyik nagy regény tisztességes hősnőjére. Melyikben van olyasmi, hogy már az első héten odaadta magát? Ez hosszadalmas folyamat. Ha nincs előtte flört, akkor mit ér az egész? Semmit. Egy férfi csak addig érdeklődik igazán, amíg meg nem kapja, amit akar. Utána már máshogy néz a házasságra is. • Ez volt a Muráti-mítosz alapja? A flört?- Flörtölni szabad volt, de többet egy mozdulattal sem, igen. Azt hiszi, ez olyan különleges dolognak számított? Én meg vagyok győződve róla, hogy Tolnay Klári vagy Mezei Mária ugyanígy gondolkozott. Ők is tartották magukat. Pedig a Tolnay is milyen gyönyörű lány volt! És most milyen jó színésznő! Beérett. Én úgy játszom mindig, hogy ha bemegyek a színpadra, ne lehessen érszrevenni, hogy színész vagyok és színésszel beszélek. Természetesnek maradni, ez a legfontosabb. Épp ma olvastam néhány régi kritikát. Azt írták rólam, hogy én teljesen más voltam, mint a többiek, ezért szerettek. A nagy szám, a hosszú hajam és a szemtelenségem miatt. Ez igaz. Valóban szemtelen voltam. Vagy inkább pimasz? Nem is tudom. • A hangja, az egyénisége is eltért a sokévi átlagtól.- Talán mert nem vagyok százszázalékosan magyar. Az apám ugyanis lotha- ringiai franciának született. Eredeti neve Murat volt, de a tiszti karban ilyen névvel nem sok jóra számíthatott, ezért ha tetszett neki, ha nem, kapott egy i-betűt. Aztán... rengeteget sportoltam. Golfoztam, teniszeztem, úsztam, motoroztam, gyephokiztam, s bizonyára ezt is látni lehetett rajtam. • Igaz, hogy egyszer kirakatban landolt a kocsijával?- Kitalálták. Tudja, hogy volt? Megálltam a Váci utcán, kiszálltam kalapot venni, s mikor kijöttem, már rengetegen álltak a kocsi mellett. Csodálhatták is, mert szép volt. De hiába próbálkoztam, nem tudtam elindítani. Eljátszottam hát, hogy keresek valamit, és mentem újra vásárolni. • Piros ruhát, piros kalapot?- Vöröset. Azt imádom. Drága szín. • Ön sem volt „ olcsó ’’ színésznő.- Abban az időben tényleg sokat kaptam, most nem. Magánszínház, keveset fizetnek. Az első hónapra, amíg próbáltunk, nem kaptam egyetlen forintot sem. Na és a hotel? - kérdeztem. Erre elhúzták a szájukat. Mindegy. Hazajöttem, játszottam, megfizettem. Nyolcszázezer forint nem kis összeg. Még a bécsi tartalékom is ráment. S akkor azt dörgölte valaki az orrom alá, hogy én itthagytam a hazámat, és nem vettem részt az ország felépítésében. És hogy sose éheztem. Úgy éheztem, hogy a szoknya majd leesett rólam. Eltűnt a csípőm. Negyvenötben, amikor elfogtak bennünket, az Andrássy út 60-ban olyan levest tettek elém, hogy azt mondtam, el is vihetik. Az őr meg csak nézett. Másnap visszahozta, de akkor sem kellett. És ez így ment nyolc napig. Annyira lefogytam, hogy borzasztó. Nem mondhatom hát, hogy vidáman vágtunk neki a világnak. Ausztriában erdőben bujkáltunk, aztán Németországba, majd Franciaországba mentünk, és csak azután léptük át a spanyol határt. Ahol az volt a csoda, hogy San Sebastianban éppen akkor játszották a férjem, Vaszary János darabját. Innen indult a karrierem hat hónap múlva. Főszerep főszerep után. • Még ma is?- Mást nem vállalok. Csak főszerepet. Nagyon könnyen tanulok spanyolul, játszani pedig két évig is játsszuk a darabot. Madridban én nagyon jól élek. Pesten nem annyira. Itt a taxi is méregdrága. Ezreket költöttem csak arra, hogy bementem a színházba. • „Megfizetett’’ minden előadást.- Ez a baj. Én fizettem, ahelyett, hogy nekem fizettek volna. Jó, persze, hogy kaptam valamit. De legalább a szerepnek tudnék örülni! A történet nem rossz, csak ez az öregasszony! Egész este egyenesen ül. És gonosz is ráadásul. Ilyet én még soha nem játszottam, és ötven év után, úgy érzem, nem ilyen darabbal kellett volna hazajönnöm. • Hanem?- Vígjátékkal. Olyan vígjátékkal, amelyben nyolcszor átöltözhetek és mindig szép ruhába, hogy a közönségnek legyen mit néznie. Fel is kínáltam MURATI LILI magyar színpadon egy másik darabot, a férjem utolsó munkáját. Nekem írta ezt is. Az a címe, hogy Carmen, de sok baj van veled! Kedves, mulatságos darab, mert a nő mindenkin segíteni próbál, még azon is, aki nem akarja. Aztán rábeszéltek erre az undok vénasszonyra. Hát mit szeressek rajta? A közönségnek, látja, így is tetszettem. Minden áldott nap virággal vártak. Nem mondom, hogy szerencsém volt, mert szerencse nincs. Jóisten van. Ezt ő akarta így. Még a börtönben is ott volt velem. Nincs okom panaszkodni a világra. Egy himlőhelyes kaukázusi fiú állt a cellám előtt; csúnya volt nagyon, de jószívű. Kiengedett, hogy ne ott bent kelljen elvégeznem a dolgomat. Ezt nem felejtem el, amíg élek. • Lehet, hogy neki is tetszett.- Lehet. Én már tizennégy évesen is olyan kis vacak voltam. Imponáltam a fiúknak. Szeretőim azonban nem voltak. Ilyesmivel ha akarnék sem dicsekedhetnék. Nagy szerelmekkel igen. Ott volt például a Petrovics Pubi, sárga Bugatti- val. Csak úgy lógtak rajta a lányok. Gyönyörű férfi volt, de nagyon korán meghalt. Aztán jött a ... de az ő nevét már nem mondhatom ki. Nős embereket nem keverek bele a múltamba. Az illetlenség volna. Szerettem és kész. Elalvás előtt mindig rá gondoltam. • Ma mire gondol, mielőtt álomba szenderiilne?- Számolok, hogy gyorsan elaludjak. • Amikor hónapokat tölt Budapesten, könnyen visszatalál madridi életébe?- Nagyon könnyen. Aki annyi éve ott él, mint én, annak nem lehetnek már ilyen gondjai. Először is: mindenkit ismerek az utcában. Nekem ilyen a természetem. Ha elmentem reggel gyümölcsért, a férjem mindig utánam szólt, hogy Liliké, ha lehet, délre gyere haza. Pedig csak a sarokra mentem. Elbeszélgettem az időt. Minden lépésen megálltam valakivel. És ma is ilyen vagyok. Leszidom a gyümölcsárust, mert a gyönyörű szép almára azt írják, hogy Chiléből hozták. Aztán kiderül, hogy tényleg onnan hozták, mert olcsóbb, mint a spanyol. Átjön az óceánon, és még így is olcsóbb. Maga érti ezt? Én nem. • Magyar ésszel tényleg érthetetlen.- Spanyollal is az, nekem elhiheti. • Spanyollá vált, azért mondja?- Gondolkodásban biztosan. • Miben tapasztalja?- Például abban, hogy én is elég könnyelmű vagyok. Tizedikéig szórom a pénzt, költekezek, vásárolgatok, aztán ugyanúgy, akár a spanyolok, én is feladom egy kicsit a nívómat. Számolgatni kezdek, és jön a szerényebb élet. • Budapesten mire költ a legtöbbet?- Bundákra. Kilenc alkalommal kilencet vettem. A legdrágábbra kölcsönkértem. Nem bírtam otthagyni. Jó ez a szőrmebizományi. A bátyám is ide jött a feleségével, és a legdrágábbat vette meg neki. Az istenért, kaptam fel a fejem, én ezért ötöt vehettem volna! • Otthon pedig újabb szekrényt, külön a bundáknak.- Hat szekrényem van, de nem a bundák miatt. Kilenc bunda különben sem foglal annyi helyet. Cipőből van rengeteg. Elajándékoznám őket, de ki jár ma keskeny, hosszú, hegyes orrú cipőben? Színpadon még elviselhető, de az utcán már nem. • A férfiakkal szemben is hasonlóképp érez?- Egyedül élek, de nem vagyok magányos. Borzasztó, hogy itt hányán szenvednek. Sajnálom a szomorú embereket. Férjhez menni nem akarok már. Minek egy öregnek még egy öreg? Fiatalabbhoz meg azért nem megyek, mert az nevetséges lenne. Ügy tűnne esetleg, mintha stricit tartanék. Tudom, hogy nagyon sok nőnek van ma fiatal szeretője, nekem akkor sem kell. Ilyen szempontból konzervatív vagyok. Mutogatnának a hátam mögött, hogy nézd a vénasszonyt, milyen gyönyörű fiút kapott. Szégyellném magam. Meg aztán... nincs is szükségem férfira. Van elég pénzem, meg tudok élni. Bár a nyugdíjam nem éppen csodálatos. Hatvankétezer peseta. Ebből harmincnyolcat a garázsért fizetek. Da amíg játszom, sztárgázsit kapok. Engem szeretnek a spanyolok. Megbecsülnek. Tehát játszani kell. Vagy nem. Mert anélkül is megélnék. Eladtam a lakásomat az államnak, de amíg élek, benne lakhatok. Felhívtam a bátyámat, aki Hamburgban él, hogy Zsozsóka, akartok örökölni? Nem, Liliké, csak éljél jól, felelte. Hát nem aranyos? Úgyhogy betettem a pénzt a bankba és jól élek. • Fiatal kora, életének itthon töltött része mennyira foglalkoztatja?- Semennyire. Ez is a jóisten ajándéka. Tabula rasa. A tegnap nem érdekel. Nézzen inkább előre az ember. Volt egy házam Pesten, még a negyvenes években. Elkobozták. Birtokom is volt vidéken. Elvették. Semmim sincs már itthon, csak az a néhány film, amelyben szerepet kaptam. Meg ez a csúf nagymama, a Karinthy Színpadon. Őt is itthagyom. Nem kell. Maradjon csak itthon. • A szövegével nehéz volt megbirkóznia?- Sokkal nehezebb, mintha spanyolul tanultam volna. Ötven éve nem magoltam magyar mondatokat. De ha beszélek, ugye, nem keverem a két nyelvet? Hallom azokat, akik Amerikából jönnek haza. Ők már „felejtenek”. Hát persze! Azt hiszik, így majd nagyobb emberek lesznek. Érdekes, aki Nyugat-Európában vagy Izraelben magyar, annak nem romlik a magyar beszéde. • A hangja viszont...-... mély, ugye? • Egyre mélyebb.- Fiatal koromban azt írták róla: élesen vág a levegőbe. • Érzi még az élét? S- - Ugyan! Ezzel már nem lehetne vág- | ni. A Karády hangja viszont még az 5 enyémnél is mélyebb volt. A szeme, ne- | kém a szeme is tetszett. Gyönyörű volt. 3 A Kölcsönadott életben én is szépen | énekeltem. Most láttam részleteket ~ belőle. Tudja, ki volt még nagyon szép? A Greta Garbo. Elképesztő vonzerőt sugárzott. Csak aztán elzárkózott a világ elől. Engem nem érdekel a nimbusz. Én nem fogok bujkálni a hátralevő éveimben. Igaz, nekem itt nem is kellene sötét szemüvegben járnom. Engem itt már a kutya sem ismer. Én végigmehetek a Váci utcán, nem állít meg senki. Ötven éve nem vagyok itthon; nekem fiatalon kellene hazajönnöm, ahogy elmentem. Akkor észrevennének. • Madridban, gondolom, a legnagyobb tömegben is felfedezik.- Nemcsak Madridban. Sevillában, Cádizban vagy Málagában ugyanúgy. Mindenütt szeretnek, ahol felléptem. Ötven éven keresztül pedig utaztam, turnéztam éppen eleget. Barcelonában szeretnek talán a legjobban, mert ott katalá- nők élnek, és tudják rólam, hogy én sem vagyok spanyol. Ők most el akarnak különülni. Mint a baszkok. Galíciában, nagy örömömre, nem hallok ilyesmit. Nekik van eszük. • Van még más hely is a világon, ahol ugyanolyan jól érzi magát, mint Spanyolországban ?- Én ott érzem igazán jól magam, ahol sikerem volt, vagy sikerem van. Tehát itthon és otthon. De tudja, hova szeretnék még elutazni? Szentpétervárra. • Meglepett. Azok után, hogy negyvenötben...- ... nincs bennem gyűlölet. Amikor a fal mellé állítottak a férjemmel együtt és felemelték rám a puskát, elkezdtem or- dítni, hogy jöjjön a tábornok, aki mindig kihallgatott, és jött is, nem lőttek le. Úgyhogy mennék én Szentpétervárra, akár holnap is. És miért legyek én rossz valakihez? Nekem a koldushoz is közöm van. Kinézek az ablakon Madridban és látom, ott fekszik a pádon, a kórház előtt. Látogatni megy, betege van? - kérdezem. Nincs neki az égvilágon senkije, mondja. Csak azért szokott itt aludni, mert a kórházat éjjel is őrzik, így aztán ő is biztonságban van. Berohantam az alattam levő kávéházba, kölcsönkértem ezer pesetát és neki adtam. Felkelt, s mintha kergették volna, szaladt ugyanabba a kávézóba. Megvártam, míg kijött, aztán bementem megkérdezni, mit ivott. Semmit, felelték. Rántottát evett és kenyeret. Meg is keresem, ha hazamegyek. Szabó G. László
