Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)

1995-02-05 / 6. szám

Jógáról sokszemközt A jóga nem moralizál. Etikai rendsze­re, erkölcsi bázisa tömör ajánlásokra épül, kerüli a körmönfontan érvelő prédikációkat, a feddhetetlenségre intő dorgálást, tekintélyelven alapuló lec- kéztetést. A „külső és belső fegyelem szabályai” (járna, nijáma) megelégsze­nek öt-öt ajánlással, amelyek egy tőről fakadnak az ember (emberiség) ősi er­kölcsi predesztinációjával. A járnák és nijámák nem alkotnak etikai-elméleti konstrukciót. Az ember és környezete ökológiájából fakadnak. Gyökerük ugyan ősi kultuszok televé- nyébe kapaszkodik, ám nem kerülheti meg őket a parlamenti demokráciák törvénytára, illetve a magát modern­nek nevező ember belső értékrendje, viselkedésformáit szabályozó kódexe sem. Mindent minősítő és rangsoroló já­rna az ahimszá - erőszaknélküliség. A fogalom lebontható testes fóliánsokat megtöltő törvénycikkelyekre, paragra­fusokra, ám teljes súlya, valamennyi vonatkozása csak egyetlen szó jelen­téstani keretei között jelenhet meg a maga teljességében, félre nem érthető és nem magyarázható tisztaságában. Az ahimszá nem parancsolat, hanem életforma. Önmagába visszatérő maga­tartás, amely eleve kizárja a kompro­misszumot, következésképp nem tesz különbséget fizikai és mentális szint között, tehát az erőszakot már az érte­lem, a tudat szintjén semlegesíti. Mert hiszen az arcul csapás az arculcsapás következménye...! Nem véletlen, hogy az astanga-, il­letve rádzsa-jóga a járna és nijáma ajánlásaira építkezik. Egyensúlyt, har­móniát teremtő elv- és eszmerendszer- az erőszaknélküliségen (ahimszá) túl- aligha nélkülözhetné az igazmon­dást, az igazsághoz történő ragaszko­dást (szatja), mások tulajdonságának a tiszteletben tartását (aszteja = nem lo­pás), a kapzsi harácsolás negációját, elutasítását (aparigraha), az érzelmi kulturáltságot (brahmacsarja), a külső és belső tisztaságot (szaucsa), az elé­gedettséget, belső nyugalmat (szántá­sa), önuralmat, önfegyelmet (tapasz), amelyek viszont magától értetődően feltételezik az alapos önismeretet, ön- nönmagunk tanulmányozását (szvádh- jája) és odaadó figyelmünket a lelkiis­meret hangjára (Isvara pranidhána). Egyensúlyról, harmóniáról szóltunk, amely a jógi, a jógával bármely szin­ten foglalkozó ember törekvéseinek a homlokterében áll. Nos, ennek elérésé­hez, belső stabilizálásához szabadulnia kell fizikai és lelki gátlásaitól, a test és szellem meg-megmerevülő görcseitől, a további haladást akadályozó-gátló korlátoktól, torlaszoktól. Sziszifuszi munka ez, kisebb-na- gyobb feladatok végtelennek látszó so­ra, amelyek maradéktalan vállalása nél­kül kudarcok, csalódások leselkednek majd ránk úton-útfélen. A jógában - mint a természet műhelyében fogant va­lamennyi rendszerben - a tények és el­vek kölcsönös hatásmechanizmusa ér­vényesül. A testi és szellemi cselekvés­fázisok mintegy „retúr” feltételezik egymást. Az ászanák rendszeres végzé­se nem lehet teljes légzésgyakorlatok (pránajáma) nélkül, mindezek viszont nem nélkülözhetik az adekvát koncent­rációt, de a meditativ mozzanatot sem. Mindennek érvényességét természete­sen nem kívülálló, „harmadik” személy eszmefuttatásai, hanem a saját tapaszta­lat pecsételi meg egyszer s mindenkor­ra, amint azt a klasszikusnak már mél­tán minősülő Vivekdnanda mester is ál­lítja: „A tapasztalás az egyedüli tanító- mesterünk. Egész életünkön át beszélhe­tünk és vitatkozhatunk, mégsem fogjuk megérteni az igazság egyetlen szavát sem, amíg azt magunkon nem tapasztal­tuk. ” A jámát és nijámát gyakran nevezik a jóga „tízparancsolatának”. Az áttéte­lek kétségtelenek. Az erkölcsi jellegű kritérium a mi esetünkben megkerül­hetetlen feltétel, bármely cselekvés he­lyességének, illetve helytelenségének a mértékadója. A moralizálás valóban fölösleges. Viszont korántsem fölösle­ges párhuzamot vonni Aquinói Tamás szemléletével, mely szerint az erkölcs mértéke az emberi értelem, amelyet vi­szont az örök törvényen alapuló termé­szeti törvény szabályoz. Más kérdés, vajon kis vagy nagy kezdőbetűvel írom-e az „örök törvényt”, milyen nézőpontból ítélem meg a kozmikus értelem, szellem, intelligencia minde­nütt és mindenben megnyilvánuló for­máit. Ez azonban már kétségtelenül egy másik, a meditációval összefüggő kérdéscsoportba tartozik. A jóga útjára lépő ember, legyen bár indítéka, motivációja különböző - az egészség megőrzése, új értékrend kiala­kítása, az élet feltöltése pozitív gondola­tokkal, kialakult meggyőződések elmé­lyítése -, nem ugorhatja át, nem nagyol­hatja el a járna és nijáma sok gyakorlást igénylő fokozatait. Ha mégis, a mulasz­tás jóllehet évek múlva, de feltétlenül „visszaparancsolja” a startvonalra... Polák Imre Az érsekújvári Honismereti Múzeum Czuczor Gergely (1800-1866) életét és munkásságát bemutató állandó tárlatot nyitott. A megnyitón a költő életét kutató Révész Bertalant faggattam: mi újat tudhatunk meg Czuczor Gergelyről, s mi az, ami a ma emberének is jelzésértékű?- Czuczor Gergely édesapja köz- tiszteletben álló ember volt, tel­kes jobbágy; tisztségeket viselt. Czuczor a közéleti orientáltságot a szülői házból hozta. Egészen pici volt, amikor a család An- dódról Érsekújvárba költözött. A vakációzó papnövendéket édes­apja paraszti munkára fogta. Ez azért fontos a későbbi költő szá­mára, mert ennek köszönhetően került kontaktusba a folklórral, a népdallal. Munkámban ezt bizo­nyítom is. Később, amikor Toldyék bizonyos költői stílus­beli fordulatot kifogásoltak a verseiben, arra hivatkozott, hogy „Mátyusföldén” ezt így használ­ják. Azt is tudjuk - unokatestvé­re, Jedlik Ányos visszaemlékezé­seiből, hogy amikor Szímőn - a szomszéd falu - egy-egy családi ünnepség alkalmával találkoztak: Jedlik Ányos visszahúzódó, Czuczor pedig bátor, táncra kész, szerepelni szerető kisfiú volt. Amikor a próbaév letelte után Győrben a kétéves bölcsészeti tanfolyamot végzi, a leendő kis- papokból tánckört szervezett és az akkor magyar muzsikának ne­vezett verbunkos dallamaira rop­ták a táncot. Közéleti elkötele­zettségére más példám is van: amikor a harmincas évek első fe­lében öt éven keresztül Komá­romban tanárkodon, a tanári te­endői mellett a messze földön hí­res Komáromi Kalendáriumot szerkesztette. Ez rendkívül szín­vonalas volt, az egész Kárpát­medencében, a Szent István-i Magyarországon a legjobb ka­lendáriumok közé tartozott. (Ki­adója a jeles honleány, Weim- müller Franciska.) Harminctól harmincötig élt Komáromban, amíg az Akadémia nem szólítot­ta... • Mennyire kötődött Újvár­hoz?- Hivatkozásokat nem találtam erre vonatkozóan. Miután belé­pett a bencés rendbe, Újvárral nem volt közelebbi kapcsolata. Lekötötte a szerzetesi élet és a hazafias költői szerepvállalás, később meg a tudományos mun­ka. Innen azonban a világi és egyházi hatalmasságok hamaro­san eltávolították - mondván: a szerzetesnek klastrombán a he­lye. Előbb Győrben tanárkodott, később Komáromban, majd az Akadémia felkeresésére tisztsé­get vállalt. A főapátja sem volt csodálója népies, patrióta költé­szetének. Nyomatékosan közölte vele: a szerzetes tartsa magát a kötelmekhez: • Czuczor Gergely költészetét nemigen ismerik. Mikor adták ki az életművét?- Örülök a kérdésnek. Utoljára csaknem negyven évvel ezelőtt - 1956-ban - jelent meg egy szűk­re szabott válogatás a műveiből Budapesten, a jeles író, Hegedűs Géza előszavával. Annak meg mintegy száz éve, hogy Zoltvá- nyi Irén, egykori tudós rendtársa közreadta a Czuczor-életművet. Ez a kritikai kiadás mind a mai napig a legteljesebb. Ezért tar­tom szent kötelességemnek, hogy mielőbb közreadjak egy bővebb válogatást. • Önnek tavaly jelent meg a Czuczor-monográfiája.- Pályázatra nyújtottam be, és a magyar oktatási miniszté­riumtól kétszázezer forintot kaptam. Ez a kiadási költsé­geknek mintegy a felét fedezte. De hála a nagylelkű és megértő polgármestereknek, megjelen­hetett a könyv hétszáz pél­dányban. kifutási lehetősége sokkal nehe­zebb, mint a magyarországinak, ezért években számolva is sok... Már írom a monográfia második részét, mert eddig csak a közepé­ig jutottam az életműelemzésnek, s ha elvégzem a halaszthatatlan penzumkötelességeket, bezárkó­zom és se látok, se hallok. A katolikus pap és a református ivadék Az elfeledett CZUCZOR GERGELY Beszélgetés Révész Bertalan docenssel, a Nyitrai Pedagógiai Főiskola tanárával • Elfogyott?- Bizony elfogyott. Egyharma- da Magyarországon kelt el, két­harmada itthon. De még mindig van rá igény. Jó volna után- nyomni - de hát ez pénzkérdés... • Melyek azok a Czuczor- művek, amelyeket ma is haszon­nal lehetne forgatni és az iskolá­ban tanítani, illetve olvasóként élvezni? Kell a teljes életmű-ki­adás?- Ma már a teljes életmű ki­adására nincs igény, de egy reprezentatív válogatásra igen. A kötetben helyet kapnának neves nagyepikai műveinek (eposzainak) sikerültebb rész­letei, népies dalköltészetének és lírájának jelentősebb hánya­da - ezek ugyanis a ma olvasó­ja számára is élvezhetők. És ott vannak a meséi! A meséit kissé elhanyagolták, az ötvenhatos kiadásba is csak néhány került bele, holott a meseírás megle­hetősen modern. Kisepikái műveiben sok újat hozott, összekötő láncszem Kisfaludy Károly és Arany János között. A balladái - akár a Szondit, Hunyadit, Kinizsit, akár a töb­bieket vesszük - modernebb felfogásban íródtak és köze­lebb állnak a mai olvasó ízlé­séhez, mint Kisfaludy Káro- lyéi. • Mióta foglalkozik Czuczor Gergellyel?- Jó pár éve. Csak hát a nemze­tiségi sorsban leledző kutatónak a • Megéri évtizedeket áldozni egy kevéssé ismert íróra? Miért éppen őt választotta?- Arra céloz, hogy Czuczor nem tartozik a Petőfi, Arany vagy Ady formátumúak közé? A zsenik közé? Sok múlott a vélet­lenen. Annak idején a híres eper­jesi evangélikus kollégium törté­netének irodalmi vonatkozásait szerettem volna kutatni, de ott nem találtam megértésre... Kuta­tási témámat meghatározta Bu­dapest és Pannonhalma közelsé­ge is. Az egyik döntő tényező az érsekújvári Czuczor Gergely Kulturális Napok voltak. A hat­vanas évek második felében és a hetvenes évek elején, amikor foglalkozni kezdtem Czuczorral, még nem számozták a kulturális Ü napokat, de én már akkor lejár­ia tam a versmondóimmal és ünne- g pi műsorokat adtunk. Hála a ^ Csemadok áldásos működésé­nek, hogy a regionális hagyo­mányápoló napokat beiktatta, nem csak a kutatandó terület sor­jázó publikációját tettem közzé, hanem a hagyományőrző rendez­vények részese is lehettem. Ez a mi kisebbségi sorsunknak szer­ves része, ami időnként megha­tározza a kutató irányultságát. • Nem vágyott másra ?- Közben azért mást is csinál­tam, tankönyveket, jegyzeteket ír­tam, de a Czuczor-életmű alapvető és első rangú. Nagyon derék ember volt, kiváló tudós, jó költő - még ha nem is a zseniális rangúakkal egy szinten alkotott. Elsősorban a bátor kiállása ragadott meg. Szer­zetesi kötöttségek fékezték, nem mindig talált megértésre a felette­seinél, mégis megszállottként vé­gezte a munkáját. Riadó című ver­sét ismeri leginkább a magyar kö­zönség. Kevesen tudják, hogy ez a vers nemcsak hogy vetekszik, ha­nem szinte túlszárnyalja a legmeré­szebb hangú Habsburg-ellenes Petőfi-költeményeket - amiért Kufsteinben kellett raboskodnia. Jó költő volt; közéleti, társadalombí­ráló verseket is írt. Azok a bíráló szavak, amelyeket a negyvenes években, a forradalomhoz közeled­ve leírt, máig szólóak. A mai, sze­retet nélküli, gyűlölködéssel teli vi­lágunkhoz is szólnak ezek a ver­sek. Amit akkor elmarasztal a kor­társak körében, az ma is időszerű. Hát ezért kötöttem én ki, a refor­mátus ivadék, a katolikus paptanár, költő és tudós Czuczor Gergelynél. (kopasz)

Next

/
Oldalképek
Tartalom