Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)

1995-06-11 / 24. szám

Közelképek a Slovnaft ’95 atlétikai viadalról • Közelképek a Slovnaft ’95 atlétikai viadalról • Közelképek a Slovnaft ’95 atlétikai viadalról

Egy húron pendültek a május végi pozsonyi nemzetközi atlétikai verseny szervezői az égi- ekkel. Mert amint véget ért a négy és fél órás viadal, csendes zápor verte f^l az Inter stadion porát. Addigra már a pályán minden lezajlott, így a vártnál kisebb nézősereg a rendezvénycsúcsok szép élményeivel hagyta el helyét. Világ- és kontinensrekordot ugyan nem láttunk, de nagy nevű futókat, dobókat és ugrókat annál inkább. Öröm és csalódás közepette, mint az ilyenkor lenni szokott Közelségük szinte kínálta az észrevételek csokorba gyűjtését.

2ELEZNY ÉS A KILENCVEN MÉTER. Jan Zelezny majdhogynem haza érkezett Pozsonyba, hisz még a közös államban évekig Besztercebányán élt, ott talált szíve választottjára. Nos, Honzo ma azon kevés gerelyhajítók közé tartozik a világon, akik képesek túldobni a kilencven métert. Nincsenek sokan, mindössze hárman-négyen lehetnek. Alfons Juck, a mindenes Az olimpiai és világbajnok cseh atléta már nem egy helyen tette le „kilencvenméteres névjegyét”. Ezúttal Pozsonyban is túlszárnyalta ezt a sokak számára elérhetetlen határt. Nyolcvan centivel. Neki aztán mindegy, van-e igazi ellenfele, ha nagyot akar dobni, megteszi. Nálunk se nagyon szorongatta meg senki, első kísérlete mégis hosszúra sikerült.

BOBVERSENYZŐ NÉGYSZÁZON. Felkapták a nézők a fejüket, amikor a hangosbemondó Gyulai Miklóst, a Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség főtitkárának fiát mutatta be a négyszáz méteren rajtolók sorában. Aztán a célban ismét ráterelődött a figyelem, mert megnyerte a távot. Az eredményhirdetés után futottam össze vele. „Á, nem volt ez olyan nagy dolog! Futottam én már jobb időt is. Hiányoztak az erős ellenfelek Nem tudja, miért hagyta ki a versenyt a szlovák Stefan Ba- losák? Vele biztosan keményebb csatát vívtam volna kedvenc számomban. Edzőcserék után úgy tűnik megtaláltam az igazit, időeredményeim javultak, és pillanatnyilag valószínűleg én vagyok Magyarország legjobb négyszázasa. Persze, a fedett pályás idényt rendre kihagyom, hosszú lábaim csak akadályoznak a kanyarokkal teli körökben. Télen inkább bobozom. Biztosan emlékszik még bemutatkozásomra a lillehammeri téli olmpián, ott kettesben indultam. Elárulom, Naganóban már a négyes bobbal is megpróbálkozunk. ”

ÁLOM A TIZENNYOLC MÉTERRŐL. Világcsúcsot ígérgettek nekünk férfi hármasugrásban. A rendezők és a szám pillanatnyilag három legjobbja. Azt mondták, ha minden összejön, megdőlhet a tizennyolc méteres álomhatár. Aztán este fél nyolckor felébredtünk, és a világsztárok vergődését láttuk. A tizenhét méterrel. Kerek két órán át. Hiába, a bermudai Wellman gumiemberként mégiscsak hátrányban van a hosszabb lábú ugrókkal szemben, a kubai Quesada meg a jövő embere. Hogy a jamaicai Bedford hogyan tudott a rejtélyes amerikai Odessában a minap tizenhét kilencvenkettőre repülni, azt a viszonylag gyenge pozsonyi széljárás árulta el a legjobban. És ha már a sztárok csődöt mondtak, nem volt kinek világcsúcsközeibe férkőznie.

SONIA ÉS A TÖBBIEK. Teljesítménye alapján Sonia O'Sullivan érdemelné a legnagyobb gázsit a pozsonyi rendezőktől. Mivel ők pénzügyekben teljes titoktartók, így csak reménykedhetünk abban, hogy az ezúttal leégett kiválóságok (Matete, Effiong, Koech) zsebéből a szimpatikus ír hölgyébe vándorol a szép összeg. Mert megérdemelte. Segítség nélkül futotta le a három kilométert, saját iramot diktálva. És úgy elhúzott vetélytársaitól, hogy ők már nem is látták, hol szalad. Volt, akit lekörözött. Egyszerűen nem akadt ellenfele. Nem csoda, hogy egy ideje a hírhedt kínai futónők is kerülik vele a közvetlen párharcot. Pozsonyban szó szerint teljesítette a rendezők kívánságát, és ennek a mai atlétapiacon nem kevés az ára.

A MAGASUGRÁS CSÜCSA1. Igazi kicsúcsosodása volt a viadalnak. Szinte egyszerre tetőzött a férfi hármasugrás és a háromezer méter, valamint a női magasugrás. Szinte nem tudta az ember, hova kapja előbb a fejét. Legtovább aztán mégis a léccel viaskodó hölgyek tartották izgalomban a közönséget. Százkilencvenki- lenctől ukrán-orosz párharc folyt a győzelemért. Rendre rekordmagasságokon. Mind Babakova, mind Motkova elsőre vitte át a kétszáz egy és a kétszázhárom centit. De a kétszázöttel már nem bírtak, s mivel a korábbiakban az ukrán kislánynak egyetlen javítása sem volt, míg riválisa két alkalommal is csak a második kísérletével jutott át a lécen, így övé lett az elsőség. Ilyen színvonalas női magasugrás még nem volt Pozsonyban. Öt centivel toldották meg a hatéves rendezvénycsúcsot, melyet éppen az a Galina Astafei tartott, aki az utolsó pillanatban sérülés miatt nem utazott hozzánk.

Babakova kiválóan helyettesítette.

Igazolva a rendezők azon sportoló- csalogatási fogását, miszerint mindig olyanok kapjanak lehetőséget, akik éppen a legtöbbet képesek nyújtani. És ha ehhez hozzáadjuk a Németországban élő Alica Javado- vá-Checová szlovák csúcsbeállítását (193), akkor a női magasugrást egyértelműen az est legszínvonalasabb versenyszámaként kell elkönyvelnünk.

JOLÁN ASSZONY ELÉGEDETT. Emlékeznek még Balázs Jolánra? Az elmúlt évtizedek legendás hírű

romániai magyar magasugrónője Pozsonyban a nemzetközi szövetség képviselőjeként volt jelen. Már hazafelé tartva pillantottam meg a stadionból távozó hölgyet. Kisvártatva mellette teremtem, és amíg a buszt kereste, néhány mondatban értékelte a látottakat: „Közép-Kelet- Európa legszínvonalasabb és legkedveltebb viadalát láttuk Neve és rangja van már a térségben. Szívesen jönnek ide a versenyzők is. Ma is, kellemes kulissza előtt, kiváló eredmények születtek Megérte megnézni!" És mielőtt bombázni kezdtem volna újabb kérdéseimmel, a buszba szállva elköszönt.

EFFIONGNAK NEM JÁR SEMMI. Alfons Juck a szíve-lelke a viadalnak, a látható pótolhatatlan. Aki bepillantást nyert a verseny előkészületeibe, tudja, nélküle jóval szerényebbre sikerült volna a reklámhadjárat. Így is a vártnál kisebb érdeklődés mutatkozott. „Azt még elemeznünk kell, miért nem jöttek ki többen ’’ - mondta éjféltájt, amikor megpillantottam fáradt arcát a Bratislava Szálló előcsarnokában. Innen egy hátsó kisterembe invitált. Vastag dossziéját az asztalra helyezte, és rámmosoly- gott. „Kezdődhet a kötélhúzás. Á, dehogy a szervező bizottságban. Most majd sorra ide jönnek a versenyzők, s nekem utána kell néznem, kinek mit ígértünk. Mert szavunkat teljesítenünk kell. Persze akkor, ha a várt eredmény is megszületett. Effiong mindkét vágtaszámban kikapott, így nem jár neki semmi. ” Később az egyik külföldi edző azt mesélte, hogy Pozsonyban megfizetnek egy-két sztárt, a többieknek meg alig adnak valamit, mondván: szinte semmiért indulhatnak a nagymenők között, hímevet szerezhetnek maguknak. De azért ő is beállt a pénzre várók sorába.

J. Mészáros Károly

Sonia O' Sullivan (79-es számmal) rögtön a rajt után az élre állt, és fölényesen utasította maga mögé a mezőnyt

Alfons Juck, a mindenes

Az ukrán Inga Babakova nyerte a női magasugrást

(Vlado Gloss felvételei)

Á ziiámkmméi£k

LARS RIEDEL, német diszkoszvető: „A kilencórás utazást követően nagyon fáradt voltam, ennek ellenére sikerült jó teljesítménnyel győznöm. Jól éreztem magam Pozsonyban, remélem, jövőre is meghívást kapok. Hogy a göteborgi világ- bajnokságon milyen eredmény kell majd az aranyéremhez? Az nagyban függ az ottani körülményektől, szerintem hatvanhat méter körüli dobás elég lehet az elsőséghez.”

LANGAN KIPKEMBOI, kenyai középtávfutó: „Több, esélyesebb honfitársam is rajthoz állt, azonban már a viadal előtt optimista voltam. Éreztem, most elkaphatom őket. Természetesen nagyon boldog vagyok, hogy ez sikerült. Az elért időeredményt elfogadhatónak tartom, mert számomra az időjárás nem volt túl kedvező... Csak azt sajnálom, hogy továbbra is a legendás kubai, Alberto Juantorena tartja a rendezvénycsúcsot. Ilyen hozzáértő közönség előtt öröm versenyezni.”

JAMES BECKFORD, jamaicai hármasugró: „Van okom az ünneplésre, hiszen rendkívül erős ellenfeleket utasítottam magam mögé. Pedig az első három gyakorlatom a vártnál gyengébbre sikeredett, de nem adtam fel. Éreztem, nyerni fogok. Kár, hogy nem melegebb időben került sor a rendezvényre. A múlt héten, Odessában trópusi viszonyok között 17,92 métert értem el. Tavaly óta sokat fejlődtem, a kemény edzések hatására formám felfelé ível.”

TATJANA KUROCSKINA, belorusz gátfutónő: „Álmomban sem gondoltam arra, hogy elsőként szakítom át a célszalagot. Természetesen elégedett vagyok, hiszen úgy futottam, ahogyan elterveztem. Bízom benne, hogy ezzel az eredménnyel kiharcoltam a világbajnoki szereplés jogát.” ANDREW TYNES, amerikai vágtázó: „Engem is váratlanul ért a favoritok legyőzése. Daniel Effiong régen hibázott ennyit, mint Pozsonyban. Nekem ezúttal kijött a lépés, remélem, nem utoljára...”

Roger Kingdom Pozsonyban is igazolta klasszisát

OLEG TVERDOHLEB, ukrán gátfutó: „Nem vártam, hogy a zambiai Samuel Matetét sikerül megelőznöm. Pályafutásom során több nagy sztárt legyőztem, ám Matetét most első ízben. Ez volt idei második szabadtéri rajtom, soha rosszabb idénykezdetet...”

SAMUEL MATETE, zambiai gátfutó: „Egyáltalán nem szégyen kikapni az Európa-bajnoktól. Formámat kielégítőnek tartom, a szlovák fővárosban ráfizettem arra, hogy a verseny előtt rendkívül keveset pihenhettem.”

JAN 2ELEZNY, cseh gerelyhajító: „Boldog vagyok, hogy örömet szereztem a szurkolóknak. Bevallom őszintén, valamivel gyengébb eredményre számítottam. Azt hiszem, a göteborgi világbajnokságon hasonló teljesítmény elég lesz az aranyérem megszerzéséhez. Legnagyobb riválisaimnak, Backley mellett, továbbra is a finneket tartom. Kinnunennel jó barátságban vagyok, ám honfitársa, Raty hűvös északinak számít. Azonban ha kirúg a hámból - ami gyakran megesik - akkor remekül megértjük egymást...”

ROGER KINGDOM, amerikai gátfutó: „Teljesen más verseny volt, mint legutóbb New Yorkban. Úgy éreztem, a gátak között nagyon szűk a hely, ezért több ízben is nem sok hiányzott a bukáshoz. Szerencsére esés nélkül megúsztam.”

JULET CUTBERT, jamaicai vágtázónő: „Eléggé gyengén rajtoltam, de 50 méter után sikerült felgyorsulnom, és nyernem. A világbajnokságra éremért utazom, ennek eléréséhez 10.8 körüli idő szükséges.”

MAURICE GREENE, amerikai sprinter: „Mindig győzni akarok, boldog vagyok, hogy sikerült. Az időeredményt csak másodlagosnak tartom.”

DANIEL EFFIONG, nigériai vágtázó: „Amikor megláttam a rajtlistát, azt hittem, mindkét számban a dobogó legfelső fokára állhatok. Tévedtem! A váratlan kudarc keményebb munkára ösztönöz.”

SONIA O ‘SULLIVAN, ír középtávfutónő: „Az idény elejéhez képest remek időt értem el. Örülök, hogy nem okoztam csalódást.”

INGA BABAKOVA, ukrán magasugrónő: „Az utóbbi időben kevés időm maradt a pihenésre, ezért kicsit tartottam a versenytől. Kellemesen meglepődtem, azt hittem, 199 cinnél nem érek el jobb eredményt.”

Lejegyezte: Szabó Zoltán