Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-06-11 / 24. szám
A magyar művelődéstörténeti szakirodalomban csak elvétve {diáikon!!nk olyan lio^szaiili Írásokkal, melyek a múlt EGX Udvard A készülő Jókai-szobor és az alkotó (Archívumi felvétel) Megyercs azonban hamarosan megszűnt, mert a gyermekek szülei korán elhaláloz- tak. A kis Gyula sokat rajzolt, és arról álmo dozott, hogy rajztanár vagy szobrász lesz. A négy polgári elvégzése után Győrbe került a fémipari középiskolába. Tanulmányait Budapes ten az Iparművészeti Főiskola ötvös szakán folytatta Simay Imre és Orbán Antal növedékeként; majd olyan mesterek formálták tehetségét, mint Ri- gele Alajos és Pátzay Pál. Tanulmányai befejeztével rövid időre visszatért Komáromba, ahol a Jókai Egyesület Szépművészeti Osztálya tagjaként tevékenykedett. egyesület támo- g a t á s á v a 1, Nagy Mártonnal, ösztöndíjasként olasz- országi tanulmányútra utazik. Első megállója Firenze, majd Bologna, Modena, Pisa, Firenze, Livomó érintésével érkeztek Rómába. Firenzében Feszty Masával is találkoztak, ő mutatta meg nekik a múzeumokat, templomokat, képtárakat. Berecz Gyula főleg a köztéri szobrokat, a temetőkben található síremlékeket tanulmányozta. Rengeteg tanulmányrajzot készített, Gizella nővérének pedig így írt: „Itt annyira kifárad az ember a nézésben, hogy estére alig bírja magát összeszedni. Fő műve Jókai Mór komáromi szobra, amelynek megvalósítására a Jókai Egyesület hirdetett pályázatot. Összesen tizenhat pályamű érkezett, és a bíráló bizottság - Jan- kovics Marcell ügyvéd és író, Harmos Károly, Rigele Alajos szobrászművészek, Brogyányi Kálmán esztéta és Nagy Barna művészettörténész - Berecz Gyula egy-egy ülő és álló szobortervezetét fogadták el győztes pályaműként. Ő azonnal munkához is látott. A szobor megformálásánál Meszlényi Gyula, komáromi kisiparos ült modellt, aki Berecz kortársa és szomszédja volt; estén- é n t, pipázgatás és beszélgetés közben készült a szobor. Az alkotó így emlékezett erre vissza: „Nem véletlenül esett Meszlényi bácsira a választás. Magas alakja, ülőmodora a legjobban hasonlított Jókaihoz. ” Az utókor tehát nemhiába tartja Berecz alkotását a legsikeresebb Jókai-szobornak. A magyarok iránti gesztus gyanánt, még az akkori csehszlovák miniszterelnök: Milan Hod2a is adakozott a szoboralapra. Sőt! Később, a szobor alapkőletételekor, 1937. június 20-án, magyar nyelvű beszédet is mondott, melyben kiemelte a Duna menti népek barátságát. A szobor gipszmintája 1937. augusztus 14-ére készült el. A bronzöntést a prágai Franta Anyz és társa cég végezte. A szobor haraszti mészkőből készült, talpazatát Komáromi Viktor kőfaragó készítette. Az ünnepélyes szoboravatást 1937. november 28-án tartották meg. Ezzel beteljesült Berecz Gyula legfőbb vágya: elkészült a Jókai-szobra, amely előtt az egész ország tisztelgett, és amely az évtizedek során egyetemes kultúránk részévé vált. E szobor megismerése után tegyünk most egy sétát, tekintsünk rá ismeretlenségbe burkolt köztéri szobraira is! Sajnos, a fellelhető adatok hiányosak és szűkszavúak, noha tudvalevő, hogy a legértékesebb monumentális munkái az első világháborús emlékművekben maradtak fenn. Keszegfalu Udvardon található az a több méter magas emlékmű, melynek története 1930. május 30-án kezdődött, amikor az udvardi önkormányzat, a templomkertben, Hősi emlékmű felállítását döntötte el. A Berecz készítette emlékművet 1937. május 17-én avatták fel nagy ünnepség keretében. Hasonló vonalvezetésű a diószegi 1914-es emlékmű is, amely méretét tekintve hasonló az udvari szobor- csoporthoz. Örvendetes, hogy az elmúlt évben restaurálták a szobrot. Komárom környékén három faluban is ott állnak Berecz Gyula szobrai: Keszegfalun, Megyercsen és Nemesbe sán, melyek az első világháborúban elesettekre emlékeztetnek. Nemes gyengédséggel, még az olaszországi elhatározással. Ahogy ő maga mondta: „A szobrok éljenek, a test a lelki állapotokat is sugározza. ” Szobrain a határozottságot, a lágy kifejezőkészséget látni, az elemyedt végtagokon pedig ott tükröződik a szomorúság, a háború, a kor szenvedése. Annak ellenére, hogy több monumentális szobrot készített, a nyomor Nemesócsa és a nélkülözés, a küzdés egész életében végigkísérte. 1948-ban kitelepítették Magyarországra, amit nem tudott elviselni. Ida testvérének 1948 szeptemberében írt havi levelét olvasva átérezhetjük tragikus sorsának megvalósulását: „Sokszor, minden órában eszembe jut Komárom. Minden komáromi elképzelésemet felülmúlja az a művésznyomor, az a döbbenetes kép, amit látok, tapasztalok. Ha ezt tudtam volna, amikor a kocsi megállt komáromi portám előtt, az utolsó pillanatban is visszaküldtem volna. De ha repatriálás nélkül hazamehetnék, holnap már csomagolnék! ” Ez volt a rideg valóság, és ötvenhat éves korában, 1951. október 7-én meghalt. Hamvai Budapesten, a csömöri temetőben nyugszanak. E megkésett visszaemlékezéssel és néhány köztéri szobrának bemutatásával úgy tartsuk számon Berecz Gyulát, hogy a Felvidék egyik legjelentősebb szobrászművésze volt. ür. Szénássy Árpád Diószeg köztéri szobrai iítüvészeli alkotásainak felkutatásával foglalkoznak. A fellelhető levéltári és családtörténeti adatokból ezért ismerkedjünk meg Berecz Gyula komáromi szobrászművésszel és néhány köztéri szobrával. Azzal a művésszel, aki szíve utolsó dobbanásáig hazavágyott - szeretett Komáromába. 1894. október 20-án, a Berecz család hat leánygyermeke után született. A felhőtlen, gondtalan gyermekkor A tanulmányúton szerzett tapasztalatok véglegesítették elhatározását: felhagyott az ötvösséggel, és csak szobrászati gyakorlatot folytatott. Portrékat, síremlékeket, domborműveket, emléktáblákat, csoportkompozíciókat és nagyméretű szobrokat készített. A nagy méretek és arányok változatosságát hiányolom. Úgy érzem, bennem több a romantikus hajlam, mint a száraz akadémizmus. Persze, hogy szükséges az anatómia jelenléte, de az ne legyen sztatikus. Mozogjon, éljen a test, legyen az alak kifejező hatású és bizonyos lelki állapotot is sugározzon! ” EMLÉK - SZOBOR 1995. június 11 l/BSÉmBP