Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-06-11 / 24. szám
1995. június 11. RIPORT VA DÁSZOK ÉS VADORZÓK A vadorzás nagyon régi mesterség, kezdete talán - hivatalosan is - attól az időtől datálható, amikor Európában megszülettek az első vadászati törvények, és a vadászat kizárólag a kiváltságosok előjoga lett. Az évszázados átalakulások során a „vadorzás” értelme, „fogalmi” szempontból is változott, mert más volt vadorzónak lenni a középkorban, amikor a népet a táplálékszerzés ősi jogától fosztották meg, és más Otakar Cika (1894-1973): A tőröző a helyzet manapság, amikor a kötelező vadászvizsga letétele után az ország bármely egészséges és feddhetetlen múltú polgára vadász lehet. Ámde a vadászat mindig is bizonyos kötelességekkel járt. Közép-Kelet-Európában majdnem azonos vadászati, vadgazdálkodási viszonyok és feltételek alakultak ki, egész sor vadászati szokás, sőt a babonák is egy tőről fakadtak Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon. A vadorzás módja és szokásai is azonosak e tájakon. Ez érthető, hiszen egyszerre sújtották a népet háborúk és társadalmi katasztrófák, még a politikai háztartás is azonos volt, különösen az elmúlt negyven esztendőben... Egy régebbi, lelkendező kiadványban olvastam, hogy a második világháború alatt dúló féktelen vadorzást sikerült visszaszorítani, ami a háború utáni jó, szigorú és hatásos vadászati törvényeknek köszönhető. Csupán egyetlen dologról feledkezett meg a vadorzásra vonatkozó tényeket feltáró dolgozat szerzője, hogy a háború után lényegében a vadorzók színe-java felcsapott vadásznak, hivatalosan is puskához jutott, felhagyott a tőrözéssel, az éjszakai lesipuskázás- sal és a tiltott vadászat más módjaival. Működésbe lépett a „betyárból lesz a legjobb pandúr” elve. Mindezekről a hajdani parasztpuskások sokat meséltek nekünk, tejfeles szájú fiataloknak a vadászvacsorákon és egyéb alkalmakkor. Nagy volt az összeborulás a régi rend vadászai és az újak - elvtársak - között, ám ez sem tartott örökké. Az utolsó öt esztendőben véget ért a „népi” vadászatok kora... Bevallom őszintén, vérbeli vadorzókkal - harminc esztendős vadászmúltam során - soha nem találkoztam. Mindig amolyan pecsenyevadászokat - tilosban, nem saját területen bóklászó, vadászengedéllyel bíró vadászokat - sodort utamba a sors. Volt köztük orvos, rendőr, munkás és öreg erdőkerülő, egyszóval, az akkori társadalomnak minden rétegéből akadtak a tiltott vadászat mesterségének művelői. Egyik kalandom a vadorzókkal Gömörben, a hatvanas évek elején történt. Fiatal erdész barátom hívott meg baklesre július elején. Nagyvadban bőséges terület volt az - később dámvadas vadászkertté varázsolták -, egykoron Kó- burg hercegek meleghegyi birtoka és uradalma. Ä meleg júliusi délutánon jó kilátásokkal kecsegtető magasles felé igyekeztünk. A parkon túli tisztás felől füstszag csapta meg orrunkat, erdész barátom azonnal arra gondolt, hogy a cigányok reni- tenskednek, majd ellátjuk a bajukat. Ámde tévedett, mert ál- lig felfegyverzett emberek sütögették a tűz mellett őzpecsenyéjüket. Az őzet a helyszínen nyúzták meg, a bőre ott lógott az ágon, a húsát már elpakolták hátizsákjaikba. De még mielőtt a piknikezőket megzavarhattuk volna, a hátunk mögül egy erélyes hang harsant: „Dobjátok el a fegyvert és fel a kezekkel!” Őrt is állítottak, villant fel bennem, aki észrevette jövetelünket, és engedett a csapdába besétálni, mialatt fegyvereinket leraktuk a lábunk elé. De a következő pillanatban oly cselekedetre szántam el magam, amit mai fővel aligha tennék. Valószínűleg nagyon sok kalandfilmet nézhettem abban az időben. Szóval, barátomat belöktem a bokorba, én pedig lefegyverzőnkre vetettem magamat. Az idős ember nagyon megrémülhetett. miután a földre zuhantunk, kétségbeesetten, torokszakadtából ordította: „Fussatok, elfogtak, megölnek benneteket!” Cimborái sem lehettek a keményebb fajtából, mert ahelyett, hogy rabul ejtett társuk segítségére siettek volna, vállalták a gyáva, de hasznos futást. A foglyul ejtett őrszem meséje szerint az őzet saját területükön lőtték, és a csapásán jöttek a helyszínre. A megtalált vadat nem akarták cipelni, megnyúzták, és minket néztek vadorzóknak. Az öregből dőlt a könyörgés és esküdözött, hogy soha többé be nem teszi lábát erre a területre, csak engedjük szabadon. Barátom visszaadta fegyverét és elengedte. Hazafelé, útközben hiába kezdeményeztem a beszélgetést, mindvégig hallgatott. A vadászház előtt aztán kibökte:- Tudod, ki volt az az ember, akit a földre döntöttél?- Honnan tudhatnám, hiszen akkor láttam először életemben - válaszoltam és megörültem, hogy visszatért barátom hangja.- A szomszéd falu iskolájának az igazgatója, messze környéken híres és kitüntetett vadász - mondta és miután leraktuk fegyvereinket, és a felesleges holmit, elindultunk a főerdész lakása felé. Természetesen a magunkkal hozott bűnjeleket, a bőrt és a trófeát is vittük. Az erdész bölcsen és mosolyogva hallgatta végig a történetet, nem szólt közbe; utána sem mondott semmit. Ez egy kissé zavart engem, de a bőséges vacsora, amit az erdész felesége rakott tányérunkra, feledtette az eseményeket... Búcsúzáskor keményen megrázta a kezem az öreg erdész; biztatott, hogy a bakot hajnalban biztosan meglövöm majd, és az elkobzott trófea is az enyém. A kiskapuban még ezeket mondta, miután kikísért;- Talán furcsának tartja a helyzetet, és egy kicsit gyávának is néz, amiért nem rendelkeztem, nem riasztottam az erdészeket és nem hívom a rendőröket. Én itt élek, itt maradok és azokkal az emberekkel kell élnem szomszédságban továbbra is. Ám nagyon örülök, hogy találkoztunk és nagyon bízom benne, hogy sok a magához hasonló fiatal: erdészek, vadászok s természetvédők; s elkövetnek mindent Szlovákia vadászatának, természetvédelmének felvirágzásáért... Bevallom, voltak évek, amikor az öreg, sokat tapasztalt ember szavai jutottak eszembe, és úgy éreztem, hogy a vadvédelem, a vadnevelés, a vadászat érdekében nagyon jó úton haladunk. Bizonyára sokan gondolkodtak hozzám hasonlóan, akik a természet szeretetét és ápolását - amelynek kincse a vad - tartották elsődleges feladatuknak. Ám az elmúlt öt esztendő tapasztalatai, amelyek táptalajt teremtettek a vad- orzásnak és a szertelen vadászatoknak, vadgazdálkodásnak, kissé aggasztanak. Minek tekinthető az olyan vadgazdálkodás, ahol a tervezett három őz helyett kilenc került a terítékre? De más vadfajoknál sem tartják be a kilövési, illetve há- lózási térvet. A vadászatban nem érvényesülhet a piacgazdálkodás elve, vagyis hogy most kérik, most jönnek a külföldi vendégek, akkor adjunk nekik. Érdekes, hogy akadnak kikupáit elmék, akik a szertelen vadászatokat és a vadorzást is meg tudják magyarázni. Főbb érveik: megváltozott a földtulajdon; nem tisztázottak a törvények; gyakori az autós vadorzás, amit nem lehet előre kiszámítani és ellenőrizni; romlott a közerkölcs; a vadorzók nincsenek tekintettel a nemes ragadozókra, a medvére és a hiúzra sem; rossz a gazdasági helyzet az országban; a vadászok körében is gyakoriak a kihágások - és még sorolhatnánk a szakadatlan siralmakat. A felsorolt érvekben ugyan sok az igazság, de nem jutunk túl a kérdésen: a vadorzás megfékezésének, leküzdésének eszközeiről keveset és csekély eredménnyel beszélünk. Tudnunk kell, hogy Szlovákiában a vadgazda és a vadőrök szerepe, illetve „tisztsége” önkéntes alapon működik. Senki nem kap jutalmat vagy fizetést munkájáért. Ezekről több alkalommal is hosszasan beszélgettem, vitáztam magyarországi vadászbarátaimmal, akik a hivatásos vadászok, vadőrök, vadászmesterek rendszerének a bevezetését javasolták és ajánlották. Ám a hivatásos vadvédelmi hálózat felállítása Szlovákiában manapság lehetetlen. Ennek főleg anyagi okai vannak, mert nagyon sok az apró, önálló - alig ötszáz hektáros - vadászterület, amely alig tud a bérlettel megbirkózni, hivatásos vadászt nem bírnának eltartani. így tehát marad az önkéntes alapon szerveződő vadnevelés, vadvédelem. A becsület és a lelkiismeret kérdése, hogy mily módon és meddig lehet ellátni a vadászati kötelességeket és a napi vadvédelmet a vadorzás- sal szemben. A bőrét senki sem szeretné a vásárra vinni. Motesiky Árpád BŐ teríték (A szerző felvételei) A közelmúltban emlékeztek meg a nagy tudós és humanista gondolkodó, Albert Einstein (1879-1955) halálának 40. évfordulójáról. Munkásságával tanulmányok és könyvek serege foglalkozik, s azt még a kívülállók és a laikusok is tudják, hogy felfedezései- vei gyökeresen átalakította a klasszikus fizikát. Az elsők között alkalmazta Max Planck (1858-1947) korszakalkotó kvantumelméletét az ún. fényelektromos jelenség magyarázatára (ezért később a fizikai Nobel-díjjal tüntették ki), de ő volt az is, aki felismerte, hogy a Brown-fé- le mozgást az ide-oda száguldozó molekulák okozzák. A legtöbb vitát kiváltó műve azonban a speciális és az általános relativitáselmélet megalkotása volt. Jóllehet, számos kísérleti megfigyelés igazolta Einstein elméletileg megjósolt feltevéseit, akadtak néhányan (különösen Lé- nárd Fülöp és elvbarátai), akik ádáz harcot hirALBERT EINSTEI dettek Einstein tanítása és személye ellen. Közismert volt zsidó származása, ezért kellett Amerikába költöznie 1933-ban, s talán ezzel a ténnyel függhetett össze az alábbi - kissé hihetetlen - történet is, amelyet a Mladá fronta Dnes magazin nyomán ismertetnék. Albert Einstein kétszer nősült. Első felesége egy délszláv származású matematikusnő, Mitévő Maric volt, akitől két fia - s talán egy lánya is - született. Ez a házasság nem volt sikeres, s az sem tett jót neki, hogy Einstein évekig távol élt svájci otthonától, mert Prágában, majd pedig Berlinben tanított az egyetemen. Az első világAlbert és Elsa Ludék Zakl Einstein c. |. 70/02 ARCIOÉKAWSKV ÚRAD U SV. LUOMU. Y Jugtslivsfcá ti 120 00 PRAHA 1 Potvrzenf o krtu Ap-neőitel Knlha Jié _____list ASZ......öslolAGS. Po kPténf Ludek Zakl Einstein Otec (povolánl a bydlistö) iTof.Dr.^ulbert Einstein,posl bydl.Princeton,USA Mai ka (ro*.) Elsa Einstein roz.Einstein. Datum a místo kftu 21.4.1932,fara sv.^polináre,Praha 2 K.Místo. Datum a místo narozenl 14.4.1932,Prs&a 2,N.ivlésto öp 441. pokrui 7 7 777 7 7 7 «nne öenrigove *ntonyn ri’ichy,koop. Kmotrové- jLT: Hojer ygÄyleBM^dnidl ve den v krestní matrice far.úradu sv. Apoliná*e m^Ztkl.Jako rodiíe jsou. «vedeni In£. Ludvík Zakl ’’jjSz JjMjJaBUfa IUÄ. ^9 zu j e r jv/bol rodny list,vydany na jméno ZaklEinstein Obvodnf em v Praze l,dne 28.2.1972. dne l©vkvŐ tPU* 1-982* '•KUN*' é P Zi F fi le V fi s h 1 f< v Sl k g E e: sí h Z< te a e P n h Az ötven évvel később kiadott keresztlevél
