Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-06-11 / 24. szám
...Hol volt, hol nem volt, még a megboldogult Csehszlovákia és Magyarország, illetve Kalonda és Ipolytarnóc között volt egyszer egy határátkelő... Azután úgy hozta a sors, amelyet akár politikának, történelemnek vagy a körülmények kedvezőtlen alakulásának is nevezhetnénk, hogy egyszer csak - a hetvenes évek vége felé - bezárták. Sokáig úgy nézett ki, hogy örökre. A lezárt sorompó úgy, de úgy „megviccelte” a két Ipoly menti községet, hogy mindkettő attól koldult: zsákutcafaluvá vátoztatta őket, ahonnan nincs tovább; ahonnan a tarisznyás koldus is visszafordul. Sőt! Ahonnan a lakosság is elfogy, elvándorol. Papp Sándor a nyolcvankilences változásokat követő első önkormányzati választások során, 1990-ben került Kaharc: a lezárt sorompó ellen- A határnyitás a szomszédos községeket is érintené. Óriási lehetőségek rejlenek benne. Már készítettünk egy felmérést a községek részére, amely a nemzetiségi összetételt tartalmazza, az iskolák és óvodák számát, a működő társadalmi és kulturális szervezetek címét stb. Ez egy olyan adatbázis, amelynek alapján megindulhatna az együttműködés a sport, a kultúra terén és más területeken is, azaz hozzá lehetne látni az érdemi munkához. A környék polgármesterei fokozatosan tudatosítják e határátkelő megnyitásának fontosságát, ezért is vontuk őket bele a megnyitásáért folyó harcba! londa élére. Az ifjú polgármester hamar rájött arra, hogy a lezárt sorompó úgymond megpecsételte a falu sorsát, de nem tudott ebbe belenyugodni. Tudatosította, hogy a további fejlődést csakis a határátkelő újbóli megnyitása hozhatja meg. Kitűzött hát maga elé egy célt, ám ahhoz, hogy megvalósítsa, szövetségesre volt szűk- __________ gy obb rendezvény kapcsán hívjuk fel a környék, a nyilvánosság figyelmét a katárátkelő megnyitásának fontosságára. Kalondára olyan vendégeket, politikusokat, közéleti személyiségeket hívtunk meg, akikről tudtuk, hogy szívügyük a sorompó felemelkedése. Az 1994-es esztendő is ebben a hangulat- ------------------- ban telt el, semmitmonho zzá a határ túlsó olda- ------------------Ián, az ipolytamóci polgármester: Tisza Attila személyében, akivel még 1991 tavaszán felvette a kapcsolatot, s aki azonnal kapott az ötleten. A két polgármester (azóta mindkettejüket ismét megválasztották!) rögtön szót értett egymással, hiszen azon kívül, hogy mindketten egykorúak - épp csak hogy átlépték a harmadik X-et!) - sok volt bennük a közös. No meg a gondjaik is azonosak voltak!- Attilával először az ideiglenes megnyitásokat beszéltük meg, amelyeket azóta is, több-kevesebb rendszerességgel alkalmazunk - kezdte a mondó- káját Papp Sándor. - Főleg vendégségkor, majálisok alkalmával, halottak napján vagy különböző egyházi és állami ünnepeken. Ezeket az egy-két napos megnyitásokat még mindig sikerült biztosítanunk, igaz, nagy nehézségek árán. Talán mondanom sem kell, hogy eközben mennyi bürokráciával találkoztunk! Amikor láttuk, hogy a sorompó igenis felemelkedett, szorgamazni kezdtük a határátkelő állandó jellegű megnyitását... Eleinte - a rendszerváltást követő eufóriában - úgy látszott, menni fog a dolog, s az egész ügy pár hónap kérdése... Hiszen a határátkelő megnyitását még Csehszlovákiában, a szövetségi kormánynál, Ján LangoS belügyminisztersége alatt kezdtük bolygatni. Nagy sikernek könyvelhettük el, hogy a megnyitandó határátkelőhelyek listáján, Pácin-Nagykövesd után, az előkelő harmadik helyet kaptuk! Persze, ebben nagy segítségünkre volt a központi és a regionális sajtó, és 1991-ben a tervek is elkészültek.- Azután...?- 1992-ben nem történt semmi érdemleges, nevezzük ezt az évet türelmi időszaknak. Az ország másra figyelt, kötőjelekkel meg egyebekkel volt elfoglalva. De 1993 sem volt számunkra egy jó év, a tervek porosodtak. Egyet azonban menet közben megtanultunk: a határátkelő megnyitásának témáját állandóan forrón kell tartani, nem szabad kihűlni hagyni. Irtuk hát a leveleinket, beadványainkkal bombáztuk az illetékeseket, parlamenti képviselőinken keresztül interpelláltunk...- Mikor fordultak a tömeghez? - faggattam tovább a polgármestert.- 1993-ban volt az első tömegrendezvényünk, az I. Palóc Majális. Ez annak apropóján jött létre, hogy a rendszerváltás óta a faluban minden évben megkoszorúzzuk a két világháború áldozatainak az emlékművét. így született meg az a gondolat, hogy egy na------------------- pénzhiányra hivatkoztak. Közben a két másik határátkelőhely megnyitása is politikai játszma tárgyává vált. Az 1994-es őszi nagygyűlésen magam is jelen voltam. Igaz, volt némi választási kampány íze, ezt sokan meg is jegyezték, de egye fene! Az a fő, hogy sikeresen zárult; hogy megvolt az eredménye! Az onnan küldött felhívás nem talált süket fülekre, hirtelen pénz is lett, s október közepén megindultak a munkálatok. Hogy milyen örvendetes változások történtek a határon, arról a saját szememmel is meggyőződhettem. Autóba vágtuk magunkat és kimentünk a sorompóhoz. Fotós kollégám szívesen megörökítette volna a két szomszédos község polgármestereinek a sorompó fölötti kézfogását, de lebeszéltem róla. A határon való átkiabálás, netán érintkezés ugyanis törvényszegésnek számít, s eljárást vonna maga után. Vlado így fájó szívvel lemondott „az évszázad fotójáról”, és más célpontok fényképezésében élte ki magát. A munkások serényen dolgoztak, folyt az út szélesítése, a tetőszerkezet vasgerendáinak összeszerelése...- Mikorra fejeződik be a határállomás felújítása?- Augusztusra ígérik - válaszolta a polgármester bizakodva. Visszamentünk a határról - amelyen most csak a vonat jár át, meg a madarak hánynak fittyet a tilalomra röptűkkel - a polgármesteri hivatalba, s Papp Sándorral arról beszélgettünk, mit hozna a határnyitás Ka- londának. Azon kívül, hogy rokonlátogatáskor megszűnne a 70 kilométeres kerülő. Kérdésemet a polgármester két részre osztva válaszolta meg. Az első részben azt taglalta, hogy a község, mint vállalkozó, milyen hasznot húzna a határnyitásból. Kalonda tájházat, tájjellegű fogadót kíván nyitni és üzemeltetni, a Cse- madok alapszervezete összegyűjtött egy falumúzeumra való anyagot, épp ideje leporolni és kiállítani... Ipolytamócot ugyan- Készülőben az út Kalondára, a közbeeső falvak érintésével pedig az ugrásnyira levő Losoncra is. Papp Sándor a helyi lakosság lehetőségeit is a vállalkozások fellendülésében látja. Van, aki benzinkútban gondolkodik; van, aki falusi turizmusban.- Arra mindenesetre ügyelnénk, hogy a falusi turizmus nehogy„népi- esch” jelleget öltsön! - jegyezte meg a polgármester egy fintor kíséretében, s a továbbiakban arról beszélt, hogy Ka- londán a földtulajdon 95 %-a magánkézben van, s majdnem mindenki tart tehenet. Jól el tudja hát képzelni, az idénymunkáknál, a szlovákiai és a magyarországi szomszédgazdák közötti gépcserét. Egy iskolabuszra való pesti gyereknek meg biztosan feledhetetlen élményt jelentene végignézni egy istállóban a fejést, meginni egy bögre tejet, amelyet előttük fejtek ki. A gazdáknak meg jól jönne ez, vagy az ehhez hasonló jövedelem.- Még meg kell az emberekkel értetni, hogy fel kell éleszteniük a régi mesterségeket, a kosárfonást, a kovácsolást stb. Azt, hogy ezek a valaha a mindennapi munkához szükséges szakmák ma igazi attrakciót jelenthetnek a turisták számára, és a konyhára is hozhatnak valamit - magyarázza Papp Sándor, majd arról a kalondai utcasorról beszél, amely még érintetlen, őrzi a falu hajdani, igazi arculatát. Ezeken a házakon még nem cserélték ki az ablakokat, nem verték le a vakolatot, hogy csillogó brizolitokkal helyettesítsék. A faluban sok a lakatlan ház, amelyeket különböző célokra lehetne hasznosítani. Papp Sándor is évente 70-80 ezer turista látogatja az ott talált ősleletek miatt - amióta 1900- ban Böckh Hugó a homokkőrétegben ősállatok lábnyomait fedezte fel, s világhírűvé tette Ipolytamócot és környékét. A valamikor lágy, iszapos homok elefánt-, krokodilus-, orrszarvú- és madárlábnyomokat őrzött meg több millió éven át! A „Botosárok” pedig az őshal és cápafog leggazdagabb lelőhelye. A tufában meg forróövi növények lenyomatai őrződtek meg (füge, pálma stb., s ott látható a palócok híres gyur- tyánköve). Az csak természetes, hogy a turisták, ha már eljönnek Ipolytamóc- ra, s nyitva a határ, így nem kell újabb 70 kilométert kerülniük, átrándulnak (Vlado Gloss felvételei) Mindez, amit Papp Sándor, Kalonda polgármestere elmondott, nagyjából Ipolytamócra is érvényes. Tisza Attila is a vállalkozások fellendülésére, a turisták számának növekedésére számít. Hiszen aki Losonc környékén jár és a nevezetességekre kíváncsi, az nem lesz rest tízvalahány kilométert megtenni, hogy láthassa az ipolytamóci ősleleteket. A szép tervek, álmok csakis akkor válhatnak valóra, ha a sorompó felemelkedik, de nem csak halottak napján vagy egy-egy majális alkalmával. Apropó, majális! Az idén is megtartották Kalondán a Palóc Majálist, sorrendben már a harmadikat. Ideiglenesen megnyílt a Kalonda-Ipolytarnóc határátkelő, mely mind a két nap nagy forgalmat bonyolított le. Természetesen, a III. Palóc Majálison nem a kirakodóvásár, hanem a polgármesterek találkozója volt a legfontosabb programpont. Kalondára 32 polgármestert hívtak meg a határ innenső és túlsó oldaláról, hogy a szűkebb és tágabb értelemben vett Palóc Régió polgármesterei itt egy közös nyilatkozatot fogalmazhassanak meg a Kalon- da-Ipolytamóc határátkelő állandó jellegű megnyitásával kapcsolatban. Megtörtént!... íme a szöveg: „Mi, Szlovákia és Magyarország Ipoly menti községeinek polgármesterei nagyra értékeljük a két ország kormányainak eredményes együttműködését. A Kalonda-Ipolytarnóc határátkelőhely újranyitását illetően megelégedéssel állapítjuk meg, hogy az átkelőhelyen az újjáépítés biztató ütemben folyik, és ez év augusztusáig a terveknek megfelelően befejeződnek az átkelőhely megnyitásához szükséges munkálatok. Őszintén reméljük, hogy 1995 őszén a határátkelőhely sorompói felnyílnak és állandó jelleggel fogja szolgálni a régió polgárait és a turistákat. Alulírott polgármesterek, választó- polgáraink óhajának megfelelően, továbbra is támogatjuk a Kalonda-Ipoly- tarnóc határátkelőhely mihamarabbi megnyitását. Ezért kérjük a Szlovák Köztársaság és a Magyar Köztársaság kormányát, hogy konstruktív szellemben együttműködve állapodjanak meg a határátkelőhely ez évi megnyitásában. ” Eddig a nyilatkozat. Ha minden jól megy, a határátkelő állomás épületén a felújítási munkálatok augusztusra befejeződnek. Ám ahhoz, hogy a határ átjárható legyen, mindkét kormány akarata is szükséges. Ezért tudva - és ismerve a realitásokat - e közös nyilatkozat megfogalmazása minden bizonnyal indokolt volt. 1995. június 11. l/BSímBp
