Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-05-28 / 22. szám
1995. május 28. GYERMEKVILÁG Z. NÉMETH ISTVÁN <?v ePt&C*K&i Volt egy juhász, aki minden héten eljárt a malomba lisztet venni. Egy szép nap mi jutott eszükbe! Lenne a molnár juhász, a juhász meg molnár. Szóval kiokoskodták, hogy mesterséget cserélnek. - Jobb a malomban üldögélni, mint egész nap a mezőn lótni-futni - morfondírozott magában a juhász. - Elegem van a malom zakatolásából, jobb a réten ide-oda sétálni - így a molnár. Na jó! Végül is az egyezkedésből egyezség lett. Odaadta a molnár a malmot a juhásznak, a juhász meg a juhokat a molnárnak. A juhász beült a malomba, a molnár meg elindult a juhokkal. Legelteti a nyájat a molnár egész nap, este akkurátusán leveti magáról az inget, kucsmát, övét, ahogy a malomban szokta volt. Lefeküdt, s azon nyomban elaludt. Egyszer csak farkas lopakodik a juhakolhoz. Elégetnek keservesen szegény állatok. Felriad a molnár, s odakiált:- Önts még belé búzát, a kutyafáját. - Azzal a másik oldalára fordult, s aludt tovább, mint az ágyú. Reggelre egy fia juh sem maradt az akol- ban. Búsult is nagyon. No de nézzük, mi történt ezalatt a malomban. A juhász letelepedett a malomkő mellé, s nézte, hogy őröl a kő. Egyszer csak elfogyott a búza, de a kő forgott tovább. Elkezdett erre kiabálni a juhász.- Állj meg, te belice*, állj meg, te vakisa**. - A kő persze rá se hederített az efféle beszédre. Gondolta a juhász, ráül, s akkor majd meglassúdik a kő forgása. Úgy is tett. De a kő elkapta az ingét, össze-vissza szakította, őt magát meg ide-oda csap- dosta. Mint sikerült kiszabadulnia, nem tudom. Én magam csak annyit hallottam, hogy az egyik itt állott immár a juhok nélkül, a másik meg a malma nélkül. Aki mesterséget akar cserélni, az csak tegyen úgy, mint a juhász meg a molnár, s egész biztosan sikerülni fog neki. Szabó Álmos fordítása * Fehér bárány ** Fekete bárány Szabó Qttó illusztrációja Koncert torzsára és káposztalevélre Nyúl Bélánál van a répareszelő, kilóg a nyelv és begörbül a hát, fergeteges ritmust csihol ma elő, pengeti hozzá pár szál bajuszát. Nyúl Gyula fenn ül a csin-csilláron, csörögnek, csikorognak a csecsebecsék, legnyurgább nyuszi: ifjabb Nyúlánk Áron halkan hangolja fel ütőhangszerét. A tiszttartónak a kisleánya volt. Valami kevéssel fiatalabb, mint én. Fehér arcú, nagy szemű, ábrándozó gyermek. Hogy Dózsa Örzse nem beszélt többé velem, egyszer csak rám osztották az iskolában, hogy ő a szeretőm. Én már akkor ismertem Vilmát. Gyakran játszottam vele a tiszttartói ház árnyékos fái alatt, azonban mikor iskolába adtak, elmaradtam tőle. Abban az időben történt, hogy egy népdalt hallottam. A szövegére nem emlékszem, csak a tartalmára. Arról szólt, hogy egy leány kimegy a mezőre, a legény leteríti a subáját, s megöleli, megcsókolja az ő kedves babáját. Én mikor azt a nótát hallottam, a po- ézis édes borzongása futott át rajtam. Álmodozva mentem a réten, s képzeletemben láttam a leányt, akit a legény megölelt. Miért szereti a legény a leányt? - mit tudtam én még akkor. Csak annyit értettem, hogy szereti; és ez a kép: a mező, a legény és a leány ölelkezése a leterített subán, ez elbájolt engem. Egy téli uzsonnatájban leküldött ér(ÜÁKDONYI <;i:/.a tem a tiszttartóné, hogy engedjenek fel a lányokhoz játszani. Vilmának egy nénje is volt: tízéves, komoly kisleány. Ezt Idának hívták. Fölmentem és játszottunk. Képeskönyveket nézegettünk. S én eközben figyelemmel néztem meg a Vilmát, akiről art rpoílf!ták nekem az iskolában, hogy szeretőm. A telt arcú, barna szemű, szép Ellenőrizd magad, mennyire ismered a lepkéket. Nézd meg figyelmesen a képeket, és állapítsd meg, melyik milyen lepke! 6 7 iiaqjszpu/njD zouvxtin o/i ‘aydoj n^uofs'/ -S33f •/ ‘aydoj stjpjttupo -g ‘walSDupd t/nddvu •£ ‘(joj -jniD ‘Kuajsou) s^dsin/zsodp^ -p ‘(usqpZpujnpf ‘unq) 3)/d3]0)2sodp)i •£ ‘aydajutoj/p 'Z ‘aa/dsj ojpjny •/ A pillangók Virágos réteken, meleg, napfényes délidőben fülünk számára a méhek és a darazsak, szemünknek a pillangók a legfeltűnőbb rovarok. Pillangókkal tavasztól őszig találkozhatunk virágos mezőkön, erdei tisztásokon, virágzó lucernatáblákon, tavak és folyók partján vagy akár az utak szegélyén is. Igazi évadjuk a nyár első fele; a legtöbb faj május-júniusban repül. Jó néhányuk azonban korábban, már áprilistól rajzik. A repülés kezdete az egyes fajok jellemző tulajdonsága, s elsősorban attól függ, hogy milyen formában telel a faj. Hiszen a lepkék fejlődésében négy alak követi egymást: pete (vagy tojás), hernyó, ez kifejlődve bábbá alakul, melyből egy meghatározott nyugalmi idő után kikel a „végeredmény”: a kész lepke. Tavasszal azok a lepkefajok jelennek meg korábban, melyek a telet védett zugokban kifejlett lepkeként vészelik át. Ilyen például a nappali pávaszem. Más pillangók hernyóként telelnek át a lehullott lomb, az avar védelme alatt vagy a gyepszint apró növényei között. Ilyenek a gyöngyházlepkék, melyeknek hernyói augusztustól a következő év májusáig apró növényeken, elsősorban vadár- vácskafajokon élnek. A kifejlett hernyók május végén, júniusban bábozódnak, s egy-két hét múlva kikelnek a bársonyos vörösbama szárnyú lepkék, melyek nevüket fonákuk gyöny- házfényű foltjai után kapták. A kardfarkú lepke és a fecskefarkú lepke az igazi pillangók, bábként telelnek. A bábokból már áprilisban kikelnek a lepkék, s a rétek terített asztalának „első fogásait”, a tavaszi virágokat keresik fel. Évente két nemzedékük van, a második nemzedék nyáron rajzik. A kardfarkú lepke hernyói kökényen és csonthéjas gyümölcsfákon, a fecskefarkú lepkéé pedig lágyszárú növényeken, főként ernyősvirágúakon táplálkoznak. Vannak olyan pillangók is, amelyek nálunk nem telelnek át, mégis minden évben gyönyörködhetünk bennük. Ezek a vándorlepkék - a vándormadarakhoz hasonlóan - évente ingáznak Európa és Afrika között. gyermek valami finom alkatnak tűnt fel nekem, valami nem földinek. Nagy szeme volt és vállig érő barna haja; finom orrocskája, piros szájacskája. Az anyjuk szépen járatta őket. Olyanok voltak, mint a skatulyából kivett bábuk. Hát én titkon vizsgáltam őt, különösen az arcát, nagy, nyílt, ártatlan szemeit. Tetszett nekem, és áhítattal bámultam reá. Aztán bujósdit játszottunk. Én az ágy alá bújtam, s ő meg mellém. Ida keresett. Áz ágy alatt az arcunk összeért. Mintha egy selyemkendő ért volna az arcomhoz. Magamhoz öleltem és megcsókoltam. Megcsókoltam az arcát, a száját tiszta gyermeki szívvel. Ő meg visszacsókolt, igen visszacsókolt, s nem is egyszer. A hemeg wgmfommságm (Kínai példabeszéd) Egyszer a gazdag Thian Czü-fan kocsikázni indult, s az úton megpillantott egy poroszkáló csontsovány gebét.- Hogy kerül ide ez a ló? - kérdezte szánakozva a kocsisát.- A herceg istállójában látta meg a napvilágot, ott nevelkedett, ott élt - mondta a kocsis -, de amikor kiöregedett, és már semmire sem volt jó, kikergette a szabadba.- Kifacsarták belőle az erőt, és öregségére elűzték... Az irgalmas szívűek így még az állattal sem bánhatnak - mondta Thian Czü-fan, aztán öt vég selyemért megvásárolta a lovat, és az istállójába kötötte. Amikor erről értesültek a nyomorgó emberek, azonnal tudták, hol találnak irgalomra, oltalomra szegénységükben. Koday Berta fordítása Nyúl Zoli énekel egy káposztatorzsába, Nyúl Géza bácsi nyúzza citeráját, nem gyötri csúz, se reuma, se zsába, cifrázza a dalt, csücsöríti száját. Nyúl Tomi májusi orgonán játszik, laposakat pislant, füle lekonyul, Nyúl Árpád lantja is álmosnak látszik, hosszú ez a koncert, az éjszakába nyúl. Gondolkodom, tehát... A Sanyi kezében lévő pizzát ki tudod egészíteni valamelyik oldalt látható szelettel. Nos, melyik szeletet vágták ki a pizzából? Készítette: M. Motycík MEGFEJTÉS A május 7-ei számunkban közölt feladat megfejtése: 33 golyó; seregély. Nyertesek: Madai Denisa. Harmac; Mladenec Beáta. Bodrogszerdahely: Jala Dominika. Ipolyság; Labbanez Evelyn, Borsi; Hami Beáta, Nagykapos.
