Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-05-28 / 22. szám
Ki késlelteti a kielégítést? Az alábbi történet néhány ekeli magánvállalkozónak a helybeli szövetkezettel, illetve annak vezetőségével folytatott harcát beszéli el. Hogy az egészséges rivalizálás helyett a vitázó felek közül vajon kinek érdeke a megoldásra váró kérdések elodázása, annak megítélését olvasóinkra bízzuk. Alelnök nélkül Szabó János: - Az egyesített aranyosi szövetkezetben az ekeli tagok 1993 januárjában jelezték kiválási szándékukat. Én már az aranyosi szövetkezetben bejelentettem, hogy mezőgazdasági magánvállalkozó kívánok lenni, ennek ellenére az ekeliek megkértek, hogy segítsek az önálló szövetkezet megalakításában. Hosszas rábeszélés után igent mondtam, de kikötöttem: eredeti elhatározásomtól nem tágítok. Az ekeliek akkor Bartakovics Istvánt, a volt szövetségi gyűlési képviselőt bízták meg a kiválási folyamat intézésével, valamint az önálló szövetkezet megalakításával. Így az ekeli szövetkezet már 1993. február 13-án megtartotta alakuló közgyűlését, amelyen a tagok a szövetkezet ügyvezető elnökévé is Bartakovics Istvánt választották. Az elnök legszükségesebb tennivalóit határozatba foglaltuk. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy annak több pontja, az elnök nemtörődömségének köszönhetően, a mai napig nincs teljesítve. Így nem lettek kielégítve a magángazdák, nincs a szövetkezetnek al- elnöke és a vagyonjogi, valamint kárpótlási ügyek intézésére sem lett megbízva egyetlen jogi végzettségű egyén sem. A szövetkezet cégbírósági bejegyzése után, ami 1994. március 28- án történt meg, leültünk a magángazdákkal és a szövetkezet vezetőségével, s közösen megegyeztünk a vagyonel- osztásban. Tisztában voltunk azzal, hogy a vagyonrészünket csak olyan százalékarányban kaphatjuk meg, mint amilyen arányban azt az ekeli szövetkezet az aranyositól megkapta; ezért még ha az előnytelen is volt számunkra, elfogadtuk, hogy vagyonunk mintegy 50 százalékát épületekben kapjuk meg. Ennek ellenére a vezetőséggel mind a mai napig nem tudtunk megegyezni, mert csupa értéktelen épületet ajánlanak fel. Ne akarják például rám sózni azt a vágóhidat, ahonnét csak az nem lopott, aki nem akart! A vezetőség azt állítja, hogy a szövetkezet a részvénytársasággá átalakult hetényi Agrokémiai Vállalat (ACHP Rt.) részvényese, méghozzá egymillió koronás tőkével. így nekem is részem van az említett vállalatban. Gondoltam hát, műtrágya formájában elhozom a részemet, de amikor ezt közöltem az ottani igazgatóval, ő azt mondta, hgy az ekeli szövetkezetnek náluk semmilyen vagyona sincs. Ezt az igazgató írásba is adta. Bogdán József: - Tavaly ősszel, amikor a szövetkezetben jártunk, három épületet találtunk üresen. Azt mondtuk: adjanak a magángazdáknak egyet, mi majd egymás közt megbeszéljük, hogyan is hasznosíthatnánk azt a legjobban. Sajnos, kérésünket - különféle mondvacsinált okokra hivatkozva - elutasították. Én csak azt mondom: 45 évvel ezelőtt a kommunisták elvették a vagyonúnkat, most pedig a fiaik tartják meg azt maguknak. Mi gazdaságosan szeretnénk termelni, de hát így nem lehet. A szövetkezet gépesítve van, mégis állandóan veszteséget termel. Én 61 éves, nyugdíjas vagyok, tavaly mégis 150 ezer korona értékű mezőgazdasági terméket adtam le, s az értékesített áru után az adót is befizettem. Hát hogy lehet az, hogy én egy rozsdás kapával nyereségesen tudok termelni, a szövetkezet pedig gépekkel sem... Az ekeli szövetkezet az aranyosiból néhány ezer koronás áron hozta el a traktorokat, de nekem egy értéktelen járgányt mégis 100 ezer koronáért adott el. Ha már újra felértékelték a szövetkezet vagyonát, akkor az én vagyonrészemet miért nem értékelték fel? Előadások a kárpótlásról Szabó János: - Bezzeg a választások előtt! Egymásnak adták a kilincset a magyar pártok képviselői, de amikor bekerültek a parlamentbe, egyiküket sem érdekelte, és ma sem érdekli, hogy mi van velünk. Hiába kértük Bu- gár Bélát, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnökét, hogy segítsen a problémák rendezésében, még csak válaszra sem méltatott bennünket. A mezőgazdasági minisztériumból is csak azt válaszolták, hogy adjuk bíróságra a szövetkezet vezetőségét, amiért a transzformációs törvényben megszabott 90 napon belül nem rendezte a vagyonjogi kérdéseket. Czirák László: - Felkerestem egy ügyvédet és elmondtam neki a bánatunkat. Azt a választ kaptam, hogy a bírósági tárgyalás számomra hozzávetőlegesen 60 ezer koronába kerülne, de ha megnyerném is a tárgyalást, valójában akkor is én vesztenék. A bíróság ugyanis - hivatkozva a fiatal szövetkezet rossz gazdasági eredményeire - havi ezer koronában állapítaná meg a szövetkezet törlesztését. Én csak állatokkal foglalkozom, jelenleg hat tehenem van és hízódisznókat tartok, ezért levélben arra kértem a szövetkezetét, hogy nekem ne ajánljon fel vetőmagot és a tartozását ne akarja ledolgozni, hanem azt a részt rendezzük más formában. Erre felajánlották számomra a szövetkezeti szociális helyiség pincéjét, azzal a magyarázattal, hogy ott akár gombát is termelhetek. Mindebben az a legszomorúbb, hogy az ekeli szövetkezet elnöke egy olyan volt parlamenti képviselő, aki az 1994-es választások előtt a szövetkezet autóján járta Szlovákia falvait és tartott előadásokat a kárpótlásról. Ekelen pedig épp neki és a hozzá hasonló vezetőségi tagoknak köszönhetően nem tudunk egyezségre jutni. Ha a többi, volt vagy jelenlegi, magyar parlamenti képviselő is ennyire kétszínű játékot folytat, akkor az elkövetkező években aligha számíthatunk sorsunk javulására. Szabó János: - Ha egy szigorú gazdasági ellenőrzést kapna a szövetkezet, bizonyára kiderülnének a turpisságok. A legutóbbi szövetkezeti évzáró gyűlésen szerettem volna figyelmeztetni a tagságot, hogy a rossz gazdálkodás folytán nemcsak a magánvállalkozók vagyona megy tönkre, hanem az övéké is. De hát nem engedtek be a gyűlésre, pedig a tagdíjat és a tagbetéteket is levonták a szövetkezetben található vagy ónomból... Helytelen kiválás Az ekeli szövetkezet kertészetében, a „természet lágy ölén” kértem meg Bartakovics Istvánt, hogy válaszoljon a magánvállalkozók által felvetett kérdésekre.- Elnök úr, ön hogyan emlékszik vissza az ekeli szövetkezet megalakulására?- Az ekeli szövetkezet megalakulását nem a transzformációs folyamat szabályozta. Az egyesített aranyosi szövetkezetben zajló transzformáció alatt az ekeliek ugyanis nem jelezték kiválási szándékukat, csak a vagyonnevesítés után. Véleményem szerint akkor már nem lett volna szabad kezdeményezni a kiválást. Vagy a transz- formációt megelőző időszakban kellett volna kiválni - a szövetkezeti törvény értelmében, esetleg a transzformációs közgyűlésen. Abban az esetben ugyanis az ekeli szövetkezet vagyonához a hozadékot is hozzá lehetett volna számítani.- Ki lett az ekeli szövetkezet alelnö- ke?- Az alakuló közgyűlésen nem lett alelnök választva, és a szövetkezetnek ma sincs alelnöke. Elismerem, hogy e téren mulasztást követtem el.- Kit vettek fel a kárpótlási ügyek intézésére?- Az ügyvédi munka ma már annyira költséges, hogy állandó munkaviszonyban egy ügyvédet sajnos nem tudunk megfizetni. A szövetkezet vezetősége úgy döntött, hogy egyedi esetekkel fordul ügyvédhez.- Ön hivatalosan még a Szövetségi Gyűlés képviselője volt, amikor az alakuló közgyűlésen a szövetkezet ügyvezető elnökévé választották?- Az ország kettéválásával gyakorlatilag 1992. december 31-én lejárt a képviselői mandátumom, így hat hónapos fizetéskiegészítést kaptam.- Miért tartott több mint egy évig a szövetkezet cégbírósági bejegyzése?- Ennek több oka is van. A cégbíróság csoportosította a beadott kérvényeket, s ennek alapján mi a legutolsó csoportba kerültünk. Amikor aztán sorra kerültünk volna, a szövetkezetből kiválni szándékozó vagyonrészesek panaszt emeltek a kerületi bíróságon, s ezután kérelmünket elutasították.- A magánvállalkozók tagjai az ekeli szövetkezetnek vagy nem?- Ez egy összetett dolog. Ugyanis a vagy önki ve vésnél a kiválni szándékozó magángazdák elhatárolták magukat a tagságtól.- Ennek ellenére a szövetkezet vezetősége elfogadta tőlük a tagdíjat és a tagbetétet is. Miért?- Amikor alakulófélben volt az ekeli szövetkezet, már három vagyonkive- vési kérvényt regisztráltak az aranyosi szövetkezetben. A leendő három magángazda egyike akkor megkérdezte tőlem: ha támogatják az ekeli szövetkezet megalakulását, akkor megkapják-e a vagyonrészüket? Én akkor igennel feleltem, így ők támogatólag aláírták a belépési nyilatkozatot. A va- gyonkivevés során azonban mint kívülállók adták be kérvényüket, hogy a transzformációs törvény értelmében 90 napon belül rendezhessük a tartozásunkat. Ha szövetkezeti tagként kérték volna a kielégítést, akkor nem a transzformációs törvény értelmében jártunk volna el.- Ha egyszer nem tekintik tagoknak a magánvállalkozókat, akkor miért fogadták el tőlük a tagdíjat és a tagbetétet?- A vagyonrendezés során ők az említett tételeket vissza fogják kapni, hiszen nem váltak a szövetkezet tagjaivá. Elismerem, hogy a jelzett 90 napon belül a magánvállalkozók végkielégítése nem történt meg, és ezért valakinek viselnie is kell a felelősséget.- Véleménye szerint miért nem sikerült mind a mai napig egyezségre jutni a magánvállalkozókkal? Ők azt állítják, hogy túlságosan is engedékenyek a szövetkezet vezetőségével szemben...- Az ekeli szövetkezet gazdasági épületeinek zöme nagyon rossz állapotban van, azokat azonban nem írták le. Pedig - ha az ekeliek a kiváláson gondolkodtak - akkor még a közös aranyosi szövetkezetben elvégezhették volna a leírásokat, és akkor a teljes vagyonnak nem az 52 százalékát tennék ki az épületek. Az, hogy a vállalkozók az általunk ajánlott három épület egyikét sem fogadták el, éppenséggel nem vall nagyfokú engedékenységre. Arról pedig mi nem tehetünk, hogy a hetényi ACHP Rt. letagadja a vagyonrészünket. Adjanak bennünket bíróságra, és mi bebizonyítjuk, hogy igenis, egymillió korona értékű vagyonrészünk van Hetényen!- Milyen jövőt jósol az ekeli szövetkezetnek?- Mindig azt szoktam mondani: ez a szövetkezet egyelőre nem ütőképes, de nem életképtelen. Szerkezetváltást tervezünk az állattenyésztésben. Tekintettel arra, hogy a szövetkezetünk lakott területen van, a szarvasmarha- és a sertéstenyésztésről fokozatosan a baromfitenyésztésre szeretnénk áttérni. A termelési folyamatból eredően vannak tartozásaink, ugyanakkor nekünk is tartoznak. Bankhitelünk viszont nincs. Kosár Dezső I dős házaspár, a parcella végében parasztszekér, rúdjánál egy ló. Az utóbbi három évben, kora tavasztól késő őszig, munkába menet, szinte naponta találkozom ezzel a képpel. Mely aszerint változik, hogy éppen mi az időszerű teendő. A szántás, a talajművelés, a vetés, a kapálás vagy éppenséggel a betakarítás. A házaspár mindkét tagja egyformán dolgozik, ha kell. az asszony is kaszál. Ősi mozdulatokkal rakják a szekérre a megszikkadt zöldtakarmányt. és látatlanban is biztos vagyok abban, hogy hazafelé tartva egyetlen lehullott szál sem jelzi majd, merre is vezet az útjuk. Az általam hatvan-hetven árra saccolt parcellában van árpa, néhány ámyi lóhere, és sorol már benne egy darabon a kukorica is. Gondolom, odahaza a régi istállóban a ló mellett van egy tehén is, a minap kaszált zöld takarmány bizonyára az ő étlapját is hivatott gazdagítani. Nem tudom, a házaspár annak idején mikor volt kénytelen megválni darabka földecskéjétől, de minden Földművelők bizonnyal most is ugyanolyan vasakarattal és szeretettel próbálja belőle kihozni a lehető legtöbbet, mint a föld „közösbe vitelét” megelőző években, évtizedekben. Merthogy a közösben volt a földjük a fordulat előtti mintegy négy évtizedben, az nem vitás. Hiszen az utóbbi évekig a határnak sem ezen, sem más részén nem jelezték nadrágszíjpar- cellák, hogy akár háztájiként használta volna itt bárki is a földet. Néhány éve pedig már a határnak ezen a részén meg más részén is kes- kenyebb-szélesebb parcellák jelzik, régi-új gazdák tulajdonában van a föld. Hogy milyen áron, esetleg milyen családi perpatvar, hány bírósági tárgyalás, netán szövetkezettel a jogos vagyonrészért folytatott pereskedés után jutottak hozzá, arról a gondosan megművelt parcellák nem árulkodnak. Talán csak arról, hogy „sokholdas” nagygazda nemigen volt ebben a faluban, így a szövetkezetbe bevitt vagyonrész értéke sem lehetett sokkal több, mint egy ló, egy tehén meg egy szekér értéke. Hogy ebből mit szereztek vissza, arról sem árulkodik a határ. „Tanácsadásért fordulok önökhöz. Még két éve kivettük földjeinket a közösből, de a vagyonrész kiadásában nem tudunk megegyezni a szövetkezet elnökével. Most meg azt az értesítést kaptuk tőle, hogy a nem szövetkezeti tagoknak ideiglenesen szüneteltetik a vagyonrészkiadást. Mert a szövetkezet a csőd szélén áll - indokolják. Van erre joga?” - olvasható a Dél-Szlovákia másik végéből kapott segélykérő levélben. A paragrafusokat nem ismervén, szakértőre bízom a válasz megadását, abban azonban - a szerkesztőségbe érkező hasonló tárgyú levelek meg saját tapasztalataim alapján is egyre biztosabb vagyok, a szövetkezeti elnökök nem mindegyike áll feladatának magaslatán, a törvényt úgy értelmezi, ahogy a „közös” érdeke éppen megkívánja. Hogy közben törvénysértést követ el? Azzal - nem tudom, miben, kiben bízva - nem sokat törődik. Körülbelül húszezer mezőgazdasági magánvállalkozó van pillanatnyilag Szlovákiában. Hogy közülük hánynak van hasonló panasza, arról nem árulkodik statisztikai jelentés. És arról sem szól, hogy közülük esetleg hányán adják fel az olykor reménytelennek tűnő harcot. A földet azért mindenesetre tovább művelik... (pákozdi) MEZŐ - GAZDASÁG 1995. május 28. ilBSŰHlBp
