Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-05-14 / 20. szám
A Bodrog folyó jobb partján ma is áll a várkastély, ahol 1676. március 27-én megszületett II. Rákóczi Ferenc. Anyját, Zrínyi Ilonát, ide menekítette a zűrzavaros időkben fia sorsát vaskézzel irányító Báthory Zsófia. A hagyomány szerint a reformátusoktól elvett templomocská- ban kereszteltette meg unokáját. Bár az okvetetlenkedő tudós történészek ezt tagadják, talán joggal feltételezhetjük, hogy abban a korban, amikor a csecsemőhalandóság ijesztően nagy volt, nem tartották-e megelőlegezve a keresztvíz alá a féltett fiúutódot? Ha így történt, akkor érdekes helyzet lehetett, hiszen az átmenetileg katolikussá szentelt istenháza mellett vagy a tornyocskájá- ban (?) már ott volt egy harang, amelyet 1654-ben ajándékozott a keresztelt csecsemő apai nagyanyja, Lorántffy Zsuzsanna, a református felekezet egyik leghíresebb és legeredményesebb pártfogója. Borsi község joggal lehet büszke Rákóczira, az erdélyi fejedelemre és a kuruc szabadságharc vezérére még akkor is, ha tudjuk, hogy szülőfalujában igen keveset tartózkodott, és aligha alakulhatott ki benne az érzelmi kapcsolat, amit manapság lokálpatriotizmusnak nevezünk. Minden, ami a tényeken kívül hagyományként megmaradt, mint például az az állítás, hogy Borsiból alagúton menekült Patakra a Bodrog alatt (!), már szinte a mesevilágba sorolható. A tények kegyetlenek és gyakran illúziórombolók. De maradhatunk-e a legendák világában, behunyva szemünket a hiteles források tanúságtétele előtt? Mert ki kell mondani, hogy Rákóczi - aki egyébként 260 éve, 1735 áprilisában hunyt el Rodostón - szerepe a szűkebb szülőföldjén nem volt tündérmese. Ma már inkább csak sejthetjük, hogy e gazdag lelki- világú államférfi tisztelettel és szeretettel volt Zemplén megye iránt, amit több levélben, visszaemlékezésekben örökített meg, és tettekkel is bizonyított. Ugyanakkor tény, hogy például 1697-ben, hogy visszanyerje a rá és családjára mindig gyanakvó császár bizalmát, eladta ki- rályhelmeci birtokait a leleszi prépostságnak, aminek következtében a nagyanyja idejében virágzó mezőváros hanyatlani kezdett. A kuruc szabadságharc az idők távlatából legendásnak tűnik, de a korabeli feljegyzések nem csak a dicső harcokról tudósítanak. Mert Bodrogköz és környéke bizony hadtápterület volt, ahonnan nemcsak pénzért, szépszerével, vagy netalán önkéntes adományként vitték a terményt, élelmet és abrakot a katonák, hanem gyakran erőszakkal is. Háború volt, és annak a törvényei aligha szelídek. Szívbe markoló olvasni a szabadságharc utáni statisztikákat, melyek szerint Zemplén és Ung "megye déli részének községeiben a lakosság harmadára-negyedére csappant, némely falu teljesen elnéptelenedett, és ez is utat nyitott a ruszinok és szlovákok bevándorlásának és megtelepedésének. Köszönhető ez nemcsak a harcoknak, hanem az ismétlődő járványoknak is. A szomorú tények nem kisebbítik Rákóczi érdemeit a magyar és egyetemes történelemben - hisz minden bizonnyal ő sem akart ennyi szenvedést hozni népére -, hanem arra mutatnak rá, hogy a valóság sokkal árnyaltabb, összetettebb volt, mint amit a csupán vázlatos tankönyvek mutatnak be, vagy a mesék és legendák közvetítenek. Rákóczi utóélete szűkebb szülőföldjén ugyanilyen ellentmondásos. A várkastély, ahol született, ugyancsak hányatott sorsú volt és sajnos ma is az. Már halála után egy évvel leég a tetőszerkezet, és a sűrűn váltakozó gazdák sem mindig fordítanak kellő figyelmet a karbantartásra. Kész csoda, hogy némely fal megéri századunk negyvenes éveit, amikor Borsi átmenetileg visszakerül Magyarországhoz, és végre nagyszabású felújítási munkálatokkal helyreállítják legalább a várkastély egy részét. A második világháború után az intézményes rosszakarat aztán tönkretesz majd minden eddigi eredményt. A muzeális gyűjtemény szinte teljesen megsemmisült, jobb esetben egyes tárgyak magángyűjtőknél kallódnak. Amíg az épületegyüttes jó állapotban volt, kihasználták ugyan munkatáboroknak, iskolának stb., de nem sokkal ezután a kassai múzeum gondjaira bízták, és raktárként - szépen mondva: depozitáriumként - szolgált. Egy raktár lepusztult vakolattal, megroggyant tetővel is jó, vélték bizonyára az egykori „gazdák”, s átadták Rákóczi szülőházát az enyészetnek. Az 1989-es politikai fordulat után úgy tűnt, felcsillan némi remény. De a kisördög itt is incselkedett, mert például az intézményes műemlékvédelem állami támogatásból nem a reneszánsz kori, eredeti nyugati szárnyat kezdte meg felújítani, hanem az 1943 körül újraépült keletit! A helyzet ma sem rózsás. A község ugyan visszakapta tulajdonába a várkastélyt, ám az elvégzendő munkálatok akkora pénzösszeget igényelnek, amit még egy nagyságrendekkel nagyobb település sem lenne képes saját erejéből előteremteni! A Rákóczi Emléktársaság lelkes tagjainak minden eddigi igyekezete kevés volt ahhoz, hogy alapítványi segítséggel rendezni tudják végre a szép fekvésű és sokoldalúan kihasználható épületegyüttes sorsát. Rákóczi szülőföldjén ezért kicsit keserű a születésnapi köszöntő. Valahogy a fény és ragyogás, ami a „nagyságos fejedelem” nimbuszából árad azon a vidéken, ahol először látta meg a napvilágot, mintha halványabban világítana. Kár, hisz a gyógyító idő már rég behegesztette a valós és vélt sebeket, Rákóczira itt is ugyanúgy büszkék a honiak, mint a magyar kultúrkör más területén. Talán az is megérdemelné a nagyobb figyelmet, törődést és áldozatot, ami tapinthatóan megmaradt a szép emlékű vitézlő fejedelem után. Bogoly János Van Ilyen Amióta a sztárok rájöttek arra, hogy „sztárságuk- hoz” létfontosságú az állandó nyilvánosság, megalkották a törvényt: mindegy, hogy mit írnak rólad, csak írjanak. A figyelemfelkeltés érdekében a legkülönbözőbb szeszélyekkel állnak elő. Erről a filmvilág rabszolgái, a stábok névtelen senkijei tudnának igazán legendákat mesélni. És mesélnek is. Kim Basinger rendszeres időközönként dühkitöréseivel szórakoztatja a személyzetet, ilyenkor tör-zúz, üvölt. Ráadásul egyetlen szerződéséből sem felejti ki, hogy mindennap megfelelő mennyiségű, Franciországból származó eviani ásványvíz álljon rendelkezésére, mert csak ebben hajlandó mosni festett szőke sörényét. Jack Nicholson, aki igazi szörnyeteg hírében áll, a gázsi mellett megköveteli a 4500 dolláros heti zsebpénzt. Robert de Niro igazi ínyenc, így szerződéseiben azt is kiköti, hogy mindennap megkapja a finom falatokat. Jelenleg Sharon Stone (a felvételen) a csúcs - állítják a stábosok. Egyenesen sportot űz abból, hogy megkeserítse a „filmrabszolgák” életét. Számára presztízskérdés, hogy vadabbnál vadabb kívánságokkal álljon elő, s ha valaki ezt szóvá meri tenni, fölényesen kijelenti: neki ez jár, mert ő a sztár. Az állítás második része kétségkívül igaz. „...a történtek ellenére is jó barátok maradunk” - természetesen ez az obiigát mondat is szerepel abban a nagyon udvarias hangvételű közleményben, amellyel Julia Roberts és Lyle Lovett bejelentette válását. A szakma és a közvélemény csak azon csodálkozott, hogy eddig is kibírták. Amikor Julia - akit nemcsak világsikerű filmje után illet meg a „micsoda nő!" jelző - először megjelent a nyilvánosság előtt a co- untryénekes-filmszínész Lovett oldalán, teljes volt a döbbenet. Azonnal kiérdemelték a szépség és a rút kiskacsa elnevezést, ami Lovettre nézve még hízelgő is volt. Rövid ismeretség után 1993 júniusában Julia három napra elszabadult egy forgatásról és ekkor házasságot kötöttek. Nyomban megkezdődött a visszaszámlálás. Joggal. Amolyan távházasság volt ez mindvégig, bár Julia, aki köztudottan eléggé labilis személyiség, egyetlen alkalmat sem szalasztott el, hogy bizonygassa: Lyle a legjobb barátja, s minden a legnagyobb rendben van. Nem volt. Rövidesen ismét előtérbe kerültek a pletykák, hogy a Micsoda nő forgatása idején nem csupán a vásznon volt nagy a szerelem Richard Gere-rel, s hogy ez a viszony valójában sosem hűlt ki. Főleg azután nőttek meg a „fel- melegítés” esélyei, hogy Gere és manöken felesége, Cindy Crawford lényegében különvált. S még egy kis „véletlen egybeesés”: Julia és Lyle közös megegyezéssel készült közleménye nyomban azután látott napvilágot, hogy Julia néhány napig Richard Gere kaliforniai, Malibuban lévő házában vendégeskedett, hivatalosan a Pretty Woman tervezett második részére való felkészülés miatt... (.golfot) ÍN? CT K? 2 '■a ÍN? co Lassan már csak á Amennyiben meg kellene jelölnünk, vajon mit tartunk a síkvidéki természet jellegzetes madarának, a túzok mellett minden bizonnyal csupa vízimadár pályázna erre az elismerésre. A korábban mocsaras, lápos, folyóágas Csallóközben azonban az utóbbi évtizedek során életterük tovább szűkült. Ennek oka, hogy a múlt századbeli nagy szabályozások után megmaradt vizenyős területek közül az utóbbi évtizedben sokat egyszerűen rekultiváltak. Ehhez járult még a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építése hatására bekövetkezett talajvízcsökkenés okozta kiszáradás is. Komárom környékén például a nagymarosi vízlépcső részeként majd harminc méter mélyen szigetelték a töltéseket, ami azzal járt, hogy az eredeti áramlási irányok átvágása miatt a talajvízszint megközelítőleg egy méterrel csökkent. Így ma már nagyon sok olyan lapos nem töltődik fel tavasszal, amelyek pedig korábban megfelelő fészkelő- és költőhelyet szolgáltattak a madaraknak. Ez problémát okoz a költöző madaraknak is, amelyek nálunk tavasszal csak megpihentek. Binder Pál, a komáromi Duna Menti Múzeum biológusa szerint elsőként február végén - március elején a ludak vonulnak át, majd áprilisban a kanalas réce, a nyúlfar- kú réce és társai következnek, amelyek közül soknak nálunk van a szaporodási helye. Ha viszont nem találnak megfelelő mocsaras, vizes területet, ártéri erdőket, csak áthúznak felettünk és eltűnnek a környékről... A szabályozások miatt így került veszélybe például a Komárom környéki Nedves-rét gazdag vízimadár-fau- nája a cankókkal, récékkel, feketególyával, nagykócsaggal. Ez a Gadóc melletti / . ornitológusparadicsom ki, mert - a Vág-Duna víz akkor is elöntötte, visszanyomta a melléi zelében található Apái szetvédelmi terület má zációs hatásokra, miv szürkegémek nem tudt marosi vízlépcsővel kt tési munkálatokat és már nagyobb a csőn egyelőre csak reméli, természet képes lesz m mát növeli, hogy az é sok mindent ígértek, m ányra hivatkozva még lásától is elzárkóznak.
