Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)

1995-05-14 / 20. szám

A Bodrog folyó jobb partján ma is áll a várkastély, ahol 1676. március 27-én megszületett II. Rákóczi Fe­renc. Anyját, Zrínyi Ilonát, ide menekítette a zűrzavaros időkben fia sorsát vaskézzel irányító Báthory Zsófia. A ha­gyomány szerint a reformátu­soktól elvett templomocská- ban kereszteltette meg unoká­ját. Bár az okvetetlenkedő tu­dós történészek ezt tagadják, talán joggal feltételezhetjük, hogy abban a korban, amikor a csecsemőhalandóság ijesztően nagy volt, nem tartották-e megelőlegezve a keresztvíz alá a féltett fiúutódot? Ha így történt, akkor érdekes helyzet lehetett, hiszen az átmenetileg katolikussá szentelt istenháza mellett vagy a tornyocskájá- ban (?) már ott volt egy ha­rang, amelyet 1654-ben aján­dékozott a keresztelt csecsemő apai nagyanyja, Lorántffy Zsuzsanna, a református felekezet egyik leghíresebb és legeredményesebb pártfogója. Borsi község joggal lehet büszke Rákóczira, az erdélyi fejedelemre és a kuruc szabadságharc vezérére még akkor is, ha tudjuk, hogy szülőfalujában igen keveset tartózkodott, és aligha alakulhatott ki benne az érzelmi kapcsolat, amit manapság lokálpatriotizmusnak ne­vezünk. Minden, ami a tényeken kívül hagyományként megmaradt, mint például az az állítás, hogy Borsiból alagúton menekült Patakra a Bodrog alatt (!), már szinte a mesevilágba sorolható. A tények kegyet­lenek és gyakran illúziórombolók. De maradhatunk-e a legendák vilá­gában, behunyva szemünket a hiteles források tanúságtétele előtt? Mert ki kell mondani, hogy Rákóczi - aki egyébként 260 éve, 1735 áprilisában hunyt el Rodostón - szerepe a szűkebb szülőföldjén nem volt tündérmese. Ma már inkább csak sejthetjük, hogy e gazdag lelki- világú államférfi tisztelettel és szeretettel volt Zemplén megye iránt, amit több levélben, visszaemlékezésekben örökített meg, és tettekkel is bizonyított. Ugyanakkor tény, hogy például 1697-ben, hogy vissza­nyerje a rá és családjára mindig gyanakvó császár bizalmát, eladta ki- rályhelmeci birtokait a leleszi prépostságnak, aminek következtében a nagyanyja idejében virágzó mezőváros hanyatlani kezdett. A kuruc szabadságharc az idők távlatából legendásnak tűnik, de a korabeli fel­jegyzések nem csak a dicső harcokról tudósítanak. Mert Bodrogköz és környéke bizony hadtápterület volt, ahonnan nemcsak pénzért, szép­szerével, vagy netalán önkéntes adományként vitték a terményt, élel­met és abrakot a katonák, hanem gyakran erőszakkal is. Háború volt, és annak a törvényei aligha szelídek. Szívbe markoló olvasni a sza­badságharc utáni statisztikákat, melyek szerint Zemplén és Ung "me­gye déli részének községeiben a lakosság harmadára-negyedére csap­pant, némely falu teljesen elnéptelenedett, és ez is utat nyitott a ruszi­nok és szlovákok bevándorlásának és megtelepedésének. Köszönhető ez nemcsak a harcoknak, hanem az ismétlődő járványoknak is. A szo­morú tények nem kisebbítik Rákóczi érdemeit a magyar és egyetemes történelemben - hisz minden bizonnyal ő sem akart ennyi szenvedést hozni népére -, hanem arra mutatnak rá, hogy a valóság sokkal ár­nyaltabb, összetettebb volt, mint amit a csupán vázlatos tankönyvek mutatnak be, vagy a mesék és legendák közvetítenek. Rákóczi utóélete szűkebb szülőföldjén ugyanilyen ellentmondásos. A várkastély, ahol született, ugyancsak hányatott sorsú volt és sajnos ma is az. Már halála után egy évvel leég a tetőszerkezet, és a sűrűn vál­takozó gazdák sem mindig fordítanak kellő figyelmet a karbantartásra. Kész csoda, hogy némely fal megéri századunk negyvenes éveit, ami­kor Borsi átmenetileg visszakerül Magyarországhoz, és végre nagysza­bású felújítási munkálatokkal helyreállítják legalább a várkastély egy részét. A második világháború után az intézményes rossz­akarat aztán tönkre­tesz majd minden eddigi eredményt. A muzeális gyűjte­mény szinte telje­sen megsemmisült, jobb esetben egyes tárgyak magángyűjtőknél kallódnak. Amíg az épületegyüttes jó állapot­ban volt, kihasználták ugyan munkatáboroknak, iskolának stb., de nem sokkal ezután a kassai múzeum gondjaira bízták, és raktárként - szépen mondva: depozitáriumként - szolgált. Egy raktár lepusztult vakolattal, megroggyant tetővel is jó, vélték bizonyára az egykori „gazdák”, s átad­ták Rákóczi szülőházát az enyészetnek. Az 1989-es politikai fordulat után úgy tűnt, felcsillan némi remény. De a kisördög itt is incselkedett, mert például az intézményes műemlékvédelem állami támogatásból nem a reneszánsz kori, eredeti nyugati szárnyat kezdte meg felújítani, hanem az 1943 körül újraépült keletit! A helyzet ma sem rózsás. A köz­ség ugyan visszakapta tulajdonába a várkastélyt, ám az elvégzendő munkálatok akkora pénzösszeget igényelnek, amit még egy nagyság­rendekkel nagyobb település sem lenne képes saját erejéből előteremte­ni! A Rákóczi Emléktársaság lelkes tagjainak minden eddigi igyekeze­te kevés volt ahhoz, hogy alapítványi segítséggel rendezni tudják végre a szép fekvésű és sokoldalúan kihasználható épületegyüttes sorsát. Rákóczi szülőföldjén ezért kicsit keserű a születésnapi köszöntő. Valahogy a fény és ragyogás, ami a „nagyságos fejedelem” nimbuszá­ból árad azon a vidéken, ahol először látta meg a napvilágot, mintha halványabban világítana. Kár, hisz a gyógyító idő már rég behegesz­tette a valós és vélt sebeket, Rákóczira itt is ugyanúgy büszkék a ho­niak, mint a magyar kultúrkör más területén. Talán az is megérdemel­né a nagyobb figyelmet, törődést és áldozatot, ami tapinthatóan meg­maradt a szép emlékű vitézlő fejedelem után. Bogoly János Van Ilyen Amióta a sztárok rájöttek arra, hogy „sztárságuk- hoz” létfontosságú az állandó nyilvánosság, megalkották a törvényt: mindegy, hogy mit írnak rólad, csak írjanak. A figyelemfelkeltés érdeké­ben a legkülönbözőbb szeszélyekkel állnak elő. Erről a filmvilág rabszolgái, a stábok névtelen senkijei tudnának igazán legendákat mesélni. És mesélnek is. Kim Basinger rendszeres időközönként düh­kitöréseivel szórakoztatja a személyzetet, ilyen­kor tör-zúz, üvölt. Ráadásul egyetlen szerződé­séből sem felejti ki, hogy mindennap megfelelő mennyiségű, Franciországból származó eviani ásványvíz álljon rendelkezésére, mert csak eb­ben hajlandó mosni festett szőke sörényét. Jack Nicholson, aki igazi szörnyeteg hírében áll, a gá­zsi mellett megköveteli a 4500 dolláros heti zsebpénzt. Robert de Niro igazi ínyenc, így szerződéseiben azt is kiköti, hogy mindennap megkapja a finom falatokat. Jelenleg Sharon Stone (a felvételen) a csúcs - állítják a stábosok. Egyenesen sportot űz abból, hogy megkeserítse a „filmrabszolgák” életét. Számára presztízskérdés, hogy vadabbnál va­dabb kívánságokkal álljon elő, s ha valaki ezt szóvá meri tenni, fölényesen kijelenti: neki ez jár, mert ő a sztár. Az állítás második része két­ségkívül igaz. „...a történtek ellenére is jó barátok maradunk” - természetesen ez az obiigát mondat is szere­pel abban a nagyon udvarias hangvételű közle­ményben, amellyel Julia Roberts és Lyle Lovett bejelentette válását. A szakma és a közvéle­mény csak azon csodálkozott, hogy eddig is ki­bírták. Amikor Julia - akit nemcsak világsikerű filmje után illet meg a „micsoda nő!" jelző - először megjelent a nyilvánosság előtt a co- untryénekes-filmszínész Lovett oldalán, teljes volt a döbbenet. Azonnal kiérdemelték a szép­ség és a rút kiskacsa elnevezést, ami Lovettre nézve még hízelgő is volt. Rövid ismeretség után 1993 júniusában Julia három napra elszabadult egy forgatásról és ekkor há­zasságot kötöttek. Nyomban meg­kezdődött a visszaszámlálás. Joggal. Amolyan távházasság volt ez mindvé­gig, bár Julia, aki köztudottan eléggé la­bilis személyiség, egyetlen alkalmat sem szalasztott el, hogy bizonygassa: Lyle a legjobb barátja, s minden a leg­nagyobb rendben van. Nem volt. Rövidesen ismét előtérbe kerültek a pletykák, hogy a Micsoda nő forgatása idején nem csupán a vásznon volt nagy a szerelem Richard Gere-rel, s hogy ez a viszony valójában sosem hűlt ki. Főleg azután nőttek meg a „fel- melegítés” esélyei, hogy Gere és manö­ken felesége, Cindy Crawford lényegé­ben különvált. S még egy kis „véletlen egybeesés”: Julia és Lyle közös meg­egyezéssel készült közleménye nyom­ban azután látott napvilágot, hogy Julia néhány napig Richard Gere kaliforniai, Malibuban lévő házában vendégeske­dett, hivatalosan a Pretty Woman terve­zett második részére való felkészülés miatt... (.golfot) ÍN? CT K? 2 '■a ÍN? co Lassan már csak á Amennyiben meg kellene jelölnünk, va­jon mit tartunk a síkvidéki természet jel­legzetes madarának, a túzok mellett min­den bizonnyal csupa vízimadár pályázna erre az elismerésre. A korábban mocsaras, lápos, folyóágas Csallóközben azonban az utóbbi évtizedek során életterük tovább szűkült. Ennek oka, hogy a múlt század­beli nagy szabályozások után megmaradt vizenyős területek közül az utóbbi évti­zedben sokat egyszerűen rekultiváltak. Ehhez járult még a Bős-Nagymarosi Víz­lépcsőrendszer építése hatására bekövet­kezett talajvízcsökkenés okozta kiszára­dás is. Komárom környékén például a nagymarosi vízlépcső részeként majd har­minc méter mélyen szigetelték a töltése­ket, ami azzal járt, hogy az eredeti áramlá­si irányok átvágása miatt a talajvízszint megközelítőleg egy méterrel csökkent. Így ma már nagyon sok olyan lapos nem töltődik fel tavasszal, amelyek pedig ko­rábban megfelelő fészkelő- és költőhelyet szolgáltattak a madaraknak. Ez problémát okoz a költöző madaraknak is, amelyek nálunk tavasszal csak megpihentek. Bin­der Pál, a komáromi Duna Menti Múze­um biológusa szerint elsőként február vé­gén - március elején a ludak vonulnak át, majd áprilisban a kanalas réce, a nyúlfar- kú réce és társai következnek, amelyek közül soknak nálunk van a szaporodási helye. Ha viszont nem találnak megfelelő mocsaras, vizes területet, ártéri erdőket, csak áthúznak felettünk és eltűnnek a kör­nyékről... A szabályozások miatt így ke­rült veszélybe például a Komárom kör­nyéki Nedves-rét gazdag vízimadár-fau- nája a cankókkal, récékkel, feketególyá­val, nagykócsaggal. Ez a Gadóc melletti / . ornitológusparadicsom ki, mert - a Vág-Duna víz akkor is elöntötte, visszanyomta a melléi zelében található Apái szetvédelmi terület má zációs hatásokra, miv szürkegémek nem tudt marosi vízlépcsővel kt tési munkálatokat és már nagyobb a csőn egyelőre csak reméli, természet képes lesz m mát növeli, hogy az é sok mindent ígértek, m ányra hivatkozva még lásától is elzárkóznak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom