Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-08 / 2. szám
Hogy milyen szőlőfajtákat telepítsünk a házikertbe, azt jó, ha már most alaposan átgondoljuk. A telepítéssel ugyanis több évtizeddel előre meghatározzuk termelésünk irányát, kertünk arculatát, ezért a fajtát nagy gondossággal kell kiválasztani. A termesztési, éghajlati, művelési stb. igény fajtánként változik, ezért ismernünk kell az egyes fajtákra jellemző tulajdonságokat, hogy a legalkalmasabbakat válasszuk. Az alábbiakban közölt fajták kevesebb odafigyelés és törődés mellett is biztonságosan teremnek. A saszla Három változatát ismerjük: a Piros, a Fehér saszlát és a muskotályos ízű Passatutit. Régebben a legelterjedtebb fajták egyike volt, ma már szinte elfelejtették. Fürtje középnagy (átlagtömege 140 g), laza vagy közepesen tömött, vállas, gúla alakú. Bogyói középnagyok (16x15 mm), vékony, de erős héjúak, húsosak, ropogósak, bőlevűek, kellemes zamatúak, napos oldalukon enyhén rozsdásak. Jó beérés esetén jó asztali, de savakban szegény bort ad. Szeptember elején-közepén érik. Téli fagyállósága kiemelkedő. Tőkéje középerős fejlődésű. Fekvés és talaj iránt nem igényes. Rövid- és hosszúcsapra metszhető. Jó tápanyagellátás esetén szálvesszőzhető is. Közepesen vagy bőven terem. A teljesen érett fürtök még sokáig a tőkén tarthatók. Jól tűrik a szállítást és téli eltartásra is alkalmasak. Zala gyöngye A háztáji egyik kedvelt fajtája. Fürtje nagy, vállas, közepesen tömött vagy laza. Bogyói középnagyok, kissé megnyúlt gömbölydedek (17x15 mm), sárgászöldek, vékony héjúak, lédúsak, ropogósak, enyhén muskotályízűek. Bora fajtára jellemző. A szüret idejét jól meg kell választani, mert éréskor könnyen lelágyul, bora kevésbé tetszetős lesz. Érési ideje augusztus vége, szeptember eleje-közepe. Tőkéje erősen növekszik; rövid és hosszúcsapon is bőven terem. Téli fagyállósága kiemelkedő. Nagy előnye, hogy ellenáll a peronoszpórá- nak. Esős évben is csak feleannyi permetezést igényel, mint a többi európai fajta. Tetszetős, nagy fürtje, ropogós bogyója miatt csemegeszőlőnek is alkalmas. Pölöskei muskotály Minden házikertbe ajánlható. Fürtje nagy, ágas (átlagtömege 195 gramm). Bogyói 18,5x17 mm-esek, megnyúltak, világossárgák, hamvasak, húsosak, ropogósak, kissé szívósak, de olvadó héjúak; kellemesen savas-édes, muskotályos ízűek. Szeptember elején érik. Tőkéje erősen fejlődik, termőképessége jó, esetenként nagyon jó. Leginkább friss fogyasztásra alkalmas. Jól tűri a szállítást. A téli fagyokra közepesen érzékeny. Nagy előnye, hogy ellenáll a gombás betegségeknek. Vannak évek, amikor permetezni sem kell. Kissé vékony, reduktív jellegű, jó illatú és enyhén muskotályos ízű bort ad. Kékfrankos A legjobb vörösborszőlő-fajták közé tartozik. Fürtje középnagy, átlagtömege 150 g, ágas, tömött vagy kissé laza. Bogyói közepesek (15x15 mm-esek), gömbölyűek, sötétkékek, vastag héjúak, rothadásnak ellenállók. Bora szép színű, tetszetős, csersavban gazdag, kellemes zamatú, elsőrendű minőségű vörös vagy sötét színű siller. Szeptember végén, október elején érik. Téli fagyállósága kiváló. Tőkéje erőteljes növekedésű. A talaj és a fekvés iránt nem igényes, homoktalajon is jól terem. Hosszúcsapra vagy szálvesszőre metszve bőven terem. Termése ellenáll a rothadásnak. Átlagos beérési mustfoka 18-19 körül van. Jó évjáratokban 20-21 mustfokot is elérhet. Jakab András Az uborka trágyázása Az uborkahajtatók meglehetősen súlyos ellentmondással találkoznak a talajaink minősége és a hajtatott uborka talajigénye között. Természetes talajaink szerkezete ugyanis alkalmatlan a hajtatott uborka termesztéséhez. Sok helyen a rossz talaj miatt alacsony a terméseredmény és a fajták potenciális termőképessége kihasználatlan marad. A szerkezet javítása Az uborkát általában homokon vagy vályogos homokon hajtatják, van ahol kötöttebb talajokon is. Igaz, hogy a szerkezetük a rendszeres és a nagyadagú trágyázás hatására már módosult, de még így is messze elmaradnak attól, amit a növény igényelne. A homokok lazák, levegősek ugyan, de gyenge a víztartóképességük, ezért nem jöhetnek számításba. A kötött talajokon a rossz levegőzött- ség és a folyamatos öntözés hatására a gyökerek „megfulladnak”. Nincs egyetlen olyan kertészet sem, ahol az eredeti termőtalaj javítás nélkül alkalmas ubor- kahajtatásra. Sőt, nagy adag szervesanyag bedolgozása sem használ. A zöldséghajtatásban a talaj szerkezet megítélésekor a víz- és a levegőellátottságot mérjük. A jó tőzegalapanyagú földkeverék vízkapacitása 45-50, a feljavított talajoké pedig 40-45 %-os. Ennél gyengébb vízkapacitás esetén, ha gyakran öntözzük is az állományt, nagy melegben a növények kókadnak, lankadnak. A jó szerkezetű talajokban marad levegő intenzívebb öntözés mellett is. A gyökerek nem fulladnak meg, a tápanyagok hasznosulása szempontjából fontos kémiai folyamatok lezajlanak, a tápelemek felvehetővé válnak. A jó szerkezetű természetes talajok levegőtartalma 30-35 %, rendszeres, nagy adagú szervestrágyázás hatására 35-40 %-ra emelkedik. A szubsztrátumok (ipari földkeverék, táp- kockaföldek) 40-45, az erősen szervestrágyázott talajok 30-35 % levegőtartal- múak. A talajok fizikai tulajdonságait, az ún. pórustérfogattal is jellemzik; a talajok esetében ez 75-85, szubsztrátumoknál 80-90 % közötti. A levegőáteresztő-ké- pesség a hazai gyakorlatban ismeretlen fogalom, pedig a talajok jellemzésére jól használható: 10 cm-es mélységig 350-400, 20 cm-ig 280-330 és 30 cm-ig 200-250 ml/sec érték a megfelelő. Keressük a hibát! Sajnos nem ismerik a talajellenállásmérőket sem, amelyek a talajhibák helyszíni kimutatására alkalmasak. A talajba szúrva megmérik a talajellenállás értékét és Newton/cm2 mértékegységben megadják a talajellenállás értékét. Uborkánál 10 cm mélyen 30, 20 cm mélyen 40, 30 cm mélyen 50 N/cm2 az ajánlott érték. Az uborka tápanyagigényét jól jellemzi néhány szám, ezek azonban a talaj tulajdonságai miatt módosulnak. Az uborka sóérzékeny, a túltrágyázást, a talaj szikesedését gyorsan jelzi. Főleg késő tavasszal és nyáron a nitrogénnel és káliummal túltrágyázott, vízzel rosszul ellátott uborkanövény levele apró, szára vékony, sötétzöld, gyökerei barnák, a levél szélén körben világos csík húzódik. A talaj kötöttségétől, szervesanyag-tartalmá- tól függően adták meg a sótartalom bántalmi értékhatárait, amely fölött már nem szabad műtrágyázni, illetve ez növénykárosodással, terméskieséssel is jár. A sótartalomra Magyarországon az EC értéket és a százalékos kifejezést használják. Ha a szervesanyag-tartalom 7-8 % körüli, akkor a 0,2-0,3 % összsótartal- mat (1,5-1,7 EC) károsodás nélkül tűri az uborka, ha a nátriumtartalom az össz- sóérték 10 százaléknál kisebb. Kritikus sótartalom esetén csökkentsük vagy átmenetileg szüneteltessük a műtrágyázást, többet öntözzünk és nagyobb tömegű szervesanyagot dolgozzunk be a talajba. Nagyadagú indítás A talajvizsgálatok eredménye alapján műtrágyázzunk. Az alaptrágyaként javasolt szervestrágya (tőzeg, fakéreg, szalma), négyzetméterenként 10-40 kg-os mennyiségben, a korábban említett szerkezetjavítást szolgálja. Az ilyen nagy tömegű szervestrágya természetesen növeli a talaj tápanyagkészletét is. A négyzet- méterenként 20 kg nem túl almos istállótrágyából évente 20-25 g nitrogén (N), 10-20 g foszfor (P205) és 30-50 g kálium (K20) keletkezik. (A trágya minőségétől és kezelésétől függően a tápanyag- tartalom 200-300 %-kal is eltérhet) A trágya bomlása és a tápanyagok átalakulása nincs mindig arányban a növény tápanyagfelvételének ütemével. Előfordulhat, hogy a környezeti feltételek a növény számára jók, de a trágya gyors bomlásához nem. Ilyenkor tápanyaghiány lép fel, lassul a növekedés. Ha rosszak a feltételek az uborka növekedéséhez (hiányzik a fény), de a trágya feltáródása gyors (a talaj meleg), átmenetileg vagy tartósan túltrágyázás, talaj-elsósodás következik be. (Folytatjuk) Kertészet és Szőlészet T apasztalataink szerint a hagyományos módon ápolt, körmözött tehenek körmei kezelés után a homlokfalon gyakran 9-10 cm hosszúak, ugyanakkor a talpfelületet mélyen, tölcsérszerűen kivágják; ennek következtében a tehenek állása megváltozik, s ez befolyásolja mozgásukat is. Az ilyen körmök hordozószéle nagyon keskeny, felülete a kívánatos 35^4-0 cm2 helyett sokszor csak 10-15 cm2. Az így körmözött tehenek körmük külső szegélyén járnak, fokozottan terhelve azt. A körmök terültebbek és laposabbak lesznek. Belátható ezek után, hogy sok idősebb tehénnél miért tapasztalunk olyan rossz állást és nehezített mozgást, amely pedig nem feltétlenül életkoruk Velejárója. Kívánatos lenne, hajói tejelő teheneink négynél több laktáeiós évet teljesítenének, ez pedig 6 évnél idősebb életkort jelent. Az átlagosnál nagyobb termelés, az évenkénti ellés és az életkor előrehaladása egyébként is gyengíti a végtagokat. Várhatóan egyre többen hajtják legelőre jószágukat. Ezért ugyancsak fontos, hogy a tehenek végtagjai egészségesek legyenek. Használjunk kezelőkalodát Körmözéskor a mellső végtagok felemelése kézzel is elvégezhető, egyszerűbb művelet. A hátsók emelése és megtartása sokkal nehezebb. Célszerű ezért megfelelő kezelőkalodát használni. A hátsó lábak felemelése és tartása a kalodában sokkal fontosabb, mint azok merev rögzítése. A hagyományos kalodánál a lábvég rögzítése általános megoldás, mely nemigen kíméli a láb ínsza1. ábra lagjait. Miután az azonos lábon lévő körmök között növekedésbeli eltérés van, rendszerint a kisebb körmöt kell először kialakítani, ügyelve arra, hogy széles hordozószélet és megfelelő magas sarkot hagyjunk. A másik körmöt ehhez igazítjuk. Lényeges, hogy a két szomszédos köröm azonos magasságú legyen. Végül a körmök közötti hasítékot kell kialakítani. A munka megkezdésének sorrendjét az 1. ábra szemlélteti. A köröm szabályozása természetesen sok gyakorlatot kíván. Enélkül a lábvégeken okozott sérülések sántaságot okoznak. A 2. és a 3. ábra a fogó és a kés megfelelő használatát és a műveletek sorrendjét mutatják. Talpfekély és tejveszteség A napjainkban folytatott hagyományos körmözés hatására a tehenek végtagjainak sarki része gyakran igen alacsony vagy az idősebb állatoknál teljesen hiányzik. Ez növeli a talp sérülékenységét. Végezetül a körmök szabályozásával együtt mindig el kell végezni a lábvégek alapos állat-egészségügyi ellenőrzését is. Lehetőleg meg kell szüntetni a kezdődő baktériumos folyamatokat is, különösen az ujjak közötti és a sarki részeken, ahol a körmök közötti bőr gyulladása ekcé- más jellegű elváltozásokat vagy a sarokszaru túlzott sérüléseit okozhatja. Az ilyen jellegű ellenőrzést a tavaszi kihajtáskor és az őszi behajtáskor feltétlenül el kell végezni, lehetőleg a körmözés utáni fertőtlenítéssel együtt. Az ápolás elhanyagolásakor a lábvégeken egyszerre többféle betegség is mutatkozhat. Bizonyos betegségekre az egyes állatok hajlamosabbak, mások kevésbé. Gyakoribb ellenőrzéssel és megfelelő körömápolással elkerülhetjük a túlterhelés okozta talpfekélyeket. A kifejlődő talpfekély - súlyosságától függően - már növekvő tejveszteséget, kondícióromlást, szaporodási zavarokat okoz. Kistermelők Lapja (Köztescímek - a szerk.) Szerkeszti: Pomichal Richárd 1995. január 8. tiasánwp
