Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-04-30 / 18. szám
SIKERÜLT A (VÁRT) BRAVÚR: SZLOVÁKIA JÉGKORONG-VÁLOGATOTTJA BEJUTOTT A VILÁGBAJNOKSÁG A-CSOPORTJÁBA! Szlovákia-Lettország 4:3 - ez azt jelentette, hogy jövőre az A-csoportban játszhat a Supler-legénység BESZÉLGETÉS PETER STASTNY CSAPATKAPITÁNNYAL A (cseh)szlovák jégkorongsportban Peter Sfastny a legjobb hokisok közé tartozik. A sportágban jártas szurkolóknak nem kell őt különösképpen bemutatni. Kevesen dicsekedhetnek annyi diadallal, mint a pozsonyi gólerős csatár. A Slovanban kezdett, hét évig erősítette a kékeket, majd 1980-ban - viharos körülmények közepette - a tengerentúlra távozott; tíz(!) éven át az NHL-ben szereplő Quebec csapatát erősítette, ezután négy évre átruccant a New Jersey (szintén NHL) gárdájához. Nem kis meglepetésre az 1993/94-es idényben (ekkor már a szlovák válogatott csapatkapitánya volt) magára húzta egykori klubjának, a Slovannak a mezét. Csak négy találkozón lépett jégre a pozsonyi együttesben, mert időközben leigazolta őt az NHL-es St. Louis. Mivel az utóbbi csapatban állandóan cserejátékos volt, Dusán Pasek menedzser felkereste őt, és klubja - hosszas tárgyalásokat követően - elengedte a pozsonyi B-csoportos világbajnokságra (április 12-21.). Az alábbi beszélgetés a sorsdöntő, lettek elleni győzelem után készült. • Már egyszer, vagy talán kétszer elbúcsúztál a válogatottól, aztán mégis visszatértél...- Mindig azt hittem, öreg vagyok, nincs rám szükség. A lille- hammeri olimpia után, ahol felettébb sikeresen szerepeltünk, nyugodt szívvel búcsúztam a címeres meztől. Aztán a Német Kupa előtt felkeresett DuSan Paáek, s azt mondta: „Gyere, szükség van rád!” Erre nem lehetett nemet mondani... Sikeresen szerepeltünk, hiszen a második helyen végeztünk. Másodszor is elbúcsúztam... • De nem végleg...- Én azt hittem, már valóban nem lesz folytatás. Annál is inkább, mert kapitányként mindent megtettem a válogatott mérkőzésein. • Számítottál arra, hogy ott leszel a pozsonyi B-csoportos világ- bajnokságon?- Ez szóba sem jöhetett, ugyanis az NHL a vb időpontjában még javában tart, éppen a körmérkőzéses sorozat hajrája van műsoron. • Akkor sem gondoltál a világ- bajnoki részvételre, amikor hetekig a cserepadon ültél?- Nálunk, az NHL-ben mindennap változik a helyzet, nem tudhatja az ember, mikor kerül a kezdőcsaPeter St'astny (jobbról) ütötte a rangadó negyedik gólját patba. Amikor április 10-én St. Lo- uisban megláttam Duäan Paíekot. mindjárt sejtettem, miről lehet szó. 0 Nehezen engedtek el?- Mint ahogy az utólag kiderült, „Ceco” (ez Pasek közismert beceneve - a szerk. megj.) kanadai és amerikai barátaival mindenről megállapodott, „megfőzte” a klubomat. Csakis rajtam múlott az utazás. Természetesen nem mondhattam nemet, annál is inkább, mert az A-cso- portba jutás volt a tét... • Gondoltál arra, hogy ismét te leszel a csapatkapitány?- Nem, ez abszolút nem érdekelt, segíteni akartam a fiúknak. Ha már elhívtak a világbajnokságra, hasznos tagja szerettem volna lenni a társaságnak. • Felettébb az voltál, hiszen a Szlovákia-Lettország összecsapáson, az 50. percben te ütötted a sorsdöntő találatot...- Amikor hozzám került a korong, csak arra összpontosítottam, hogy Naumovs háta mögé juttassam. Sikerült, s végtelenül boldog vagyok, hogy ez a találat döntött. ■< V mDOTOB ■OKÚI IKWMAY ■MTIlUmi ti. • II. 4.1««S • Mit éreztél a lettek elleni diadalt (4:3) követően? 0 Egy csapatkapitánynak azért illik ezt elárulnia, vagy nem?- Az öltözőben több újságíró is „letámadott”, szinte mindenkinek azt mondtam, hiheteden dologban volt részem. Később, amikor egy kicsit lehiggadtam, akkor már felfogtam, mi is történt a pozsonyi téli stadionban: bejutottunk az A-cso- portba! • Elvégre azért jöttél, hogy 1996-ban Becsben, az A-csoportos világbajnokságon szerepeljen a szlovák válogatott...- Nem titkolom, ez így igaz! De két évvel ezelőtt, amikor a nemzetközi porondra léptünk, ki hitte volna, hogy 1995-ben Szlovákia kiharcolja az élvonalba jutást? • Te, mint csapatkapitány, egészen biztosan. Ha nem bíztál volna ebben, akkor nem utaztál volna Szlovákiába a tengerentúlról.- Teljes mértékben igazad van! És még valami: mint minden sportoló, én is szeretek nyerni. Legfőképp a szülővárosomban, ahol a sportpályafutásom kezdődött. Az idei B-csoportos jég- korong-vb pedig Pozsonyban volt. • De, minden bizonnyal nem itt ér majd véget. Vagy mégis?- Ez a sikeres vb nagyon fontos állomás az életemben. Visszatérek a tengerentúlra, de ezúttal nem mondom azt, amit a közelmúltban, hogy búcsúzom a válogatottól. • Ezek szerint még láthatjuk a közeljövőben a szlovák hokiválogatott sikeres csapatkapitányát?- Kétszer már hivatalosan is elbúcsúztam, harmadszor - véglegesen - majd akkor távozom, amikor... 0 Mikor?- Talán Bécsben (ott lesz ugyanis az 1996-os A-csoportos világbajnokság - a szerk. megj.). Csehszlovákia kettéválására alaposan ráfizetett a szlovák jégkorongsport! Az 1993-as A-csoportos világbajnokságon, a Nemzetközi Jégkorong Szövetség (IIHF) döntése értelmében, nem indulhatott közös csapat, mégpedig azért, mert Csehország lett a jogutód. A miértre a válasz igen egyszerű: a csehszlovák válogatottban a közelmúltban mindig jóval több cseh hokis szerepelt. Mint ahogy az utólag kiderült, az illetékesek - a versenyszabályzat alapján - helyesen jártak el, amikor a szlovák együttest a C-cso- portba sorolták. Az érintettek viszont merőben más véleményen voltak. És ez érthető is... A heves tiltakozás mégsem volt hiábavaló, hiszen az IIHF utólag(!) beleegyezett abba, hogy Szlovákia hokiválogatottja részt vehessen a sheffieldi olimpiai selejtezőn. Ján Mitosinka, a jégkorong szövetség elnöke: „Rettenetesen nehéz két év elé nézünk, be akarjuk bizonyítani a világnak, hogy semmi keresnivalónk sincs a C-csoportban! A legjobbak közt a helyünk! Meggyőződésem, 1996-ban, Bécsben már az élvonalban játszunk!” Amikor felkérték Július Suplert, legyen a válogatott vezetőedzője, a poprádi szakember elfogadta a hároméves szerződést: „Két év alatt két osztályt kell előrelépnünk. Nem lesz könnyű feladat, de teljesíthető, annál is inkább, mert valamennyi megszólított korongozó igent mondott a hívó szóra.” Hét előkészületi meccset játszott a szlovák gárda az olimpiai selejtező előtt: négyet megnyert, kettőt elveszített, egy összecsapás pedig döntetlenül végződött. Sheffieldben viszont veretlen maradt (csak a lengyelekkel remizett), s biztosan jutott a lillehammeri téli olimpiára. Az ötkarikás játékokat megelőzően veretlenül megnyerte a TELECUP ún. előolimpiai nemzetközi tornát. Lillehammerben sem veszett el a szlovák válogatott, ezt bizonyítja az is, hogy a C-csoportos együttes hatodik lett az olimpián, úgy hogy a negyeddöntőben csak a hosszabbításban maradt alul az oroszokkal szemben. A helyosztón aztán alaposan „bevásárolt”, kapott egy „hetes” zakót a csehektől (eddig a nagy riválist még egyszer sem sikerült legyőznie!). Egy hónappal az olimpia után következett a poprádi és az iglói C-csoportos világbajnokság. A nagy esélyes házigazdák, a sok jó eredményt követően, majdnem elbuktak az év legfontosabb viadalán. Az ukránokkal, valamint a kazahokkal is dön- tetleneztek, s csupán jobb gólarányuknak köszönhették második vonalba jutásukat. A felkerülés tehát sikerült, az első komoly akadályon túljutott a Supler-legénység, ám ezúttal adós maradt a jó játékkal. Az 1994/95-ös idény rajtja előtt a szakvezetés kijelentette: minden eseménynek, de legfőképp a bajnokságnak (az Extraliga ezúttal is gyengécske volt!) a B-csoportos világbajnokság jegyében kell zajlania. Eleinte úgy tűnt, hogy egyetlen tengerentúlon profiskodó korongozó sem léphet jégre a pozsonyi tíznapos seregszemlén. Aztán az utolsó pillanatban mégis csoda történt: Dusán Pasek menedzser kanadai barátai besegítettek, és nem kis meglepetésre sikerült, .megszereznie” Sátánt, Pet- rovickyt, ám a legnagyobb szenzáció az volt, amikor kiderült: a válogatottól korábban már kétszer(!) elbúcsúzó Peter St’astny is Július Supler rendelkezésére áll majd. A tréner a vb előtt a következőket nyilatkozta: „Nagy csalódás lenne, ha ez a komoly játékerőt képviselő csapat nem az élen végezne!” Az a napnál is világosabb volt, hogy a továbbjutásra csupán két válogatott, a házigazda szlovák és a lett pályázhat. Azok, akik a lengyeleket is a favoritok között emlegették, nem voltak tisztában az erőviszonyokkal... A rangadók rangadóját húsvétvasámap - közel 9000 néző (telt ház) előtt - rendezték. Summa summá- rum: igencsak rangon aluli volt a derbi, ugyanis a 60 perc alatt vajmi keveset láthattunk a sportág szépségeiből. A meccs nagy részében kíméletlen csata folyt a jégen, a játékosok ütötték, vágták egymást, a szándékos szabálytalanságok egész sorát vonultatták fel. A szlovákok kezdték az „adok-kapokof’, a lettek vették a lapot, így nem volt irigylésre méltó helyzetben a svéd Andersson játékvezető, aki - minden bizonnyal - bíráskodott már jobban is (ítéleteivel mindkét csapatot egyformán sújtotta). Végül egy nagyon csúnya mérkőzésen a jóval szerencsésebb és az egy árnyalattal jobb hazai válogatott nyert 4:3-ra, s jutott az A-csoportba. De hát a szlovák (kukkerek közül ki törődött a játékkal, a tomagyőzelem volt a fontos. Elvégre ezt jegyzi majd a hokitörténelem is... Július Supler, a siker kovácsa: „Mégis eljött a nagy pillanat, Szlovákia a világ legjobb jégkorongcsapatai közé vere- kedte magát. Rettentően nehéz két év van mögöttünk, köszönet mindenkinek, aki hozzájárult ehhez a diadalhoz!”
