Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-04-30 / 18. szám
KISKACSÁK NEVELÉSE «Met, takarmány, nedvesítés A kacsapipék nevelőhelyiségének falait meszeljük ki, tömjük be - ha vannak - az egérlyukakat, kapcsoljuk be a fűtést. A helyiség hőmérséklete 20 C- fokos legyen; a műanya alatt se legyen 25 C-foknál melegebb. A hőmérsékletet egy hét múlva - az időjárástól és a kiskacsák viselkedésétől függően - 3-4 C-fokkal csökkenteni is lehet. A padlóra terítsünk hullámpapírt (főleg a betonra), arra pedig vékony rétegben hosszabb szálú szalmát. A papírt és az al- mozást később vékony homokréteg helyettesítheti. A pipéknek, a kelésüktől számított 24 óra elteltével, kínáljunk lágyeleséget. A vízzel, fölözött tejjel vagy íróval nedvesített keverék morzsalékos szerkezetű legyen, mert a túlnedve- sedés az eleséget rátapasztja a csőrre. A felhasznált darát előzőleg ajánlatos átrostálni. A harmadik naptól kezdve apróra vágott zöldet (csalán, saláta, spenót, lóhere, lucerna) is célszerű a keverékbe adni. Az első heti alaptakarmány búza-, kukorica- és zabdarát, búzakorpát, főtt kölest és árpagyöngyöt tartalmazhat. A 2. héten a 30 % kukoricadarát, 55 % búza-, zab- és árpadarát, valamint 15 % hallisztet tartalmazó lágyeleség használata előnyös. A hallisztet vágóhídról beszerzett és felfőzött vérrel pótolhatjuk. Húsz pipének hetente 2,5 liter vért kellene biztosítanunk. A zöldeleség a napi adagnak mintegy 10 %-át adhatja. A 3. héttől 5-10 % burgonya is juttatható a kiskacsáknak, de a megzöldült gumókat ne használjuk fel! Az 5. héten naponta háromszor kell etetni, mindig annyit kínálva, amennyit a szárnyasok jóízűen elfogyasztanak. A kacsa kezdettől fogva gyorsan fejlődik, tehát ennek megfelelően kell etetni. Mivel a pipék az első napokban aránylag keveset fogyasztanak, a nagy hőveszteség a növekedés és a fejlődés rovására mehet. A növekedés főleg a 4-6. héten intenzív. Mindig akkora vagy annyi etetőt kell használni, hogy valamennyi kacsapipe egyszerre ehessen. A 10. napig naponta hatszor, később ötször kell felkínálni az eleséget. Ne feledjük, hogy a kiskacsák szeretik a főtt tojást. A kacsa szinte minden falatot vízzel nyel le, tehát megfelelő itatóedényről is gondoskodjunk. Túl mélyet ne használjunk, mert a szárnyasok egész fejükkel megmártóznak a vízben, s így a légzőutak, illetve a szemek begyulladhatnak. Az itatót ajánlatos lécből készült alátétre helyezni és naponta máshová állítani. A 3^f hetes kacsáknak általában már nincs szükségük fűtött helyiségre. Háromhetes korukig azonban ne engedjük őket vízre, s óvjuk a megázástól is. A forró, fülledt napokon a kifutóban is biztosítani kell egy árnyékos sarkot. Füvesített kifutó vagy legelő hiányában kiadósabban kell takarmányozni, gondolva a nélkülözhetetlen mész, foszfor, só biztosítására - pl. kagylóhéjjal, homokkal. A kacsák gyors hizlalása 6 hetes korban veszi kezdetét. A napi adagot 80 % darából és 20 % fehérjében gazdag eleségből állítjuk össze. Ehhez még 2-3 % ásványi kiegészítő anyagot keverünk. Némi zöld hozzáadásával a keverék ízletesebbé tehető. Vízzel vagy tejjel nedvesíthetünk. Hizlaláskor, tízhetes korban az állatoknak el kell érniük a 2-2,5 kg-ot. A hizlalt szárnyasokat sűrű drótszövettel elkerített, tetővel ellátott rekeszekben kell elhelyezni. A hizlalást ajánlatos még a vedlés kezdete előtt befejezni, mert az új tollak csévéje kopasztáskor rosszul tépődik. Nem gazdaságos megvárni, amíg a kacsa pótolja az elhullott tollakat, mert a toliképzéshez sok tápanyagra van szükség, s e folyamat rendszerint fogyással jár. A kacsa igen félénk állat, nyugodt környezetben kell hizlalni. Ha zaklatják, lényegesen szerényebb a gyarapodása. A hízókacsáknak néha adjunk ánizs- ból vagy édes köményből főtt teát (ízesítő nedvesítésre is jó); ennek kitűnő étrendi hatása van. K. Molnár Ferenc Szerkesztői üzenetek D. R. tildi olvasónk a tél folyamán keresett meg levelével, melyben az iránt érdeklődött, hogy hol, ki, milyen áron vásárol fel sáfrányt... Sajnos, olvasóink táborából konkrét információt vagy ajánlatot nem kaptunk. Egyik szodói olvasónk viszont azt ajánlotta, hogy érdeklődjünk előkelő, háromcsillagos szállodák, éttermek konyháján. Ott talán a sáfrány - mint értékes fűszernövény - ma is elkelne. T. V.-nek az Érsekújvári járásba üzenjük: Levelét (Zala gyöngye kínálata) elküldtük Gy. L.-nek Gímesre. K. M. dunamocsi lakos a csicsókának takarmányként történő hasznosításáról érdeklődik. Tudomásunk szerint a csicsóka jó takarmánynövény. Ággumói könnyen emészthető szénhidrátokat (13-16 % inulint, lae- vulint, cukrokat) tartalmaznak, s ezért jó sertéstakarmány. Hasonlóan hajtásai is etethetők. Szívesen fogyasztják más állatok is. Arra azonban most nem tudunk válaszolni, hogy a nyulakkal nyersen reszelve vagy inkább főzve jó-e etetni, s persze mikor, milyen részarányban, milyen ele- séghez keverve. Kérjük ezért olvasóinkat, akik ilyen tapasztalatokkal rendelkeznek, azok íiják meg rovatunknak. (Szerk. megjegyzés: a csicsókát a közelmúltban már bemutattuk lapunkban, s közöltünk néhány receptet is!) S. T. dióspatonyi olvasónk márciusban írt levelében arra kérte rovatunkat, közöljük, hol lehetne fekete eperfacsemetét (latin neve Morus nigra; népiesen fekete szeder), lehetőleg nemesített fajtát, kapni... Olvasónk leveléből nem derült ki, próbálkozott-e faiskolákban (a címeket s a telefonszámokat tavaly ősszel rovatunkban Miklós Dénes mérnök közölte), ha nem, először azokat keresse meg. Természetesen az ő esetében sem zárkózunk el attól, hogy a szerkesztőségünkbe érkező ajánlatokat közvetítsünk címére. A szerkesztő A sárga húsú fajtaválasztékban korai- ságban a Javított Zentai fajta verhetetlen, de a Fiata Ft is mint korai, jó termőképességű, jó minőségű és jól szállítható hibrid. A termesztők körében keresett. Jó lombellenállóságával is kitűnik. Terjedése utat nyithat az eddig igen kis területen termesztett, későbbi érésű, de jó minőségű, jól szállítható hibrideknek (Durine F]t Fastoso Fh Latino F], Pancha F,). A hibridek térhódítása talán a hazai nemesítőket is arra ösztönzi, hogy az eddig „fiókban” levő fajtajelöltjeiket bemutassák. A zöld húsú fajtakínálat az elkövetkező években várhatóan átalakul. Az igen korai érésű turkesztán típusú Topáz (korai termesztésre ajánlható) mellett a vetőmag-forgalmazók egyre több Galia típusú hibridet jelentenek be. Ezek pl. a Delada Fj, a Donna Fj, a Melina F/, koraiságukat, darabosságukat, minőségüket és a betegséggel szembeni ellenállóságukat tekintve is jobbak az alaptípusnál. Próbatermesztésüket intenzív körülmények között elsősorban homok jellegű talajokon javasoljuk. (Kevesebb a csillagrepedt termés, mint kötött talajon, különösen esős nyáron.) Ezek a hibridek alkalmasak arra, hogy a korai Topáz és a még kevésbé ismert, középérésű, hazai nemesítésű Fortuna közötti űrt kitöltsék. K. Sz. JOSEPHINE MENYASSZONYI CSOKRA A rómaiak különösen kedvelték az ibolya illatát. Olajban főzték, s a főzetet besűrítve illatosító kenőcsöt állították elő belőle. (Fotó: P. R.) A szerénység nem tartozik korunk erényei közé. Így aztán annak jelképe, az ibolya (Viola odorata) korántsem olyan népszerű, mint hajdanában, amikor perzsa, görög, római költők, írók énekelték meg. Feljegyezték, hogy Napóleon első felesége, Josephine 1796-ban ibolyacsokorral a kezében, hímzett ibolyával a ruháján lépett az oltárhoz. Napóleon száműzetése idején a virág a bona- partisták jelképe lett. Goethe is rajongott az ibolyáért. Azt szerette volna, ha Weimar körül mindenütt ott díszlettek volna lilás szirmai. Fennmaradt róla, hogy sétái közben, amerre járt, mindenütt ibolyamagokat szórt el. A szagos ibolya humuszban dús talajon, félámyékban érzi jól magát. A természetben márciusban-április- ban, sziklás erdőkben, ligetekben, cserjésekben virágzik. Kevésbé ismert, vagy tán elfeledték, mivel más növények kiszorították őt otthonunkból, hogy hajtatható is. A kertből a töveket szeptember végén-október elején szedjük föl és ültetjük cserepekbe. (A cserepeket persze élőhelyének földjével töltjük meg.) A hajtatás kezdetéig - január - hideg, világos helyen tartjuk, majd 5-8 C-fokos helyiségbe visszük és langyos vízzel alaposan beöntözzük. Mikor megjelennek rajta a rügyek, 10-12 C-fokra emeljük a hőmérsékletet, s rendszeresen öntözzük. Vigyázzunk, hogy ne öntözzük túl, mert akkor a töve rothadni kezd. Az ibolya a hajtatás kezdete után kb. egy hónappal kezd virágozni, s kellemes illatával betölti az egész lakást. Dél-Franciaországban, Olaszországban a növényből az illatszeripar számára éterikus olajat sajtolnak. Leveléből pedig egyes vidékeken köhögésgátló szert főznek. p.r. A kisnyulak zárt szemhéjjal és kopaszon jönnek a világra. A külvilág ingereivel szemben nagyon érzékenyek. Szemük a 8-9. napon nyílik ki. Huzatos ketrecben a szemhéj beragadhat. Ilyenkor langyos kamillával mosogassuk. Ezt több napon keresztül ismételjük. Nagyon érzékenyek a hőmérséklet ingadozására is. Jó a közérzetük, ha az elletőládában a hőmérséklet 22-26 C-fok. A jóval alacsonyabb vagy magasabb hőmérsékleten étvágyukat vesztik, mozgásuk lelassul, fejlődésük megáll, bőrük megráncosodik, végül elhullanak. A nyúlfiak háromhetes korukat követően már előmerészkednek a fészekből, s elkezdhetnek takarmányt fogyasztani. Legyen ilyenkor az anya előtt mindig zab, ezt a kicsinyek is szívesen megdézsmálják. Néhány szál réti szénát is szórhatunk a tisztán tartott alomra. Később felfedezik a szénarácsot, onnan eszegetnek. Ha az anya tápláléknak fonnyasztott zöldet kap, a kicsik lassan ehhez is hozzászoknak. Az elletőládát a 4. hét végén ki is vehetjük a ketrecből. Az 5-6. hétig a kicsik még szopnak, így nincs szükségük az ivóvízre. Az elválasztás idejének eldöntésénél a biológiai tényezőket minden esetben figyelembe kell venni. Igaz viszont, hogy a vágónyulaknál a haszon növelése érdekében indokolt a nagyobb ütemű szaporítás. Az elválasztás a nyúlfiaknak eleve nagy megrázkódtatást jelent. Ha ez túl korai, akkor az anyánál csecsbim- bógyulladást is kiválthat. A szopós nyulak elválasztásánál legjobb a laktációs görbéből, az anya tejtermelésének alakulásából kiindulni. Az anyák tejtermelése a 16-21. napon a legnagyobb, ezt követően fokozatosan csökken. A 6. hét végén (40-42. napon) a tej jövetése minimális. Ne feledjük, hogy a kisnyulak az elválasztás után fokozottan fogékonyak a fertőzésekre, s így az elhullási veszély megnövekszik. Ezt a veszélyt növeli, hogy a kicsinyek első szőrváltása (vedlése) 5-7 hetes korban történik, s ez szintén az ellenálló képesség rovására megy. Juhász B. Árpád Szerkeszti: Pomichal Richard
