Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-08 / 2. szám

Vasárnap 1995. január 8. MŰVÉSZVILÁG Korán kezdett el „élni”. Ölelni is, lopni is, filmezni is. Hatéves korában már rendőrségen ült. Kihallgatták - és megajándékozták. Lakott egy magának való, morózus házaspár a közvetlen közelükben, utálták a gyerekeket, labdáikat da­rabokra szabdalták. Amikor az övé is erre a sorsra jutott, Szabó Ildikó bosszút esküdött. Összefogott a környékbeli cigányokkal, felvette fehér bundáját, elsé­tált párszor az ellenséges ház előtt és alaposan „megdobáltatta” magát. A kővel bélelt hógolyók természetesen az összes ablakot ripityára törték, s mivel karácsonykor az üvegező sem dolgozik, a szomszédéknak vidéki rokonaiknál kellett menedéket keresniük. A bűntett értelmi szerzője azonban valósággal elbűvölte a rendőröket, s meg is jutalmazták őt egy jókora csirkecombbal. Aki így indul az életben, annak nagyon kell vigyáznia, nehogy elcsússzon. Szabó Ildikó nem is lett úrilány, ahogy édesanyja szerette volna, de bármilyen balhéba keveredett is, a végén mindig megúszta. Pedig nem kis ide­ig abból élt, hogy lopott. Tizennégy éves korában meghaltak a szülei, attól fogva már csak magában bízhatott. Kaját lopott, ha éhes volt, s két alkalommal útlevelet. Az egyiket a barátjának, az simán ment, a mási­kért azonban, amellyel a bátyja szökött ki, „fizetnie” kellett. A testével. Csak így jutha­tott a fiók közelébe. mentem. A szüléimhez. Nem tudtam leen­gedni egyetlen percre sem. Minden gondo­latomra, minden vállalásomra oda kellett fi­gyelnem, hiszen a saját bőrömet vittem a vásárra. Amikor meguntam a filmezést, el­kezdtem jelmezeket tervezni. Aztán elvé­SZABÓ G. LÁSZLÓ geztem a tévérendezői szakot, de a televízió azóta sem vonz. Nem szeretem. Nem is né­zem. Inkább olvasok, fGeorge Sandot?) Füst Milánt, Tersánszky Józsi Jenőt, Mik- száthot. Olvasok, szeretek és szorongok. elszáll az agya, nem tudja, mit csinál. Kont­roll nélkül cselekszik. Ez mindenkivel előfordul, ha bevallja, ha nem. Nem nagyon ismerek olyan embert, aki egy kapcsolat megszűnésekor jól viselkedett volna. Min­denki szemétláda egy kicsit. Mindenki olyan mondatokat köp, amelyektől éveken át lidérceseket álmodik, és nagyon sokáig szégyelli magát. Szándékosan egyébként so­ha senkit nem tettem tönkre. A házasság tár­sasjáték. Egy-egy nagyobb drámában min­denki otthagyja a fél kezét, de ha szerencsés az illető, mint én, akkor egy idő után új keze nő. A Csajokban is erről beszélek. Tizenhét éves a nagyobbik fiam. Elolvasta a forgató- könyvet és azt kérdezte: ugye, azért írsz há­rom nőről, mert egynek ezt el sem hinnék? (Vagy mert egy életből néha három is kitel­ne...) Nekem ennyi jutott, és nem panaszko­dom. Én nagyon szeretek élni. Bár a ma nem kifejezetten érdekel. Én a holnapot vá­rom és a tegnapot költőm át magamban. (Mint a rosszat, úgy kívánlak. Ez lehetne a Csajok mottója. Bereményi Géza sora Básti Juli és Cserhalmi György nagylemezéről.) Tényleg vannak véletlenek. Én éppen akkor írtam a forgatókönyvet, amikor a Játszótár­sak című dal született. Angliában éltem azokban a hónapokban. Hazajöttem, egyszer csak meghallom a számot a barátom kocsi­jában. Azt mondtam: megvan a filmem főcímzenéje. Igen, minden rosszban van va­lami jó. Egy édes kis disznóság, ami gyors­abban elérhető, mint a kiegyensúlyozott bol­dogság. Az amúgy is csak pillanatokra jön össze. És ezért az az őrült rohanás! És ezért volt a kettős gondolkodás, a kettős morál is a kommunista vircsaftban. Amikor a kedves édesapa mást mondott a munkahelyén és mást az utcán, vagy a családja körében. Mi­közben a fél gyárat hazalopta, elpáholta a gyerekét, ha füllentett, vagy ne adj’isten, csokoládét lopott a közértben. Nem vagyok feminista, szőröstül-bőröstül imádom a pa­likat, de azt kell hogy mondjam: a nők job­ban tudnak idomulni, s nekik a hazugság sem fáj annyira, mint a híres erősebb nem­nek. Változni és változtatni is a nők tudnak jobban, mert a férfiaknak határozott elkép­zelésük van magukról, a nőknek meg nincs. Harmadik játékfilmje előtt Szabó Ildikóval Szabó Ildikó a kilencvenes évek magyar filmjének egyik legizgalmasabb és legtehet­ségesebb, de kétség kívül a legeredetibb egyénisége. Első rendezését, a Hótreált nem úgy forgatta le, ahogy szerette volna. Máso­dik játékfilmjével, a Gyerekgyilkosságokka1 ez idáig tizenöt díjat nyert a világban, de még ennél is jobban szereti huszonöt perces kisjátékfilmjét, A másik oldalt, amely még a Balázs Béla Stúdióban készült Jeles András főszereplésével. Harmadik játékfilmjét, a Csajokat februárban kezdi el forgatni. „Még mielőtt rendezni kezdtem volna, körülbelül harminc filmben játszottam. Ér­dekelt a dolog, de csak azért, mert fizettek érte. Nem akartam színész lenni soha. Sán­dor Pál hívott 1967-ben a Bohóc a falon című munkájába, majd jött a Szeressétek Odor Emíliát, a Sárika, drágám!, a Régi idők focija, Fábrival a Hangyaboly, de mon­dom, én alkalmatlan vagyok a színészi pá­lyára. (Miért?) Hiányzik belőlem egy alap­vető tulajdonság, amely nélkül színész nem létezhet, s ezzel én már gyerekkoromban is tisztában voltam. Nincs bennem alázat. Én nem vagyok képes alávetni magam a ren­dező elvárásainak, engem az instrukciók tel­jes mértékben hidegen hagytak, én csak olyasmit tudtam megcsinálni, amit én ma­gam tartottam helyesnek. (Színtiszta ma­kacsság?) Sokféle összetevője volt ennek. Legfőképpen az, hogy senki sem állt a há­tam mögött. Egyedül voltam. A bátyám, ál­lamellenes izgatás címén, hét évig börtön­ben ült. Nem tetszett neki az a rohadt régi rendszer. A beszélő után mindig a temetőbe Minden pillanat egy újabb próbálkozás az életemben. Merülés a mélybe, ahonnét fel lehet hozni valamit. Persze, hogy nem így indultam. Elkényeztetett kis úrilány voltam, akinek a valós élethez csak annyi köze volt, mint egy hintalónak, ha meglökték. Billegett előre-hátra, de azon felül semmi. Az égvilá­gon semmi. És akkor kézen fogott egy bará­tom, akinek az útlevelet loptam, és azt mondta: addig nem megy el az oszágból, amíg meg nem tanít lopni, mert ha nem jö­vök bele, éhen fogok halni. És addig mutat­ta. mit. hogyan, annyi áruházban és annyi közértben, hogy a végén már ő sem vette észre, mikor loptam. Ez volt a vizsga, aztán elszelelt. (Rendezőként sosem lop.) Minimá­lis erkölcsöt azért kell tartani valamiben. A film számomra szent dolog. De még inkább: szeretkezés. Nem önkielégítés, hanem igazi, nagy, jóleső szeretkezés. A kéj izgat a film- készítésben is. Mint mindenben, amit szere­tek. A kajában, a szerelemben, a barátság­ban, nekem ez mind-mind hatalmas élveze­tet jelent. (Azért cserél egy idő után férjet?) Ma a hatodik férjemmel élek. Mindig a ro­konszenvesebbet választom. Az első házas­ságom kerek egy napig tartott. Elég volt. A nagyobbik fiam apjával tíz évet töltöttünk együtt, a kisebbikével ez a kilencedik évünk. Bár mind az öt férjemet én hagytam el, a vicc kedvéért azért elárulom: néha én is elhagyottnak érzem magam. Elhagyott lövé­szároknak. Ahol a refrén általában úgy hangzik: még nem jó, még nem jó, már nem jó. Az ember ugyanis, a házasságának kö­szönhetően, spirálba kerül, amelyből na­gyon nehéz kikecmeregni. Olyankor aztán (Amelyiknek...) A pofonokat mégsem ők osztják. De állják a sarat keményen. Tart­ják a lépést. Nem adják fel. A Hótreál után hat évig vártam a Gyerekgyilkosságokra. Abba nem szóltak bele, békén hagytak. Huszonnégy nap alatt forgattam állati örömmel. A Hótreált nem akarták elfogad­ni. Ha nem jelentik be Moszkvában a pe­resztrojkát, talán be is tiltják. Azt mondták: durva a történet. Pedig egy az egyben az én életem. Nincs benne semmi ráadás. A Gye­rekgyilkosságok előtt is fájtam eleget. Most meg fesztiválról fesztiválra megyek. Beutaztam már az egész világot. Ötcsilla­gos szállodákban rákot és homárt eszem, Budapesten meg rendszeresen megyek pe- csételtetni. Munkanélküli segélyt kérni. (Meddig?) A csajok majd segítenek rajtam. Aztán az Önsorsrontók jönnek. Gulácsy Lajos és Csáth Géza története. A festő és az író. A díszlettervező és a pszichiáter. Két fantasztikus ember, két izgalmas életút és a közös, választott dimenzió. Amihez Gu- lácsynak elég volt a saját képzelete, Csáth- nak morfium kellett. Mindketten a művé­szet tejútján jártak, és mindketten belehal­tak a nagy kísérletbe. Jó kis csapat jött össze annak idején a híres Moravcsik-klini- kán. Gulácsyt a skizofréniájával, Adyt a szifiliszével, Kosztolányit a kokainfüggősé­gével kezelték. Kitették őket egymás mellé a kertbe, ágyba, betakarva, hogy nézzék a Holdat és a csillagos eget, az majd meggyó­gyítja őket. Csáth Géza meg ott sétál köztük fehér köpenyben. Nagyon nagy anyag. A Csajok után egészen biztos, hogy ez követ­kezik. Az önpusztítók filmje.” E gy nemzedék ideálja, a „király”, a rock and roll­lázadó, a bálvány január 8-án lenne 60 éves. Bár 17 éve halott, népszerűsége töretlen. Lemezeit elkapkodják, filmjeit tömegek nézik. Mert ezek a da­lok örökzöldek, ő pedig halha­tatlan. Elvis Presley-t korra, nemre, pártállásra, rendszervál­tozásra való tekintet nélkül Ke­leten és Nyugaton egyaránt sze­retni lehet. Első lemezét 1953-ban, az édesanyja tiszteletére vette fel egy „saját hangja, vigye haza” zete tele van különböző gyógy­szerekkel. Ezenkívül a magány okozta stressz ellen befalt süte­mények, édességek miatt leg­alább 40 kg súlyfelesleg van rajta. Ez okozta később, 1977. augusztus 16-án, 42 éves korá­ban a halálát (a hivatalos halott- kémi jelentés szerint: szívelég­telenség). A rajongók sokáig nem tud­tak belenyugodni a halálába. A mai napig szenzációs cikkek je­lennek meg felbukkanásáról. A legfantasztikusabb sztorit azon­ban a Sun című pletykalap tálal­0 volt a rock’n roll király! ta 1988-ban. (A szer­kesztők tudo­mására jutott, hogy egy szovjet vi­lágűrszonda a Marson Elvis- szobrot talált, amit a marsla­kók állítottak fel. A cikk szerint a ze­nélő szobor az All Shook láp­ot játssza.) Elvis Pres­ley szülőháza Tupelóban ma stúdióban, mint születésnapi aján­dékot. A dal címe My Happin- ness volt. Később a Sun Stúdió vezetője, Sam Phillips felfigyelt az alkalmi énekesre, s a fiatal teherautósofőrnek szerződést ajánlott. Elvis első hivatalos kislemeze 1954-ben jelent meg That’s All Right, Mama címmel. Egy évvel később óriási össze­gért szerződött át a New York-i székhelyű RCA lemeztársaság­hoz. 1958-tól 60-ig Nyugat-Né- metországban teljesített szolgá­latot Bad Nauheimben. Itt is­merkedett meg későbbi felesé­gével, Priscillával, akit később már „össznemzeti bálványként” vesz feleségül. Egyetlen lányuk születik, Lisa Marie. Elvis összesen 33 hollywoodi filmben szerepelt, melyek csak üzletileg voltak sikeresek, számára kb. 150 milliós bevételt jelentettek. Számos zenés fimje közül a „Börtön rock” az egyik legem­lékezetesebb, amit a hazai mo­zikban is játszottak. Üzleti sike­reit követően egy TCB feliratú gyűrűt viselt: TCB - Taking Care of Businness (Törődj az üzlettel). Ez volt a jelszava az őt körülvevő családi-baráti „memphisi maffiának” is. 1973-ban műhold segítségé­vel több mint 1 milliárd ember láthatta televízión Presley Alo­ha From Hawaii című show-ját. Legsikeresebb lemezei közé tar­tozik az 1961-es Blue Hawaii, az 1960-as G. I. Blues, az 1956- os Elvis Presley, az 1960-as Elvis Is Back és az 1973-as Alo­ha From Hawaii. Elvis imádta a motorokat (Harley Davidson) és a drága luxuskocsikat (Cadillac). Idősebb korában átnyergelt a Ferrarira, a Rolls Royce-ra, majd a Mercedesre. 1977-ben, nem sokkal halála előtt Balti- more-ban teljesen kikészülve összeesett a színpadon. Az or­vosi konzílium megállapította, hogy Elvis drogfüggő, szerve­emlékmúzeum. A rock and roll örök: ezt bizonyítja, hogy eddig több mint 40 országban örökí­tették meg bélyegen a „királyt”. 1992-ben az USA-ban például az USA Today című lap olvasói körében végzett közvélemény­kutatás után választották ki a képet. A múltban többen is kí­sérletet tettek Elvis életének megfilmesítésére. 1979-ben Kurt Russel játszotta Presleyt az „Elvis” című tévéfilmben. Don Johnson szerepelt az 1981-es „Elvis And The Beauty Que- en’s”-ben. 1988-ban Dale Mid- kijf alakította a Priscilla Presley könyvéből készült „Elvis And Me”-ben. Presley-ből a mozik­nak is jutott: 1981-ben a „This Is Elvis"-ben három színész ját­szotta életének három, egymást követő szakaszában. A 90-es évek elején az ABC tévétársaság nagyszabású filmben akarta be­mutatni az ifjú nemzedéknek Elvis életét, s a szerepre Michael St. Gerardot szerződtette. Az Elvis-évfordulók mindig a „nagy üzletet” jelentik. Láthat­tuk: a karácsonyi lemezpiac leg­nagyobb szenzációja és üzleti sikere az ő karácsonyi dalokból készült válogatása volt. Emlékét még emberi gyengeségei sem tudják besározni. S ami erről gondoskodik: a Villa Graceland Memphisben, a sír, az emlékhe­lyek, a szegényes kis házikó Tupelóban, ahol született, az emléktárgyakkal tömött boltok, a bazársorok, a virágcsokrok, a lemezvásárlók (több mint 1 mil­liárd eladott hanghordozó!), a zarándokok, a tisztelők és ra­jongók milliói világszerte. Nehéz elképzelni, hogy mi­lyen volna ma, nyugdíjaskorú- an, hatvanévesen. Elvis ma, ha nem is népszerűbb Jézusnál, de a közvélemény-kutatások sze­rint rangsorban dobogós helyen szerepel az ismert világtörténel­mi személyiségek között.-zénis-

Next

/
Oldalképek
Tartalom