Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)

1995-04-23 / 17. szám

Anna Thompson az Oregon állambeli Portlandban él, jó nevű művész, Uvegszobrokat készít. Nemrég ünne­pelte első házassági évfordulóját, melyre a barátait is meghívta. A félj nem volt jelen... illetve.... érkezésére senki sem számított, hiszen a barátok tudták: Anna önma­gát vette feleségül. Az egész úgy kezdődött, hogy elege lett a férfiak­ból. Betöltötte a huszonnyolcat, kapcsolatai soha nem tartottak tovább néhány hétnél, mert minden férfiben talált kivetnivalót. Ugyanakkor tízéves érettségi talál­kozóra készült, s egykori osztálytársnői valamennyi feleségek, családanyák, csak ő maradt pártában. Nem akart vénlányként megjelenni a találkozón. Előszedte bőröndjéből azt a régi menyasszonyi ru­hát, amelyet egyik exvőlegénye mamájától kapott, abban a reményben, hogy az ereklye úgyis a család­ban marad. Szexis fehérneműt vásárolt - és szétküld- te az értesítőket. A tűzpiros papíron ez állt: „Ma há­zasságra lépek azzal a lénnyel, akit szeretek, akivel együtt sírok és együtt nevetek. Én. Anna Tompson, ké­rem, tiszteljen meg a jelenlétével az esküvőmön - sa­ját magammal. ” A vendégek meglepetve látták, hogy a képzőművész lakása minikápolnává változott: beír­ták nevüket a házassági könyvbe, azt is feltüntették, hogy a menyasszony, illetve a vőlegény barátai-e... Ezt követően belépett az egyszemélyes ifjú pár, és a nászinduló hangjai mellett hűséget esküdött. Önma­gának. Két nappal később elutazott az érettségi találkozó­ra, és elújságolta, hogy férjhez ment. Viccnek szánta az esküvőt, de Thompson kis­asszony házasságának Thompson kisasszonnyal várat­lan következményei lettek. Valamennyi feminista lap lelkendezve számolt be az eseményről. Anna rádió- és tévéműsorok népszerű sztárja lett. Hős és példakép. Rengeteg levelet kap, elsősorban nőktől; megvall- ják neki, hogy tudomást szerezve esküvőjéről elvál­tak, felbontották az eljegyzésüket, nekivágtak a világ­nak - egyedül. Az utcán a nők megállítják, kezét szo­rongatják, hálálkodnak, megköszönik, hogy végre visszanyerték önbizalmukat. Egyéves „házassági évfordulóján" Anna értékelte a fejleményeket. Elégedett. „Az ember csakis önmagá­val szemben lehet tisztességes" - állítja. Arra nem gondol, hogy férjhez megy? Illetve férj­hez menne-e „másodszor" is? - faggatják. Időről időre megfordul a fejében a házasság gondolata, vall­ja be, de előbb el kellene válnia. Thompsonné - Anna Thompson felesége nem szeretné, ha bigámiával vá­dolnák.-w- -w- hinni lehet a felettébb I—I pesszimista jóslalok­JL A Cl nak. a jövő században a férfiak nemzőképességi problé­mákkal küszködnek majd. sokuk­nak nem fejlődik ki a nemi szerve... A férfiasság a természet egészében hiánycikk lesz, s a nemi vágy ela­padása bizonyos állatfajok kihalá­sával fenyeget. Hogy az embereket is fenyegeti-e. még nem tudni... A demográfusok egyelőre inkább a népességrobbanástól tartanak. A pesszimisták ag­godalma nem teljesen megalapo­zatlan. A biológusok mind gyak­rabban találnak az állatvilágban olyan egyedeket, amelyek nemi szerve rendellenesen fejlődött. Legkézenfekvőbb példaként a vegetáló floridai aligátorokat em­líthetjük. Nem szaporodnak, még­pedig a hímek hibájából, melyek­nek nemi szerve négyszer kisebb a kelleténél - cs csökevényes. Ha­sonló jelenség figyelhető meg az amerikai párducoknál és egyes ha­laknál is. A kutatók figyelmeztetnek az aggasztó jelenségre, hogy a férfiak nemzőképessége fokozatosan csökken, s ha nem történik ezen a téren változás, a jövő században sok házaspár marad utód nélkül. Shakkebaeck dán endokrinoló- gus 199 l-ben végzett kutatásai is megerősítették ezt a feltevést. Amerikában és további 20 ország­ban az utóbbi 50 évben (1938 óta) a férfiak szervezetében ter­melődött spermium a felére esők­ként. és sajnálatos módon gyako­ribbá váll a hererák. Az orvosok nem találnak ma­gyarázatot a jelenségre. Az ökoló­gusok igen. Szerintük a víz. a le­vegő szennyezettsége a ludas... az ameri belőle, az ango- lók hármat, az ameri A férfiak bizonyára ismerik azt a viccet, amely így kezdődik: Melyik a legdemok­ratikusabb női duhada- rab? Nos, a melltartó, mert a hatalmasokat elnyomja, a szét- húzókat össze­tartja, a csüg- gedőket fél­ték a gyártók, viszont szabadabban mozogtak a nők. A nyolcvanas évek végén azonban ismét felbukkant és hódított. Nem mindenütt, mert a francia nők évente csak egy darabot vesznek rint a nők fele eluta­sítja MB emeli... ^’ A vicc régi, maga a szóban forgó ruhadarab nem is annyira. Az ókorban nem ismerték, a nők ! csak jóval később préselték ' magukat fűzőbe, mígnem 1889-ben egy párizsi varrónő megelégelve az önsanyargatást, ol­lóval esett neki fűzőjének. Megszü­letett a melltartó. Csupán 1912-ben jelent meg az Uzle tekben, ám annál nagyobb sikert ara­tott. A nők bolondultak érte. (A férfiak nemkülönben.) Uralma 1968-ig tartott. Abban az év­ben az amerikai feministák nyilvánosan máglyára vetették ezt az intim ruhadara­bot. Száműzetése a hetvenes évek végéig húzódott. Ez alatt az idő alatt tönkremen­a melltar­tót. A másik fele azonban szívesen viseli. Persze, nem a bolon­dos, képen láthatókat. A modell neve A titok nyitja AHcrnint _ nevezzük ''gya férflt - fi­/\UdI 11U L gyelmeztette az orvosa: szer­vezetében furcsán viselkednek a hormonok, bármely pillanatban eltűnhet a szőrzete, megnőhet a keble, kike­rekedhet a csípője, tehát nőiesedési folyamat állhat be... A páciens alacsony, vézna fiatalember volt, mindössze 48 kilós - éppen azért birkózott, hogy izmait erősítse; imádta az autókat, de titokban a divatlapokat is szívesen forgatta. A gimnáziumban inkább a lányokkal barátkozott, élvezte, ami­kor a divatról fecsegtek, ám a legjob­ban a földet szerette. Szívesen segí­tett a szüleinek a mezőgazdasági munkákban. A főiskolán megtanult inni. Nem mintha ízlett vol­na neki az ital, ezzel is a lányoknak akart imponálni, hiszen aki nem iszik, nem is férfi... A lányok nem sok ügyet vetettek a csenevész fiúra, őt pedig rettentően vonzották, s alaposan fel is készült a szerelemre - könyvekből. Első kapcsolatai nem hozták meg szá­mára a nagy élményt, de ebben rosszul megválasztott partnemői is ludasak voltak. Túl volt a harmincon, amikor megismerkedett későbbi feleségével. Mindketten szenvedtek a ma­gánytól, így összeházasodtak. A dráma az esküvő után két évvel kezdődött, ami­kor egy nap Adam felkereste az orvost. Talán ha nem tudja meg, mi vár rá, boldogan él. Felesége gyereket akart, elment a nőgyógyászhoz, de teljesen rendben találtatott. Az orvos bekérette a férjet. A vizsgálat eredménye: ő a hibás, szervezete férfihormonok he­lyett nőit termel... Adam kórházba került; olyan férfiakkal zárták össze, akiket általában transzszexuálisként emleget­nek, s akik mindent elkövetnek azért, hogy nővé ope­rálják őket. Adam épp ellenkezőleg: minden téren férfinak érezte magát, bármennyire is csúfot űz belőle a természet. Fél évvel később a felesége bejelentette, hogy álla­potos, s azt is, ki a gyerek apja. Amikor a pici meg­született, Adam virággal, ajándékokkal látogatta meg a kórházban. Nagylelkűen felajánlotta, hogy a sajátjaként neveli fel a gyereket. Az asszony visszautasította. Elváltak. Adam állandó hormonkezelés alatt áll - így talán sikerült megőriznie biológiai nemét. De a végeredmény bizonytalan, mert a tudomány még nem ismeri eléggé a nemek ilyetén harcát. Adam állandó rettegésben él (valahol Lengyelországban), mert mi lesz, ha egy nap nőként ébred? Akkor végzek magammal! - jelentette ki el­szántan. Saját bőrén tapasztalta: a hozzá hasonló kü­löncöknek nincs helyük ebben a rendezett, antitole- ráns világban. Mennviveszélyleselke" 1 dik szegény férfiakra! Különösen a házasságban óriási a kockázat, sosem tudni, fele­ségként mivé változik az az édes, csicsergő teremtés, akiért a világ vé­gére is hajlandó lett volna elmenni. Történetünk hőse, Robert Gordon Elliot amerikai építész ugyan nem a világ végére, csak egy diszkóba' ment el 1981-ben, felkért egy lányt, és az egész éjszakát végigtáncolták. A lány roppant tartózkodó teremtés lévén nem adott randevút, még a te­lefonszámát sem árulta el a har­mincegy éves nőtlen fiatalember­nek. A szerelmes ifjú két évig kutatott a lány után, míg végre rálelt, és fe­leségül vette. Szülei nem voltak el­ragadtatva a menyasszonytól, de A házasság veszélyes! Bob csak a szívére hallgatott. Kissé furcsállotta ugyan, hogy az ara igen szűkszavúan nyilatkozott korábbi életéről. „Fogadj el olyannak, ami­lyen mást vagyok! Nem akarok be­szélni a múltról, sem a származá­somról!” - hárította el a kíváncsis­kodó kérdéseket. Amikor jobban összemelegedtek, April (találó neve volt a szeszélyes teremtésnek) mégiscsak feloldódott, mesélt nehéz gyerekkoráról, hogy tizennyolc évesen elment otthonról, modellkedéssel próbálkozott, a szí­nészmesterségbe is belekóstolt, de hamar rájött, hogy egyik sem neki való. Az volt az álma, hogy féijhez megy és Floridán lesz egy kis üzle­te, ahol majd kozmetikumokat árul. Bob teljesítette ifjú neje álmát: Flo­ridára költöztek, s az ifjasszony - ura pénzéből - üzletet nyitott. Házasságuk minden vonatkozás­ban tökéletes volt. A férjet csupán egyvalami nyugtalanította: hogy a várva várt trónörökös évek múlva sem jelentkezett. Az asszonyka síró­görcsöt kapott, amikor férje szóba hozta a gyereket. „Soha többé ne beszélj erről - zokogta. - Ez életem legnagyobb tragédiája. Egy évvel a házasságkö­tésünk előtt súlyos műtéten estem át, s az orvos megmondta, hogy ne is álmodjak gyerekről!” A szerető férj beletörődött. Felhőtlen boldogságban éltek to­vább. Ám ahogy teltek az évek, az asszonyka egyre furcsábban visel­kedett: nyugtalan lett, dührohamo­kat kapott, iszonyúan költekezett férje tudta nélkül, majd egymillió dollárért titokban házat vett. A férj még ezt is elnézte volna, de April egy nap fogta magát, elköltözött, tartásdíjat követelt és válni akart. Férje mit tehetett - beleegyezett. Az ügyvédjétől tudta meg a döb­benetes valóságot. April, a tökéletes feleség, akivel tíz boldog évet töltött - eredetileg férfi és Antonio a neve. A válóperes ügyvéd azt az orvost is felkutatta, aki Antonióból Aprilt csi­nált. Az orvos egy cseppet sem cso­dálkozott - nem az első eset, hogy nővé operált páciensei férjhez men­nek... Robert Gordon Elliot sosem gya­nakodott: felesége okmányai rend­ben voltak, a bevándorlási hivatal­ban derült ki, hogy a portugál szár­mazású Antonio nevet s nemet vál­toztatott, amikor megkapta az ame­rikai állampolgárságot. Házasulandó férfiak, figyelem! A menyasszony születési anyakönyvi kivonatát is meg kell vizsgálni es­küvő előtt! Az oldalt írta és szerkesztette: Kopasz-Kiedrowska Csilla ELEGY - BELEGY 1995. április 16. UBSÚTflBp

Next

/
Oldalképek
Tartalom