Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-04-23 / 17. szám
32 oldalas színes MAGAZIN Heti tévé és rádióműsor Milyennek látja majd a pápa Kassát? Cikkünk a magazin 4-5. oldalán 1995. április 23. XXVIII. évfolyam Ára 9 korona nem lehet igaz, hördültünk fel sokan két hete, amikor egy minisztériumi osztályvezető sértődése (sérült lelke) okán egyik napról a másikra menesztették a rozsnyói magyar alapiskola igazgatóját, az ország érvényben levő törvényeit megsértve. Ilyet még a régi rendszerben sem mertek megtenni, mondogatták egyesek. Dehogynem mertek, uraim, jutott eszembe pár nappal később, amikor felötlött előttem a féli iskola példája; akkor ott a magyar szülők verejtékével megépített alapiskolát próbálta „odaajándékozni” nagylelkűen a szlovák nebulóknak a pártállami hatalom. Csak a karakán kiállás kényszerítette meghátrálásra az akkori hivatalt, amit nevezhetünk minisztériumnak, osztálynak, pártnak, kormánynak, Gottwaldnak, Husáknak, Bilaknak, bárminek. A szlovák társadalom jéghegyének csúcsán a nem is titkolt szándék, a „közös akarat” rideg logikája ragyog közel nyolcvan esztendeje. Csak a módszerek változnak és a másokat megnyomorító szándék egyre rafináltabb, a beteges magyarfóbia s az abból eredő hisztérikus vagdalkozások kontinuitása alig-alig. Tegnap az épületet, ma az igazgatót szeretnék államosítani. Tizennyolc után a nagybirtokokat, kastélyokat, negyvenöt után a középbirtokokat, aztán már a gatyamadzagnyi sziket is, lószerszámostul. Aztán már a lónyihogást is, de még a boronához vissza-visszakalandozó emberi emlékezetet is. A szabadságnak, az emberi méltóságnak az utolsó morzsáit is. Fárasztóan hosszú lenne csak felsorolni is a példákat, melyekből kitetszik a görcsös és elkeseredett igyekezet, s összeáll egy hatalmas tabló, melyre a hagymázas álom van rápingálva: egynyelvű, egyszokású, homogén szlovák nemzetállam. így teszik tönkre (alapszerződés ide vagy oda - az csak a külföld megtévesztésére való) kulturális intézményeinket, foglalják el a Pozsonyból lesünKÖVESDI KÁROLY dörgő újgazdagok a csallóközi földeket, üzemeket, tejfeldolgozókat és focipályákat, így készültek a múltban a pártközpont boszorkánykonyhájában a Borgia-elvtársak titkos tervei Mohiról, Bősről, kelet-szlovákiai megapoliszról, egyebekről, melyek szívósan meg is valósultak, s melyeknél nem kellett zárt ajtókra tapadó fúlnék hallgatóznia, hogy tudjuk, mire megy ki itt minden: hogyan szétszórni, megbontani, szétzilálni, emlékezetéből és történelméből, anyanyelvéből és imáiból, sóhajaiból és egyre fáradtabb mosolyaiból kiszakítani a szülőföldjükhez ragaszkodó „azokat”. Akiknek amúgy semmi bajuk „ezekkel”, csak szeretnének már nyugodt, szabad emberhez méltó életet élni. Feledni a beteges gondolkodást, amely nem alkot, nem álmodik, hanem a védekezés módozatain kényszerül rágódni reggeltől estig, cselre cselt készítgetve, szándékra ellenszándékot farigcsálva. Így leszünk egymás betegei és egymás foglyai. így herdáljuk el alkotó energiáinkat egy történelemnek, miegyébnek nevezett őrült, megfoghatatlan eszme bűvkörében, miközben ez az eszme mindig a meglévő hatalom szűk klikkjét élteti „ezek” és „azok” ellenében. A hatalom persze nagyon jól tudja, hogy egy közösség önvédelmének, identitása megtartásának legfontosabb pillére az iskola, a kultúra és azok anyagi fedezete. Mert míg néhány község adósságba verheti magát egy drága orvosi műszer miatt, ami (már csak adóink okán is) alanyi jogon járna az államtól, addig hetilapjaink, színházaink, könyvkiadóink, iskoláink eltartását nem vállalhatjuk magunkra. Mert ha ez a gyakorlat folytatódik, amit a kulturális és az iskolaügyi minisztérium vezetőinek arroganciája elindított, lassan tönkre megy minden, amibe kapaszkodhatunk. A koldusbotra juttatás, a kiéheztetés taktikája napnál világosabb. Itt csak egy kultúra létezik, a szlovák, jelentette ki Hudec kulturált miniszter úr, s ehhez is tartja magát. Slavkovská asszonyság pedig, mint valami újkori monarcha, egy kézbe szeretné kaparintani az egész iskolaügyet, szőröstül-bőröstül. A B. Kovács Istvánok, Tóth Sándorok helyett majd jönnek a hibrid díszhuszárok, akik elvégzik a hóhérmunkát némi baksisért. A szlovák kormány legfőfője pedig egyszerűen kijelenti, a nacionalista politikusok hajója elment, miközben arcrezzenés nélkül aláír egy jószomszédi viszonyt sugalló alapszerződést. TTjo, rr~\7 kinek a hajója ment el, majd elválik, minden- esetre az urak és hölgyek jobban tennék, ha magukba szállnának kissé, mert azt nem képzelhetik komolyan, hogy mucsai módszerekkel elvehetik tőlünk az anyanyelvi oktatás jogát. Az övön aluli ütéseket megszoktuk. Ha pedig szeptemberben több ezer gyerek nem megy iskolába, magyarázhatják Európának, ki a nacionalista, s milyen hajók és tutajok úszkálnak ebben az országban. ANYANYELVI ^oktatást ANYANYEtvi lOKTATÁST l'ANYEL Itatás. ANYANYELVI »OKTATÁST Kollázs: Vlado Gloss
