Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)

1995-04-16 / 16. szám

RENDHAGYÓ FRONTJELENTÉS — SPORTBARÁTOKNAK

E

ágeszséi

‘‘kiírosítá „csodaszerek’*

Lassan már tucatszámba menő hírnek számít, hogy szerte a világon valakit doppingoláson érnek. Úgy elszaporodott a tiltott szerek és módszerek alkalmazása a sportéletben, mint a réten a tavaszi virágok. Csak éppen nem annyira szembeötlő! Megszállottjai (vagy ha úgy tetszik: áldozatai) sokkal burkoltabban hódolnak neki, tettüket nem verik nagydobra. így aztán a sport tisztaságáért síkra szálló Nemzetközi Olimpiai Bizottság volt kénytelen frontális harcot nyitni az esetek felderítésére. És napjainkban már javában dúl a végtelen doppingháború. Az egyik oldalon a sikeréhes élsportolók sokasága (elnézést, ha túloztam, de az elmúlt időszak dömpingje erre enged következtetni), s velük együtt a teljesítmény adagolás meg győzelemhajhászás ösvényeinek kifürkészői, orvosok, edzők és ki tudja, milyen szakemberek, akik szüntelenül becsapják a tiszta eszközökkel versenyzőket. Magyarán: durván csalnak. Velük szemben, de valójában mögöttük, valahol a nyomukban folytat ülHadd tudja, milyen egészségkárosodási tünetek léphetnek fel egy-egy „csodaszer” használatakor.

Pillantsunk hát bele a nemzetközileg elfogadott listába. Tiltott anyagoknak minősülnek a serkentő szerek (csökkentik a fáradtságérzést, emelik a versenyzési vágyat), narkotikus analgetikumok (fájdalomcsillapítók), androgén anabolikus szteroidok (legismertebbje a tesz- toszteron hormon, gyakran nyúlnak érte a sportolók, mert elősegíti az izomzat növelését és az erőfejlesztést), vizelethajtők (kiűzik a szervezetből a folyadékot, elsősorban súlyfölösleg leadásakor és a vizeletkiválasztás meggyorsítására szedik abban reménykedve, hogy a minta alapján lehetetlenné válik a tiltott szerek laboratóriumi kimutatása) és peptidhormonok (a szervezet információhordozói, befolyásolják a növekedést, a szexuális és általános viselkedést, a fájdalomszabályozást).

Ugyancsak nem megengedett a vérdopping (idegen vagy saját vér visszajuttatása a szervezetbe a vörösvérsejt-mennyi- ség növelése érdekében), valamint a gyógyszer- és vegyi manipuláció. Léteznek anyagok (alkohol, marihuána, helyi érzéstelenítők, beta-blokátorok), amelyeket csak korlátozott mennyiségben lehet használni. Mindössze a lista leegyszerűsített változatát tártam az olvasó elé, mintegy jelezve, mennyire szerteágazóak a doppingolás korlátái. Egy tanulság mindenképpen általánosítható: az (élsportoló semmilyen gyógyszer szedését ne kezdje el az orvos megkérdezése nélkül.

Többen ráfizettek már!

dözőhadjáratot a nemzetközi szinten meg az országokon belül is bevetett doppingellenőrző gépezet. Élharcosa Manfred Donike német orvosprofesszor, akinek boszorkánykonyhájában már nem egy olyan találmány született, amely újabb dimenziókat nyitott a felderítésben. Utolérni azonban aligha sikerül - ezért tűnik végtelennek az igyekezet - a kifinomultnál kifinomultabb cselszövésekhez folyamodó s a sportolókat úgymond „biztonságos” szerekkel ellátó feltalálókat, akik a doppingfeltárás új fegyverére rendszerint még korszerűbb kibúvóval válaszolnak. És ez így megy szép sorjában... Sokáig jómagam is ódzkodtam a témától, ám napjainkban már annyira behálózta a hétköznapok sportéletét, hogy akarva-akaratlanul belecsöppen az ember. Több hónapos meglátásaimat, észrevételeimet gyűjtöttem csokorba. Nem törekeszem teljességre, szakavatottságom sem múlja felül a sport és a sportolók féltését. De tartok tőle: igazán nagy veszély leselkedik rá(juk).

Szinte alig tudni valamit - legfeljebb csak feltételezéseken alapuló ismeretekből meríthetünk - a doppingszerek beszerzési és forgalmazási hálózatáról, de akinek szüksége van rájuk, érdekes módon mindig hozzájut. Sokkal láthatóbban rajzolódik ki az ellenőrzés gépezete. Nemzetközi egyezmények (Az Európa Tanács Doppingellenes Megállapodása, A Doppingellenes Charta) szabnak keretet a csatlakozó országok illetékeseinek. Zászlóvivő a NOB orvosi bizottsága, s országonként is doppingellenőrző bizottságok tevékenykednek. Ezek munkája az ellenőrzésben, a nevelésben és a felvilágosításban merül ki. A doppingszabályok rögzítése - beleértve a büntetések időtartamát is - az érintett nemzetközi és nemzeti sportszövetség hatáskörébe tartozik. Erősen érezhető a NOB egységesítési törekvése, de ebben még nincs teljes összhang. Általános gyakorlat, hogy a rajtakapott sportoló első pozitív vizeletmintája nyomán egy újabbat vesznek, és ha az is tiltott szer használatára utal: bejelentés és eltiltás következik. Ezen az eljáráson szigorított az atlétika nemzetközi vezérkara: április elsejétől elég valakit csak egyszer lefülelni, máris kizárják a versenyekről, s amennyiben anabolikus szteroidot használt, négy évi kényszerszünet vár rá.

Nálunk a Szlovák Doppingellenőrző Bizottság őrködik a sport tisztasága fölött. Eszköztára véges, anyagi lehetőségei behatároltak. Tavaly ellenőrei 230 alkalommal vettek mintát, s az idén már 300 rajtaütésszerű vagy bejelentett látogatást kívánnak végrehajtani élsportolóink körében, a szlovákiai nemzetközi versenyeken. Az elmúlt évben senki sem akadt fenn a hálójukon, de már így is van három doppingvétkese az országnak: Peter Mesko és TomásBenko testépítők kilencvenháromban, Ján Germánus erőemelő kilencvennégyben került a külföldi ellenőrök csapdájába.

Létezik egy időszerű NOB-lista, amely valamennyi tiltott anyag névsorát tartalmazza, többségükkel azonosultak a sportszövetségek. Ily módon a doppingolás szabálysértésnek minősül; aki alkalmazza, voltaképpen becsapja vetélytársait. De ami még veszélyesebb: használója saját egészségét kockáztatja vele. Maga a NOB-lista - az egyes tiltott anyagok és módszerek magyarázatával - nálunk is hozzáférhető. A doppingellenőrző bizottság kiadványaként közkézen forog. Sok hasznos tudnivalót tartalmaz, csalétek, ám egyben visszariaszt is. Csak olvasása közben döbben rá az ember, mennyire sokrétű (de tiltott) hatáskeltés létezik a sportolók teljesítményének megalapozására. Valamennyi sikerre vágyó versenyzőnek ajánlom áttanulmányozni, mielőtt felelőtlen lépésre szánná rá magát.

időszakában a feketepiac mellett illegálisan kiadott könyvek is megjelentek a csodatevő szerekről. Ezekben hangsúlyozták, hogy azokat minden élversenyző szedi, kevés káros hatása van, s minél többet elfogyaszt valaki, annál jobb lesz neki. A propaganda óriási keresletet teremtett. Ki ne harapott volna rá a nagy szenzációra? Teljesen bejött az üzleti fogás. A sport- szövetségek későn és hatástalanul reagáltak a kialaHétpecsétes titkok

Jegyzeteimben számos közreadandó ismeretre bukkantam. Mint sok minden, a doppinghasználat is Amerikából indult legnagyobb hódító útjára. Furcsa ellentmondás közepette: egyrészt az orvosok tagadták a különböző csodaszerek létét, elhallgatták káros hatásait, ugyanakkor a sportolók megbízható információk hiányában egyre inkább légüres térbe kerültek, s a feketepiacon kerestek menedéket. Bármit megvettek, szakavatatlan kezekből, csak hogy elérhessék hőn óhajtott sikerüket. Az USA-ban kilencven- ben a tiltott csatornákon 300-400 millió dollár értékű szteroid talált gazdára. Egyes feltételezések szerint két évvel később ugyanezen a szinten mozgott a lakosság ilyen kiadásainak nagyságrendje. Persze a feltörés

DOPPINGVÉTKESEK

ATL

Etikában

1988 1989

1990

1991

1992

1993

1994

16 38

40

34

57

54

50

Ofó*r& ttíittották mégis »■ 8en Jotmscn

AészűfcHAAJ «HÉf vaummftjrí sportoló dop&ngot

kult helyzetre. Végül is kilencvenben Amerikában törvény született az androgén anabolikus szteroidok jogtalan használatáról (akár öt év börtön és kétszázötvenezer dollár pénzbüntetés is kiróható miatta). De addigra már beindult a gépezet, s az előállítás titkos laboratóriumokba került, a terjesztésbe pedig az alvilág drogkereskedői is bekapcsolódtak. S napjainkban ez alól már Európa sem kivétel. Akárcsak szívének tája, Szlovákia. Nem akarok erőltetett párhuzamokat keresni, ám a honi doppingellenőrző bizottság tavalyi „semmitfogása” mintha a hatástalan harcot hozó amerikai időket idézné.

Maga a sportolók tesztelése egyre kifinomultabb módszerekkel történik, ám csupán az amatőr és profi élversenyzőket követik nyomon. A fogyasztók többségét senki sem ellenőrzi. Egyes felmérések szerint a nyugati országokban a középiskolások és egyetemisták körében a legközkedveltebb a doppinghasználat. És nálunk? Ki tudja... Az élsportolók lefülelését az is nehezíti, hogy néhányan hozzáférnek a tesztprogram megkerülésének eszköztárához, vagyis az álcázó anyagokhoz meg olyan anabolikus szteroidokhoz, melyek a létező módszerekkel nem érhetők tetten. Sokan azt állítják: éppen ezen dől el a mai sportsikerek sora. Mert nem mindenki engedheti meg magának a legkorszerűbb, ám méregdrága szereket, így a kevésbé tökéletes kibúvót jelentőkhöz folyamodik, jó adag kockázattal. Lebecsülve a szedett anyagok biológiai hatását, s a bevehető mennyiség többszörösét fogyasztják. Feltételezések szerint a világon évente kétmillió ember hódol az anabolikus szteroidoknak, amelyek egy idő után lényegében kábítószerként hatnak, ami újabb veszélyeket rejt magában. Ám a leg- szömyűbb következmények a fogyasztó egészségében jelentkeznek. Erről keveset írnak, az áldozatok inkább hallgatnak, némaságba burkolódznak. Rettentő nagy pénzösszegek forognának kockán, ha kiteregetnék a szennyest. Óriási nyereséget hoz a doppinganyagok gyártása és forgalmazása, nem kevésbé jövedelmező jó néhány sportág felső tízezeréhez tartozni. Ehhez mind érdekek fűződnek, még a sportszövetségeké is, mivel nem akaiják rossz fénybe állítani önmagukat. A leleplezések amúgy is ártanak tekintélyüknek.

Warwick into esete

Repedések azért mindig támadnak a falon. Kiragadnám az angol Zoe Warwick esetét. Az egykori testépítő csillag ma gyomorrákos, máj károsodásban szenved és szívritmuszavarai vannak. Negyvenévesen a halál kapujában áll. Pedig ő is csak azt tette, amit számos atléta: versenyző korában tesztoszteront, vagyis férfi nemi hormont szedett. Egyszer Amerikában sodorta magával a „mindenki ezt csinálja” hulláma. Elkezdte, és három hónapi edzés után nem ismert a testére. Atlétikusabb. izmosabb lett. Közben szervezete ellenállt: megszűnt a havi vérzése, hátán és nyakán kiütések jelentek meg, mélyebbé vált a hangja... Zoe nem törődött ezekkel a mellékhatásokkal, a győzelem volt számára a legfontosabb. Hetente ezer márkás doppingadagot fogyasztott. Mikor Európa-bajnok lett, felerősödött szívverése, és abba akarta hagyni a „csodaszer” használatát. De már későn! Testének lassú roncsolódását nem lehetett megállítani. Nyolc éve befejezte a doppingolást, ma szociális segélyből él. Történetét csak azért árulta el, hogy kimondhassa mindenekelőtt a testépítés, úszás és könnyűatlétika fiatal hódolóinak: „Ha legalább egy sportolónőt visszatartok a dopping elől, lesz értelme a halálomnak. ” Persze nem ő az egyetlen áldozat. Hozzáférhető adatok szerint az utóbbi két évben Európában hat huzamosabb ideig doppingoló testépítő halt meg. És hányról nem tudunk?

Éppen az iméntihez hasonló riasztó esetek és a sport tisztaságának keresése hívja sorra életre a különböző szigorító lépéseket. Élsportolók, vezetők emelik fel a szavukat, a doppingolok kiközösítését kérik. Átfogóbb tesztprogramok bevezetését követelik. Sally

Gunnell világhírű brit gátfutónő a minap levelet intézett országa ötszáz neves atlétájához, melyben arra kéri őket.

hogy addig ne használjanak semmilyen orvosságot, amíg nem győződtek meg róla: valójában mit tartalmaz. Mert a szabadon kapható gyógyszerekben is lehetnek tiltott szerek. Gunnell óva inti társait, féltve sportága imidzsét. Talán magát is.

De vajon mit kezd a sportvilág egy másik próbálkozással? Két nagy doppingvétkes: az örökre eltiltott kanadai Ben Johnson és a szintén kényszerpihenőre került osztrák Andreas Berger június harmadikén Ausztriában különversenyt akar vívni a futópályán. Ilyenre még sosem volt példa. A szponzorok és a tv-stábok már rajtra készen várják az eseményt. És mit szólnak ehhez maguk a főszereplők? Berger szerint nincsenek doppingoló és nem doppingoló sportolók. Csak olyanok vannak, akiket rajtakapnak és olyanok, akiket nem. Johnson számára a pénz a legnagyobb doppingszer. Nem véletlenül állítja: hajói keres, még mindig hihetetlenül gyors lehet. És ezt, úgy látszik, sokan elhiszik neki. Megéljük még egyszer a doppingvétségért eltiltott sportolók világ- vagy kontinensviadalát? Az már igazán a feje tetejére állítaná a sportvilágot. Annak Waterlooja lenne!

J. Mészáros Károly