Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)

1995-03-19 / 12. szám

A mixomatózis a nyulak egyik leggyakoribb meg­betegedése. A fiatalabb és az idősebb egyedek is fogéko­nyak iránta, sőt néha a vadnyia­kat is megfertőzi. Más háziálla­tokra és az emberre a betegség nem terjed át. A betegség okozója az ún. Sa- narelli vírus. Általában mint en­ANYULAK „REJTÉLYES" BETEGSÉGE zoociás (helyhez és időhöz kö­tött) megbetegedés jelentkezik, de ez nem jellemző rá, hiszen vá­ratlanul bármikor s bárhol megje­lenik. Az állatok általában egy­mást betegítik meg orr-, szem- és más váladékaikkal. Szennyezett takarmánnyal, ivóvízzel is terjed­nek a vírusok. Döntő jelentőségű a vérszívó élősködők (szúnyogok, bolhák, legyek), valamint az em­ber szerepe is a terjesztésben (öl­tözék, lábbeli, szerszámok közve­títésével). A mixomatózis lappangási ideje 2-5 nap. Az első tünetek között je­lenik meg a savós, később gennyes kötőhártya-gyulladás, melynél a váladék összeragasztja a szemhéja­kat. A víms behatolásának helyén a szövet bepirosodik, begyullad, megnagyobbodnak a kommuniká­ciós nyirokcsomók, s begyullad­hatnak a szemgolyók is. Egy-két nap múlva jelennek meg a jelleg­zetes „mixómák”, kocsonyás álla­gú daganatok az orr bőr alatti kötőszövetében. A folyamat ki­terjedhet az egész hátra és a belső nemi szervekre is. A kór súlyos­ságát a keletkezett elváltozások adják. A látási zavarok akadá­lyozzák az állatot az élelem és a víz felvételében, az orr elváltozá­sai akadályozzák a légzésben, a háton kialakuló csomók zavaro­kat okoznak a háti izmok műkö­désében - így a mozgásban és a légzésben is. A megbetegedett állatok nem gyógyíthatók. Esetenként megtör­ténik, hogy spontán gyógyulás áll be, s így egy életre szóló immuni­tás alakul ki. A betegség ellen Myxoren vak­cinával védekezhetünk. Az egy hónaposnál idősebb nyulak - speciális dupla tűvel - már oltha­tok. Hogy ne kelljen a nyulakat - főleg a tenyészállatokat - kétszer zaklatni, a vakcinázást a pestis ellenivel egyszerre végezzük el. A immunitás ezt követően a 4. napon lép fel és 8-10 hónapig tart, erre ügyelni kell (jegyezzük fel a vakcinázás idejét). Meg­jegyzem még, hogy vakcinázni lehet a beteg és a kórral való­színűleg már kapcsolatba került állatokat is. Ezekben az esetek­ben természetesen az eredmény nem lehet olyan jó, mint az egészségeseknél. A mixomatózis elleni védőoltás a mai árviszonyok mellett „szóló­ban” 1,70-2,00 Sk-ba kerül. vajdr Helyreigazítás Sajnálatos körülmények folytán a Va­sárnap 8. számában az oldalunkon kö­zölt Óvjuk a macskáktól című, vízipál­máról szóló írás szerzőjének a neve nem szerepel. A cikk szerzője Irena Raitlová. Tőle, s olvasóinktól ezúttal is elné­zést kérünk. A szerk. Kertünk ne csak a szájnak, de a szemnek is legyen „ingere”. Telepítsük ott például az alábbi árvácskákat: Óriás árvácska (Viola wittrockiana) - június­tól késő őszig virágzik; Svájci óriás - attraktív, szagos virágai vannak; szinte minden élőhelyen szépen díszlik, a napfé­nyes és az árnyékos fekvést egyaránt jól bírja; Sárga, „szemes ” árvácska - júniustól szep­tember végéig, sőt akár még a következő év márciusáig is virágozhat. Mikor és miért metsszük? Számoljunk a várható károsodással. Ha nem metszenénk a szőlőt, akkor is teremne, de csak gyenge minősé­get adna. A termés szakaszos len­ne, vagyis az egyik évben túl sokat, a másikban alig vagy egyáltalán nem teremne. A szőlő az erdei kúszónövények családjába tartozik, és ennek kö­szönhetően legkorábban a csúcsi részen fakad. Ha a növekedését nem irányítanánk, akkor néhány éven belül elcserjésedne, lehetet­lenné válna a gondozása. Metszés­nek az egyéves vesszők visszavá­gását nevezzük, a többéves részek kialakítását pedig művelésmódnak. A metszés során az egy év folya­mán fejlődött vesszőmennyiség nagy részét eltávolítjuk. A termés mennyiségét és minőségét ezzel tud­juk szabályozni, s így tudjuk fenn­tartani a kialakított tőkeformát is. A szőlő metszését lombhullástól egészen a rügyfakadásig végezhet­jük. Általában tavasszal metszünk, számolva a tél végi fagyokkal, a ka­pálással, a fedés-nyitás következté­ben előforduló károsodásokkal, amit a tavaszi metszéssel kiküszö­bölhetünk. Tavasszal, a nyitás után azonnal metszhetünk. Korai metszéssel meg­akadályozhatjuk a szőlő könnyeze- sét, de ezáltal valamivel hamarabb fakad a tőke. Ne végezzük korán a metszést fagyzugos helyeken, ahol április közepén még talajmenti fa­gyokra számíthatunk, hogy ezzel is késleltessük a fakadást. A rügyek duzzadásáig mindenütt be kell fejezni a metszést, mert ilyen­kor már a duzzadó rügyek könnyen megsérülhetnek, leperegnek. A ta­kart vesszők rügyei könnyen kipál- hatnak; ilyenkor várjuk meg a rü­gyek duzzadását, s az épen maradt rügyek figyelembe vételével végez­zük el a metszést. J.A. A szakirodalom sok olyan, hosszú időn keresztül termő szőlőlugas­ról emlékezik meg, amelyek nemcsak korukkal, hanem nagy termésho­zamukkal is kitűnnek. Ilyenek elsősorban a Földközi-tenger vidékén fordulnak elő. Olaszországban Novara tartományban egy Spana fajtához tartozó tőke 300 éves korában átlag 200, de olykor 500 kg szőlőt is termett. Elágazásai 100 m2 területet borí­tottak be. A törzs ke­rülete az alapi részen 1,45 m; még egy mé­ter magasságban is el­éri az 1,10 m-t. Ugyancsak Novarában megemlékeznek egy 445 éves szőlőtőkéről, amely 5 hl bort adott és 400 m2-t borított be. A törzs kerülete az alapi részen 1,70, a két ágának kerülete 1,20 és 0,90 m volt. Egy-egy hatalmas tőkén gyakran ezer­nyi fürt található. Ugyancsak Olaszor­szágban egy Aleatico fajtájú szőlő 1874- ben 5230 fürtöt nevelt, melyek összsúlya 443 kg volt. Spanyolországban egy ismeretlen korú szőlőtőke törzse az alapi részen 2 m kerü­letűre növekedett, hajtásrendszere 494 m2-t borított be; 1864-ben 8,25 hl bort adott. Grúziában akkora szőlőtőkék is ki­fejlődtek, hogy fájukból szobrokat és templomajtókat faragtak. A szőlő számára rendkívül kedvező ég­hajlatú Kalifornia; itt is akadnak kivételes nagyságú tőkék. Santa Barbarában egy Mis­sion nevű fajta törzse 200 éves korában el­érte a derékvastagsá­got. Még nagyobbra növekedett Carpenta­ria Valley-ben egy 1845-ben ültetett szőlőtőke. Törzse az alapi részen 2,44, s még egy méter magasan is 1,8-2,40 m volt; 14 fő ágra oszlott, s ezek közül a leg­vastagabb kerülete 1,22 méteres. A hatal­mas példányt 63 oszlopból álló támberen- dezés tartotta; 1245 m2-t borított be; 1895- ben 9,07 tonna szőlőt termett. Magyarországon is vannak idős, ma is termő példányok. Pécsett van egy öreg szőlő, amely a hagyomány szerint még a tö­rök időkből származik, s még ma is terem. Jakab András Milyen fajtát válasszunk? Landeszi lúd Mutatós, színes tollú lúd. Tolla szür­késbarna, hasalji részén fehéresszürke. Az eredeti landeszinek (landinak) a csőre is és a lába is palaszürke volt, a szeme pedig barna. A most tartott lan- di csőre és lába narancsvörös. Nagy testű lúdfajta, bár a súlya tenyésztele- penként eltérő lehet. Az eredeti landi 8 kg körüli, a most tartottak valamivel kisebbek, 6-8 kg közöttiek. Jellemző rá a dús tollazat, a mély kettős tojólebeny. A napjainkban kite­nyésztett landi lúd évi tojástermelése természetes fényviszonyoknál 30 db körüli. Jól kotló fajta. Sajnos a tolla jóval kevesebbet ér, mint a fehéreké, éppen ezért tartása csak ott indokolt, ahol tömik. A tömők legkedveltebb fajtája, mivel megbíz­hatóan nagy májat lehet elérni vele. Húslibának alkalmatlan, egyrészt a fekete tolltokok miatt, másrészt azért, mert egyáltalán nem jók a húsformái. Melle hosszúkás és lapos, combja sem eléggé gömbölyű. Közel sem ad annyi húst, mint a nála kisebbnek látszó raj­nai vagy olasz lúd. Kislibáit a piacon alig lehet eladni, tehát csak biztosított naposliba- és tö- mési alapanyag-eladás esetén tartsuk. K. L. A MÉZGÁSODÁSRÓL Hogyan védekezzünk? A mézgásodást az élettani betegségek közé soroljuk. Főleg a csonthéjas gyü­mölcsfákon terjed, mint a kajszi és az őszibarack, a cseresznye, meggy, szil­va stb. A mézga poliszacharid tartal­mú, ragadós nedv. A cellulóz és a he- micellulóz bomlási terméke. Azért ká­ros, mert a fa szállító szöveteit elduga­szolja, lehetetlenné teszi a tápanyag­szállítást, s így a korona ágai fokozato­san elhalnak, végül pedig a fa teljesen kiszáradhat. A kajszifák gutaütésének (apoplexia) nagybani előidézője is. Hogy a mézgásodást elkerüljük, fo­gadjuk meg az alábbi néhány jó tanácsot:- A talajművelésnél vigyázzunk, hogy a fák ne sérüljenek meg. Met­szésnél a levágott vastagabb ágak se­bét simítsuk le és kenjük be oltóvi­asszal.- A mézgás részeket éles késsel tisztítsuk ki egészen az ép szövetekig, és sebbalzsammal vagy nem maró olajfestékkel kenjük be. Egyes szak­írók szerint jó védő hatása van a sós­kasavas bemázolásnak is. A közönsé­ges kerti sóska leveleivel történő be- dörzsölés is eredményes lehet.- Élettani betegségről lévén szó, ügyeljünk rá, hogy gyümölcsösünk ta­lajában meglegyen a kellő tápanyag­egyensúly. Kerüljük a nitrogéntúlada­golást! S. V. kassai olvasónk a datolyapálma nevelésével kapcsolatban for­dult kérdéssel szerkesztőségünkhöz. A kérdést röviden levélben megválaszoltuk, de amint tudomásunkra jutott, egyre többen próbál­koznak ennek a szép és érdekes növénynek a telepítésével, így való­színűleg őket is érdekli, milyen talaj-, hő- és fényigényei vannak. Menyasszonyért datolyát A datolyapálma (Phoenix dactylifera) egyike a legrégebben termesztett és nemesített növényeknek. Az afrikai és arábiai sivatagi népek legfontosabb növénye már évezredek óta. Adatok vannak arról, hogy már Krisztus előtt 6000 évvel is termesztették. Eredete ismeretlen; egyes kutatók szerint való­színűleg az Indiában honos Ph. silvestris és az afrikai Ph. reclinata hibridje. Egy biztos, az ókori Babilonban és Egyiptomban nagyon megbecsülték, az arab törzseknél pedig a menyasszony árát datolyatermésben szabták meg. A pálmafélék (Arecacease) családjába tartozik, s nálunk azért kedvelik, mert igen hálás szobanövény. Jó az alkalmazkodóképessége; s 8-10 fokos, északi fekvésű helyiségekben is jól áttelel. A hőingadozásra azonban érzé­keny, így ügyelni kell rá, hogy a levegő hőmérséklete hirtelen ne emelkedjen, süllyedjen. Jól bírja a központi fűtéses lakások száraz levegőjét, hiszen a si­vatagi csapadék- és páraviszonyokhoz van szokva. Vízszükségletét hosszú gyökérzetével biztosítja, így az oázisok ideális, jól termő, sok gyümölcsöt (1 méteres száron akár 5 ezer) adó növénye. A teleltetési időszaktól eltekintve azonban fényigényes növény. Meghálál­ja, ha tavasszal kihelyezzük a kertbe, ahol jóval több fényt kap, mint a lakás­ban. A szabadban persze jobban kell öntözni. A nálunk kapható szárított datolyában levő magok jó része megőrzi csíra­képességét. A magot komposzt, tőzeg, érett istállótrágya és homok keveréké­be ültessük; talajának pH értéke 6.7-7,5 között lehet. Mivel az egyszikűek közé tartozik, csírázáskor csak egy levélke bújik elő a talajból. Nevelésénél ügyeljünk rá, hogy a cserepének földje mindig nedves legyen. Elég gyorsan fejlődik, ezért gyakran át kell ültetni. Az idősebb példányokat gyakran falá­dákba telepítik át, s bizony nemritkán „kinövik” a lakást. A levelével díszít; alkalmas hallok, zárt erkélyek, folyosók stb. díszítésére. Még a kevésbé világos sarkokban is megmarad. Rokona az alacsonyabb növésű, Dél-Afrikából származó Ph. reclinata, a Kanári-szigetekről származó Ph. canariensis, ez is zömökebb. keményebb le­velű faj. -r­Szerkeszti: Pomichal Richárd Vasas Ferenc HÁZUMKTÁJA 1995. március 19.

Next

/
Oldalképek
Tartalom