Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-03-19 / 12. szám
Már hónapok óta kritikus helyzetben van a szlovák sport, s az illetékesek közül senki sem tudja, hogyan lehetne zöld ágra vergődni. Lépten-nyomon azt tapasztaljuk, hogy valamennyi sportágban kihirdették azt a bizonyos szükségállapotot. A Szlovák Testkultúra Szövetségben (SZTSZ) már közel egy éve azt hangoztatják: nem lenne a szakadék szélén a honi sport, ha a számsorsjátékokat - végre - valaki a „helyére tenné”! Ez azonban merő ábránd, ugyanis közel két éve nagy anarchia uralkodik e téren. A feladó már régóta ismert, a címzett azonban hallgat és hallgat. Vajon meddig? Talán arra várnak, hogy a honi sportmozgalom bedobja a törülközőt?! Erről és a szlovákiai sport ügyes-bajos dolgairól kérdeztem IVAN HARGAST, az SZTSZ elnökét. • Hogyan jellemezné az 1994-es évet, amely igencsak kegyetlen volt a szlovák sport számára?- Nem vitás, kritikus időket él(t)ünk, hiszen felettébb szűkös (volt) a támogatás a központi forrásokból, azaz az állami költségvetésből, valamint az állami sportalapból. Az előbbi 100 millió koronát, az utóbbi pedig 110 milliót utalt át a számlánkra. Ennél jóval több kellett volna, s természetesen minden területen „bevezettük a szükségállapotot”, hogy zökkenőmentes legyen az SZTSZ működése. A klubok a minimumot kapták, teljesen mellékvágányra szorult a fejlesztés és a létesítmények karbantartása. Csak így tudtuk elkerülni, hogy a honi sportélet ne bénuljon meg teljesen. • Több sportág szakvezetői is azt hangoztatják, méltatlan feltételek közepette készülnek a válogatott versenyzők. Mi erről a véleménye?- Sajnos, ez az igazság! Csak összehasonlításként: tavaly Csehországban az állami költségvetésből nem kevesebb, mint 800 millió koronát áldoztak a sportra; mi csupán 100 milliót. Ebből az összegből csak tengődni, nyomorogni lehet. Hogy mégis létezünk, azt a nagyvonalú szponzoroknak és az ajándékozó kedvű sportbarátoknak köszönhetjük. Sportolóink külföldön összehasonlíthatatlanul rosszabb körülmények közepette laknak, készülnek, nem is beszélve az utazásról. Minden hivatalos fórumon elmondom, ám eddig senki sem vette komolyan: valamennyi vb-, illetve Eb-érem a csodával határos. Miért? Mert Európában Szlovákia áldoz a legkevesebb pénzt egy-egy dobogós helyezésre. • Vajon változik-e valamelyest a helyzet 1995- ben?- Eleinte úgy volt, 75 milliót kapunk az állami költségvetésből, ám a parlamenten belül működő sportbizottság azt szorgalmazza, ennek az összegnek a kétszeresét szavazza meg a törvényhozó testület. A 150 miiló is édeskevés lenne az üdvösséghez. A szlovák sportnak legalább 800 miliő koronára lenne szüksége a központi forrásokból. Megint egy példa: Csehországban az állami költségvetésből 1 milliárd 200 millió jut a sportra, valamint 700 millió a számsorsjátékokból. És nálunk? A már említett 75 (vagy 150?) millió plusz 230 millió az állami sportalapból. A központi forrásokból Szlovákiában (a legjobb esetben) közel 400 millió, a Morva folyó túlsó partján pedig 2 milliárd (!) körüli összeg... Azt hiszem, ehhez nem szükséges különösebb kommentár, hiszen a számok önmagukért beszélnek. • Ezek után mondja valaki, hogy Csehszlovákia megszűnését meg sem érzik az emberek, illetve a sportolók...- Megtörtént, erről, azt hiszem, kár most meditálni, ugyanis nem a sportpályán hozták meg a döntést! • Ha már a pénzt említette, megkérdezem: mibe került a szlovák sportnak, hogy tavaly három hónapra - felsőbb utasításra - leállították a népszerű számsorsjátékokat, a Sportkát, a Matest és az 5 a 40-ből tippelést, valamint a Sazkát?- Júniustól szeptemberig - a sportfogadók heves tiltakozása ellenére - az előbb említett számsorsjátékokat üzemeltető Tiposnak be kellett zárnia a boltot. Az újrakezdés sem volt zökkenőmentes, ugyanis nem könnyű visszanyerni a tippelők bizalmát. Ismét konkrétumokkal szolgálok: 1994-ben 300 millió koronával számolt a sportalap a számsorsjátékok bevételeiből. A valóságban ez csak 127 millió volt. Több mint 170 millió veszteség! • Vajon honnan teremtették elő ezt a horribilis összeget?- Ez nem a Szlovák Testkultúfa Szövetségnek hiányzott, hanem a honi sportnak, s ezt mindenkinek tudatosítania kell! Ezért (is) húztuk össze azt a bizonyos nadrágszíjat. Képtelenek voltunk besegíteni a testnevelési szövetségeknek, valamint a kluboknak. Háromszor is meggondoltuk, mire adjuk ki azt a kevés pénzt. Saját partnereinkhez fordultunk, besegítettek kereskedelmi ügyfeleink; hiteleket vettünk fel, és - sajnos - egy-két létesítményünket el is adtuk. Csak egy célunk volt, mégpedig: a túlélés! Csupán így tudtuk fenntartani a Sportok Házát és a Szlovák Testkultúra Szövetség apparátusát, valamint a 38 járási kirendeltséget. Egy-egy székhelyen a korábbi 6-8 ember helyett csak hárman-négyen dolgoznak. Nem titok: vannak tartozásaink, ám bítatná, érdeklődés is van iránta, éppen ezért nem értem, miért hallgatnak a minisztériumban. És még valami: ha a közeljövőben nem újítjuk fel a Sazkát, szlovák csapat nem szerepelhet a labdarúgó UEFA- INTERTOTÓ KUPÁBAN. És ez nagy fiaskó lenne! Nem is tudom, melyik európai országban nincs TOTÓ... (Egyedül Albániában - a szerk. megj.) A napokban írtam alá egy levelet, melyben azt kérdezte az adóhivatal, nem üzemeltetünk-e a Sazká- hoz hasonló tippelési játékot. A napnál is világosabb, hogy nem! Azt hiszem, elhárult az utolsó akadály is, s legkésőbb júniustól ismét lehet majd saz- kázni. • Visszatérnék egy korábbi kijelentéséhez. Amikor végveszélybe került a Sportka, igen határozottan azt nyilatkozta: ha a Sportniké nagyobb összeggel fogja támogatni a sportot, mint a Tipos, tízszer bocsánatot kér a Niké tulajdonosától, Berger úrtól...- Ez így igaz, még mindig érvényes ez a megállapítás. Én nem szoktam a levegőbe beszélni. Nagy tragédiája a honi sportnak, hogy a megalapozatlan vállalkozói ígéretek, célzatok alapján dönt(ött) a pénzügyminisztérium. Konkrét tényekkel alátámasztott érveinket meg sem hallgatták, lesöpörték az asztalról. Az is bizonyítja igazunkat, hogy - három hónap után - újraindult a Sportka. Ez egy hatalmas diadal volt. Több külföldi szakemberrel is beszéltem, mindegyikük azt hangsúlyozta, az új számsorsjátékok csakis a jól bevált, népszerűk mellett működtethetők. Felelőtlenség beszüntetni, betiltani a régi tippeléseket! Ami nálunk történt tavaly, az Beszélgetés IVANHARGASSAL, a Szlovák Testkultúra Szövetség elnökével zunk abban, hogy az idén törlesztjük őket. Amennyiben élni hagyják a Sportkát, annyi bevételünk lesz. mint 1993-ban, s ez ------------------------------derűlátásra ad okot. ZSIGÁRDI • Újra a tavalyi veszély fe------------------------------ny eget: megint csak május végéig engedélyezték a Sportkát. Mi lesz ezután?- Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy ne ismétlődjön meg az 1994-es év. Kilincselünk a pénzügy-, valamint az oktatási minisztériumban, s azzal érvelünk, hogy a Sportka népszerűbb, jobb a Sportni- kénél, és ami a legfontosabb, sokkal nagyobbak a bevételei! Minden az illetékesek kezében van, két lehetőség közül választhatnak: továbbra is két, független állami részvénytársaság (Tipos, Sportniké) lesz, vagy egy új rt. alakul, természetesen százszázalékos állami részvétellel és minden kötelezettség nélkül. Nagyon oda kell figyelni, hogy mindkét társaság rendezze dolgait. Értesüléseim szerint a Sportniké ezen a téren nem „tiszta”. A számsorsjátékokból befolyó nyereséget mindenképpen a sportnak kellene kapnia, s ezt ideje lenne már törvénybe foglalni! • A Tipos számsorsjá- tékait 1994. szeptember 1-jén újraindították, azonban a Sazkát mindmáig nem engedélyezték. Vajon miért?- Erre talán még az illetékesek sem tudnának válaszolni. Ez a játék más kategóriába tartozik, ugyanis a totót nem csak állami részvénytársaság üzemeltetheti. A Tipos szívesen foly- Ivan Horgas: „Evezzünk felettébb nevetséges dolog; éppen ezért, ezen a téren, a fejlődő országok közé soroltak. Szükségünk---------------------------- volt erre?! Azok az emberek, LÁSZLÓ akik likvidálták a Sportkát, sem--------------------------- milyen garanciát sem adtak arra, ho gy miből pótolják majd a veszteségeket. • De hiszen az új számsorsjáték(ok) vezérei sokkal nagyobb nyereségekről beszéltek...- A Sportka bevételei hétről hétre növekedtek, s ez is azt bizonyítja, nem csökkent a népszerűsége. Nagy-nagy hazárdjáték volt beindítani - szólóban - a Sportnikét, hiszen senki sem tudta, hogyan fogadják majd a tippelők. Az eredmény ismert: havi bevételei meg sem közelítik, közelítették a Sportkáét. Pedig az emberek játszottak volna, csak hát Berger úr újdonsága nem győzte meg őket, lépten-nyomon visszasírták a Sportkát. A tippelésre szánt összeget másra költötték, így nem a sport számlájára ment. Ha például ezt a pénzt az iskola-, vagy egészségügy, esetleg a kultúra kapja meg, egy szót sem szólok. De ezt az összeget a sporttól vették el, és senkinek sem adták oda. Ez fáj nekem a legjobban... • Mégis, mennyit adott 1994-ben a Tipos, illetve a Sportniké?- A Sportniké - ezt már szinte mindenki tudja - egy fillért sem! A Niké kaparós sorsjegyeinek bevételeiből közel hétmilliót kaptunk, a Tipos viszont több mint 100 milliót adott. (Feltétlenül meg kell említeni, hogy júniustól szeptemberig, felsőbb utasításra, szünetelt a Tipos által üzemeltetett Sportka - a szerk. megj.) • Mit vár a parlamenten belül működő ún. sportbizottságtól?- Már az nagy haladás, hogy egyáltalán megalakult, s javasolta az állami költségvetésből a sportra szánt összeg megkétszerezését. Bárcsak megszavaznák a képviselők. Sajnos, 1993-tól nincs kinek elmondani ügyes-bajos dolgainkat, senki sem foglalkozik gondjainkkal. Ezen gyorsan változtatni kellene. Talán a már említett bizottság besegít, s kezdeményezni fogja egy, a sporttal foglalkozó állami intézmény létrehozását, amely felügyelne a számsorsjátékokra, valamint a bevételek, a nyeremények megadóztatására. • Mit kíván a szlovák sportnak?- Bárhogy is vesszük, a sport fejlődésénél figyelembe kell venni az ország gazdasági helyzetét. Addig, amíg nem tapasztalhatók a stabilizáció jelei, semmi esélyünk sincs az előrelépésre. Amíg az állam nem biztosít jobb feltételeket, nem várható javulás. Lehetővé kell tenni, hogy a szponzoroknak ne végre tiszta vizeken!” Vlado Gloss felvételei legyen túlzottan ráfizetéses a sport támogatása. Ideje lenne felújítani, kiegészíteni a sportról szóló törvényt, és belefoglalni az állam kezességét, a sport támogatását. A fejlett, demokratikus országokban ez mindenhol így van. • Milyen a kapcsolat a Szlovák Testkultúra Szövetség és a Sportszövetségek Asszociációja között?- Specifikus helyzet alakult ki, hiszen az egyes sportágakon belüli problémákat kell megoldani, illetve közös nevezőre jutni a válogatottság terén. Nem mindig azonosak a nézeteink, sőt... Ez nem jelenti azt, hogy a fontos dolgokban ne értenénk szót, ne tárgyalnánk. Van, amikor napokig, hetekig tanácskozunk. míg végre megegyezünk; 1993-tól sok mindent tisztáztunk. A Sportok Házából például - közös erővel - menesztettük azokat a cégeket, melyeknek semmi közük sem volt a testneveléshez, és így méltó helyet kaptak az épületben az egyes szövetségek. Továbbá megegyeztünk abban, hogy ahol jónak látjuk, ott meghagyjuk a központi irányítást. Mi senkinek sem diktálunk, az alulról jövő kezdeményezéseknek, meglátásoknak adunk zöld utat. Sosem cselekszünk felsőbb utasításokra, a mindenkori kormánytól is függetlenek vagyunk, s ez így van rendjén. A sportban nincs mit keresnie a politikának! • Évekkel ezelőtt - egészen biztos - Ön is sportolt...-Természetesen, de élsportoló sosem voltam. Többször indultam az ifjúsági kajak-kenu bajnokságon, majd később jó pár sportágat űztem: atlétika, kosárlabda, vízi turizmus, labdarúgás, röplabda. Most is szeretek mozogni, kocogni. Évente 5000 kilométert kerékpározom. Négy évvel ezelőtt Franciaországból, az Atlanti-óceántól a Kaukázusig kerekeztem; 23 nap alatt 4600 kilométert tettem meg. Egy biztos: felejthetetlen túra volt! Most már nincs időm az ilyen kalandokra. De azért évente részt veszek 3-4 nagyobb dunai vízi túrán. • Mi volt az eddigi legnagyobb sportélménye?- Egyértelmű: az 1994-es, lillehammeri téli olimpia, amely utánozhatatlan, felülmúlhatatlan rendezvény volt. Hogy sportolóink közül ki volt a legjobb? Senkit sem akarok kiemelni, azonban feltétlenül említést érdemelnek a hokisok, akik a nulláról indulva - rövid idő alatt - az élvonal kapujába kerültek. Nagyon szurkolok, hogy áprilisban sikerüljön bejutniuk az A-csoportba. Ennél szebb ajándékot nem kaphatnék elnökségem második évfordulójára.
