Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-03-05 / 10. szám
A feleségem most megismerkedett egy asszonnyal, akinek a lánya egy miniszter lányának a körmét vágja. A lába körmét. Családunkban most nagy az izgalom. Eddig semmi kapcsolatunk sem volt, most viszont van kapcsolatunk, most lefitymálha- tatlan kapcsolataink vannak. A feleségem virágot meg bonbont hord az említett lány anyjának. A virág meg a bonbon, bár hűvösen, de köszönettel elfo- gadtatik. Mióta az asszonyt ismerjük, azt latolgatjuk lázasan, hogy milyen állást igénylünk majd nekem, ha befutunk, azaz magával HEINRICH BÖLL a lányával is meg fogunk ismerkedni. Öt eddig még nem láttuk, ő nagyon ritkán van otthon, természetesen kizárólag kormánykörökben forog, és tündén lakása van Bonnban: két szoba, konyha, fürdőszoba, balkon. Ám szó van róla, hogy hamarosan módunk lesz beszélni a lánnyal: nagyon kíváncsi vagyok rá, és természetesen illő hódolatot fogok tanúsítani, egyben határozottságot is. Kormánykörökben, azt hiszem, becsülik a hódolatos határozottságot, és úgy hallom, csak annak van esélye, aki biztos a tehetségében. Én most igyekszem a tehetségemben bízni, és hamarosan biztos leszek benne. De hát: várjuk ki a végét! A hitelünk, mióta köztudomású, hogy kormánykörökkel vannak kapcsolataink, már megszilárdult. Múltkoriban meghallottam az utcán, amikor egy asszony azt mondta a másiknak, hogy: - Itt jön B. úr, kapcsolata van A.-hoz. - Igazán halkan mondta, de úgy, hogy meghalljam, és meg is hallottam, és amikor elmentem a két hölgy mellett, bájosan mosolyogtak. Leereszkedőleg biccentettem. A fűszeresünk, aki eddig csak ódzkodva adott némi hitelt, és bizalmatlan arccal leste a feleségem szatyrában eltűnő margarint, gyári kenyeret és cigarettadohányt, most mosolyog, ha benyitunk, és elfelejtett ízű csemegéket kínál, vajat, sajtot és babkávét. - Nem parancsolnak ilyen pompás ehesten? - kérdi. És ha a feleségem habozik, azt mondja: - Parancsoljon belőle nyugodtan, asszonyom - és lefelé pislog, diszkrét vigyorral. Mire a feleségem parancsol. Tegnap aztán hallotta a feleségem, amikor a fűszeres odasúgta egy másik asszonynak, hogy: - B.-éknek rokona A. - Félelmetes, ahogy a hír száll. Mi viszont megvajazzuk a kenyeret - már nem a gyárit -, és sajtot rakunk rá, és babkávét iszunk, miközben némi aggodalommal lessük, hogy mikor jelenik meg a lány, aki a miniszter lányának a körmét vágja. A lába körmét. Még nem bukkant föl, a feleségem már nyugtalan, a lány anyja, aki időközben mintha szívébe zárta volna, hiába nyugtatgatja, és hiába biztatja, hogy: - Csak türelem. - Bajos nekünk ez a türelem, mert bőven élünk rövid ideje nesztelenül megnyílt hitelünkkel. A lány, akinek a mi ifjú hölgyünk a lába körmét nyirbálja, a miniszter legkedvesebb lánya. Művészettörténésznek készül, és állítólag rendkívül tehetséges. Elhiszem. Mindent elhiszek, mégis vacog a fogam, mert a fiatal bonni pedikűröslány még mindig nem bukkant fel. Megnéztük az összes lexikont és elérhető biológiai tankönyvet, tájékozódtunk a lábkörmök természetes növekedéséről: megállapítottuk, hogy az minimális mértékű, a miniszter lánya tehát nem lehet az egyetlen, az ifjú pedikűrösnő alkalmasint lábujjról lábujjra jár a bonni társaságban, rendre a két édes kezébe fogja a lábakat, megszabadítja az elhalt, terhes felhámtól, amely veszélyeztetné a nájlonharisnyákat és miniszteri zoknikat. Remélem, ügyesen fogja az ollót. Reszketek a gondolattól, hogy fájdalmat okozhat a miniszter lányának. Művészettörténésznőknek őrült érzékeny a lábukon a köröm (imádtam egyszer egy művészettörténésznőt, és amikor a lába elé borultam, fél könyökkel véletlenül a lábujjaira találtam támaszkodni, nem sejtve, hogy milyen érzékeny a nő: lőttek az egész ügynek, azóta viszont tudom, hogy milyen érzékenyek a művészettörténésznők lábujjai.) Óvatos legyen az a lány, mert a miniszter állítólag rendkívüli mértékben hallgat a lányára, a lánya meg (akit szociális ambíciókkal gyanúsítanak) ugyanolyan mértékben a pedikűröslányra - a pedikűröslány anyja pedig arra célozgat (csupa célozgatás minden), hogy a lánya már szerzett egy ismerős fiatalembernek egy levelezői állást egy előadó előszobájában. Előadó: ez nekem való kulcsszó. Ez az igazi. Közben az ifjú hölgy anyja egyenletes nyájassággal fogadja a virágot meg a bonbont, és mi boldogan áldozunk a közéleti kitűnőségek oltárán, de közben reszketünk, mert az adósságunk nő és nő, bár az emberek azt súgják egymás fülébe, hogy törvénytelen fia vagyok A.-nak. Vajról és sajtról már áttértünk pástétomokra meg libamájkrémre, cigarettát már nem csavarunk, hanem csakis dobozszám veszünk. Aztán itt a hír: jön az ifjú hölgy Bonnból! A maga valóságában jön! Egy államtitkár kocsiján jön, olyanén, akit egy egész tenyészetre való orv tyúkszemtől szabadított meg. Tehát figyelem: megjelenik a nő! Három napunk telik el végletes idegességben, tízpfenniges cigaretta helyett tizenöt pfennigest szívunk, mert az jobban nyugtatja az idegeket. Én naponta kétszer borotválkozom, holott azelőtt hetente borotválkoztam kétszer, ahogy egy normális állástalanhoz illik. Csakhogy én nem vagyok normális állástalan. Iratokat gépelünk le, gépelünk újra, gépelünk egyre tisztábbra, egyre szabatosabbra, önéletrajzokat írunk, biztonság okáért tizennyolcat, rendőrségre rohanunk velük, hitelesíttetni őket: egy egész iratcsomó ad majd tájékoztatást hallatlan képességeimről, amelyek mondhatni predesztinálnak, hogy levelező legyek egy előadó előszobájában. Elmúlt a péntek, a szombat, naponta tíz deka babkávé és egy ötvenes doboz tizenöt Pfenniges cigaretta fogy el (természetesen hitelbe vesszük). Megpróbálunk olyan hangon csevegni, ahogy szerintünk alighanem kormánykörökben illik. - Teljesen down vagyok, drágám - mondja a feleségem, mire én: - Sorry, drágám, ezt ki kell bírni. - És tényleg bírjuk vasárnapig. Vasárnap délután meg vagyunk híva az ifjú hölgyhöz uzsonnára (ellenszolgáltatásul tizenkét csokor virágért és öt doboz bonbonért). Az anyja garantálta, hogy legalább nyolc percig kettesben leszek a lányával. Nyolc percig. Huszonnégy pufók, rózsaszín szegfűt veszek - minden percért hármat, csupa szuperszegfűt, mind olyan pufók és rózsaszín, hogy szinte robban, hogy olyan, mint egy-egy koncentrált rokokó dáma -, bonbont veszek, gyönyörű díszdobozban, és megkérem a barátomat, hogy vigyen ki minket kocsin. Kivisz, őrülten nyomkodja a dudát, és feleségem pedig, aki holtsápadt az izgalomtól, egyfolytában azt suttogja: - Down vagyok, kedvesem, down. Az ifjú hölgy elragadó, nagyon sportos, nagyon öntudatos, mindenestül kormánypedikűrösnő, de azért szívélyes és elragadó, habár egy kissé hűvös. Az asztal közepén trónol, az anyja sürög-forog körülötte, én Tneg- számolom, hogy hányán ülünk az asztalnál, rémületemre heten vagyunk, három fiatal csibész feleségestül, meg egy öregúr, aki olyan tisztességes, hogy hangosan dicséri a virágcsokromat - de hát igazán gyönyörű a bonbonos dobozunk is: sima aranykarton, egy tündén rózsapompon van a tetején, szemre inkább látszik elbűvölő púderdoboznak, mint bonbonosnak: az öregúr ezt a dobozt is fennhangon megcsodálja (nagyon-nagyon hálás vagyok érte), és amikor bemutatkozunk, észreveszem, hogy az asszony azt mondja a lányának: - B. úr és neje -, aztán szünet után nyomatékkai: - B. úr -, mire az ifjú hölgy jelentős pillantást vet rám, bólint, mosolyog, én érzem, hogy belesápadok: kivételezettnek érzem magam, és mosolyogva tudomásul veszem a három fiatal csibész és feleségeik jelenlétét. Az uzsonna kissé kényszeredetten zajlik: eleinte arról csevegünk, hogy milyen óriásit fejlődött a csokoládéipar a pénzreform óta - az ürügy a díszdoboz, amelybe az öregúr alighanem beleszeretett. Nekem az a homályos érzésem támad, hogy őt taktikai célból hívta meg az uzsonnára az ifjú hölgy anyja. Csak hát túl feltűnően ügyködik a pacák szerintem, nagyon nem diplomatikus, aminek folytán a három csibész pralinés dobozaival senki sem törődik, ők savanyúan mosolyognak, és az uzsonna kényszeredetten zajlik, míg az ifjú hölgy rá nem gyújt: némi nagyon szelíd kormánypletykát hint el, a cigarettája tízpfenniges, mi férfiak öten ugrunk tüzet adni, de neki csak tőlem kell tűz. Érzem, hogy dagad a mellem, szemem előtt földereng a bonni hivatali szobám: vörös bőrfotelek lesznek benne, fahéjszínű függönyök, mesés iratszekrények, a főnököm pedig egy szóig. kív. ezredes lesz, aki majd alig lát a humanizmusától... Aztán az ifjú hölgy egyszerre eltűnt, én viszont jó ideig nem veszem észre, hogy az anyja nekem mutogat, jelezni próbálja, hogy menjek ki, de végül a feleségem meglök és odasúgja: - Indíts, te mafla! Kimegyek, a lélegzetem akadozik. Tárgyalásom az ifjú hölggyel teljesen józan, üzleti hangon zajlik le. A hölgy a szalonban fogad, sóhajtva az órájára pillant, amiből megértem, hogy a nyolc perc már régen elkezdődött - a fele valószínűleg már letelt. Előadásom, amelyet biztonság okáért egy „sorry”- val kezdek, ennek folytán némileg zilált, de a hölgy ettől függetlenük mosolyog, átveszi tőlem a marék bankót, és végül azt mondja: - Kérem, ne értékelje túl a lehetőségeimet: csak azért kísérlem meg a dolgot, mert meg vagyok győződve a maga képességeiről. Körülbelül három hónap múlva megkapja a választ. - Az órájára vetett pillantása közli, hogy távozhatok. Futólag eljátszom egy kézcsók gondolatával. de aztán elejtem, és hódolatteljes köszönetemet elsuttogva kitántorgok. Három hónap. A hölgy amúgy csinos volt. Visszatérek az uzsonnaasztalhoz, ahol a pralinés dobozaikkal jóformán hoppon maradt három fiatal csibész arcán sárga irigységet látok. Aztán percek múlva autóduda szól odakinn nagyon idegesen, és az ifjú hölgy anyja tudatja velünk, hogy a lányát táviratilag Bonnba szólítják: a minisztert meg kell szabadítania a bőrkeményedéseitől. Kilenckor kezdődik a golf. és már öt óra van, és a miniszter bütykös lábbal nem tud játszani. Mi kipillantunk az utcára, látnunk kell a miniszter kocsiját: jókora kocsi, de nem túlzottan elegáns. Az ifjú hölgy egy tündéri kis bőrönddel és egy aktatáskával távozik. Az uzsonnázok szétszélednek. A feleségem, aki mindent pontosan megfigyelt, otthon közli, hogy én voltam az egyetlen, aki kettesben beszéltem „vele”. Arra a kérdésére, hogy milyen „ő”, azt válaszolom, hogy: - Tündéri, drágám, igazán tündéri. A háromhónapos várakozásról inkább hallgatok, inkább azt beszélem meg a feleségemmel, hogy mivel bizonyíthatjuk „neki” folytatólagos figyelmességünket. Azt az ötletemet, hogy ajánljuk föl „neki” háromhavi fizetésemet, a feleségem elveti, felháborító ízléstelenségnek minősíti. Végül egy robogóban állapodunk meg, amelyet úgy szállíttatunk majd házhoz, hogy nem közöljük a feladó nevét, de azért úgy, hogy tudja, ki küldte. Célszerű lesz, ha „ő” gépesítheti magát, és házról házra roboghat avval a tündéri műszertáskájával. Ha sikerül hatásosan kezelnie a minisztert (félelmes lúdtalpa lehet a fickónak), akkor talán rövidül az én elviselhetetlen, háromhónapos várakozási időm. Három hónapot nem bírok ki, olyan úri még sincs a hitelünk - bízom benne, hogy a robogó (váltóra veszem meg) túlcsordítja a hordót, és már egy hónap múlva ott ülök a vörös bőrfotelokban. Addig mind a ketten - a feleségem meg én - tökéletesen down vagyunk, és őszintén sajnáljuk, hogy nincs tizennyolc Pfenniges cigaretta, mert az idegeinknek most az lenne az igazi... Bor Ambrus fordítása M int megrögzött lump, már megint délután öt óra után vetődtem haza, pedig hányszor fogadtam már meg, hogy új életet kezdek, és délután háromkor ágyacskámba térek. Volt időm gondolkodni, míg kinyitották a kaput - van szerencsém tehát gondolataimat a köz- üdvi minisztérium szíves figyelmébe ajánlani. Az ötórai záróra minden várakozáson felül bevált: az a cél, hogy öt óra után csak nagy nehézségek árán lehessen bemenni a kapun a házba, minden vonalon biztosítva van. KARINTHY FRIGYES • • Ötórai záróra Továbbá várhatók a következő újítások: Február elsejétől kezdve hajnali háromtól délután fél kettőig mosdáshoz csak szappant lehet használni, vizet nem, a vízkímélés szempontjából - fél kettőtől hajnalig pedig csak vizet, a szappankímélésre való tekintettel. A gyufakímélésre való tekintettel a kormány kibocsát olyan gyufaskatulyát, melynek az eddigiektől eltérően nem az egyik oldalán, hanem a másik oldalán van foszfor, hogy ily módon az egyik oldal kímélve legyen. A padlásra délután fél háromtól este negyed nyolcig csak a pincén keresztül lehet bemenni, a lépcsőkímélés céljából. A betörések és fosztogatások csökkentése céljából a kormány új mosdótálakat bocsát ki, melyekre február tizenötödikétől kezdve tartozik mindenki becserélni saját mosdótálát. Az új mosdótálak úgy vannak szerkesztve, hogy ha a betörő, miután kifosztotta a lakást, esetleg meg akarja mosni a kezét, a lavór azonnal csöngetni kezd, felkelti a lakás tulajdonosát, aki tartozik az »setet azonnal telefonon bejelenteni a rendőrségen. A telefon reggel nyolctól másnap reggel nyolcig nem használható - beszélgetést hivatalos esetben csak a postaigazgatóság engedélyezhet, ha a két fél, aki beszélgetni akar egymással, minden esetben együtt megjelenik a hivatalban, és igazolja, hogy sürgős ügyben kell érintkezésbe lépniök egymással. Délután fél háromkor tartozik mindenki telefonját kikapcsolni. A vízfogyasztás szabályozását célozza az a rendelet, mely szerint délelőtt fél tizenegytől délután háromnegyed ötig vizet csak lapostányérban szabad felszolgálni. Háromnegyed öttől hajnali negyed háromig mélytányérból is iható víz, de a tányérba néhány tárgyat kell tenni, mely annyit veszít súlyából, mint amennyit az általa kiszorított víz nyom. Ezt a súlyfölösleget tartozik mindenki bejelenteni az elöljáróságnál. Kiterjed az új rendelet a bútorok kímélésére is. A szekrényeket tartozik mindenki fölül is ellátni lábakkal, reggel nyolctól délután fél hatig az ekként felszerelt szekrény felfordítandó, hogy a teteje a portól addig kíméltessék. Hangkímélés szempontjából tartozik mindenki házicsengettyűit hangfogóval ellátni este hétig. Ugyanez áll az ébresztőórákra is, melyeket felhúzás után azonnal be kell takarni, sötét és csukott helyen tartani, hajnalban, egynegyed órával azelőtt, hogy csöngetni kezdene, kivenni és elzárni. A papírkímélést célozzák azok az újfajta villamos lámpák, melyeket január huszonkilencedi- kétől kezdve mindenkinek be kell szereznie, s melyek váltakozó árammal dolgozva, állandóan hunyorognak, hogy ne lehessen mellettük olvasni. Február negyedikétől kezdve déli egy órától este fél ötig a konflislovak két hátsó lábát össze kell kötözni, és csak úgy lehet hajtani őket. Amennyiben így is előfordulna, hogy egyik-másik jól tud futni, a zsineg végét tartozik a kocsis a jobb mellső kerékre erősíteni. Legközelebb forgalomba kerülnek az új lek- várzsibbasztók is, tucatonként ötven koronáért, alumíniumretesszel. Akinek fülszeletelő dugattyúra van szüksége, igényét jelentse be február negyedikétől kezdve a kerületi hadügyminisztériumban. E hónap végétől kezdik forgalomba hozni az újonnan rendelt cukorkeserítő gépeket. Minden mészárszékben kapható lesz villamos lámpa ellenében mézsavanyító süveg, tucatonként. Gyomorpiszkálót, valódi angol tükörzúzót (szabad zárral), cipőtalpsorvasztót és kétoldali orrtűket igazolvány nélkül csak jövő hónap közepétől, hajnali négy és öt között árusíthatnak a pékek. Továbbá azt álmodtam, hogy két macska voltam, és játszottam egymással. IRODALOM 1995. március 5. tlBSÉmap
