Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)

1995-03-05 / 10. szám

- A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom ’95 februárjában felújította politfolklórját: az arénahangulatú pozsonyi nagygyűlések már-már akadozni látszó sorozatát. Nem­igen kellene szóba hozni ezt, ha azóta - az ott elhangzottak alapján - nem azzal rio­gatna a kormánypárti sajtó, hogy a leg­utóbbi választásokon ellenzékbe szorult parlamenti pártok, kereken egy esz­tendővel a második Meciar-kormány bu­kása után, holmiféle zavargások szítására és a belpolitikai helyzet elbizonytalanítá­sára törekszenek. Ön, Moravcík úr, aki közvetlenül érintett e szemrehányásokban, hiszen '94 márciusától, Vladimír Median felváltva, kilenc hónapon át az ország mi­niszterelnöke volt, most viszont a parla­ment ellenzéki padsoraiba szorult, mit tud az oppozíció háborgatási szándékairól?- Ha az imént politfolklórról esett szó, akkor nekem, stílusosan, azt kell monda­nom, hogy ez a híresztelés farsangi tréfá­nak is gyatra. Sőt! Nem az ellenzék, ha­nem éppen a HZDS és elsősorban annak elnöke fogadkozott az elmúlt hónapokban több ízben is úgy, hogy akár az utcára vi­heti a tömegeket. A legerősebb kormány­párt mondogatja ezt, miközben egyre job­ban megértik egymást a koalíciós partne­rekkel. Például abban a nyilvánvaló törek­vésben, hogy kirekesszék a Demokrata Unió képviselőit a parlamentből. Nos, ha ezt tűzön-vízen keresztülvinnék, akkor ez lenne a társadalmi destabilizálás igazi for­rása, s ennek egész Szlovákia a kárát látná.- A rendkívüli választások nyomán ki­alakult parlamenti erőviszonyok megvál­toztathatóságának esélyeit reálisnak vagy abszurdnak tartja ?- Az alkotmányosság szemszögéből nézve teljes abszurditásnak, elvégre az ilyesmi csakis az érvényes jogrend és a törvényesség felrúgásával lenne megva­lósítható. Ez egyúttal a jogállamiság alappilléreinek megingatását is jelentené.- Ön feltételes módban beszél. Ez azt jelenti, hogy törvényesség ide, jogállami­ság oda, keresztülvihető ez a meciari szándék?- Csupán oly módon, hogy a parlament kormánypárti koalíciós gépezete érvényte­leníti a DU képviselői mandátumainak ko­rábbi törvényes hitelesítését. Ebben a helyzetben Milan Knazko, Rudolf Filkus, Roman Kováé, jómagam és a parlamenti frakciónk többi tagja szabályosan megvá­lasztott képviselő maradna ugyan, de nem érvényesíthetnénk a szavazóinktól kapott mandátumainkat. Politikai bohózatba illő helyzet állna elő, amelyet csak tetőzne, hogy a DU szavazólapjain megválasztott pótképviselők lépnének a helyünkbe, aki­ket hasonló procedúrával kellene újra ki- ebrudalni a parlamentből. így menne ez el­addig, amíg a mi képviselői székeink, minden törvényességet felrúgva, üresen maradnának; a kormánykoalíció 83 képvi­selője pedig még nyomasztóbb fölénnyel bírna a megcsonkított ellenzékkel szem­ben.- Ügy véli, a koalíciónak megvan a kellő bátorsága ehhez a tisztogatáshoz?- Ahogy én a HZDS képviselő-testüle­tét ismerem, szemrebbenés nélkül hajlan­dók megszavazmi az ilyesmit. Ebben a Szlovák Nemzeti Párt is támogatná őket, a Szlovákiai Munkásszövetség álláspont­ja pedig egyelőre nem egyértelmű.- A parlament illetékes vizsgálóbizott­ságának Meciar-párti elnöke 1995. feb­ruár 1-jén kijelentette: olyan terhelő bi­zonyítékok vannak e bizottság birtoká­ban, amelyek az Alkotmánybíróság ko­rábbi, a Demokrata Unió választási sze­replését igazoló döntését is megmásíthat­nák! Itt az ideje tehát színt vallani: támo­gatói íveit tekintve csúsztatott-e a DU; vagy visszatértek az ötvenes évek prakti­kái, noha a politikai nyomásgyakorlás most nem az egyénekre, hanem a pártok­ra nehezedik...- Tény és való, ez a játszma nem más, mint politikai erőfitogtatás. A HZDS, élén Meciarral, meg akarja mutatni, hogy aki elfordult a Demokratikus Szlovákiá­ért Mozgalomtól, az egyszerűen bűnhődni fog.- Legyen az illető történetesen a köz- társasági elnök, vagy éppenséggel a meciari országlást követő kormányfő.- Igen, bár ez egy nagyon földhözra­gadt gondolkodásmód. Ténylegesen vi­szont arról van szó, hogy Szlovákiában még tart a politikai színtér kristályosodá­sa. Elvégre a HZDS is a korábban egysé­ges VPN kettészakadásával jött létre. Ez a folyamat gyűrűzik tovább, és ha a HZDS így folytatja, akkor előtt-utóbb oda sodródik, ahová egyre inkább való: a politikai paletta szélsőséges szárnyára. A folytonos szembenállás, bűnbakkeresés ugyanis csak ezt eredményezheti. Példa­ként itt van rögtön a parlamenti vizsgáló- bizottság esete: Duäan Macuska, e ko- misszió elnöke lényegében anélkül ítél­kezik, anélkül mond ki különböző szen­tenciákat, hogy ez a bizottság érdemi munkát végzett volna. Ez egyszerűen pri­mitivizmus, a társadalmi légkör megmé- telyezése. Esetünkben bárminő bizottság csakis egyvalamit állapíthat meg: a De­mokrata Uniónak megvolt és meg is van a több mint 12 ezer támogatói aláírása; a legutóbbi választásokon pedig 250 ezer szavazatot kaptunk! Ha ezt valaki önké­nyesen felülbírálja és meghazudtolja, ak­kor oda a jogállamiság, s akarva-akaratla- nul fölmerül a kérdés, vajon demokrácia van-e még Szlovákiában?... Ennyi, ami ennek kapcsán tényként elmondható.- Nem szeretném az ördögöt a falra festeni, de a nálunk most forszírozott par­lamenti forgatókönyv a harmincas évek Németországában már bevált egyszer: Hitler akkoriban azzal szilárdította meg „parlamentárisán demokratikus" eszkö­zökkel a hatalmát, hogy a kommunista párt szabályosan megválasztott képvi­selőit kiszorította a törvényhozásból. Mo­ravcík úr, gondolja, hogy Szlovákiában a társadalmi közhangulat 1995 tavaszán is lenyeli az efféle békát?- Azt hiszem, a szlovákiai polgárok többsége elítélné az ilyen jellegű mesterke­dést; noha a HZDS 35 százalékos szavazó- bázisának zöme nyilván egyetértene a De­mokrata Uniót sújtó eljárással. Úgy tűnik, ez a tábor még nincs fogyatkozóban.- Ön a Demokrata Unió elleni huzavo­na kapcsán Strasbourgban is járt!- E hercehurcát ott sem érti senki. Mint ahogy a Pozsonyban akkreditált külföldi diplomaták sem. (gy a demokrá­cia alapelveinek megsértése végül az Eu­rópai Unió és Szlovákia közötti társulási egyezmény felfüggesztését is eredmé­nyezhetné, ami egyben súlyos gazdasági következményeket zúdíthatna az ország lakosságának nyakába.- Vladimír Meciar szerint 1994 márci­usában, az ő másodszori megbuktatásá­nak időszakában, júdáspénzként csak úgy röpködtek a milliók a szlovák parlament­ben. Azt állítja, erről konkrétumokkal szolgálhat! Nos, mit lehet erről a háttér­játékról a nyilvánosság elé tárni - kere­ken egy esztendő távlatából?- Hogy ez sem egyéb, mint egy jókora blöff, amellyel a harmadszor is kor­mányfővé lett Meéiar úr izgalomban tud­ja tartani a közvéleményt. A parlament akkor demokratikus eszközökkel, ide-oda röpködő milliók nélkül, simán megvonta tőle a bizalmat; amit ő most az ilyen ne­hezen bizonyítható mesékkel akar más fénybe állítani. De mindebben nem is ez az elgondolkodtató, hanem inkább az, hogy az emberek egy része egyszerűen elhiszi neki ezt, mások pedig csak kö­zömbösen rálegyintenek, viszont konkrét bizonyítékokat szinte senki sem követel tőle. A jövőben jó lenne a társadalmi jog­tudat azon fokára is eljutni, hogy a hazu­gok, a blöffölök ne lehessenek államférfi­ak, mert ez zsákutcába tereli az országot. A politika ugyanis a kompromisszumok művészete, és nem az adukként használa­tos hazugságoké. Sajnos, a jogállamiság megszilárdulása helyett egyelőre inkább azt tapasztalják nálunk az emberek, hogy a parlamentben a koalíciós többség szem­rebbenés nélkül ujjat húz a köztársasági elnökkel, a kormánypártok pedig ignorál- ják az Alkotmánybíróságot. Ez még a ’89 tottuk a költségvetési hiányt, megfékez­tük az inflációt, enyhítettük az oktatásügy feszültségeit, megőriztük a szociális bé­két, nyugodt társadalmi légkört teremtet­tünk és Szlovákia nemzetközi megítélé­sén is javítottunk. Ennél többet fél év alatt nem lehetett megtenni.- Mindezt, a nemzetibb érzelműek által élő klasszikusként tisztelt Vladimír Mi- náccsal szólva, csak Duray Miklós gatya­madzagján lógva sikerült elérni...- Bármennyire elmések is, mégsem szívelem a tendenciózus ferdítéseket. Az akkori parlament demokratikus erőire tá­maszkodva, négypárti koalíciós kor­mányként tevékenykedtünk. Ennek kere­tében tudtunk együttműködni a törvény- hozásban képviselt szlovákiai magyar pártokkal, amelyek a kormányzat rend­szeres koalíciós tárgyalásain is jelen vol­tak. Ennyit a „gatyamadzagról” egy olyan belpolitikai helyzetben, amikor a Meciar-kormány életképessége csakis a Munkásszövetség jóindulatán, kooperáci­ós hajlandóságán múlik.- 1995 januárjának egyik diplomáciai meglepetése a páratlan rugalmassággal megszervezett Horn-Meciar találkozó volt Budapesten. Azóta sok szó esik a szlovák-magyar alapszerződés megköt- hetőségének feltételeiről. E kérdéskörrel, még miniszterelnökként, ön is szembesült. Véleménye szerint most végre esély van a kiegyezésre?- Ma ugyanazt hangsúlyozom, mint amire kormányfőként is az akcentust he­■S lyeztem: kár minden napért, ami ered- ménytelenül iramlik el a két szomszédor- 13 szág kapcsolatainak fellelése helyett. Mi- á; előbb el kellene érni azt, amit történelmi megbékélésnek nevezünk. Kellő bátor­ig Sággal jó lenne elfelejteni mindazt, amit Z H m 31 c_ e> előtti rendszer szellemének továbbélése, hiszen a demokrácia köntösében tet­szelgő jog és a hasonló fazonra szabott alkotmány akkoriban is megvolt. Hétköz­napjaink azt sugallják, hogy ettől az örökségtől még nem tudtunk igazán meg­szabadulni.- Vladimír Meciar és Ján Slota nem­egyszer tesznek egybehangzó kijelentése­ket a nemzeti érdekek állítólagos feladá­sáról, vagy arról, hogy őszerintük csak a nemzeti purgatórium stabilizálhatja az MIKLÓSI PÉTER országot. Nekem mindez úgy tűnik fel, mintha újfent a hajdani párthatározatok, a kongresszusi döntések mindenhatósá­gáról hallanék...- Nem titok, hogy én eléggé belterje­sen ismerem a HZDS-t, ezért leszögezhe­tem: úgy tűnik, mindmáig azokat tömörí­ti, akik eléggé nehezen alkalmazkodnak a társadalom új, a kommunista gondolko­dásmódtól idegen, valóban demokratikus szabályaihoz. Amikor ’94 februárjában a mozgalom országos tanácsának modori értekezletén az egyéni kizárólagosság, il­letve a konfrontációs stílus káros kihatá­saira figyelmeztettem, akkor kizártak a HZDS-ből. Ma már nem az én vesszőfu­tásom a lényeges, hanem annak minél szélesebb körű tudatosítása, hogy a ’89 előtti rendszer is némelyek személyi ki­zárólagosságára, a vezető szerepre ítélte­tett párt és az alkotmányosság közötti megalkúvásra épített. Ügy látszik, mind­ez annyira mélyen beivódott az emberek tudatába, hogy sokan mindmáig abban a hiszemben élnek, csakis Ő képes az or- száglásra; csakis ŐK a tiszta nemzet­mentők.- Ön, Moravcík úr, ott, Modorban csú­fos kisebbségben maradt!- Igen, a Politikai Realizmus Alternatí­váját húszán kezdeményeztük, ám a ke­nyértöréskor csupán kilencen maradtunk.- Vajon miért? Merő ingatagságból? Vagy a pozícióféltés okún?- Nézze, az emberek gondolkodás- módjának átalakulását nem receptre ad­ják. Ez jobbára hosszabban érlelődő, belső szemléletváltásra épülő, bizonyos kockázatvállalást igénylő folyamat. Sok­kal több a pillanatnyi támogatásnál, el­mélyültebb a hirtelen kerekedett szimpá­tiánál. A demokráciának nemcsak tör­vényszerűsége, hanem olykor némi ára is van: a civil kurázsi, amely a kitörést segí­ti a megszokott erővonálak vonzáskö­réből.- Kérem, ne vegye tapintatlanságnak, ha rákérdezek: a már 1993 márciusában zendülő Milan Knazkóval vagy Rudolf Filkusszal szemben, önnek miért tartott kereken egy esztendővel tovább ugyanez az eszméiés?- Nem az eszméléssel, az elhatározás időzítésével késlekedtem. ’93 márciusá­ban, a HZDS nagyszombati kongresszu­sán - a mozgalom nyilvánvaló gondjai el­lenére - még nem láttam teljesen kilátásta­lannak a helyzetet. És talán az sem mellé­kes, hogy végül is csak Knazkóval, Fil­kusszal, Roman Kováccsal és a többiekkel együtt sikerült egy új, önálló, legitim par­lamenti képviselettel is bíró politikai for­mációt létrehoznunk. Egyébként nyilván épp ez az, amiért az egyéni nimbuszát féltő Vladimír Meciar megorrolt ránk; va­lószínűleg ez motiválja nála a Demokrata Unió megleckéztetésének szándékát.- Vajon mi játszódik le egy politikus­ban, aki úgy dönt, hátat fordít előző énjé­nek, korábbi pártjának?- Aki egyszer politizálásra adja a fejét, annak tisztában illik lennie önnön elvei­vel, a saját lelkiismeretével. Ezért ha azt tapasztalja, hogy abban a közegben, ahol mozog, már szükségszerűen elveszítené a saját habitusát, akkor olyan politikai cso­portosulást kell keresnie, ahol rálelhet önmagára és újfent a saját elképzeléseit valósíthatja meg.- És hányszor lehet így politikai mezt cserélni?- Kényes, de egyben érdekes kérdés... Egy sajátos időszakban élünk most, amelynek egyik természetes velejárója a politikai színtér erőteljes tisztulása. Szlo­vákiában, a nyugati demokráciákhoz mér­ten, még nemigen láthatók az igazán vilá­gosan elkülönülő politikai irányvonalak, a hazai pártok s mozgalmak helyzetére egyelőre inkább az útkeresés jellemző.- Váltsunk témát! Véleménye szerint minő gazdasági háttér, mekkora tőke áll a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom mögött?- Vannak dolgok, amelyek nehezen bi­zonyíthatók. Azt viszont nem kétlem, hogy a privatizáció kérdéseiben újra a HZDS iránti elkötelezettségnek van döntő szerepe. És az állam is túl nagy be­folyással bír a vállalatok gazdasági élet- képességének biztosításában.- Vladimír Meciar azt nyilatkozta a prágai Mladá fronta Dnes című lapnak, hogy a Moravcík-kormány hónapokon át pusztán tétlenkedett.- Ez viccnek is abszurdum! A tények igazolják, hogy elfogadható szinten tar­eledddig nem tartottunk igazán jónak. Fontos, hogy a jövőben ne a korábbi né­zeteltéréseinkre. hanem kölcsönös kap­csolataink előnyeire figyeljünk. A közös múlt ugyanis közös jövőt is ígér; s aligha mellékes, hogy e perspektívák milyennek mutatkoznak.- Rendben, ám a közös múlt és a közös jövő között azért itt van még a közös jelen is! Szlovákiai magyarként nehezen tudok fenntartások nélkül bízni Meciar úr ki­egyezési szándékainak őszinteségében, ha választási kampányának jelentős hánya­dát a magyarellenességre, a szembenál­lás elvére alapozta. Ahhoz pedig Shakes­peare Prosperójának varázspálcája kel­lene ide, hogy a szélsőségesen naciona­lista Ján Slota és az általa irányított nem­zeti párt hangnemet váltson: hogy az úgynevezett európai standardot említve ne a jogszűkítést, hanem - mondjuk - a finnországi svédek helyzetét, vagy a dél- tiroli valóságot fogadják el mérceként!- Ügy gondolom, Horn Gyula kormá­nya jelentős nyitást vállalt, amikor a ’94 nyarán hangoztatott álláspontjából enged­ve már nem a standard fölötti kisebbségi jogokat szorgalmazza, hanem „csak” a vo­natkozó nemzetközi egyezmények és más alapvető fontosságú dokumentumok köl­csönös teljesítését forszírozza. Nem titok, ez bizonyos fokú kockázattal is jár, hiszen a sokat emlegetett európai standardnak többféle interpretálása lehetséges, kinek- kinek a belátása, a demokrácia iránti elkö­telezettsége szerint. A magyar fél jószán­dékát hasonló hozzáállással, jóindulatú to­leranciával illenék viszonozni, különben újra a holtpontra zuhanás és Szlovákia nemzetközi elszigetelődésének veszélye fenyeget.- Elmagyarázható mindez például Slo­ta úrnak is?- Ez legyen Meéiar úr gondja, az ő ko­alíciós partnere az illető.- A Demokratikus Szlovákián Mozga­lom irányította hárompárti koalíciónak hét képviselői szavazat kellene ahhoz, hogy megkaparintsa az alkotmányos többséget. Megőrizhető ez az állapot?- Bízom benne, hogy elülnek a belpo­litikai viharok. És akkor, ha egyelőre még leszavazni nem is, de alkotmányos keretek között sikerül majd féken tartani Vladimír Meéiar kormányzási stílusát. Hogy visszautaljak beszélgetésünk lege­lejére: én más veszélyről nem tudok.- Képviselő úr, köszönöm, hogy épp e parlamenti viharok előszelében vállalta az interjút. CD Cű cn 3 w­Q c' cn cn i I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom