Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)

1995-02-26 / 9. szám

I/Bsarnap 1995. február 26. PUBLICISZTIKA A n agy forradalmak, ál­lamfordulatok vagy há­borúk eseményeit milli­ók sorsa szövi át. Hiva­taluk falain túl a párt­ós köztársasági elnök és családjuk vi­szont szintén a kisemberek életét élik. Az életrajzírók műveiben erről nem találunk túl sok adatot. A Reflex című cseh hetilap a Gottwald-dinasztia csa­ládi életének egyik fejezetét próbálta a mítoszoktól mentesen feltárni. . A hivatalos kommunista életrajzdalno­kok azon állításával ellentétben, hogy Klement Gottwaldnak az első világhábo­rúból hazatérve nem voltak a hadsereg­hez fűződő ambíciói, távolról sem fedik a valóságot. A fiatal, becsvágyó asztalos ugyanis már 1918. október 30-án jelent­kezett az újonnan alakult csehszlovák hadseregbe, ahol gyors karriert remélt. 1919 szeptemberében tűzmesterré léptet­ték elő, ami a lovassági őrmesternek megfelelő altiszti rendfokozat volt. Az a tény, hogy ilyen rövid idő alatt elérte ezt a rendfokozatot, szintén becsvágyáról ta­núskodik. A múltkutatók számára való­ságos mazsola, hogy az 1919 márciusá­ban Szlovákiába vezényelt 4-es tüzérségi ezredét a kommunista Magyar Tanács- köztársaság ellen vetették be. így hát Gottwald is hősiesen harcolt a Magyar (SZEG YEN)FOL TOK Klement Gottwald, CSKP-elnök és köztársasági elnök felesége kéjnő volt? mozgóimat jött segíteni. Cáfolja ezt Júli­us Verőik, a szlovákiai kommunista moz­galom egyik alapító tagja és annak fele­sége is. A Hlas judu című folyóirat ügy­intézőiéként vették őt fel pályázat alap­ján. Mivel elfoglaltsága csupán fél mun­kaidőt vett igénybe, Gottwaldot a párt besztercebányai szervezetének elnöke, Rudolf Striez is alkalmazta aszta­losműhelyében. Akkor még ők sem tud­ták, miért telepedett le Gottwald pont az ő városukban. Ez csak két évvel később derült ki. (...) A szerkesztőség 1922-ben áttette székhelyét Vrútkyba, ahonnan a lap Morvaországba is eljutott. A Verőik házaspár szerint így történhetett, hogy egy szép napon berontott a szer­kesztőségbe Marta Holubová kétéves gyermekével, akit a következő szavakkal tett az asztalra: »Itt a fattyad, tégy vele Alexej Cepicka, aki 1950-1953 között a párt és az ország második embere volt, csa­ládja körében Vöröshadsereg ellen Kassa birtoklásáért. A történészeknek erről negyven éven át hallgatniuk kellett, elvégre miként festett volna, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártjának későbbi elnöke részt vett a Magyar Tanácsköztársaság felszámolá­sában... VITRIOL ÉS PÁRTFEGYELEM 1919 őszén Gottwald ezredét az észak-morvaországi Príborban szállásol­ták el. Bizonyára itt találkozott először későbbi feleségével - Martával. Ám a házasságkötő teremig még hosszú út ve­zetett. Ján Mlynárik professzor erről a következőket írja: „Hamis az a hivatalo­san terjesztett legenda, hogy Gottwald 1921 elején Szlovákiába a kommunista valamit!« Gottwald erre riadt gyermek módjára kiszökött az ablakon, és néhány napig nem mutatkozott. A helybéli kom­munisták a két Martát (a kislányt is így hívták) rokonszenvvel fogadták és haza- küldték. Fél évvel később azonban ugyanez az eset megismétlődött azzal a különbséggel, hogy ekkor a felnőtt Marta kezében vitriolosüveggel érkezett. (Ak­koriban szinte divat volt, hogy vitriollal, ezzel az erős savval öntötték le a hűtlen szeretőket.) Megfenyegette Gottwaldot, ha nem veszi el feleségül, akkor bárhol is legyen, ráakad és elcsúfítja az arcát. Gottwald ismét szökéssel próbálkozott, mert - mint mondta - azzal a ringyóval nem hajlandó élni. Erre a vrútkyi kom­munisták szépen megmagyarázták neki: »Néhány hónapja egy könyvecskét adtál ki a kommunista elvekről, ahol egészen más nézeteket vallasz. Ez az elvtársnő nem ringyó, hanem a tőkés társadalom áldozata, és te bizony vele fogsz élni!« És az elvtársak kitartottak álláspontjuk mellett, s Klement barátunknak élettár­sul kellett fogadnia Marta Holubovát. ” Felvetődik hát a kérdés: ha a későbbi feleségét Gottwald ringyónak mondta, vajon csupán kifogásokat keresett vagy állításának alapja is volt-e? „ Verőik, va­lamint Smeral sokéves munkatársa: Go- lith-Gorovsky (különben a későbbi elnök feleségének távoli rokona) vallomása szerint Marta Holubová a vendéglőkben valóban prostitúcióval kereste a kenye­rét. Mind szülőhelyén, Koprivnicében, mind Brünnben. Nem tudni, melyik »munkahelyén« találkozott a katona Gottwalddal. Tény viszont, hogy 1920 augusztusában megszületett Marta nevű házasságon kívüli gyermeke, akinek ap­jaként Klement Gottwaldot jelölte meg. ” TITKOS KONKUBINÁTUS 1924 elején a Pravda chudoby című kommunista lap szerkesztősége átköltö­zött Moravská Ostravára. Ott Gottwald a Zizka utcai lakására bejelentette Martát is. Időközben Gottwaldnak a hadsereg­hez fűzött reményei nem váltak valóra, de annál sikeresebb volt a politikában. Két évvel később beválasztották őt a CSKP KB Elnökségébe, és két Martájá­val együtt Prágába költözött. Immár ma­gas párttisztsége is megkövetelte, de bi­zonyára elvtársai is családi életének ren­dezésére buzdították. Tény, hogy 1927 őszén kérelemmel fordul a városi hiva­talhoz, hogy az tekintsen el a házassági kihirdetés kötelezettségétől, mivel Marta Holubovával mielőbb házasságra akar lépni. Az országos rendőrigazgatóság azonban megkövetelte a házasulandó partnerek feddhetetlenségi erkölcsi bizo­nyítványát, aminek beszerzése - Marta esetében - bonyodalmakba ütközött. Ki­derült ugyanis, hogy trencséni tartózko­dása idején meglopta gazdáját, akinél szolgálólányként dolgozott. Az eljárás hosszadalmassága miatt Gottwald visszavonta kérvényét, és a kihirdetési követelménynek is eleget téve csak 1928 első tavaszi napján kötött házasságot Martával. Az apaság iránti kétségei bizo­Klement Gottwald nem éppen makulát­lan felesége nyára ezzel sem oszlottak el, mivel a le­ánykának csak nyolc évvel később adta saját nevét. Klement Gottwald politikai csillaga időközben egyre magasabbra emelke­dett. 1948. június 14-én ő lett a köztár­saság első munkáselnöke. Utólag már csak találgathatunk, hogy Gottwald kar­rierjének milyen hatása volt leánya jövőjére, akit a rendkívül becsvágyó kommunista: Alexej Cepicka vett felesé­gül. Tény, hogy a vő szokatlanul gyorsan emelkedett a párt ranglétráján, és ő lett a legfiatalabb miniszter. A párt nómenkla­túrájában ő a második ember, akinek a legjobbak a kapcsolatai Sztálinnal. Mi mindenre volt jó a politikai hata­lom, arról Justina Melőoková kopfivni- cei anyakönyvvezető csak most nyilvá­nosságra hozott vallomása tanúskodik. A hivatalos jegyzőkönyvben (amelyen a nemzeti bizottság Weingart nevű elnöké­nek aláírása is szerepel) a következőket olvashatjuk: „ 1956. március 16-án leirat érkezett dr. Cepicka miniszterelnök-he­lyettes és nemzetvédelmi miniszter hiva­talából, melyben közlik, hogy nemzeti bi­zottságunkra érkezik Skultéty alezredes elvtárs és Mackóvá elvtársnő Cepickáné elvtársnő születési anyakönyvi kivonatá­nak kiadása ügyében. ” Melőoková anya­könyvvezető a továbbiakban arról pa­naszkodik, hogy a prágai elvtársak Gott- wald lányának anyakönyvi bejegyzésé­ben nemcsak annak a ténynek a megvál­toztatását követelték, hogy Marta 1936- ig házasságon kívüli gyermek volt, ha­nem azt is, hogy gazdasági cseléd gyer­meke. „A kérésnek nem tehettünk eleget, mert törvénybe ütköztött volna. A nemze­ti bizottság titkára sem értett egyet a kért változtatásokkal és javasolta, hogy az elvtársak forduljanak a járási nemzeti bizottsághoz. Miután a járási anya­könyvvezető, törvénysértésre hivatkozva, szintén nem vitte véghez a kért változta­tásokat, az elvtársak a járási nemzeti bi­zottság elnökéhez, Cadík elvtárshoz for­dultak.’’ Ez olvasható a hivatalos jegyzőkönyvben, amely így fejeződik be: „A koprivnicei nemzeti bizottság el­nökét meglepte a prágai elvtársak maga­tartása, mert lényegében Gottwald elv­társ feleségének származását igyekeztek elködösíteni, aki mindenkor büszkén val­lotta munkás származását. A Cepicka elvtárs irodáját képviselők eljárását is helytelenítjük, mert önkényesen követel­ték a kért változtatások végrehajtását, és ahhoz is ragaszkodtak, hogy az ügy ti­tokban maradjon. ’’ A PÁRT TÖRVÉNYEK FÖLÖTT Ebből az esetből is kitűnik, hogy az emberek tudatából még 1948 után nyolc évvel sem sikerült kitörölni a jogtisztele­tet. A hatalmat birtokló (bitorló?) párt prágai képviselői azonban nem érhettek vissza dolgukvégezetlenül. Felkeresték hát a járási nemzeti bizottság elnökét, aki még aznap utasítást adott a kért vál­toztatások végrehajtására. Az óvatos cseh hivatalnok azonban a hivatalos be­jegyzés végére mégiscsak odabiggyesz­tette saját hivatalos megjegyzését: ,Ji ja­vítás Ladislav Cadík elnök utasítására történt. ” Melőoková anyakönyvvezető végül mégis kénytelen volt hát a kért változta­tást végrehajtani. Az okmányokban arra már nem találunk utalást, vajon múltjuk szeplőtlenítése hozott-e boldogságot a két Martának... Bizonyára nem, mert a Gottwald-dinasztia csillaga ekkor már hanyatlóban volt, ami Klement Gott- wald, a köztársasági elnök három évvel korábban bekövetkezett halálával kezdődött: a tanítvány mindössze kilenc nappal élte túl nagy tanítóját - Sztálint. A nyilvánosság csak később értesülhetett a sajtóból, hogy a hajdani asztalos „a nálunk szifiliszként ismert francia beteg­ségben halt meg”. Politikailag a vő, a le­gendás hírű nemzetvédelmi miniszter, Alexej Cepiőka sem élte túl pártfogóit, és 1956 áprilisában, alig egy hónappal felesége anyakönyvi kivonatának „sza­lonképessé tétele” után, megfosztották őt minden párt- és állami tisztségétől; majd hét évvel később kizárták a párt soraiból. A Reflex nyomán feldolgozta: (zs) •Lqy poíHájiv í z „Neki örökre idegen maradna”, ismételte el magában újra, amit Erőssy Szilárd mondott anyjára gondolva. Először hallva a bizonyossággá érlelt reménytelensé­get, nem értette a dolgot. Az indulatnak az a fajtája született meg benne, ami mindig nevetést váltott ki belőle. Megérezve a szándék és az elrendeltetett, sőt, a bevégeztetett dolgok közötti távolság végtelensé­gét, tehetetlenségében nevetésben tört ki. Most mit mondjon Szilárdnak? Tudott az anyja sorsának azokról a szakaszairól is, amit a kisváros­ban talán senki sem ismert; ami megindokolja barát­ja bizonyosságát a német nővel szembeni várható anyai fenntartások felől. Horkai nem hihette, hogy a történtek után ötven esztendővel is még élnek a bűnöket elkövetőktől teljesen idegen, azokkal soha semmilyen kapcsolatban nem lévő, az ártatlannál is ártatlanabb, de mégiscsak a német nemzethez tartozó emberekkel szembeni negatív érzelmek. Nem gyűlölet volt ez, hiszen szerinte gyűlölni ra­cionálisan csak azokat lehet, akik valóban vétettek vagy vétenek ellenünk. Vagy még azokat se, ha olyan erős a krisztusi szeretet valakiben, mint Szi­lárd anyjában. Az ő gyermeki szenvedései teljes egé­szében az ártatlanság tudatával lettek motiválói felnőtt érzéseinek másokkal szemben. Horkai száz­szor megélte, megtapasztalta Erőssy néni jóságát mindenki iránt. De úgy látszik, ez a sajátos viszony, a másságnak e meghatározott, konkrét formájával kí­vül esik e krisztusi jóságon, szereteten. Bár ki tudja? Erőssy néni fia által feltételezett viszonyulása iga­zából egyikük számára sem bizonyosság. Nem bizo­nyított. Csupán előítélet Szilárd és Horkai részéről, aminek egyáltalán nem kell beigazolódnia. Miért ak­kor ez a fiú és anya közötti bizonytalan bizonyos­ság? Bizonyosság, mert a család és Erőssy néni sorsa ezt rögzíti a két jó barát tudatába. Bizonytalanság, hiszen minden pillanata a fiú és az anya, az Erőssy néni és a környezet iránti viszonynak mást mutat. Akkor hát miért éppen egy német nővel szemben konkretizálódna és bizonyosodna be mindaz, ami Szilárd előítéletét - Horkai szerint egyre irracionáli- sabban - motiválta? A csendet Szilárd szakítja meg:- Hallgatásodból ítélve megleptek a dolgok.- Talán, de ha igen, akkor sem azért, amire utaltál. Engem inkább a kapcsolatotokban sejthető bizonyta­lansági együtthatók lepnek meg. Attól tartok, ezt te is tudod, s ezért igyekszel eltitkolni szüleid, ponto­sabban anyád elől. Erőssy hallgatott, mintha terhére lenne a beszélge­tés, majd váratlanul megszólalt:- Mondd, folytasd csak! Elgondolkodtató, amit mondsz.- Véleményem szerint te nem attól tartasz, amire gondoltál, a kérésed megfogalmazásakor. Nem anyád feltételezett előítélete, ahogy te fogalmaztál: meg nem értése foglalkoztat. Férfiösztöneim azt súg­ják, hogy nem tartod tartósnak a kapcsolatot, de ha így is lenne, akkor sem kellene álindokokkal bujkál­notok. Jó, elvált, mert soha nem lehet gyereke, távol tőled és függetlenül tőled teremtett saját egzisztenci­át, ráadásul német, ami bevallásod szerint a legin­kább zavar anyáddal szemben. Csakhogy ebben a kapcsolatban sokkal több az olyan elem, amelyek közül bármelyik előítéletek sorát állíthatja fel köréd, meg természetesen szüleid köré a kisvárosban. Mert itt erről is szó van. Nemcsak az édesanyád és az ő nagyanyja zsidó származása miatti elhurcoltatásról. Ükanyád nem élte túl a terezíni szenvedéseket, s édesanyádnak az a tudat sem adatott meg, hogy ő zsidó, amiért szenvednie kellett volna a zsidóság minden elemében való átélésével együtt. Hiszen ő már apai ágon - ahogy akkor mondták - árja keresz­tyén volt, s nagyanyád nagyapáddal kötött házassága után a református hitet gyakorolta. Csak hát ez nem érdekelte a nyilasokat. Nem tudták igazolni árja származásukat, vitték őket. Mivel nagyszüleidnek nem tudtak a nyomukra akadni, mert addigra már valahol az Egyesült Államokban voltak, ükanyádon és anyádon álltak bosszút. Pedig abban a hitben hagyták itt őket, hogy egy öregasszonynak és egy ár­tatlan kislánynak majd nem esik bántódása...- Honnan tudod te ezt a történetet? - szegezi Hor­kainak a kérdést Szilárd.- Emlékezz csak vissza," hogy riportutaimon hány­szor, de hányszor kaptam szállást nálatok. Erőssy né­ni meg elég gyakran mesélt rólad, apádról, a család­ról, meg magáról a kisvárosról. Akkor még azt hitte, hogy előbb-utóbb odébbállsz, mint mi, s ők magukra maradnak. Te nem vetted észre, ahogy haladt az idő, bennük úgy növekedett valami megmagyarázhatatlan félelem a rád váró sorstól. Nem akarják, hogy egye­dül éld le az életedet. De ezt te is tudod. Szilárd kitöltötte Horkai poharába a maradék toni- cot. Keze kissé megremegett, s néhány csepp a pohár mellé folyt. REMÉNYEK- A francba! - szakadt ki belőle az indulat. - Többször jöhetnél errefelé, megtalálod itt is a toll­hegyre tűzhető eseteket, a megrajzolható életutakat, a történeteket, amelyből talán novellát meg kisre­gényt is tudnál írni. Bevallom, évek óta nem beszél­gettem ilyen dolgokról senkivel. A kuglizások, a vál­lalkozói szájtépések, de még Trúdi szeretkezéseink utáni lelkizései sem kavarják fel bennem a szellemi állóvizet. Szinte gondolattalanul élek. Reggeltől es­tig hajtok, tárgyalások tárgyalások után, megszokott fuvarok, beszállítások, kiszállítások, számlák, faxok. Ennyi az életem. Pedig tudod, amikor kezdtem, még könyvkereskedő voltam, kiadói ambíciókkal, meg mecénási szándékokkal. Most ócska videofilmeket kölcsönzők és árulok, meg jótékonykodom ezekben a magukra hagyatott meg eldugott sárfészkekben, ahol már csak előre megrendelt, s készpénzben kifi- zett árut tudok hagyni. Aki itt számlákra, banki átu­talásokra számít, igen hamar becsukhatja a boltot. Így is ügyeskednem kell. Szinte minden valamireva­ló kozmetikai és háztartási vegyiárut terjesztő ügy­nökhálózatnak a tagja vagyok. így sikerül eredmé­nyeket is felmutatnom, miközben az utazás, a háza­lás szinte költség nélküli, mert minden költségteher a nagyraktáron van...- Tudsz te másról is beszélni, mint a munkádról?- Veled meg Trúdival.- Édesapáddal, édesanyáddal?- Velük igen ritkán. Erőssy Szilárd a válasz után elérzékenyült. Hát­radőlt a puha fotelben. Fejét mintha a nem látható ég felé fordította volna, és magába fojtott egy sóhajt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom