Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-02-26 / 9. szám
„BEÁZOTT” A PLAFON A VONATBAN- Nem fél az éjszakai órákban? - kérdeztük az idős férfit.- És az segítene rajtam? - kérdezett vissza, majd mosolyogva hozzátette. - Aki a szentpétervári és a bukaresti pályaudvarokon is megfordul, az idővel megedződik. Például múltkor, Romániában, három úriember jött be hozzám a fülkébe, és négy sört rendeltek. Egyet nekem. Aztán az iránt érdeklődtek, van-e még szabad hálókocsi Prágába? Mondtam, hogy igen. Adtak hát 120 dollárt, én pedig lehajoltam, hogy visszaadjak nekik egy tízest. Akkor egyszerűen leütöttek, és minden pénzemet elvették. De az a fiatal, állapotos kalauznő, aki igazoltatni akart egy gyanús alakot, még rosszabbul járt. Úgy megverték, hogy elvetélt. A gyorsvonat monoton zakatolással robog az éjszakában. A gyéren foglalt fülkék és a hálókocsik utasainak többsége alszik. Néhányan magukra zárták az ajtót, de szép számmal akadnak nyitott kupék is. Elég lenne benyúlni és leakasztani a kabátot, leemelni egy bőröndöt. A rendőrök, végighaladva a szerelvényen, az ellenőrzés során a WC-ket sem hagyják ki.- Néha itt próbálkoznak elbújni azok, akiknek nem tiszta a lelkiismeretük. A múltkor például egy fiatalember kuksolt az ülőkén, három kartondobozzal az ölé- b e n . A vonatokon nálunk újabban napirenden vannak a lopások, fosztogatások, sőt nemegyszer előfordult már gyilkosság és nemi erőszak is. Arra is volt már példa, hogy újszülöttet dobtak ki a nemzetközi gyors ablakából. Az elmúlt évben vasútjainkon, többek között, öt ökológiai baleset, 26 öngyilkosság és hét bombariadó volt. Szerencsére, a robbantással való fenyegetés minden esetben vaksegítségével, leszerelte a közeli trafik ablakát. A stand ugyan ki volt világítva, de mivel már későre járt és senki sem volt a közelben, a tolvaj biztos volt a dolgában. A rendőrök pedig megvárták, amíg pakolni kezd, azután tetten érték.- Még érdekesebb esetünk volt ebben a büfében - hozzák közelebb a képernyőn az egyik peron utasellátó bódéját. - Láttam, hogy a vendég sört rendel, fizet, majd rögtön a szájához emeli poharát. A pénztárcáját viszont a pulton hagyta. A büfés kiA legveszélyeztetettebb gyorsvonatok rendőri kísérettel közlekednek. A felügyelet nemcsak egyenruhában, olykor civilben is történik. Mindkét módszernek van előnye és hátránya.- Ha civilben vagyunk, nem keltünk feltűnést, könnyebben tudjuk leleplezni az enyveskezűeket - magyarázza az egyik rendőr, majd hozzáteszi: - Persze, a legtöbb notórius tolvaj már úgy ismer bennünket, mint a rossz pénzt, és messziről köszön. Egyenruhában azért jóval nagyobb a tekintélyünk. Civilben előfordult már, hogy hiába mutattuk az igazolványunkat, a tettenértek, védve a zsákmányukat, nekünk rontottak. A honi tolvajoknál, ha le is buknak, csak ritkán találunk terhelő bizonyítékokat. Szervezetten dolgoznak, ami alaposan megnehezíti munkánkat. Nemegyszer előfordul, hogy este elfogunk egy tolvajt, de másnap már a szemünkbe neORDÓDY VILMOS vet, mert lármának bizonyult. Tavaly augusztus 3-án, Pozsonyban, a tűzszerészek - robbanószer után kutatva - az egyik csomagmegőrző szekrénykében viszont 31 vadonatúj észak-amerikai, kolumbiai, koreai, kínai, szingapúri és portugál útlevélre bukkantak. Ugyancsak az elmúlt esztendőben, s ugyancsak a fővárosban, egy nemzetközi gyors vagonjainak tetőszerkezetében, 13 hétrét görnyedt román állampolgárt csíptek el. (A szerencsétlenek azon buktak le, hogy egyikük már nem bírta visszatartani magát, és a fülke, a napsütéses idő ellenére, „beázotf’.) Vonaton utazni, különösen éjszaka, manapság nem veszélytelen vállalkozás. Ha valaki elalszik - még ha zárt kupéban is -, sokat kockáztat. Volt már példa rá, hogy a meglopott személy alsónadrágban s mezítláb volt kénytelen kiszállni a félméteres hóba! Este nyolckor a pozsonyi főpályaudvaron még meglepő csend és nyugalom honol. Az örökösen szomjas lumpen alakok csak a belvárosi italboltok zárása után teszik itt tiszteletüket. A hajléktalan csavargók is csak az éjszaka küszöbén foglalják el a megszokott padjaikat. A valamikori olvasóterem - az úgynevezett kulturális központ újságokkal és színes tévével - már csak emlék. Az ingyenesen hozzáférhető sajtó helyett, most ki-ki elolvashatja itt a horoszkópját. Ehhez elég egy kőszörny szájába nyúlni, persze előbb meg kell etetni egy tízessel. Néhány külföldi utas tanácstalanul forgolódik az állomásépület csarnokában. Talán pénzt szeretnének beváltani, esetleg arra kíváncsiak, hogy milyen villamossal lehet eljutni a legközelebbi szállodába, de pe- chük van. A pénzváltó csak hatig működik; az információs táblák pedig a vonatok érkezésén s indulásán kívül semmiféle tájékoztatást nem nyújtanak. Az egyes peronon egy kapatos nő molesztálja a várakozókat. Azt szeretné, ha valaki fizetne neki egy sört. „Csókolom biztos urak“ - kiabálja rekedt hangon két vasúti rendőr felé. „Eredj haza, ma már eleget ittál” - mondják neki inkább kötelességből, mintsem meggyőződésből a járőrözők, majd elmagyarázzák: „Piszkos Kata“ régi ismerősünk, a fél életét az állomáson töltötte... A pályaudvart és környékét, néhány perccel később, már a vasúti rendőrség őrszobájában elhelyezett monitorokon figyeljük. No nem azért, hogy a szolgálat- tevők unalmukban filmvetítéssel múlassák az időt. Pusztán azért, hogy ha odakinn valami rendellenességet észlelnek, akkor megörökítik a történteket. Az így rögzített anyag segítségével már több gazembert sikerült lefülelni. Jómúltkor például egy férfi, csavarhúzó nyúlt, és egy gyors mozdulattal eltüntette a bukszát. A kárvallott rövidesen keresni kezdte a pénzét, ám a csapos semmiről sem akart tudni. A szerencsétlen flótás hozzánk jött panaszra. Szinte leesett a lábáról, amikor azzal fogadtuk, hogy tudjuk, miért jött, és a tettest is ismerjük. Aztán levetítettük neki a történteket, és kimentünk a peronra. A csapos természetesen kikérte magának a gyanúsítgatást, de amikor közöltük vele a tényeket és egy kis videózásra invitáltuk, kénytelen-kelletlen előhúzta a bódé tetőzetébe rejtett pénztárcát. Csaknem harmincezer korona volt benne!... A Bukarest-Budapest-Pozsony-Prága-Berlin vonalon közlekedő Metropol indulásáig még másfél óránk van. A rendőrök érdekes, olykor már-már hihetetlennek tűnő történetekkel állnak elő. A nevük közlésétől azonban elzárkóznak:- Így is sok a családunk kiirtásával fenyegetőző, névtelen telefonáló - mondja az egyik idősebb zsaru, és a fején éktelenkedő hegre mutat. „Szolgálat után hazafelé indultam, amikor valaki hátulról leütött. Hét öltéssel varrták össze a kobakomat. A mai napig sem tudom, kinek köszönhetem ezt az emléket. Beszélgetés közben szó esik a faliújságon díszelgő portrékról is. Ez az „arcképcsarnok“ két részből áll. Az egyiken a körözött és eltűnt személyek láthatók, a másikon a leghírhedtebb tolvajok fotói díszelegnek. Többségük az Igló melletti Smiianyból való. A legismertebb közülük Kuki, akinek két bandája is van. A legveszélyesebb tolvajok nevei közt a Cenkó testvérek is szerepelnek. (Talán Cenkóné árváinak leszármazottai?) Az említett egyének keresztül-kasul utazzák az országot, és iparszerűen űzik a lopást. Főleg a turista- szezonban tarolnak, de azért fizetésnapokon is szép bevételre tesznek szert. A vasúti rendőrség igazgatójának szavai szerint vannak egészen Svájcba utazó „elit alakulatok” is; az ő havi bevételük eléri a 300 ezer koronát. A profik egyes csoportjait, a vasúti pályával párhuzamosan olykor gépkocsi kíséri. A sofőr adó-vevő készülékkel érintkezik a vonaton levő társaival, hogy a megbeszélt helyen felszedje a kidobott zsákmányt, esetleg a szorult helyzetbe került társakat. Azok viszont, hogy kereket oldhassanak olykor, a vészféket is meghúzzák; ám hogy „munka” közben ne zavarhassák meg őket, a vagon két bejáratát lánccal is elzárják. Az utasoknak ilyenkor nincs módjukban segítséget hívni. kiengedték.- Egyesek öltözközdési trükkökkel is próbálkoznak. Az egyik károsult egyszer pontos személyleírást adott a fekete dzsekis elkövetőről, aki megfújta a pénztárcáját és elrohant az állomásról. Néhány száz méterrel arrébb az egyik pádon hasonló kinézetű fiatalember lihegett, csakhogy rajta bordó dzseki volt. Egy hirtelen ötlettől vezérelve megkértem, fordítsa ki. Kelletlenül, de engedelmeskedett; dzsekije belső fele fekete színű volt. Farzsebében ott is lapult a pénztárca. Közben befutott a félig üres Metropol. A jegykezelő szerint a kevés utas a vonatokon uralkodó áldatlan helyzet egyik következménye.- Amit például egyes cigányok művelnek manapság a vonatokon, arról regényeket lehetne írni. Egész dinasztiák garázdálkodnak a nemzetközi gyorsokon. Mindenféle kulccsal, hidegvágóval, hidraulikával vannak felszerelve. A zárt ajtó így nem akadály. Akkor és oda mennek be, amikor és ahová csak akarnak. Egyikük végigsétál a szerelvényen, és feltérképezi a helyzetet, aztán a társai „dolgoznak”. Régebben főleg a bőrkabátokat lopták, aztán az útleveleknek is nagy ázsiójuk lett. Ma főleg a valuta érdekli őket. Ezek a bandák főleg az első osztályon utazó alvó utasokra vadásznak. A lezárt fülkék láncait egyszerűen elvágják. Olykor altató gázt is fújnak a kupéban alvókra. Ezek a garázda alakok nem viccelnek. Cseh kollégámat, aki megpróbált egyszer közbeavatkozni, leütötték. Egy német kalauznak kiverték a fél szemét. Ezen a vonalon már volt nemi erőszak és gyilkosság. Egyszer engem is megfenyegettek, hogy kidobnak a robogó gyorsból. Múltkor Kútyban felszállt néhány galántai cigány. Ők négyen voltak, én egyedül. Egyikük, egy 120 kilós férfi, elállta a folyosót, a társai pedig megindultak felém. „Tudod, egy kis pénzt akarunk szerezni, ezért risztelünk” - mondták kertelés nélkül. „Nincsenek utasaim”- válaszoltam, és csak azért fohászkodtam, nehogy valamelyikük előhúzza a borotvát. A másik kalauzt ágyneműosztás közben zavartuk meg. Három arab utast szolgált ki éppen, aztán készséggel kitárta a szívét. „Anyám maszek, pénz helyett árut adott, hogy adjam el valakinek” - mondta, ám fogalma sem volt, hogy melyik dobozban mi is van. Így hamarosan kiderült, hogy a cukorka és a nápolyi - a pöstyéni strand feltört büféjéből származik! Sajnos, olykor a vasutasok is összejátszanak a profi tolvajokkal. Már arra is volt példa, hogy a kalauz, pár száz márkáért, rendszeresen informálta a banditákat: ezen és ezen a gyorson zsaruk vannak. Hazafelé, a Pannónián utazva, úgy tűnik, ezúttal is sima utunk lesz. Ám a vasúti redőrök hirtelen három, éppen bevetésre kész fiatalember útját keresztezik. Kiderül, hogy régi ismerősök: a smiíanyi klikk egyik csoportjának tagjai. A főnökük halk káromkodással nyugtázza lebukásukat. Esküszik, hogy csak most szálltak fel és nincs náluk szajré. A rendőrök kiürítte- tik zsebeik tartalmát, ahonnan rövid pengéjű tőrök, speciális fémvágó fogó és egy négyszögletűre kalapált, a kupék nyitására szolgáló fémcső került elő. Hamarosan kiderül, hogy a kreol bőrű fiatalembereknek a szomszéd vagonban két további társuk van. A kalauz kihasználja a rendőrök jelenlétét, és mind az ötüktől bevasalja a menetjegyek árát. Erre az egyenruhások nékül aligha vállalkozna. Hajnali fél ötkor befutunk a pozsonyi Nagyállomásra. A hoppon maradt cigányok kiszállnak, és ahogy fegyveres kísérőink megjósolták, az állomás előtt parkoló nyugati kocsiba szállnak.- Most majd haditanácsot ülnek, és megbeszélik: melyik állomáson, melyik gyorssal próbálkozzanak. Egy-egy kudarc nem veszi el kedvüket. Ellenkezőleg, mihamarabb be akarják hozni az elillant hasznot.- Kezicsókolom, biztos urak - rikácsolja már messziről az elnyűhetetlen Piszkos Kata, aki bizony alig áll a lábán. A zsaruk ezúttal figyelemre se méltatják, az őrszobába tartanak, hogy jegyzőkönyvezzék az éjszakai szolgálatot. A csarnok közben megtelik ingázókkal. Kezdődik az új nap. Vajon milyen lesz? A KAMERÁK SEGÍTETTEK TRÜKKÖS DZSEKI 09 C: Z e D ■< 1995.február 26. 1/aSárnBp
