Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-02-19 / 8. szám
Kovács Éva rajza Egy vadász megállapodott falubelijeivel, hogy élő jávorszarvast hoz be a helységbe, de azzal a feltétellel, hogy a kutyákat minél messzebb tartják, és ők maguk sem jönnek ki kunyhóikból mindaddig, amíg ő nem hívja őket. Másnap megfelelő mennyiségű eleséget vett magához, és kiment a jávorszarvas után. Azon a télen igen mély volt a hó, úgyhogy könnyen fel tudott hajtani egy fiatal jávorszarvast. A vadász üldözni kezdte, s az elcsigázott állat nemsokára leroskadt, mintegy várva a halálos lándzsadöfést. Az ember azonban nem bántotta. Miután az állat kissé kipihente magát, felkelt és továbbment. A vadász követte és amikor a kimerült vad megint lefe küdt, ő is lepihent. Több napig mentek így együtt a tajgában, miközben a vadász minden egyes pihenőnél közelebb helyezkedett el az állathoz. A jávorszarvas végül is megértette, hogy nem akar neki rosszat és egyre nyugodtabban tűrte az ember időnként egy-egy maroknyi sós füvet dobott oda az állatnak. Néhány nap múlva már szerepet cseréltek. Míg eleinte a jávorszarvas kelt fel, és az ember követte, most elsőnek az ember kelt fel, és a jávor- szarvas ment utána. De földijei nem tudták türtőztetni magukat. Amikor észrevették, hogy az erdő szélén egy ember járkál jávor- szarvassal, elébe futottak. Amint a szarvas meglátta a feléje közeledő tömeget, megijedt és elfutott az erdőbe. Fordította: Terényi István V. K. ARSZENYEX BATTA GYÖRGY Megrázza nagy zsebét az ég, s mint rézkrajcárkák, szertegurulnak a hópihék. Egy szeplős fiú, a nagy csibész, ki nyáron puskával járt, s kit csak úgy hívtak: Cinkeölő vitéz, etetőt készít, s kíváncsi szemmel a meggyfák felé néz. Hiába néz! Bár csábítnak a frissen szórt magok, a cinkék nem felejtik a szomorú napot, mikor a gyilkos sörét megállította anyjuk szívét. Egy kis szeplős fiú, a nagy csibész, ki nyáron puskával járt, s kit csak úgy hívtak: Cinkeölő vitéz, csüggedten áll, de cinke nem jön. Vár napokig az udvaron. Egyre több a hó. Egyre több szívében is a fájdalom. egyszer egy szegény ember, akinek se rokonai, se ismerősei nem voltak. Magányosan élt kis kunyhójában. Szeretett volna halat fogni magának, de se hálója, se horogja nem volt, amivel a halat kifoghatta volna. „Lehet, hogy valamelyik kereskedő ingyen is ad nekem egy horgot” - gondolta magában, s elment az egyik kereskedőhöz. Amikor az megtudta, hogy a szegény embernek nincs egy lyukas garasa sem, elkergette őt. Ugyanígy járt a másik kereskedőnél is. Végre a harmadik megsajnálta a szegény embert, s adott neki ingyen egy ócska öreg, tompa horgot. A szegény ember nagyon megörült, hálásan megköszönte, s elment, hogy horgászbotot készítsen magának. Amikor a horgászbot elkészült, a szegény ember kiment a tengerpartra szerencsét próbálni. Ám a szerencse messzire elkerülte őt. Egyetlen apró halacska sem akadt a horgára. Napokon át ott ült a parton, kezében a horgászbottal, de balszerencséje volt napról napra. Aztán egy nap, amikor ismét a tenger vizébe vetette a horgát, megtörtént a csoda. A zsákmány olyan súlyos volt, hogy őt magát is majdnem belerántotta a vízbe. Húzta, húzta kifelé, bele is izzadt, s nagy volt a meglepetése, amikor végre sikerült kihúznia. A zsákmány ugyanis - egy halleány volt... A szegény ember megijedt, nem tudta: szerencsét vagy szerencséüen- séget jelent-e. Töprengeni kezdett, mit csináljon a halleánnyal, dobja vissza, vagy vigye haza? De aztán azt gondolta: ,Miért dobnám vissza? Nincs énnekem semmim és senkim. Ezentúl legalább nem leszek egyedül a kunyhómban. Én bizony hazaviszem a halleányt.” Úgy is tett. Fogta a halleányt, s hazavitte szegényes otthonába. Másnap ismét kiment horgászni a tengerpartra. Ám ezúttal nem akadt a horgára semmi. Kedvetlenül tért haza. De amikor belépett kis kunyhójába, nem győzött álmélkodni. A szoba szépen ki volt söpörve. Az asztalon frissen főtt étel illatozott. Nem tudta elképzelni, ki takaríthatott ki, s ki főzhette az ízletes ételt. Hiszen a kunyhóban nem volt senki, csak a halleány feküdt a szoba sarkában, ahol előző nap helyet csinált neki. A szegény ember kiment a tengerhez másnap és harmadnap is. De bizony nem sikerült egyetlen halat sem fognia. Amikor viszont hazament, mindennap szépen kitakarított szoba, s ízletes meleg étel várta őt. El sem tudta képzelni, ki az, aki kitakarítja a szobáját, s megfőzi az ebédjét. Gondolt egyet, s az egyik nap otthon maradt, hogy megtudja, ki jár be a kunyhójába, ki takarítja ki a szobáját, s ki főzi meg az ebédjét. Ám hiába várt, nem jött senki, s nem is söpörte ki a szobát senki, és nem is főzött neki ebédet senki. Ezért aztán inkább minden reggel elment hazulról. mert ilyenkor mindennap tiszta szoba és jó ebéd várta őt. Ám a kíváncsiság nagyon furdalta. Szerette volna megtudni, ki lehet az az ismeretlen, aki így gondját viseli. Az egyik nap ezért cselhez folyamodott. Vállára vette a halászfelszerelést, és korán reggel elindult a tengerpart felé. De nem ment ki a partra, hanem visszaosont a kunyhójához, s óvatosan belesett az ablakon. Egy ideig semmi sem történt. Később azonban a száját is el- tátotta, mert olyan csodát látott. A halleány megmozdult a sarokban, megrázta magát, s csodaszép fiatal lánnyá változott. A szegény ember azt hitte, hogy álmodik. De a lány lezárta magáról a halbőrt, és serényen munkához látott. Kisöpörte a szobát, aztán a halbőrből mindenféle ételeket vett elő, tüzet rakott, s hozzálátott a főzéshez. A szegény ember ekkor beugrott az ablakon, magához ölelte a lányt, és össze-vissza csókolta őt. Majd odaugrott a halbőrhöz, s a tűzbe dobta. Az ropogva, sisteregve pillanatok alatt elégett. Megijedt ekkor a lány, tanácstalanul tárta szét a karját, s kétségbeesetten így szólt:- Mit tettél, te szerencsétlen?- Dehogy vagyok én szerencsétlen - mondta vidáman a szegény ember -, hiszen most már örökre az enyém leszel. Nem változhatsz többé hallá, s én feleségül veszlek téged. Boldogan fogunk élni kettesben ebben a kis kunyhóban, ahol oly sokáig éltem teljesen egyedül. Beleegyezel?- Igen - felelte boldogan a lány, de aztán elkomolyodott. - De miből fogunk élni? Mit fogunk enni? Hiszen a halbőr volt az elemózsiás tarisznyám. S te azt most elégetted...- Annyi baj legyen! - felelte boldogan a szegény ember. - Elkerült a halászszerencse, felcsapok vadásznak. Lehet, hogy több szerencsém lesz! Úgy is történt. A szegény emberből kiváló vadász lett, mindig volt mit enniük bőségesen, s boldogan élt még nagyon sokáig csodaszép feleségével együtt. Sági Tóth Tibor fordítása Hajdanában egy sziú ünnepen még a halottak is táncra perdültek: a megölt ellenség skalpjait hosszú póznákon lengették az asszonyok, így köszöntve a csatából győztesen hazatért férjeiket, fiaikat. (Ne felejtsük: a skalpolást az indiánok a rájuk vadászó fehérektől tanulták!) Amíg a férfiak a sátrakban készülődtek, a gyerekek elkezdték a nagy téren előbb a nyúltánc- cal, melyet a préricsirke- és bölénytánc követett, aztán bekapcsolódtak a felnőttek is a harci tánccal, és a vigasság a végeérhetetlen nagy közösségi körtánccal folytatódott. (ÜT) Gondolkodom, tehát... Regényeim lóugrásban T 0 B 0 Z E 1 Z M C R E E N S D S T R A Ha a B betűtől elindulva lóugrásban haladsz, akkor Mikszáth Kálmán egyik regényének címét kapod eredményül. Nos, mi a regény címe? Készítette: Kovács S. MEGFEJTÉS A január 29-ei számunkban közölt feladat megfejtése: Munkácsy Mihály. NYERTESEK: Juhász Mária, Rimaszombat: Compál Tamás, Léva; Csipa Teréz. Bátorkeszi; Szmutko Péter. Királyhelmec; Velebny Edit, Palást. A (tcMmtq (JUKAGIR NÉPMESE) LEV TOLSZTOJ Az oroszlán és a róka Megöregedett az oroszlán, nem tudott már vadat fogni, s elhatározta, hogy ravaszságából él meg. Bement a barlangjába, és betegséget színlelt. Látogatni kezdték a vadállatok, és ő mindet megette, aki csak bement hozzá. A róka megneszelte a dolgot, ő is elment látogatóba, de megállt a barlang bejáratánál. Onnan szólt be:- Hát hogy vagy oroszlán? Az oroszlán azt felelte:- Rosszul, de te miért nem jössz be hozzám? Azt mondja a róka:- Azért nem megyek be, mert látom: sok a bemenő nyom, de kijövő egy sincsen. 1. Melyik ló Arisztid barátja? 2. Melyik ló való meneteléshez? 3. Melyik ló diák? 4. Melyik ló kopíroz? 5. Melyik két ló ellensége egy másnak? 6. Melyik ló rézsútos? 7. Melyik ló szórja a pénzt? 8. Melyik ló takarékos? 9. Melyik ló újító? 10. Melyik ló recseg? 11. Melyik ló simít? 12. Melyik ló eszik mohón? 13. Melyik ló muzsikál? 14. Melyik ló kredenc? 15. Melyik ló előleg? 16. Melyik ló beszédes? 17. Melyik ló kövérít? 18. Melyik ló gyalogol? 19. Melyik ló gazember? 20. Melyik ló őröl? 21. Melyik ló repül? Pjjoij y ii ojvjvp y oi ojrup 2v sp ojvsj y yy 'P\vd]oi y -g[ -pjDptij y '£[ ■pjv]p2spf y g\ •piDjSof y g[ pjojpi y p[ pjpso y yy -pjvf y n -ojvsda y ll 'Ptpod y oi PlPimpf y <5 •ojoupds y g o\.iv2vd y •/ 'P]ip 2y g opsouod n sp piqvu y -g ojospw y -p -pjoSmu vif Sajof 'pjnuvi y y pppi/i 2y y ojpsoj, y Szerkeszti: Tallósi Béla
