Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)

1995-02-19 / 8. szám

1995. február 19. (L ondoni tudósítónktól) - Január második hetében minden eddiginél na­gyobb méreteket öltött a brit szigeteken a lottómá­nia. Több mint 70 millió font (közel 3,3 milliárd szlovák korona) értékben adtak el szelvényeket. A fogadási lázat az váltotta ki, hogy az előző héten nem volt telitalálat, és a jackpot (főnyeremény) át­került a következő sorso­lásra. Így az első díj 19,4 millió fontra emelkedett - ennyi ütötte azok markát, akik a 49 számból mind a hatot eltalálták. November végén már előfordult hasonló eset, akkor 17 millió font várt a nyertesre, és mint a húzás után kiderült, csak egyet­len telitalálattá szelvény­re bukkantak. Bár a brit törvények tiltják, hogy a nyertesről bármiféle információk napvilágra kerülje­nek, a bulvárlapok gyorsan kinyomozták, hogy egy Közép-Angliában élő, 41 esztendős, indiai szárma­zású kétgyermekes családapa lett a szerencsés nyer­tes, aki addig egy vegyi üzemben heti 200 fontot ke­resett. Most 17 millió fonttal lett gazdagabb (csak­nem 900 millió korona). Bár nevét a lapok nem kö­zölték (emiatt szigorú büntetést kaptak volna), a kör­nyéken gyorsan kitudódott, kihez is lett ennyire ke­gyes Fortuna istenasszony. Mondani sem kell, az új­donsült milliomos élete pokollá vált, olyannyira, hogy családjával ismeretlen helyre költözött. Angliában nagyon új keletű népszórakozás a lottó. Hosszas mérlegelés után a konzervatív kormány csu­pán tavaly november elejétől engedélyezte a számjá­ték bevezetését. John Major döntését sokan ellenez­ték és emlékeztettek arra, hogy elődje, Margaret Thatcher a hetvenes években mereven elzárkózott a lottó engedélyezésétől, mondván, hogy az ilyen sze­rencsejáték összeférhetetlen a brit erkölccsel. Végül is az engedélyezés mellett sokat nyomott a latban az az érv, hogy Európában - Albánia és Nagy-Britannia kivételével - mindenütt sikerrel üzemeltetik a fo­gadójátékot, melyből az államnak is tetemes haszna van. 1994. november 14-én az angol tévénézők szem­tanúi lehettek a történelmi pillanatnak: az első lottó­húzásnak. Talán mondani sem kell, hogy a főműsoridőben, szombat este közvetített színpompás show-műsor minden addigi né­zettségi rekordot megdöntött. A számsorso­lás azóta is a hétvége egyik legnagyobb iz­galommal várt eseményének számít a szi­getországban. Továbbra is folyik azonban a vita a lot­tó pártfogói és ellenzői között. Sokan úgy vélik, helytelen a nyeremények elosztásá­nak jelenlegi módszere. A szabályok értel­mében ugyanis a teljes befizetett összeg 50 százaléka jut a nyereményekre. Ezen belül igazán nagy összeg csak a telitalála- tos szelvény tulajdonosának üti a markát. A jackpot, a fődíj az összes nyeremény csaknem negyven százaléka. Amennyiben nincs nyertes, az összeget átviszik a kö­vetkező hétre. Az a szelvény, melyen csak 3 találat van, 10 fontot nyer. A négytalála- tos szelvényekre eddig alig néhány száz fontot fizettek, míg az ötösökre néhány esetben több százezer fontot (attól függően, milyen volt az összbevétel). A lottó ellenzői erkölcstelennek tartják a túlságosan magas főnyereményt, szeretnék, ha az első díj összegének felső határát 5 millió fontban állapíta­nák meg. Azzal érvelnek, hogy így több pénz ma­radna a kisebb nyereményekre. Egy nemrég vég­zett közvélemény-kutatás szerint a lottózókat ép­pen a hihetetlenül magas nyeremény lehetősége vonzza, és talán ezzel magyarázható, hogy Angliá­ban a kezdeti tippelési láz után sem csökken az ér­deklődés a számjáték iránt. A napokban az angli­kán egyház vezetői is hallatták hangjukat az ügy­ben. Kijelentették: a túlságosan nagy nyeremény lehetősége mohóvá, kapzsivá teszi az embereket, és ez ellenkezik az egyház tanításával. Úgy tűnik, a lottó átszervezésével kapcsolatos elképzelések vé­gül is a brit kormány asztalára kerülnek. Ám az it­teni lapvélemények szerint nem valószínű, hogy a kabinet bármiféle változást is szorgalmazna az ed­digi lebonyolítási rendszerben. Ez érthető is, hisz a magas bevétellel felettébb elégedett az állam. A befolyt összeg 12 százaléka ugyanis adó formájá­ban az államkasszát gyarapítja, míg 28 százalékán a sport, a kultúra, a műemlékvédelem és a segély- szervezetek osztoznak. Végső soron mindenki jól jár, még akkor is, ha a heti 10-12 millió tippelő kö­zül csak néhányan lesznek gazdagabbak. (protics) lovákia nyugati részé­it ben már évek óta fog­‘’*4^ M lalkoznak élővad-, ese- M tünkben nyúlbefogással m J és itt épültek fel a ZVE- REX (Élővad Értékesítő Vállalat) berende­zései, ahol a vadat az exportálás előtt megfigyelés alatt tartják... Vadászszervezetemben, amely a het­venes évek legelején Nagycétény, Ne­mespann, Alsó- és Felsőszőlős vadászaiból verbuválódott, és a Lábasierdő Vadásztár­saság nevet kapta, az első nyúlbefogást húsz esztendővel ezelőtt tartottuk. Bizony a va­dásztársak idegenkedtek a befogástól. Egyrészt kemény tél volt, hó borította a tájat, ami egyébként kedvez a nyúlbefogásnak, de a fagyos földbe nehéz volt leverni a vas hálótartókat, másrészt idegenkedtünk a hálózástól, nem leltünk benne örömet, a nyulat csak puskázni szerettük. Pedig azokban az években játék volt százötven-kétszáz nyulat a hálókba terelni. De aztán ínségesebb esztendők következtek az apróvadas területe­ken, és valóban indokolt volt a nyúlbefogás mértékletessége, nem beszélve arról, hogy a foglyok hálózását, sőt kilövését is teljesen beszüntették... A nyúlbefogás kezdeti nehézségein tehát túltettük magunkat, a vadászok nagyon ügyesen megtanulták a hálók szétrakását és kifeszítését. Egy-egy összehajtott hálót két oldalról megfogott egy-egy vadász, a többi pedig gyakorlottan kalapácsozta a földbe a hálótartó vasakat. Alig egy óra alatt felállítottunk egy több száz méteres hálót, aztán jö­hetett a hajtás. A hajtás megszerve­zése nagyon fontos ré­sze a befogásnak. Minél több a hajtó, annál jobb, viszont minél többen vannak - többnyire is­kolás gyerekek vagy if­jabb családtagok -, an­nál nehezebb őket kor­dában tartani és koman- dírozni. De a fogó sem lehet bárki, oda is ta­pasztalt ember kell, aki fürgén pattan fel fekvő helyzetéből és szak­szerűen kapja el a háló­ban megakadt tapsifü­lest. Azért hangsúlyo­zom a szakértelmet, mert van fogó, aki ráveti magát a hálóba gabalyo- dott nyúlra, és csontját zúzza, lábát töri az állat­nak. A fogónak nyugodt, a vaddal szemben kíméletes embernek kell lennie. Nos, ha a fentiek némileg összehangolódnak, akkor igazi élvezet a nyúlbefogás, és sikeres is lehet. De megjegyzem, a hálók felállítási helyének kiválasztása sem utolsó dolog, mert ismernünk kell elsősorban a nyúl megszokott menekülési irányát, esetleg a barázdák, a szántás fekvését is, hiszen a nyúlnak is megvan a maga esze, nem szíve­sen ugrálja át keresztben a rögöket. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az őszi-téli befogás a legcélszerűbb. Történ­tek nyári befogási kísérletek Szlovákiában is, de attól már csak a tarlóégetés kegyet­lenebb, mert pocakos és szoptatós nyulak is a hálóba kerültek, a nyúlftak pedig sirat­hatták anyjukat... A decemberi-januári hálózásokról a ZVEREX igazgatójánál, Salay Tibor mérnök úrnál érdeklődtünk Vágsellyén. Első kérdésünk az eredményekre vonatkozott:- Az 1994-es idényben tizenegyezer nyulat indítottunk franciaországi és olaszor­szági exportra. A nyuszik nagyon jó kondícióban voltak. Külföldön természetesen Ezt a nyuszit sikerült befogni szaporítási célokra vásárolják őket. Mert a múltban például az is szokásban volt, hogy reggel kihelyezték az állatokat, és alig egy óra elteltével megindult rájuk a vadászat, a hajsza.- Úgy hallottam, hogy az állatvédők tiltakoznak a nyúlbefogások ellen.- Hallottunk róla, de a tiltakozásnak igazán csak akkor lenne helye, ha a fent emlí­tett módon bánnának külföldön a nyulakkal. Ezért szeretném ismét hangsúlyozni, hogy a befogott állatokat szaporításra küldjük, nem legyilkolásra. A szaporítással kapcsolat­ban megjegyzem, hogy nemcsak külföldre szállítunk nyulakat, hanem az ország olyan részeibe is, ahol az állomány nagyon megcsappant. A gyöngébb területekre fácánokat is szállítunk.- Milyen a vadásztársaságok hozzáállása a nyúlbefogáshoz?- Több esztendős tapasztalataim alapján mondhatom, hogy jó és az egészben az a szimpatikus, hogy nagyon megfontoltan cselekszenek. A kecsegtető pénz - egy befo­gott nyúl ára kétezer korona körül mozog - ellenére sem kapkodnak és lépik túl erőlte­tetten a tervezett befogási határt. Vagyis a törzsállomány megtartását tartják fontosnak. Más a helyzet ott, ahol szinte magától jön a jó hálózási ered­mény. A Galántai, Érsekújvári, Komáromi járásokban megengedhetik ma­guknak, hogy a tervezett ötven nyúl helyett akár százon felül is szállítsanak nekünk.- Ezek szerint a fenti járásokban a volt legsikeresebb a befogás?- A leggazdagabb a Galántai járás, amely hozzánk tartozik, és büszkék vagyunk rá, mert innen került ki a hálózott állomány közel egynegyede. De nem szeretném kihagyni a Nagyszombati, Nyitrai, Lévai, Nagytapolcsányi és Szenyici járásokat sem. Ám megemlíteném, hogy mi látjuk el a vadász­szervezeteket gyógyszerekkel; tehát nem egyoldalú a kapcsolatunk, hanem adok-veszek alapon működik a ZVEREX vállalat... Végezetül talán még annyit, hogy Szlovákiában alakultak a vad felvásárlá­sára és exportálására más szervezetek is, ám a ZVEREX és a vadászok között tökéletes a bizalom és az összhang. Manapság a megbízható kapcsolatokat nem érdemes felbontani, még akkor sem, ha mások netán valamicskével ked­vezőbb feltételekkel kecsegtetnek. Motesiky Árpád A hálók kifeszítése (A szerzőfelvételei) Van Ilyen Intim ékszerek Amikor az utóbbi időben egyre több lap kezdett cikkezni arról, hogy új divat van fellendülőben, az intim ékszerek viselete, az emberek többsége nyomban arra gon­dolt: már megint a nőid Szinte biztosra vették, hogy a gyengébb nemen belül is főleg azok a lányok választják az ékesítés- nek ezt a formáját, akik az ősi mesterség profijai. Tévedtek: a mellen, köldökben vagy éppen a nemi szerven viselt ékszerek az urak és hölgyek körében azonos mér­tékben népszerűek. A ledérség ugyan nem kizáró ok a viselésre, de általában a hosszabb ideje együtt élő párok akarnak ilyen módon is több, új izgalmat vinni kapcsolatukba. Egészen más kategóriát alkotnak a min­denható szórakoztatóipar sztárjai: szá­mukra szinte kötelező ldpróbálni mindent, ami új és meghökkentő. Ezért visel mell­bimbójában fényes fémkarikán ezüst szí­vet Axl Rose, a Guns ’N’Roses frontem­bere is. Bár szerinte inkább a lányokat te­szi izgatóvá egy-egy ilyen ékszer, azért ő is kipróbálta. Magára a „műtétre” azonban nem szívesen gondol vissza: „Rengeteget vacakoltak a mellbimbómmal, s bár érzés­telenítették, pokolian fájt, s minden csupa vér volt.” Ekkora őszinteségi roham után azt már nem volt hajlandó elárulni, kinek a kedvéért vállalta a fájdalmat. Zsófia spanyol királyné szereti a virágo­kat, kap is csokrot eleget, bár gyakran akad köztük olyan is, amely megkeseríti az életét. A mimóza, ez az ismét rendkívül divatos, kicsi, kedves aranysárga virág gyakran kerül a virágkölteményekbe, már­pedig a királyné nagyon érzékeny rá. Nem mint egy mimóza persze, melytől nagyon kellemetlen kiütések jelennek meg az ar­cán. Mivel senkit sem akar megsérteni, természetesen a mimózás csokrot is kö­szönettel elfogadja, csak éppen diszkréten azonnal továbbadja valamelyik udvarhöl­gyének. (görfól) 1 ( I ( 1 ( j \ t \ s J s r t r k d r h 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom