Új Szó, 1995. november (48. évfolyam, 253-277. szám)

1995-11-03 / 254. szám, péntek

UJSZO KULTURA 1995. november 3. KORTÁRS MAGYAR GALÉRIA Ä keltára otthona Két éve indult útjára a gondolat: Du­naszerdahelyen létesüljön Kortárs Magyar Galéria. Mi történt azóta? „Mindössze" annyi, hogy egy éve megnyílt a Galéria állandó tárlata, és az idén szeptember végén felavatták a Galéria székházát. Luzsicza Lajos Munkácsy-díjas festőművész kezdettől fogva szervezte és irányította a munkát: - A két év alatt annyi történt, hogy az egész magyar művésztár­sadalom fellelkesült, és szívvel-lélekkel a gondolat mellé állt. Műveket ajándékoztak a képtár számára. Tehát beindult a folya­mat, amelynek távlati célja továbbfejleszte­ni a magyar alkotások gyűjtését a határo­kon túlról is. Ezalatt Amerikára is gondolok. De nemcsak ennyi történt, ez talán ke­vés is lenne. Békéscsabán elindult egy mozgalom, amit a szlovákiai szlovák képzőművészek kezdeményeztek: paritá­sos alapon Békéscsabán legyen Kortárs Szlovák Galéria. - Az anyagot Budapesten már bemutatták a Szlovák Kultúrában ­mondja Luzsicza Lajos. - A szervezők a pél­dát tőlünk vették. Még ebben az évben megnyitják a Kortárs Szlovák Galériát, egyelőre a múzeumban, de ők is saját ott­honban reménykednek. A kettő együtt rendkívül nemes dolog, a szlovák és a ma­gyar művészek azonos gondolkodásáról árulkodik. Sokat tettünk a két nép barátsá­gáért, az együtt gondolkodni tudás képes­ségéért. * * -k A dunaszerdahelyi galériában végleges otthont kaptak a képek. Egy darabig ott lesznek láthatók - de jövőre már jön az új anyag! A legutóbbi kuratóriumi ülésen dön tés született, hogy a következő tárlaton Ma­gyarországról a fiatalabb, tehát a avant­gárd vonulat kap helyet a gyűjteményben, ugyanakkor Erdély, a Vajdaság és Kárpátal­ja művészei is bemutatkoznak. Marinov Gusztáv, a Magyar Alkotóművé­szek Országos Egyesületének ügyvezető el­nöke: - Kezdettől támogattuk a galéria ügyét, hiszen egyesületünk céljai között a kortárs magyar művészek támogatása jelentős he­lyet foglal el. A Magyarországon kívül élő magyar alkotóművészek munkásságát egyébként is figyelemmel kísérjük és támo­gatjuk. Fontosnak tartottuk, hogy ez a gyűjtemény otthonra leljen. Egyelőre to­vább folytatjuk a gyűjtést. Már megvan azoknak a művészeknek a névsora, akiket a teljes, átfogó keresztmetszet kedvéért megkérünk, hogy adományozzanak képe­ket. Ha ez megvalósul - reményeink sze­rint igen, mert nagy az érdeklődés, a vissz­hang meg a siker -, akkor jövő tavasszal újabb megnyitót tarthatunk. - Megértéssel fogadják a művészek a felkérést? - Eleinte, az az igazság, volt egy kis meg­torpanás. Hetven művészt kértünk fel, s lassanként több mint hatvantól kaptunk képet. Ma már olyan a visszhang, és olyan rangot jelent ide bekerülni, hogy inkább a szelektálás a gond, többen jelentkeznek, mint amit a gyűjtemény elbír. - Tavaly ilyenkor bízott benne, hogy egy év múlva székháza lesz a galériának? - A kérdést Pázmány Péterhez, a város polgár­mesteréhez intéztem. - Akkor abban bíztunk, hogy a Csallókö­zi Múzeum lesz a végső helye. Bírtuk a mi­nisztérium ígéretét, hogy a múzeum a váro­si önkormányzat, tulajdonába kerül. Saj­nos, ez nem történt meg. Ekkor határoztuk el, hogy az eredetileg nyugdíjasháznak ké­szülő épületet átalakítjuk a helybéli magyar kultúra otthonává. Az épület átadás előtt állt, nyolcvanki­lenc előtt építették, de mivel a nyugdíjasok ügye megoldódott, a város úgy fejezte be és alakította át az épületet, hogy nemes fel­adatát. elláthassa. Két irodahelyiséget ka­pott a Csemadok területi választmánya. A Csemadok kettős funkciót tölt be: vállalta a Galéria gazdájának szerepét, és működteti az antikváriumot. - Szeretnénk elérni - mondja Pázmány Péter -, hogy ez a galéria ne csak a kiállítá­sok megnyitásakor vonzza az embereket, hanem élő képtár legyen, állandó látoga­tókkal. Az itt látható képeket megpróbáljuk Szlovákia több városában bemutatni, más képeket is idehozni, s egykor majd a raktá­ron levő képekkel cserélni a tárlatot. - Rekordidő alatt megteremtették a ga­léria székházát, olyan időkben, amikor min­denki a pénzhiányra panaszkodik. - Ez csak a jól kidolgozott választási program! Előre megterveztük, mit akarunk, megnéztük, mennyi a pénzünk, s ehhez igazítottuk a programunkat. Nem történt egyéb, mint hogy a meglevő pénzösszeget arra használtuk fel, ami a programban sze­repelt. Amit még mindenképpen meg aka­runk valósítani, az a belváros átépítése, Makovecz Imre közvetlen irányítása mel­lett. Két-három épület már áll, csak be kell fejezni. Jövőre átépítjük a városházát A Vámbéry teret feltétlenül fel kell újítani, az épületek megkoptak, elöregedtek. Lehetne a pénzt javításra is fordítani, de mi az átépí­tést választottuk. A pénzeszközök racioális felhasználásáról van szó. Ez a lényeg. (kopasz) SZENT LASZLO AKADÉMIA „Gondolkodók háza" A Magyarok Világszövetsége által alapított Szent László Aka­démia ünnepélyes megnyitóját október 18-án, a szövetség Semmelweis utcai székházának zsúfolásig megtelt színházter­mében tartották. Csoóri Sándor, a Magyarok Vi­lágszövetségének elnöke meg­nyitóbeszédében elmondta, hogy az Akadémia megnyitását szeptemberre tervezték, ám az első előadás megtartására fel­kért Teller Ede professzor beteg­sége keresztülhúzta terveiket. (Teller Ede Bolyairól szóló előadására egy későbbi időpont­ban sor kerül.) Csoóri hangsú­lyozta: az Akadémia fogalma kapcsolódik Széchenyi István nevéhez, munkásságához, aki szerint egy nemzet legigazibb hatalma a tudása, a művelt em­berfők sokasága. A nemzet nem elavult, érdektelen fogalom, ha­nem összetartó erőként kell hat­nia, ami segít a megszerzett tu­dás rendszerezésében is, hogy a magyar értelmiség újra visszata­láljon saját hivatásához. Nietz­schével szólva: az embernek magából kell olyan értékeket ki­csiholnia, ami több önmagánál! A magyarság fonák helyzetbe került: sokkal kevesebbnek lát­szik, mint amennyit valójában ér, éppen ezért mielőbbi helyzet­változtatásra van szükség! Ezt a célt s általa az egyetemes ma­gyarságot kívánja szolgálni a Szent László Akadémia, azaz a magyarság fővárosának köze­pén létrehozott „gondolkodók háza". Az Akadémia céljait két lépcsőben szeretné megvalósí­tani: októbertől kéthetente (szer­dánként este hat órától) jeles személyiségek tartanak előadá­sokat különféle témákról (pl.: a nemzet szerepéről, a demokrá­cia és a tulajdon kapcsolatáról, létkérdéseinkről stb.). A máso­dik lépcsőt a februártól beíratko­Pozsgay Imre fogadja a gratulációkat (A szerző felvétele) zó állandó hallgatók oktatása képezi, ahol a fiatalokat akarják megfelelően felkészíteni társa­dalom-jövőformáló szerepükre. Pozsgay Imre, az Akadémia rektora a megnyitón elmondta, hogy az intézmény küldetése a Kárpát-medencében és az azon kívül élő magyarság közös azo­nosságtudatának erősítése és hasznos, praktikus ismeretek nyújtása, a kivándoroltak máso­dik-harmadik nemzedékében a származástudat ébrentartása, a magyar-magyar párbeszéd előkészítése. Szigorú minőségi követelményeket szabnak mind az oktatókkal, mind a hallgatók­kal szemben, akiknek felvétele­kor figyelembe veszik egy-egy közösség valós igényeit is. A Világszövetség kezdeti anyagi támogatása után az Aka­démia önfenntartó intézmény­ként - külföldi egyetemi finan­szírozási programok, nemzetkö­zi intézmények, alapítványok, magánadományozók segítségé­vel - kíván működni. (MI-KÓ) HETVEN EVE SZÜLETETT BABI TIBOR Sors a mikroszkóp alatt Érdekes és különös ember volt. Ha összejöttünk valamelyik kávé­házban, pillanatokon belül a bűvkörébe kerültünk. Mágneses tere volt; vonzott és taszított. Tár­saságában nem maradhatott nyug­ton halandó. Addig nyaggatta, os­torozta a társaságába került em­bert, amíg színt nem vallott. Kerül­tek azonban percei, amikor hosszan eltűnődött a borospohár fölött, száján, orrán át hatalmas füstfelhőket bodorítva. Ilyenkor egy-egy prozódiai vagy filozófiai fel­adat foglalkoztatta, de lehet, ép­pen a mi dolgunk, sorsunk. Nem telt be a látvánnyal, a fel színnel. Mindig feszegette azt a burkot, ami a dolgok értelmét, lé­nyegét takarta. Gondolkodó, tevé­keny alkat volt, tévedéseivel és hi­báival is erőssége hazai irodalmi életünknek, aki szegényes és gyar­ló körülmények között fölépítette saját költészetét, menedékét. Bár ez a költészet betegsége és halála következtében nem teljesedhetett ki, így is jelentős és sajátos veretű. Megkülönböztetett jelentőséget tulajdonított felvett nevének. Soha nem mondta a keresztnevét, csak a vezetéknevét. Ennyit: Bábi. A vég­telen időből hallom, amint fölber­reg a telefon. Fölveszem a kagylót, s a vonal túlsó végén megszólal, kissé rekedtes hangján: „Itt Bábi beszél." Hetvenéves lenne. Mintha teg­nap lett volna, amikor betoppant közénk. Friss kedvvel, felajzott vá­gyakkal, mint egy garabonciás. Egy kicsit az is volt. Újszerű, lázító: „Irj igazat! / írj egyszerűen, / hamis póz és pátosz nélkül. / Versed ma­gától megszépül, / s olyan lesz, mint a fiatal fa, / mely él, virágzik, nap felé tör, / akkor is, ha nem akarja..." - kezdte Ez a te néped című kötetében. Ma, a verskonjunktúra korában nevetségesnek tűnhet mindez, de akkor felvillanyozta az embert. Fábry Zoltán nyomban fölfigyelt rá: „Miért jó a Bábi-vers? Mert kimu­tathatóan és kiérezhetően igaz... Bábi verseiből egy teljes curricu­lum vitae bontakozik ki. Az élmény nála egyjelentésű legszemélye­sebb életével. Ebből az életből szervesen folyik a meglátás, a tu­datosodás és így továbbadón - a tudatosítás..." Bábi fogalmazta meg nemzetisé­gi létünk, sorsunk, megmaradá­sunk sarkalatos kérdését. Okulá­sul című költeményében írja: „Nyolc testvér közül mai napig csak én maradtam meg magyar­nak; embert alázó kényszerűség, a nyolc közül csak én tagadlak... Ám okulásul kell a hétnek és okulásul százezernek: a magyar ember csak magyar­ként marad meg nálunk ép ember­nek..." Gyötrő szenvedélye volt a költé­szet, szinte nem is lehetett vele másról társalogni. Bármiről esett szó, mindig a prozódiához kanyaro­dott vissza. Monoton hangon, de érezhető belső feszültséggel olvas­ta verseinek végtelen sorát. Ha észrevette, hogy lankad az ember figyelme, oldalba bökte az illetőt: „Figyelj, öreg! Érted, öreg?" Az idő távolából elém tolonga­nak az emlékek. Szerettük bosszantani, mert kevéssé hajlott a humorra. Minden apróságért fel­hördült, füstölgött. Haragja azon­ban hamar ellobbant. Mikor meg­halt, éreztem, egy árnyalattal fa­kóbb lett a földi lét, s a tajtékos idő ostromához egyre jobban töredez­nek a régi partok. Költészete a Forrás éneké ben és a Könny a mikroszkóp alatt ban teljesedett ki. Az előbbi költői vég­rendelete, az utóbbi a gyermekkor­nak, ifjúságának és anyja emléké­nek föleleven ítése. Torkot szoron­gató mind a két ciklus, emlékezés és búcsú. Ugyanez a fájdalom buj­dokol A hűség arca című prózájá­ban, rég elhagyott tájakon való bo­lyongásának színdús megjeleníté­sében. Földi léte utolsó éveiben nagyon egyedül érezhette magát, talán köl­tészetébe vetett hite is megren­dült. Szorongató magánya József Attiláéval rokon: „Mi van?! / Ezer­nyi ismert részlet mögött/ az isme­retien, egyöntetű lényeg, / tüle­kedő sokféleségben / a szerves egynek és egésznek / ordító árva­sága - / ez van, ez van, / mint ka­rácsony éjjelén / a haldokló magá­nya..." Költészetét sokan vita tárgyává tették, többen devalválták. Nem volt igazuk. Sok verse, versciklusa magasan kiemelkedik költésze­tünk átlagából. Akik ismerték őt, szeretjük költészetét, látjuk, érez­zük valahol a Forrást, amelyhez csalódottan, betegen is el akart ve­zetni bennünket: A Nap lenyugszik. Ballagok én is: le a csúcsról, s mire a völgybe leérek, odafenn ­akár a rozsé lángja, ellobbant ez a nyár is; vége ­isten veletek, valakit még egyszer szívemre ölelek, mintha testvéreim, a Földet, roppant kék eget ölelném szívemre most, hadd oltsa szörnyű szomjúságát: meghalok, emberek, itthagyom nektek a Forrást. Keressétek! DÉNES GYÖRGY PUTNOK Pro Gömör díjakat adományoztak Több mint másfél évtizede fog­lalkozik az intézményes Gömör­kutatással a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Népraj­zi Tanszéke. Ennek munkatársai és a programhoz szorosabban vagy lazábban kötődő néprajzku­tatók azon a vidéken dolgoznak, melyet a hetvenöt évvel ezelőtti trianoni szerződés úgy osztott meg, hogy a kétszáznál is több települést magába foglaló terület nagy része Csehszlovákiához ke­rült, míg Magyarországé mintegy 20, a történelmi Gömörhöz tarto­zó község maradt. Az említett kutatás elindítója és legfőbb szorgalmazója a gö­möri Hét község szülötte, Újváry Zoltán néprajzkutató, tanszékve­zető professzor volt. Az ő és tanít­ványai, munkatársai által elvég­zett munkának számtalan mara­dandó nyoma van már, ami - or­szághatároktól függetlenül - az e területen élők értékeinek megis­merését, azonosságtudatát szol­gálja. Az Etnica Alapítvány kere­teiben is tevékenykedő Újváry professzor úr volt a kezdemé­nyezője évtizedünk elején a Pro Gömör díj létrehozásának, amit idén október 27-én adtak át Put­nokon. A közelmúltban megnyílt Holló László Galériában rendezett ün­nepségen részt vettek a korábbi évek díjazottai és a meghívott néprajzkutatók, muzeológusok. Újváry Zoltán az idei Pro Gömör díjat a rimaszombati dr. B. Ko­vács István régész-néprajzkuta­tónak és Schwartz Árpád tornai­jai polgármesternek adta át. így ezúttal a Gömörnek Szlovákiá­hoz tartozó részén élő és dolgo­zó, a szakmában és a közéletben aktívan tevékenykedő személyi­ségeket tüntettek ki, akiket arról kérdeztünk, mit jelent számukra ez az elismerés? Schwartz Árpád: - Nagyon jól­esett, hogy a magyarországi Gö­mör központjában értékelték és elismerték tevékenységünket. Az elmúlt években mindenütt igye­keztem segíteni, támogatni a hozzánk érkező néprajzkutató­kat, mert mindnyájunk számára fontos az általuk végzett tudat­formáló munka. B. Kovács István: - Nem egyé­ni érdemként, hanem az itteni tá­gabb közösség elismeréseként vettem át ezt a díjat. Én mindig is egységes Gömörben tudtam gon­dolkodni, ezért is öröm számom­ra, hogy a magyarországiak is ha­sonlóképpen tesznek, amit bizo­nyít e mostani díjkiosztás. Meg­köszönve az elismerést, ottani barátainknak elmondtam, hogy amit eddig tettem a gömöri em­berekért, azt a jövőben folytatni fogom, legalább úgy, mint eddig, ám ha lehet - s erőm is engedi mégjobban is. AMBRUS FERENC A PoMKK novemberi programja November 7. 11.00 - Ružinovi kultúrház, Po­zsony „Bábszínház a kofferben" - Plaszky Tamás kas­sai bábművész előadása November 7. 16.00 - Magyar Kulturális Köz­pont, Pozsony (Somolického l/a) Kovács Melinda esztergomi fotóművész kiállítá­sának megnyitója a „Fotóhónap '95" keretében November 8. 18.00 - Magyar Kulturális Köz­pont, Pozsony, Filmvetítés: emlékezés Bódy Gáborra (Amerikai anzix) November 10. 19.00 - Zichy-palota, Pozsony (Veritúrska u.) A Pozsony-Budapest-Prága-Bécs 1868-1918 c. kiállítás megnyitója November 11.19.00 - Párkány November 13. 18.00 - Galánta November 14. 18.00 - Komárom November 15. 19.00 - Pozsony - Ružinovi kul­túrház GHÝMES TURNÉ '95 November 13.15.00 - Építészek klubja, Kassa (Zvonárska u. 1) Erdei Ferenc Ybl díjas építész életműve November 13.19.30 - Szlovák Rádió II. stúdió, Pozsony (Mýtna 1) A COMPONENSEMBLE együttes fellépése a Melos-Ethos nemzetközi kortárs zenei feszti­válon November 14. 18.00 - Magyar Kulturális Köz­pont, Pozsony Filmvetítés: emlékezés Bódy Gáborra (Psyché) November 17.14.00 - Nagyszombati Egyetem, Nagyszombat (Univerzitné nám.) Dr. Szögi László és Käfer István professzorok (Budapest) előadása a Nagyszombati Egyetem megalapításának 360. évfordulója alkalmából rendezett III. Egyetemi Szemináriumon. November 18.19.00 - Istropolis, Pozsony Az Ifjú Szivek művészegyüttes gálaműsora az együttes fennállásának 40. évfordulója alkalmá­ból November 21. 18.00 - Magyar Kulturális Köz­pont, Pozsony Filmvetítés: emlékezés Bódy Gáborra (Kutya éji dala) November 22. 15.30 - Városi Múzeum (Brez­nóbánya) Herman Ottó - kiállításmegnyitó a természettu­dós születésének 160. évfordulója alkalmából November 28. 18.00 - Magyar Kulturális Köz­pont, Pozsony Filmvetítés: emlékezés a 10 éve elhunyt Bódy Gábor rendezőre (Három bagatell - rendezők: Bódy Gábor, Xantus János, Szabó Ildikó)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom