Új Szó, 1995. október (48. évfolyam, 227-252. szám)

1995-10-10 / 234. szám, kedd

6] ÚJ SZÓ RÉGIÓ 1995. október 10. Tokelerebes BALONY Egy kis falu művelődési háza Balony Balony kicsi, hétszázötven lakosú falu a Csilizközben. Jelenlegi leghíresebb attrakciója valószínűleg a futballcsapat, amely a VI. ligában játszik, és sokkal nagyobb községek csapatait megelőzve az első helyen tanyázik. Hamarosan azonban újabb nevezetességgel gazdagodik, hiszen a balonyiak most, a kultúra és művelődés szempontjából nehéz helyzetben fogtak hozzá a művelődési ház építéséhez, és minden esélyük megvan arra, hogy az akciót sikeresen be is fejezzék. - Balonynak soha nem volt kultúrháza. Mindössze a Hanza Szövetkezet idején a helybeliek által felhúzott épület volt alkalmas . akciók megrendezésére, de az később a Jednota tulajdonába került, ma pedig vendéglő működik benne. így aztán az önkormányzat úgy határozott, hogy a falu kultúrházat épít magának - mesélte Matus Frigyes polgármester. Annak idején, négy évvel ezelőtt gyorsan megtapasztalták, hogy ebben az ügyben hiába fordulnak a különféle állami és nemzetiségi alapokhoz, alapítványokhoz, ezért a maguk erejéből vágtak bele az akcióba. A könyvtárnak, nyugdíjasklubnak, cukrászdának és testépítő szalonnak is otthont adó művelődési ház tervei 5,5 millió Bari Párkány Klrályhclmec Magyar honatyák Királyhelmecen A hét végén Királyhelmecen járt Surján László és Rusznák Miklós magyar országgyűlési képviselő. Látogatásuk célja mindenekelőtt a régióban élő magyarok helyzetével való tüzetesebb megismerkedés, a regionális együttműködés lehetőségeinek a felmérése volt, illetve tájékozódtak az önkormányzati munkáról. A vendégeket a Bodrogköz székvárosában Pásztor István polgármester és a magyar pártok területi választmányainak vezetői fogadták, majd közvetlen eszmecserére került sor a magyarországi honatyák és vendéglátóik között. A tanácskozást követően Perbenyiken bodrogközi polgármesterekkel találkoztak, majd lakossági fórumon vettek részt. (tócs) Megtaláljuk a pénzt a befejezéshez is - bizakodik Matus Frigyes. koronás beruházással számolnak. 1993 óta - nem kis mértékben a csilizközi szövetkezet segítségével - tető alá került az épület, de befejezéséhez a becslések szerint még másfélkét millió korona kell. A kétmillió koronás költségvetéssel gazdálkodó faluban az építést az éppen folyó gázművesítés ugyan lelassította, de másik oldalról segített is, mivel a kivitelező dunaszerdahelyi Gas-mount gesztusként az épületbe ingyen vezette be a gázt. Matus Frigyes most abban reménykedik, hogy a művelődési ház kivitelezésének a befejezéfPrikler László felvétele) sét a kedvező idegenforgalmi lehetőségek is segíthetik. A tetőteret úgy alakították ki, hogy abban egy vállalkozó panziót létesíthet Az épület mellett ugyanis egy közel nyolcvanfokos vizet adó termálkút található, ráadásul mindez egy kilométerre a győri főúttól. (tuba) Párkány szépe Pénte.ken este zsúfolásig megtelt a Párkányi Művelődési Ház nagyterme. Ugyanis itt rendezték meg - a város történetében első alkalommal nagyszabású showműsor keretében - Párkány és vidéke szépségkirálynő jelültjeinek versenyét. Mivel az utolsó pillanatban két lány visszalépett, csak tíz résztvevője volt a jól előkészített szépségversenynek. Az egy szabadon választott és a három kötelező versenyszám után a zsűri a 17 éves, 176 cm magas párkányi Varga Csillát, a helyi magán-kereskedelmiakadémia diáklányát találta a legszebbnek. Első udvarhölgye a 17 éves, szintén párkányi Takács Tímea, második udvarhölgye a 18 éves bényi Csákváry Adrianna lett. (-dzsár) A Rozsnyói Járásbíróság első fokon Berzéte község követelését hagyta helyben Rozsnyó városával szemben. A kilencvenes évek elején felmelegített, majd a berzétei községi vezetők által 1994 nyarán bíróságra adott területtulajdoni vitának így megvan az első hivatalos eredménye is. Ennek alapján a szóban forgó 162 hektáros terület - közismert nevén a Bak - a telekkönyvi bejegyzés alapján meghozott ítélet szerint Berzéte községhez tartozik. A döntés érzékenyen érinti Rozsnyót, többek között azért is, mert a jó ideje városinak hitt területen fekszik több üzem és gyár, melyek átkerülve más községhez nyilván azt gazdagítják, s az ottaniak kasszájába adóznak. A bíróság döntésébe Rozsnyó nem nyugszik bele, s az ügyben él a fellebbezés jogával. (ambrus) BART Rekordtermés napraforgóból Losonc irányéból jövet a fényképen jelzett település előtt kétnyelvű helységnévtábla látható. Másik irányból már csak egynyelvű a tábla, melynek tartóoszlopain ott vannak a magyar nyelvű névtábla felerősítésére szolgáló csavaros vaskapcsok. De hová tűnt el a kék tábla? (Kép és szöveg: B. Gy.) A két éve önállósult Barti Mezőgazdasági Szövetkezetben idén 223 hektáron termesztettek napraforgót, melynek betakarításával tegnap végeztek. Sárai Zoltán, a szövetkezet elnöke ezzel kapcsolatban elmondta, mivel nem futotta pénzükből a napraforgó vegyszeres szárítására, be kellett várniuk, amíg magától beérik a termés. Kéttonnás hektárhozammal számoltak, ám a valóságban rekordtermést, hektáronként 2,5 tonnát értek el. A jó áron történő értékesítést már előre biztosították a komáromi Gamota ipari szövetkezetnél. Barton a napokban a .11 hektáron termesztett szőlő szüretelését is befejezték. (bodzsár) Berzéte „győzött" Hogy érezte magát Tornaiján? Leveleket tartok a kezemben. Azok írták, akiket - mint sok más, Tornaiján született vagy korábban hosszabb-rövidebb ideig itt élő, dolgozó embert - meghívtak, de személyesen nem tudtak eleget tenni az ünneplő városba szóló invitálásnak. íme, egy-egy részlet két levélből: „Köszöntitek ez alkalommal egymást magyarul és szlovákul, talán nem is az a fontos, hogy milyen nyelven és milyen sorrendben, inkább az, hogy szeretet, megértés, kölcsönös megbecsülés és összetartás erősödjön városunkban. Hadd mondjam el, hogy hálával és tisztelettel gondolok most szüleimre, tanítóimra és mindenkire otthon, Tornaiján, akiktől bölcsességet, tudást, erőt kaptam, és kapok a mai napig, amikor veletek vagyok." (Svantner Mihály, ENSZ-diplomata, Genf) „Nagyon szívesen emlékszem mai napig a Tornaiján eltöltött gyermekkoromra, az itt elsajátított magyar nyelvre, amit ma külföldi útjaim során gyakran van alkalmam használni. Nemrégen egy Afrikából származó kollégával Svédországban, egy vietnamival Oroszországban és egy izraeli házaspárral Svájcban értettük meg egymást kiválóan magyarul beszélve." (Anatolij Dvurecsenszkij, a Szlovák Tudományos Akadémia Matematikai Intézetének munkatársa, Pozsony) De volt alkalmam „élőben" is kérdezni, mert szeptember utolsó előtti napján sokan jöttek Tornaijára, hogy részt vegyenek a város évében rendezett eseménysorozat végét jelentő ünnepségen. Ők az alábbiakban mondják el, hogyan érezték magukat sok évvel ezelőtt Tornaiján. Cselényi László, költő, Pozsony: - 1953-tól 1956-ig voltam diák Tornaiján, ahol fiatal tanároknak köszönhetően nagyon jó légkör uralkodott. Például Pazderák Bertalan érdeme is, hogy sok irodalmár indult el innen. Én itt szálltam fel arra a vonatra - jelképesen és a valóságban is -, amely Párizsba vitt, s most megint Párizsból jöttem Tornaijára. László Béla, főiskolai tanár, Nyitra: - Amellett, hogy nekünk, falusi gyerekeknek Tornaija a tudás megszerzését kínálta olyan kiváló emberek irányításával, mintamilyenek Pazderák, Zsámbok, Pákozdi tanár urak voltak, a magyar szellemiséget is itt szívtuk magunkba itt, ebben a kedves kisvárosban lettünk magyarok. Az évek során ezt tudatosítva áldozatokat is tudtunk hozni. Tornallyay Zoltán, földmérő, Budapest: - Nagyon szép életünk volt Tornaiján. Szüleim jó nevelésben részesítettek. A hazám volt Tornaija, ahol családom már hétszáz éve élt. Édesanyámnak 1947-ben öt gyerekkel kellett áttelepülnie Magyarországra. Azóta kétévente járok haza apám sírjához. Pásztor István, polgármester, Komárom: - Itt éltem 18 éves koromig, s itt is érettségiztem abban az gimnáziumban, amelyre nagyon szívesen emlékszem vissza: egy életre szóló tartást adott diákjainak. Szüleimhez rendszeresen hazajárok, és támogatom, segíteni fogom a mostani találkozón újra felmerült gondolatot, hogy alakítsuk meg a tornaljaiak baráti klubját. Nagy Ildikó, a Magyar Rádió tudósítója, Pozsony: - Gyermekkorom legszebb éveit töltöttem Tornaiján. Hetedikes koromig éltünk itt, s nagyon szívesen gondolok vissza erre az időszakra. Kassáról - ahová innen költöztünk - sokáig havonta visszajártam Tornaijára: iskolája, az udvaron lévő kút, a fapadlós osztályok máig élő emlékeim. Bába Iván, képviselő, könyvkiadó, Budapest: - Alapiskolás koromban éltem itt, s az iskola, ahová jártam, nagyon jó volt, kiváló tanárok tanítottak bennünket. Pezsgő kulturális életet élt a város, a hátteret éppen az iskolánk és a zeneiskola jelentette. Ez a mostani találkozó bizonyítja, hogy Tornaiján nagyon magas szintre eljutó emberek születtek. Ezt a szellemi tőkét a város javára kell hasznosítani. Ezért találkoznunk kell a jövőben is, hogy tapasztalatainkkal segíthessük Tornaiját. Batta György, író, költő, szerkesztő, Komárom: - Az ötvenes évek végén jártam itt gimnáziumba, s nagyon jól éreztem magam. A kialakult emberi közösségnek, az általa megteremtett légkörnek köszönhetem azt a sok meghatározó élményt, ami életem során elkísért, és tartást adott. Itt alakult ki bennem az a színskála, amihez íróemberként sokszor visszatérek, merítek belőle. Pazderák Bertalan, tanár, Magyarbőd: - Nincs rá szó, nincs rá fogalom, hogy milyen szép érzések kötnek Tornaijához. Tíz évet tölthettem itt. Nehezen kezdődött, akkor indult itt a magyar iskola, amikor én idekerültem. Öten jöttünk tanítani Pozsonyból 1955-ben; 23 éves voltam akkor, a tornaljaiak tárt karokkal vártak. A nagy múltú sárospataki iskola szellemiségével felvértezve érkeztem, s ezt az emberi és magyar szellemet próbáltam itt is meghonosítani. Mert csak ez adhat mindenkor erőt életünkben, cselekvéseink során. AMBRUS FERENC