Új Szó, 1995. október (48. évfolyam, 227-252. szám)

1995-10-05 / 230. szám, csütörtök

1995. október 11. VÉLEMÉNY ÚJ SZ Ó 7 I Performance, happening Levél-féle a 60 esztendős Tőzsér Árpádnak Sorjában érkeznek a fellépő művészek szerte a nagyvilágból. Alapos műsoregyeztetés a Stúdió erté vezetőivel, majd Juhász Jó­zsef és Németh Ilona összeállít­ják és kiosztják a beszereznivaló munkaeszközök listáját a segéd­szervezők között. Az érsekújvári Béke mozi nézőtere és előcsarnoka rögtön az első este hazai és magyaror­szági fiataloktól hemzseg - át­esünk a baráti hangulatú, ünnepé­lyes megnyitón, s ezzel meg­kezdődik a Stúdió erté művészeti társulás 7. nemzetközi alternatív fesztiválja, mely idén a TRANS­ART COMMUNICATION 3 nevet kapja. A négynapos rendezvény műsorainak összetétele bővült az előző évekhez képest: délutánon­ként kiállítások megnyitására, ezt követően pedig irodalmi és művé­szeti folyóiratok bemutatkozásá­ra és az általuk közölt szerzők versfelolvasó estjeire kerül sor. Az estek körülbelül harminc per­formance-ot, hangköltészeti előadást, improvizáción és elekt­rocizmuson alapuló hangszerszó­lót foglalnak magukba. Éjszakán­ként jazz - minden mennyiség­ben. *** A szél fúj, ahová akar - e jól is­mert gondolat vert bennem sátrat valahány akcióművészeti előadás, performance és happe­ning láttán. így már könnyen át tudtam siklani azokon az okosko­dásokon, melyek azt próbálták el­dönteni, hogy ugyan vajon ki mondhatja, ki hallhatja, ki művel­heti és ki értheti egyáltalán e szo­katlan, ám egyre jobban alkalma­zott multimediális nomád műfajt. Kommunikáció a művészek és a nézők között? Az az érzésem, hogy a nézők garmada nem akar kommunikálni, csak kapni, illetve azonnal nevetni, sírni, szórakozni. Leszögezendő, hogy e kísérletező műfaj azért nem egészen ott kezdődik és ott szűnik meg, ahol a nézőközönség belép a képbe. Van szerepünk - eme érzésemet ugyanis mind a belföldiek (Mészá­ros Ottó, Milan Adamčiak), mind a külföldiek (Kovács István, Lantos Erzsébet, Roddy Hunter, Džungas Katinas) kiválóan alátámasztot­ták. Fellépésük során ötletesen bekapcsolták a nézőket „őrültsé­geik" megvalósításába és specifi­kus életre keltésébe. Persze jó né­hányan (Brian Connoly, Anna Dauóíková, Christina Delia Giusti­na, Muda Mathis, Michal Murin, Jaap Blonk, Július Koller, Peter Kalmus, Rónai Péter, Kónya Ré­ka, Ütő Gusztáv, Roi Vaara, Szom­bathy Bálint, Martin Renteria stb.) ha nem is az ellenkezőjét, de azt próbálták önállóan és változa­tosan érzékeltetni, hogy vállalják másként gondolkodásukat és ek­képp megfogalmazott különvéle­ményüket. Az egyénenként külön­böző (mind stílusban, mind szín­vonalban) „eddig-soha-nem-volt" bemutatása és polgárpukkasztó jelensége arra enged következ­tetni, hogy a megcsontosodott klasszikus értékek mellett a „másképp is lehet"-féle művészi elmozdulások talán azoknak tűnnek igazából komolytalannak és értéktelennek, akik túlságo­san távolságtartók és tartózkodó­ak a művészetben megnyilvánuló experimentalizmussal szemben. Pedig az évente megrendezett Stúdió erté-fesztiválokról már jól ismert Kovács István, Szombathy Bálint, Mészáros Ottó, Džugas Katinas, vagy akár Michal Murin, Rónai Péter és az évek óta közö­sen szereplő Ütő Gusztáv és Kó­nya Réka performer-házaspár rí­Peter Kalmus saját vérével meg­szenteli a tavaszt (Tóth Lehel felvétele) tusszerűen levezetett előadásai önmagukért beszélő asszociatív üzenetek mindenfajta, pontosab­ban bármiféle érték sárba tiprá­sáról, fanatikus imádatáról és eti­kai tisztaságáról. A mű hitele az egyéniség hitele - akár ez is lehetett volna a jel­szava az idei TRANSART COMMU­NICATION 3 nevet viselő Stúdió erté művészeti társulás 7. nem­zetközi alternatív fesztiváljának. Az itt látottakról Stéphane Mallar­mé már száz évvel ezelőtt így fo­galmazott (volna): „Ez a műfaj, fejlődjék bár, apránként, mintegy szimfóniaszerűvé, a magánének mellett érintetlenül hagyja a régi formákat, melyeket továbbra is mélységesen tisztelek, és amely számára a szenvedélyek és az ál­mok világát tartom megfelelőnek; emezzel fogjuk viszont kezelni elsősorban a tiszta és összetett képzelet vagy szellem tárgyait: melyeket semmi okunk kizárni a Művészetből - lévén az egyete­mesforrás". ZALABA ZSUZSA Kedves „komám"! Hát ezt is megértük! Hogy mi egyszer hatvanévesek leszünk. Igaz, nem mindannyian értük meg e kerek évfordulót, a mi nemzedékünk sem volt kivétel, az irgalmatlan kaszás köztünk is alapos rendet vágott. Bács­kái Béla, Mag Ottó, Kovács La­jos (a Gróf), Znám Pista, Kul­csár Tibor, Czikó Elemér... So­roljam tovább csak azokat, akikkel együtt kezdtünk itt, Po­zsonyban, ama nevezetes öt­venhatos évben, s azok közül is csak főként Gömörország ideszakadt vándorait? De hát nem róluk akarok szólni, pontosabban az ő hiá­nyukkal akarom érzékeltetni, hogy végül is bármennyit pa­naszkodunk ilyen-olyan nyava­lyáinkra, inkább örülnünk ille­ne, hogy megértük a hatodik X­et. Mert ki mindenkinek nem adatott ennyi, sőt még a fele sem! Petőfi, Wolker, Rimbaud, Mozart, Schubert, van Gogh. Mi több, még az emlékezetünk­ben nagy öregekként élők kö­zül is hányan lépték át a hato­dik évtizedet? Kosztolányi, Ba­bits, Móricz, Beethoven. Az egyik szemem sír, a másik meg nevet. Sír, hogy már ilyen „vé­nek" vagyunk, s nevet, hogy még iiyen jó kondícióban vár­juk a harmadik évezredet. No­ha épp mostanában említetted volt egy megjegyzésemre, hogy „ezek szerint Te reméled, hogy megéred a kétezredik esz­tendőt?" S ezzel mintha azt akartad volna érzékeltetni, hogy Te ezt nem reméled. Hát igenis, remélem, hogy megérem, s remélem, mi több, biztos vagyok benne, hogy Te is megéred. Hisz' mi már az a potom öt év a hatvanhoz ké­pest! S noha sokféle nyavalyá­val küszködsz, ha arra gondo­lok, hogy mióta ismertek (ides­tova negyven esztendeje), min­dig is küszködtél hol ezzel, hol azzal, s ha negyven esztendőt lehúztál e nyavalyákkal, lehú­zol még vagy tíz-húszat, ha negyvenet-ötvenet már túlzás is lenne remélni. Mert szükségünk lenne még ezekre az éveidre-évtizedeidre, s nem csak Neked, nekünk is, felvidéki magyaroknak. Megír­tam már másutt, most mégis megismétlem, hogy ellentét­ben a közhiedelemmel, ugyan­is az derült ki Rólad, a „csak a nád hajlik, törik a férfi"-köl­tőről, hogy még ötvenen túl is képes a megújulásra, avult po­étikák feladására, az új iránti fogékonyságra. Igen, így igaz. A legmesszebb, be a harmadik évezredbe látó irodalmárunk még mindig Te vagy, nem a mai húsz-, harminc-, negyven­évesek nemzedéke. Mindebből következik, hogy nagy feladatok várnak még Rád, reménybeli nyugdíjasként is. E levél gondolatait Párizs­ban fogalmazgatom, ugyan­úgy, mint azt a harminc évvel ezelőtt írott, ám máig el nem küldött levelet is, melyben épp Neked próbáltam megfogal­mazni első párizsi tapasztala­taimat. Nincs hely ama gondo­latokat megismételni, csak a mostaniakkal egészíteném ki őket. Ezek egyike, hogy ha va­lóban korszerű, „európai" iro­dalmat akarunk művelni\ ak­kor ki kell vonulnunk a cseh/szlovákiai magyar iroda­lom szemétdombjáról, ahol mindig is, most is, uborkafára, szemétdombra (főként irodal­mon kívüli okokból) fölkapasz­kodott kakasok kukorékolnak. A másik tanulság: hogy a korszerű, egyetemes magyar irodalom (egyik) valóban objek­tív történetét csakis egy ma­gadfajta, gondolatait újra meg újra revideálni képes, minden új és más iránt fogékony, az esztétikába n-iroda lomtörté­netben jártas, elmélyedni tudó irodalmár képes megírni, mint amilyen Te vagy, s nem a pesti szemétdombon ágáló s onnan legföljebb Erdélyig látó „iroda­lomtudós", aki úgy képes meg­írni az újabb magyar irodalom történetét, hogy Kassák Lajos, Hamvas Béla, Szentkuthy Mik­lós, Erdély Miklós, Bakucz Jó­zsef nevét meg sem említi. S ekkor még mindig nem be­széltünk a versekről, Mittel úr­ról és a szolipszizmusról, s a tanulmányokról és a publicisz­tikáról, a magyar tanszékről és az Irodalmi Szemléről, amely­nek pillanatnyilag nemcsak a múltja és jelene vagy, hanem a jövendője is, ha lesz egyálta­lán, majd' negyven év után jö­vendője. Gyakran kérdezem magamtól s kérdezzük egy­mástól: nem sok ez egy kicsit? Korodhoz, egészségi állapo­todhoz bizony, hogy sok. De elsősorban azért sok, mert el­vonnak a legfontosabbtól, a lé­nyegtől, amely pedig már na­gyon parancsolóan hangzik így a hatodik évtized végén. Summa summárum: akár kevés, akár sok, amit vállaltál, s amit vállalsz, kerek évfordu­lód alkalmából csak egyet te­hetünk, barátaid, ismerős és ismeretlen olvasóid: még na­gyon sokáig kelljen Veled vitat­koznunk. CSELÉNYI LÁSZLÓ Történelmi vetélkedő Az MNM Rákóczi Múzeuma, a Rákóczi Szö­vetség, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Peda­gógiai és Közművelődési Intézet a Magyarok Világszövetségének védnökségével REGIONÁLIS TÖRTÉNELMI VETÉLKEDŐT hirdet az 1995/96-os tanévben középiskolá­sok részére, II. Rákóczi Ferenc születésének 320. évfordulója tiszteletére. A versenyre 3 fős csapatok jelentkezhetnek BAZ megye gim­náziumaiból, szakközépiskoláiból, valamint Szlovákia és Kárpátalja magyar középiskolái­ból. A verseny témaköre: II. Rákóczi Ferenc élete. Magyarország története 1686-1711. A jelentkezés határideje: 1995. október 31. Az írásban közölt jelentkezésnek tartalmaz­nia kell a 3 jelentkező tanuló nevét, évfolya­mát, iskolája pontos nevét, címét és a felké­szítő tanár nevét. A verseny lebonyolításának módja: A jelentkező csapatok részéről egy 6-8 ol­dalon kidolgozott, a megjelölt témakörbe il­leszkedő dolgozatot várunk, két példányban. Nagy örömünkre szolgálna, ha ez a téma vala­mely, a versenyzők lakóhelyéhez közeli, ahhoz kapcsolódó témát dolgozna fel. A dolgozatok Sárospatakra való beérkezé­si ideje: 1995. december 15. A dolgozatok el­bírálása után a legjobbakat kiválogatva 4 BAZ megyei, 3 szlovákiai és 3 kárpátaljai csapatot hívunk meg a döntőre, Sárospatakra. Az írás­beli dolgozatok értékeléséről 1996. február 15-ig tájékoztatjuk az érintetteket. A verseny döntőjére 1996. április 12-én kerül sor Sárospatakon a Rákóczmi Múzeum­ban. A döntőn szóbeli feladatok döntik el a he­lyezéseket. A verseny értékelése, díjazása: A döntőn részt vevő csapatok könyvjutalomban, külön­díjakban részesülnek, és egy zempléni kirán­duláson vehetnek részt. Ajánlott irodalom: - Magyarország történe­te 1686-1790. (Magyarország története 4. kötet.) szerk.: Pach Zsigmond Pál, Akadémiai Kiadó 1989; Buda visszavívásának emlékeze­te 1686, Európa Könyvkiadó Bp. 1986; Kö­peczi B.-R. Várkonyi Á.: II. Rákóczi Ferenc. Bp. 1976; Száva I.-Vámos M.: így élt Rákóczi Fe­renc. Bp. 1976. Az írásbeli munkák elkészítéséhez irodalmat tudunk ajánlani. Levélcím: Rákóczi Múzeum (Tamás Edit) 3950 Sárospatak, Szent Erzsébet 19. Pf. 71 tel.:00/36/47/311-083. Tőzsér Árpád-est A pozsonyi Magyar Kulturális Központban ma délután 17.30 órakor a 60 éves Tőzsér Árpádot köszöntik. A rendezvényen bemu­tatják a költő két legújabb kötetét, a Szép­halom Kiadó gondozásában megjelent Mit­telszolipszizmus című verskötetet, a Nap Ki­adónál megjelent Egy öreg diófa és környé­ke című tanulmánykötetet, valamint Pécs/ Györgyinek a költőről a Kalligram Kiadónál megjelent monográfiáját. A mártírokra emlékezve • Ugyancsak a PoMKK, valamint a Szlováki­ai Magyar írók Társaságának rendezésében péntek délután 15.00 órakor a pozsonyi Kecske kapui evangélikus temetőben az 1849-es pozsonyi mártírok (Jeszenák Já­nos és Rázga Pál) sírjának megkoszorúzá­sára kerül sor. Ezt követően, 17.00 órakor a Kulturális Központban emlékestet rendez­nek, ahol Filep Tamás Gusztáv, Mayer Judit és Koncsol László tart előadást. Verseket és prózarészleteket Szamaránszky Edit tolmá­csolásában hallhat a közönség. í HÍRVIRÁGOK A beruházások késése - a honfoglalásig nyúlik vissza. Jó lenne már eloszlatni azt a tévhitet, hogy a magyar hon­foglalás 896-ban volt. A régészeti kutatások egyértelműen bebizo­nyították, hogy őseink 894-95-ben foglalták el az új hazát a Kárpát­medencében. A millenniumi ünnepségeket azért rendezték 1896­ban, mert Budapesten a kiállítási csarnok beruházási munkái egy évet csúsztak. A millecentenárium időpontja tehát 1995, vagyis az idei esztendő. így summázható a régészek véleménye, amely „A ma­gyar honfoglalás korának régészeti emlékei" címmel a Miskolc mel­letti Mályiban a múlt héten tartott háromnapos konferencián hang­zott el. A honfoglalással foglalkozó csaknem száz neves magyar ré­gész azzal a szándékkal tekintette át a honfoglalás kori kutatások eredményeit, hogy az jelentősen hozzájárul a feltárások gyorsításá­hoz is. A Soros-alapítvány és jugoszláv diáksorsok. Az egykori Jugoszláviából menekült diákok viszontagságait bemutató könyvet jelentetett meg a Soros György által alapított Nyitott Társa­dalom Alapítvány. A könyv több mint száz olyan esszéfeldolgozást tartalmaz, melyek alapanyagát a menekült diákok ösztöndíjkérel­mei és életrajzai szolgáltatták. A Soros-alapítvány úgy döntött, hogy e diákokat ért tragikus sorscsapások nem maradhatnak meg levéltári gyűjteményként, hanem a nyilvánossághoz szóló memen­tóként szolgálnak. így született meg a prágai Közép-Európa Egye­tem gondozásában az angol nyelvű esszékötet (remélve, hogy más nyelveken is napvilágot lát majd), melynek terjesztéséről az oxfor­di egyetem kiadója gondoskodik. Az eladásból származó bevételt további diáksegélyezésre fordítják. A prágai Károly Egyetem Böl­csészkarán tartott könyvbemutatón elmondták, hogy azt megkül­dik a diákok támogatásához hozzájáruló országok kormányainak is. A könyv túl lehangoló ahhoz, hogy egyszeri olvasmányként ve­gyék kézbe. Kevesével kell olvasni, és vissza-visszatérni hozzá ­hangzott el a bemutatón. Helmut Kohl szakácskönyve-A német kancellár és fele­sége szakácskönyvet írt, hogy a mű bevételéből az agykárosodot­takat támogató alapítványt segítsék. Bár a kancellárról közismert, hogy szereti a finom falatokat és italokat, s nemcsak élvezője, ha­nem értője is a konyhaművészetnek, a recepteket ezúttal a fele­sége állította össze. A 13 éve a kancellári székben ülő Helmut Kohl pedig minden egyes fejezethez az adott térséggel kapcsola­tos élményeit, emlékeit írta le. A „Kulináris utazás Németorszá­gon keresztül" című könyv bevétele a Hannelore Kohl által létre­hozott és támogatott jótékonysági alapítvány kasszájába folyik. Az olvasókat sújtó könyvárleszállítás. Árháború van kitörőben a brit könyvpiacon azt követően, hogy a három legna­gyobb könyvkiadó bejelentette: felmondják a szerződést, mely 100 évre előre megszabta a minimális könyvárakat. A brit könyvtermés több mint felét adó három kiadó október elsejétől esedékes intéz­kedése nyomán a legnagyobb és legbefolyásosabb nagy-britanniai könyvkereskedések is azonnal árengedményi kínálattal álltak elő, így könyvüzleteikben olcsóbban juthatnak hozzá a vásárlók többek között Salman Rushdie legújabb regényeihez. A minimális árszintet biztosító megállapodás célja az volt, hogy biztosítsa a leggazdagabb könyvkínálatot, védve a kiskereskedéseket. Az árcsökkentés el­KÖZLEMÉNYEK lenzői attól tartanak, hogy a rangos irodalmat kínáló apró könyvke­reskedések kiszorításával drasztikusan leszűkül a könyvválaszték. Rabhonvágy Dániában. Egydán rab, aki több mint egy hó­napja szökött meg az ország történetének eddig legnagyobb szöké­si kísérlete során, a minap önként visszatért a dutyiba. A Reuter szerint a dán börtönök jó körülményei arra késztették a 27 éves ex­rabot, hogy hajnali kettőkor becsengessen a börtön kapuján, és az elképedt fegyőröktől bebocsáttatást kérjen. Jellemző, hogy az akció során, amikor az egyik bűntárs buldózerrel áttörte a „műintézmény" falát egy kerti piknik idején, néhány elítélt inkább elfogyasztotta ros­tonsültjét, mintsem kihasználja a szökési lehetőséget. A rendőrség szerint a mostani látványos kitörésnek az a Lars Hitchinson volt az értelmi szerzője, aki egyszerűen passzióból szökik meg állandóan. A dán sajtó által szökéskirálynak nevezett férfiú, aki egy dán filozó­fiai lexikonban a „szabadság" címszó alatti fejezetet írta, mindig hagyja magát elkapni, mivel egyszerűen élvezi az újabb és újabb szökések intellektuális kihívását. Mellszobor a vonatrablónak... A „Hősök és banditák" címmel megrendezésre kerülő angliai kiállí­táson lesz majd látható az 1963-as angliai nagy vonatrablás kiter­velőjét, Ronald Biggs-t megörökítő mellszobor. A hírt Bruce Rey­nolds szobrász, Biggs hajdani társának a fia jelentette be, aki a na­pokban érkezett Brazíliába, hogy a szobor elkészítéséhez gipszmin­tát vegyen a 65 éves vonatrablóról. Rio de Janeiróban a hírnevéből jómódban, luxusnegyedben élő Biggs rendőri felügyelet alatt áll, és hetenként kétszer jelentkezni tartozik. (Külföldi hírügynökségek és lapok alapján) Kovács István performer strucctojássülttel kínálja Bettes István költőnket

Next

/
Oldalképek
Tartalom