Új Szó, 1995. október (48. évfolyam, 227-252. szám)

1995-10-05 / 230. szám, csütörtök

8 | ÚJ SZÓ OLVASOINK OLDALA 1995. október 5. Tisztelt szerkesztőség! Szeptember derekán Csallóköznádasdon az első és második világháborúban elesett katonák tiszteletére emlékművet avattak. Az avatásra a szentmise után került sor. A felbári esperes úr megható szavakkal emlékeztetett bennünket a szülőföld, a magyarság szeretetére, majd utána megáldotta és felszentelte a síremléket. A helyi polgármester ünnepi beszédet intézett az egybegyűltekhez, a falu fiataljai pedig szavalatokkal emlékeztek meg a történelem e szomorú fejezeteiről. Az emlékművet részben közadakozásból, részben pedig a községi hivatal támogatásával építették. A márványtáblára felkerült a falu valamennyi, idegen földön elesett 1. és 2. világháborús katonaáldozata. BÓNA ZSUZSA Csallóköznádasd Lekéren szeptember 23-án szüreti mulatságra és ünnepségre került sor. Lovasok, szekerek, népviseletbe öltözött gyerekek, asszonyok, férfiak, magyarok és szlovákok vonultak végig a három falurészen, Lekéren, Damásdon és Vezekényen. A menetet érdekes színfoltként cigánykocsi zárta. Az egyes megállókon a kisbíró hirdetései, ének és tánc, a cigányokjóslásai szórakoztatták a falubelieket. A damásdi réten népi gyermekjátékokat mutattak be a helybéli óvodások és kisiskolások, majd a Csemadok Ősszel érik babám a fekete szőlő c. műsora következett. A Demokratikus Unió nőszövetségének hangulatos műsora után birkapörkölt és murci volt az ünnepély következő fogása, majd hajnalig tartott a mulatság. BÉRES Lekér Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat is közlünk, amelyeknek tartalmával szerkesztőségünk nem ért teljes mértékben egyet. Köszönjük olvasóink bizalmát, és várjuk további leveleiket. LEVÉL ZSOLNÁRÓL, ÚJ SZÓ. 1995. IX. 26. Egy uszító zsolnai iromány hullámverése Az Új Szó szeptember 26-ai számában leközölt, Zsolnán feladott levél elolvasása után először csak legyintettem arra, hogy még ilyen piszkos fantáziájú állampolgárai is vannak ennek az országnak, de később úgy döntöttem, hogy nem tudom megállni szó nélkül. Nem is a levél írójának van szándékomban válaszolni, mert erre a célra kár lenne a drága papírt pazarolni, hanem inkább engem a levél mögötti „hátsó szándék" érdekelne. A levél írójáról az írás tartalmából és stílusából következtetve csak annyit lehet megállapítani, hogy egy faragatlan bunkóról van szó, akinek az IQ-je mélyen a fagypont alatt mozog, mert a helyesírásából kikövetkeztetve az illető nem végezhetett több osztályt, mint maximum a 4 elemit, azt is többszöri ismétléssel, és a szlovák helyesírásból biztos elégtelen osztályzatot kapott. A levél tartalmával nincs szándékomban foglalkozni, mert azt az olvasók elolvashatták, de én már emögött is nemcsak a levél íróját látom, hanem „valakiket", akiknek elszánt céljuk és úgymond pártprogramjuk fő programpontja a nemzeti ellentétek szítása, de arra, hogy ilyen mélyre tudnak süllyedni, már nem találok szavakat. Ez a bizonyos levél a nacionalizmus „bölcsőjében", Zsolnán volt feladva, ahol tudjuk, hogy a polgármester annak a Szlovák Nemzeti Pártnak az elnöke, melynek a fő programpontja a magyarellenesség, és a levél tartalmából ítélve ebben a régióban ez a párt el is érte a célját. Ha a másik oldaláról vizsgáljuk meg a dolgokat, a „ködösítő" manővereknek nem ez az egyik legújabb formája, ami azt a célt szolgálja, hogy elterelje a polgárok figyelmét az ország igazi gondjairól?! Az egyik vasárnapi Lépések című tv-műsorban A. M. Húska szerint ennek az országnak nincsenek nagyobb gondjai, virágzik, és a környező országok példát vehetnének róla (még jó, hogy nem teszik), és a többi kormánypárti felszólaló szerint a belpolitikai helyet is csak azért olyan, amilyen, mert ugye az ellenzék, de legfőképpen mi, magyarok igyekszünk befeketíteni ennek az országnak a képét külföldön. V. Mečiar egyetlen kormányzása sem volt mentes politikai skandalumoktól, afféroktól, de talán a „másként gondolkozó" állampolgár rájöhetett arra, hogy ezek az afférok milyen célt szolgáltak és szolgálnak. A nép figyelmét valamilyen módon el kell terelni attól, hogy valójában belelásson a kormány politikájába. A köztársasági elnök elleni állandó támadások és felszólítgatások a lemondásra a DSZM részéről igencsak rontják ennek az országnak a képét külföldön. Ha már nincs más kéznél, akkor itt vagyunk mi, szlovákiai magyarok mint az ország ádáz ellenségei, és mindjárt megvan a bűnbak. Elég figyelmesen elolvasni a nemrég itt járt W. Perry és Martinez urak véleményét az ország politikai helyzetével kapcsolatban, és akkor az állampolgár rájön, hogy ezek az urak eléggé érthetőn, ha burkoltan is, de felrótták a kormánynak a konfrontációs politika formáját. Az önálló Szlovák Köztársaság 1000 napja, ha globálisan vesszük, nekünk, szlovákiai magyaroknak nem sok jót hozott, hacsak meg nem említjük a Moravčík vezette kormány alatti időszakot, amikor bebizonyítottuk, hogy velünk is lehet együttműködni, csak ez a másik fél hozzáállásától is függ. BENYOVSZKY LÁSZLÓ Léva Még mindig emésztem a levél tartalmát Előfordul, hogy bizalmas, szívhez szóló levelet várok, és az nem tud megérkezni. Egyszer csak kopognak az ajtón, és a postás levelezőlapot tesz az asztalomra. Gyermeki kíváncsisággal emelem fel, habzsolám a sorokat, azonban megakadok a kifejezéseken. Képzelőerőm és következtetőképességem igénybevételével igyekszem értelmét megtalálni zsolnai honfitársam irományának. Jó néhány nap elteltével még mindig emésztem a tartalmát, de már sarjadzik bennem a levélben rejtett szándék értelmezése és a válasz. S míg így tűnődöm, rádöbbenek: a mai zabolátlan politikai élet valamilyen csiszolatlan hősével van dolgom. Talán nem tévedek a megállapításomban, ha figyelmesen rátekintek a lap külsejére: a gyászkeretbe foglalt, fejjel lefelé ragasztott bélyegre és a címzésre gondolok. Úgy vélem, a honfitársamat valami kizökkentettea kerékvágásból, hogy latba veti nyelvtani képességeit, és hozzálát a mondatszerkesztéshez. Lám, nem is olyan egyszerű dolog, ha tallózni akar a régmúltban. Bizonyos rendkívül sajátos brosúrából veheti a ráutalásokat, fejtegetéseket a szomszédairól. Teljes jóakarattal közeledik feléjük, és szép szavakkal fejezi ki magát a palánkon túliakről. Szól a származásukról, csak egyről feledkezik meg (úgy tűnik, ez nincs a brosúrában): honnan származik ő, vagyis elődei. Elkalandozik Ázsiába, annak délebbi régióiba. Az évszázadokat közlésének módján váltogatja: hunokat, hunok Attiláját, majd a tatárokat emlegeti egyvégtében. Viszont ami a későbbi időkben történik, kihagyja. Megfeledkezik az avarokról és a nyomukba szegődő szláv őseiről, akik őket követve a Kárpát-medence felső felében ölelték magukhoz az őslakó keltákat. Tehát jövevény szól a jövevényről. Megtorpan fejtegetéseiben, mert a történelmi ismeretekről az emlékezet megszakad, csupán az előző kifejezések ismétlődnek édes-kedvesen. Ajánlom, a taglalt zsolnai levélhez logikusan lásson hozzá, különben értelemzavarba kerül, mivel olyan különleges grammatikával íródott, hogy az egyszerű halandó csak az egyes szavakat értheti meg. Hogy ezen kinek kellene elgondolkodnia, pirulnia? Az biztos, nem az olvasónak, sem a címzettnek; nem az én vizitkártyám! Úgy igaz, ez a levelezőlap írójának a gondja, aki hadilábon áll a saját anyanyelvével. Az ilyennek milyen alternatív iskolát javasolnának?! RÉTI TALLO KÁLMÁN Szene Fradi! Van vigasz! Ha máshonnan nem is, de az Üllői úti zöld-fehér színek Ventur utcai (pozsonyi!) képviseletétől mindenképpen! A múlt szerdai egyenlet drasztikus végeredményt mutatott ugyan, mégsem visszafordíthatatlan az elhantolás, hanem egy fájdalmas újjászületés lehetőségét tapasztalta a göröngyös Kinizsi-időket is megélt uzgul-figyelő. (Tudják-e a mai Fradi-rajongók, hogy kedvenc csapatukat Rákosi keresztapa „anno" Kinizsire keresztelte?) Mik voltak tehát az 1:5-ös Ajaxdá-dá vigaszcsírái? Innen, az ezeregy éjszakába sötétedő ezernapos örőmharsogás (úthengerek, szemfényvesztések, tutajok) félelmetes zaja mellől is meggyőződhettünk arról, hogy nem a kapanyél sült el Zürichben és Brüsszelben. Még az Orava márkájú tévét nézve is egyértelmű volt, hogy egy óra játékideig a ferencvárosi srácok kikészítették a szupertulipánok idegeit. Bebizonyították, hogy (60 percig) klasszis szinten tudnak focizni. Simon, Lisztes, Nyilas, Hajdú és a többiek is úgy viselkedtek a pályán, hogy az uzgul-szívű nézőnek sem kellett pironkodnia, mint a szánalmasan méla-béla Mészölybébik láttán. Voltak pillanatok (60 percig), amikor az ezernapos ország zsolnai kannibáljának fenyegetéseitől rémült uzgui gulyás-töltelék is azt hihette: lehet még öröme is egy zöld-fehér pályán. Nem kellene kétségbeesni. Van vigasz! Mert van fantázia és férfias magatartás ebben a gárdában. És futballtehetség is! Lám, a finn testvér ott a didergős északon is megtanult focizni! Üllői úti császárok, fővezérek, királyok, pénzügyminiszterek! Nem lenne érdemes kimarkolni a dunsztos üvegből pár romló forintot és megfizetni valakit, aki ki tudná számítani, hogy mennyi erőnléti edzésre van szükségük ezeknek a csupaszív gyerekeknek ahhoz, hogy az utolsó harminc percet is bírják úgy, mint a tulipánosok? Men akkor már az is előfordulhat, hogy az Üllői úti „kapanyél" lesz egyszer a legbiztosabb lövőfegyver. GÁLÁN GÉZA Pozsony Példamutató magatartás Ma, amikor elvakult nacionalisták uralják sok helyütt a „politikát", szinte csodaszámba vehető, ami Kassán történt: a református egyházban vasárnap délelőtt. Pedig csak presbiterválasztás volt. Már az is, hogy de. 10-től a szlovák reformátusok és a magyarok (kálvinisták) együtt tartották az istentiszteletet, említésre méltó a nacionalista uszítás „politikáját" megvalósító „párturalmi rendszer" alatt. Varga Béla püspökhelyettes pedig két nyelven mondta el az imákat, olvasta fel a bibliarészleteket! Krisztus, a kereszténység igaz szellemében. Annyit azonban kiemelhetek: akik a krisztusi tanítás ellen vannak, azok az anyanyelv használatát korlátozzák! Tulajdonképpen a keresztyénség, az istenhit ellen hadakoznak! (A gyöngébbek kedvéért ki is írom: istentagadó, ahogy üldözték a zsidókat, most üldözik a más nyelvű keresztényeket és keresztyéneket is...) Azt, hogy lehet másképpen élni, azt a kassai reformátusok a közös istentiszteletükkel, közös szlovák-magyar - énekléssel is bizonyították! Isten nagyobb dicsőségére. Elgondolkoztató tények. Nem volt egyetlen ellenvetés sem! Szinte éreztük, mi, reformátusok, kéz a kézben, közös - szlovák-magyar - presbitérium alatt vágunk neki az előttünk álló IDŐ-nek. Varga Béla ezt szentbeszédében külön is kiemelte. SZANYIJÓZSEF Kassa Cinikus elárusító A komáromi Nádor utcai vaskereskedésben akartam a minap szöget vásárolni. Az elárusító, akitől öt kilót kértem, nagyon udvariasnak tűnt, ám néhány perccel később módosítanom kellett véleményem róla, a szőke fiatalember ugyanis végtelenül cinikusnak és arrogánsnak bizonyult. Egy leragasztott dobozt hozott ki a raktárból, mondván, 5 kiló 10 deka szöget tartalmaz. Kifizettem az árut, ám miközben a pénztárhoz vittem, úgy tűnt, nincs meg az öt kiló. Megjegyezném még, hogy a leragasztott dobozon semmi nem volt feltüntetve. Udvariasan megkértem ezért az árust, hogy mérje le a dobozt előttem, illetve tartalmát mérje ki kisebb csomagokba. Kiderült, hogy alig volt több négy kilónál. Az addig udvariasan viselkedő fiatalember ahelyett, hogy bocsánatot kért volna, vagy arról próbált volna meggyőzni, nem szándékosan akart becsapni, hallatlanul udvariatlan hangnemre váltott, és egész idő alatt csípős megjegyzéseket tett. Nem volt ott akkor erőm arra, hogy kioktassam, ez a hangnem nem való egy magára valamit is adó boltba. Csupán arra kértem, hogy ne gúnyolódjon, és szívességét megköszönve távoztam a boltból. G.KÁROLYNÉ Komárom Érvényben van a nyelvtörvény? Az utóbbi időben nagyon sok szó esik a készülő (avagy már elkészült?) nyelvtörvényről és a nyelvőrökről. Ami a jövőben alkalmazandó nyelvőrökkel kapcsolatban érdekes, az az, hogy erre bezzeg van a „mindenható" kormányunknak pénze, de arra nincs, hogy a naponta ingázó dolgozóknak legalább részben megtérítse az utazással járó többletkiadást! Jómagam nagyon is kíváncsi vagyok arra, hogy a nyelvőrök hogyan végzik majd munkájukat, azokra is büntetést rónak ki, akik nyakatekerve használják a szlovák, azaz államnyelvet? Mert az utóbbi esetben, ha valóban így lesz, biztos vagyok benne, hogy főleg a déli járásokban sok bevételre számíthatnak. Erre kézzelfogható példa az én esetem is. A minap kénytelen voltam ellátogatni a járási székhely egyik hivatalába. Örömömre éppen egyik jó ismerősöm szolgált a portán, aki egy személyben portás és informátor is. E funkció ugyanis nagyon fontos, mert az egyes osztályokat szinte havonta költöztetik az egyik irodából a másikba, esetleg egyik emeletről a másikra, így az egyszerű halandónak nem kell feleslegesen bolyongania a folyosók labirintusaiban. Számomra mi sem volt természetesebb, mint hogy magyarul köszöntsem ismerősöm, akinek nemcsak szép magyar neve van, hanem tősgyökeres magyar is. Milyen nagy volt azonban a megrökönyödésem, amikor szlovákul válaszolt! Hogy milyen nyakatekert szlováksággal, azt talán kár is lenne idéznem. Erre én is átváltottam az államnyelvre, de jó hangosan, mert a folyosó tele volt ügyes-bajos dolgaikat intézőkkel, és azt akartam, hogy mindenki hallhassa, ismerősöm milyen „jól" beszéli az államnyelvet; azt kívántam neki, hogy kenyéradói méltányolják buzgóságát, és egy kis plusz júdáspénzzel jutalmazzák egyben gerinctelenségét is. Csak azt sajnáltam szívemből, hogy nincsenek még nyelvőrök, mert az ő válaszait meghallva bizonyára dupla bírságot róttak volna ki rá a szlovák nyelv megbecstelenítéséért. Ügyem elintézve (magyarul!) bizony szomorú szívvel hagytam el a hivatal épületét, és ismerősömnek búcsúzásul kezet adva, nem felejtettem el neki megjegyezni, hogy ha már ennyire akar buzgólkodni, akkor legalább iratkozzon be szlováknyelv-tanfolyamra. Azt is megemlítettem neki, hogy szégyenlem magam őmiatta is, amiért júdáspénzért eladta nemzetiségét. NAGY ANDRÁS Szimő Kurtaszoknyás szüreti ünnepség Kéménden Hagyományőrző ünnepséget rendeztek szeptember 30-án Kéménden; megtartották a kurtaszoknyás szüreti ünnepséget, amelyre meghívták a környező kurtaszoknyás falvak, Kőhídgyarmat, Bény, Bart, Páld, Kisgyarmat és Kicsind lakóit, valamint a magyarországi Ecsed ésTápiószecse folklór- és táncegyütteseit. A kéméndiek nagyon készültek, és igyekezetük nem volt hiábavaló. Szombaton reggel fél kilenctől gyülekeztek a környező falvak és a vendéglátók népviseletbe öltözött résztvevői, hogy részt vegyenek a színpompás szüreti felvonuláson. A szüreti felvonulás fél tízkor kezdődött, nem hiányoztak a parádés hintók, a mulatságos Tökös kocsi, a szőlőcsősz, aki az egész felvonulást végigtrombitálta, és a cigányoknak beöltözött tréfacsinálók. A falu népe nagy szeretettel fogadta a szemet gyönyörködtető látványt, minden kapuban megterített asztal állt, rajta bor, murci, pogácsa, sütemény, üdítő. Szerencsére az időjárás is kedvezett a szép rendezvénynek. A felvonulás pontban délben ért véget a futballpályán, ahol ínycsiklandozó gulyás várta a résztvevőket. Ebéd után a művelődési házban folytatódott az ünnepség. A zsúfolásig megtelt nézőtéren minden produkciót vastaps fogadott. A kultúrműsort pedig táncmulatság zárta. A jól sikerült rendezvény, a hagyományőrzés példáját érdemes volna másutt is követni. JUHÁSZ IRÉN Kőhídgyarmat Különös olvasnivaló Nem titok, hogy az egyszerű vásárló-közlegények nem voltak elragadtatva, amikor bevezették az üzletekben a pénztárgépet. Nos, az első hetek, hónapok tanulsága vegyes. Jól kifundálta ezt a mi urunk, az adóhivatal, hogy saját ellenőrző munkáját könnyebbé tegye, a vásárlónak pedig tiszta képet nyújtson a számlák révén. Mindenesetre szórakoztató dolog ezeket a számlákat összegyűjteni és böngészni. Főleg azokat érdemes szemrevételezni, amelyeket az élelmiszerüzletekben kapnak a vásárlók. Ha újságra már lassan nem is lesz pénzünk, ezek a cetlik tanulságos olvasmányokként szolgálnak. Milyen sokfélék! Némelyik pénztárgépcetli végén megköszönik a vásárlást. Egy másik fajta feltünteti a pénztárosnő nevét. Olyannal még nem találkoztam, amelyiken ez is, az is olvasható. Viszont olyannal igen, amelyik végén semmi egyéb felirat nem volt. Az ember eltűnődhet azon, hogy miért van az: az egyik üzletben a cetlin jól kivehető, hogy az adót is beleszámítják a végösszegbe, a másik boltban ez az információ hiányzik. Az elmúlt időszakban megpróbáltunk hozzászokni e cetlikhez, már ahol kézhez kapjuk, hiszen olyan esettel is találkoztam, ahol a pénztárosnő beidegzett mozdulattal egyenesen a szemétkosarat vette célba a gépből kijövő fecnivel. GYŐRI SAROLTA Szepsi