Új Szó, 1995. október (48. évfolyam, 227-252. szám)

1995-10-05 / 230. szám, csütörtök

8 | ÚJ SZÓ OLVASOINK OLDALA 1995. október 5. Tisztelt szerkesztőség! Szeptember derekán Csalló­köznádasdon az első és máso­dik világháborúban elesett ka­tonák tiszteletére emlékművet avattak. Az avatásra a szent­mise után került sor. A felbári esperes úr megható szavakkal emlékeztetett bennünket a szülőföld, a magyarság szere­tetére, majd utána megáldotta és felszentelte a síremléket. A helyi polgármester ünnepi be­szédet intézett az egy­begyűltekhez, a falu fiataljai pedig szavalatokkal emlékez­tek meg a történelem e szomo­rú fejezeteiről. Az emlékművet részben közadakozásból, rész­ben pedig a községi hivatal tá­mogatásával építették. A már­ványtáblára felkerült a falu va­lamennyi, idegen földön ele­sett 1. és 2. világháborús kato­naáldozata. BÓNA ZSUZSA Csallóköznádasd Lekéren szeptember 23-án szüreti mulatságra és ünnep­ségre került sor. Lovasok, sze­kerek, népviseletbe öltözött gyerekek, asszonyok, férfiak, magyarok és szlovákok vonul­tak végig a három falurészen, Lekéren, Damásdon és Veze­kényen. A menetet érdekes színfoltként cigánykocsi zárta. Az egyes megállókon a kisbíró hirdetései, ének és tánc, a ci­gányokjóslásai szórakoztatták a falubelieket. A damásdi ré­ten népi gyermekjátékokat mutattak be a helybéli óvodá­sok és kisiskolások, majd a Csemadok Ősszel érik babám a fekete szőlő c. műsora kö­vetkezett. A Demokratikus Unió nőszövetségének hangu­latos műsora után birkapör­költ és murci volt az ünnepély következő fogása, majd hajna­lig tartott a mulatság. BÉRES Lekér Az olvasói leveleket, mondanivalójuk tisztelet­ben tartásával, rövidítve je­lentetjük meg. A nézetek sokrétűsége érdekében olyanokat is közlünk, ame­lyeknek tartalmával szer­kesztőségünk nem ért tel­jes mértékben egyet. Kö­szönjük olvasóink bizal­mát, és várjuk további leve­leiket. LEVÉL ZSOLNÁRÓL, ÚJ SZÓ. 1995. IX. 26. Egy uszító zsolnai iromány hullámverése Az Új Szó szeptember 26-ai számában leközölt, Zsolnán fel­adott levél elolvasása után először csak legyintettem arra, hogy még ilyen piszkos fantázi­ájú állampolgárai is vannak en­nek az országnak, de később úgy döntöttem, hogy nem tu­dom megállni szó nélkül. Nem is a levél írójának van szándé­komban válaszolni, mert erre a célra kár lenne a drága papírt pazarolni, hanem inkább en­gem a levél mögötti „hátsó szándék" érdekelne. A levél írójáról az írás tartalmából és stílusából következtetve csak annyit lehet megállapítani, hogy egy faragatlan bunkóról van szó, akinek az IQ-je mélyen a fagypont alatt mozog, mert a helyesírásából kikövetkeztetve az illető nem végezhetett több osztályt, mint maximum a 4 elemit, azt is többszöri ismét­léssel, és a szlovák helyesírás­ból biztos elégtelen osztályza­tot kapott. A levél tartalmával nincs szándékomban foglal­kozni, mert azt az olvasók elol­vashatták, de én már emögött is nemcsak a levél íróját látom, hanem „valakiket", akiknek el­szánt céljuk és úgymond párt­programjuk fő programpontja a nemzeti ellentétek szítása, de arra, hogy ilyen mélyre tudnak süllyedni, már nem találok szavakat. Ez a bizonyos levél a nacio­nalizmus „bölcsőjében", Zsol­nán volt feladva, ahol tudjuk, hogy a polgármester annak a Szlovák Nemzeti Pártnak az el­nöke, melynek a fő program­pontja a magyarellenesség, és a levél tartalmából ítélve eb­ben a régióban ez a párt el is érte a célját. Ha a másik olda­láról vizsgáljuk meg a dolgo­kat, a „ködösítő" manővereknek nem ez az egyik legújabb for­mája, ami azt a célt szolgálja, hogy elterelje a polgárok figyel­mét az ország igazi gondjai­ról?! Az egyik vasárnapi Lépé­sek című tv-műsorban A. M. Húska szerint ennek az ország­nak nincsenek nagyobb gond­jai, virágzik, és a környező or­szágok példát vehetnének róla (még jó, hogy nem teszik), és a többi kormánypárti felszólaló szerint a belpolitikai helyet is csak azért olyan, amilyen, mert ugye az ellenzék, de legfőkép­pen mi, magyarok igyekszünk befeketíteni ennek az ország­nak a képét külföldön. V. Mečiar egyetlen kormány­zása sem volt mentes politikai skandalumoktól, afféroktól, de talán a „másként gondolko­zó" állampolgár rájöhetett ar­ra, hogy ezek az afférok milyen célt szolgáltak és szolgálnak. A nép figyelmét valamilyen mó­don el kell terelni attól, hogy valójában belelásson a kor­mány politikájába. A köztársasá­gi elnök elleni állandó táma­dások és felszólítgatások a le­mondásra a DSZM részéről igencsak rontják ennek az or­szágnak a képét külföldön. Ha már nincs más kéznél, akkor itt vagyunk mi, szlovákiai magya­rok mint az ország ádáz ellen­ségei, és mindjárt megvan a bűnbak. Elég figyelmesen elol­vasni a nemrég itt járt W. Perry és Martinez urak véleményét az ország politikai helyzetével kapcsolatban, és akkor az ál­lampolgár rájön, hogy ezek az urak eléggé érthetőn, ha bur­koltan is, de felrótták a kor­mánynak a konfrontációs poli­tika formáját. Az önálló Szlo­vák Köztársaság 1000 napja, ha globálisan vesszük, nekünk, szlovákiai magyaroknak nem sok jót hozott, hacsak meg nem említjük a Moravčík vezet­te kormány alatti időszakot, amikor bebizonyítottuk, hogy velünk is lehet együttműködni, csak ez a másik fél hozzáállá­sától is függ. BENYOVSZKY LÁSZLÓ Léva Még mindig emésztem a levél tartalmát Előfordul, hogy bizalmas, szív­hez szóló levelet várok, és az nem tud megérkezni. Egyszer csak kopognak az ajtón, és a postás levelezőlapot tesz az asz­talomra. Gyermeki kíváncsiság­gal emelem fel, habzsolám a so­rokat, azonban megakadok a ki­fejezéseken. Képzelőerőm és következtetőképességem igény­bevételével igyekszem értelmét megtalálni zsolnai honfitársam irományának. Jó néhány nap elteltével még mindig emésztem a tartalmát, de már sarjadzik bennem a le­vélben rejtett szándék értelme­zése és a válasz. S míg így tűnődöm, rádöbbenek: a mai za­bolátlan politikai élet valamilyen csiszolatlan hősével van dol­gom. Talán nem tévedek a megál­lapításomban, ha figyelmesen rátekintek a lap külsejére: a gyászkeretbe foglalt, fejjel lefelé ragasztott bélyegre és a címzés­re gondolok. Úgy vélem, a honfi­társamat valami kizökkentettea kerékvágásból, hogy latba veti nyelvtani képességeit, és hozzá­lát a mondatszerkesztéshez. Lám, nem is olyan egyszerű do­log, ha tallózni akar a régmúlt­ban. Bizonyos rendkívül sajátos brosúrából veheti a ráutaláso­kat, fejtegetéseket a szomszé­dairól. Teljes jóakarattal közele­dik feléjük, és szép szavakkal fejezi ki magát a palánkon túli­akről. Szól a származásukról, csak egyről feledkezik meg (úgy tűnik, ez nincs a brosúrában): honnan származik ő, vagyis elődei. Elkalandozik Ázsiába, annak délebbi régióiba. Az évszázado­kat közlésének módján válto­gatja: hunokat, hunok Attiláját, majd a tatárokat emlegeti egy­végtében. Viszont ami a későbbi időkben történik, ki­hagyja. Megfeledkezik az ava­rokról és a nyomukba szegődő szláv őseiről, akik őket követve a Kárpát-medence felső felé­ben ölelték magukhoz az őslakó keltákat. Tehát jövevény szól a jövevényről. Megtorpan fejtege­téseiben, mert a történelmi is­meretekről az emlékezet meg­szakad, csupán az előző kifeje­zések ismétlődnek édes-kedve­sen. Ajánlom, a taglalt zsolnai le­vélhez logikusan lásson hozzá, különben értelemzavarba kerül, mivel olyan különleges grammati­kával íródott, hogy az egyszerű halandó csak az egyes szavakat értheti meg. Hogy ezen kinek kellene elgondolkodnia, pirul­nia? Az biztos, nem az olvasó­nak, sem a címzettnek; nem az én vizitkártyám! Úgy igaz, ez a levelezőlap írójának a gondja, aki hadilábon áll a saját anya­nyelvével. Az ilyennek milyen al­ternatív iskolát javasolnának?! RÉTI TALLO KÁLMÁN Szene Fradi! Van vigasz! Ha máshonnan nem is, de az Üllői úti zöld-fehér színek Ventur utcai (pozsonyi!) képviseletétől mindenképpen! A múlt szerdai egyenlet drasztikus végered­ményt mutatott ugyan, mégsem visszafordíthatatlan az elhanto­lás, hanem egy fájdalmas újjá­születés lehetőségét tapasztalta a göröngyös Kinizsi-időket is meg­élt uzgul-figyelő. (Tudják-e a mai Fradi-rajongók, hogy kedvenc csapatukat Rákosi keresztapa „anno" Kinizsire keresztelte?) Mik voltak tehát az 1:5-ös Ajax­dá-dá vigaszcsírái? Innen, az ezer­egy éjszakába sötétedő ezerna­pos örőmharsogás (úthengerek, szemfényvesztések, tutajok) félel­metes zaja mellől is meggyőződhettünk arról, hogy nem a kapanyél sült el Zürichben és Brüsszelben. Még az Orava márkájú tévét nézve is egyér­telmű volt, hogy egy óra játékide­ig a ferencvárosi srácok kikészí­tették a szupertulipánok idegeit. Bebizonyították, hogy (60 percig) klasszis szinten tudnak focizni. Si­mon, Lisztes, Nyilas, Hajdú és a többiek is úgy viselkedtek a pá­lyán, hogy az uzgul-szívű nézőnek sem kellett pironkodnia, mint a szánalmasan méla-béla Mészöly­bébik láttán. Voltak pillanatok (60 percig), amikor az ezernapos or­szág zsolnai kannibáljának fenye­getéseitől rémült uzgui gulyás-töl­telék is azt hihette: lehet még örö­me is egy zöld-fehér pályán. Nem kellene kétségbeesni. Van vigasz! Mert van fantázia és férfias ma­gatartás ebben a gárdában. És futballtehetség is! Lám, a finn testvér ott a didergős északon is megtanult focizni! Üllői úti csá­szárok, fővezérek, királyok, pénz­ügyminiszterek! Nem lenne érde­mes kimarkolni a dunsztos üvegből pár romló forintot és megfizetni valakit, aki ki tudná számítani, hogy mennyi erőnléti edzésre van szükségük ezeknek a csupaszív gyerekeknek ahhoz, hogy az utolsó harminc percet is bírják úgy, mint a tulipánosok? Men akkor már az is előfordul­hat, hogy az Üllői úti „kapanyél" lesz egyszer a legbiztosabb lövőfegyver. GÁLÁN GÉZA Pozsony Példamutató magatartás Ma, amikor elvakult nacionalis­ták uralják sok helyütt a „politi­kát", szinte csodaszámba ve­hető, ami Kassán történt: a refor­mátus egyházban vasárnap dél­előtt. Pedig csak presbiterválasz­tás volt. Már az is, hogy de. 10-től a szlovák reformátusok és a ma­gyarok (kálvinisták) együtt tartot­ták az istentiszteletet, említésre méltó a nacionalista uszítás „poli­tikáját" megvalósító „párturalmi rendszer" alatt. Varga Béla püs­pökhelyettes pedig két nyelven mondta el az imákat, olvasta fel a bibliarészleteket! Krisztus, a ke­reszténység igaz szellemében. Annyit azonban kiemelhetek: akik a krisztusi tanítás ellen van­nak, azok az anyanyelv használa­tát korlátozzák! Tulajdonképpen a keresztyénség, az istenhit ellen hadakoznak! (A gyöngébbek ked­véért ki is írom: istentagadó, ahogy üldözték a zsidókat, most üldözik a más nyelvű kereszté­nyeket és keresztyéneket is...) Azt, hogy lehet másképpen élni, azt a kassai reformátusok a kö­zös istentiszteletükkel, közös ­szlovák-magyar - énekléssel is bizonyították! Isten nagyobb dicsőségére. Elgondolkoztató té­nyek. Nem volt egyetlen ellenve­tés sem! Szinte éreztük, mi, re­formátusok, kéz a kézben, közös - szlovák-magyar - presbitéri­um alatt vágunk neki az előttünk álló IDŐ-nek. Varga Béla ezt szentbeszédében külön is ki­emelte. SZANYIJÓZSEF Kassa Cinikus elárusító A komáromi Nádor utcai vaske­reskedésben akartam a minap szöget vásárolni. Az elárusító, akitől öt kilót kértem, nagyon ud­variasnak tűnt, ám néhány perc­cel később módosítanom kellett véleményem róla, a szőke fiatal­ember ugyanis végtelenül cini­kusnak és arrogánsnak bizonyult. Egy leragasztott dobozt hozott ki a raktárból, mondván, 5 kiló 10 deka szöget tartalmaz. Kifizet­tem az árut, ám miközben a pénztárhoz vittem, úgy tűnt, nincs meg az öt kiló. Megjegyez­ném még, hogy a leragasztott do­bozon semmi nem volt feltüntet­ve. Udvariasan megkértem ezért az árust, hogy mérje le a dobozt előttem, illetve tartalmát mérje ki kisebb csomagokba. Kiderült, hogy alig volt több négy kilónál. Az addig udvariasan viselkedő fi­atalember ahelyett, hogy bocsá­natot kért volna, vagy arról pró­bált volna meggyőzni, nem szán­dékosan akart becsapni, hallatla­nul udvariatlan hangnemre vál­tott, és egész idő alatt csípős megjegyzéseket tett. Nem volt ott akkor erőm arra, hogy kiok­tassam, ez a hangnem nem való egy magára valamit is adó bolt­ba. Csupán arra kértem, hogy ne gúnyolódjon, és szívességét meg­köszönve távoztam a boltból. G.KÁROLYNÉ Komárom Érvényben van a nyelvtörvény? Az utóbbi időben nagyon sok szó esik a készülő (avagy már elkészült?) nyelvtör­vényről és a nyelvőrökről. Ami a jövőben alkalmazandó nyelvőrökkel kapcsolatban ér­dekes, az az, hogy erre bezzeg van a „mindenható" kormá­nyunknak pénze, de arra nincs, hogy a naponta ingázó dolgozóknak legalább részben megtérítse az utazással járó többletkiadást! Jómagam na­gyon is kíváncsi vagyok arra, hogy a nyelvőrök hogyan vég­zik majd munkájukat, azokra is büntetést rónak ki, akik nya­katekerve használják a szlo­vák, azaz államnyelvet? Mert az utóbbi esetben, ha valóban így lesz, biztos vagyok benne, hogy főleg a déli járásokban sok bevételre számíthatnak. Erre kézzelfogható példa az én esetem is. A minap kénytelen voltam ellátogatni a járási székhely egyik hivatalába. Örömömre éppen egyik jó ismerősöm szolgált a portán, aki egy személyben portás és infor­mátor is. E funkció ugyanis na­gyon fontos, mert az egyes osztályokat szinte havonta költöztetik az egyik irodából a másikba, esetleg egyik eme­letről a másikra, így az egy­szerű halandónak nem kell feleslegesen bolyongania a fo­lyosók labirintusaiban. Szá­momra mi sem volt természe­tesebb, mint hogy magyarul köszöntsem ismerősöm, aki­nek nemcsak szép magyar ne­ve van, hanem tősgyökeres magyar is. Milyen nagy volt azonban a megrökönyödé­sem, amikor szlovákul vála­szolt! Hogy milyen nyakatekert szlováksággal, azt talán kár is lenne idéznem. Erre én is át­váltottam az államnyelvre, de jó hangosan, mert a folyosó tele volt ügyes-bajos dolgaikat intézőkkel, és azt akartam, hogy mindenki hallhassa, is­merősöm milyen „jól" beszéli az államnyelvet; azt kívántam neki, hogy kenyéradói méltá­nyolják buzgóságát, és egy kis plusz júdáspénzzel jutalmaz­zák egyben gerinctelenségét is. Csak azt sajnáltam szí­vemből, hogy nincsenek még nyelvőrök, mert az ő válaszait meghallva bizonyára dupla bírságot róttak volna ki rá a szlovák nyelv megbecstelení­téséért. Ügyem elintézve (magya­rul!) bizony szomorú szívvel hagytam el a hivatal épületét, és ismerősömnek búcsúzásul kezet adva, nem felejtettem el neki megjegyezni, hogy ha már ennyire akar buzgólkodni, ak­kor legalább iratkozzon be szlováknyelv-tanfolyamra. Azt is megemlítettem neki, hogy szégyenlem magam őmiatta is, amiért júdáspénzért eladta nemzetiségét. NAGY ANDRÁS Szimő Kurtaszoknyás szüreti ünnepség Kéménden Hagyományőrző ünnepsé­get rendeztek szeptember 30-án Kéménden; megtartot­ták a kurtaszoknyás szüreti ünnepséget, amelyre meg­hívták a környező kurtaszok­nyás falvak, Kőhídgyarmat, Bény, Bart, Páld, Kisgyarmat és Kicsind lakóit, valamint a magyarországi Ecsed ésTápió­szecse folklór- és táncegyüt­teseit. A kéméndiek nagyon készültek, és igyekezetük nem volt hiábavaló. Szomba­ton reggel fél kilenctől gyüle­keztek a környező falvak és a vendéglátók népviseletbe öl­tözött résztvevői, hogy részt vegyenek a színpompás szü­reti felvonuláson. A szüreti felvonulás fél tízkor kezdődött, nem hiányoztak a parádés hintók, a mulatsá­gos Tökös kocsi, a szőlőcsősz, aki az egész fel­vonulást végigtrombitálta, és a cigányoknak beöltözött tré­facsinálók. A falu népe nagy szeretettel fogadta a szemet gyönyörködtető látványt, min­den kapuban megterített asz­tal állt, rajta bor, murci, pogá­csa, sütemény, üdítő. Szeren­csére az időjárás is kedvezett a szép rendezvénynek. A fel­vonulás pontban délben ért véget a futballpályán, ahol ínycsiklandozó gulyás várta a résztvevőket. Ebéd után a művelődési házban folytató­dott az ünnepség. A zsúfolá­sig megtelt nézőtéren min­den produkciót vastaps foga­dott. A kultúrműsort pedig táncmulatság zárta. A jól si­került rendezvény, a hagyo­mányőrzés példáját érdemes volna másutt is követni. JUHÁSZ IRÉN Kőhídgyarmat Különös olvasnivaló Nem titok, hogy az egyszerű vásárló-közlegé­nyek nem voltak elragadtatva, amikor bevezet­ték az üzletekben a pénztárgépet. Nos, az első hetek, hónapok tanulsága vegyes. Jól kifundál­ta ezt a mi urunk, az adóhivatal, hogy saját el­lenőrző munkáját könnyebbé tegye, a vásárló­nak pedig tiszta képet nyújtson a számlák ré­vén. Mindenesetre szórakoztató dolog ezeket a számlákat összegyűjteni és böngészni. Főleg azokat érdemes szemrevételezni, amelyeket az élelmiszerüzletekben kapnak a vásárlók. Ha új­ságra már lassan nem is lesz pénzünk, ezek a cetlik tanulságos olvasmányokként szolgálnak. Milyen sokfélék! Némelyik pénztárgépcetli vé­gén megköszönik a vásárlást. Egy másik fajta feltünteti a pénztárosnő nevét. Olyannal még nem találkoztam, amelyiken ez is, az is olvasha­tó. Viszont olyannal igen, amelyik végén semmi egyéb felirat nem volt. Az ember eltűnődhet azon, hogy miért van az: az egyik üzletben a cet­lin jól kivehető, hogy az adót is beleszámítják a végösszegbe, a másik boltban ez az információ hiányzik. Az elmúlt időszakban megpróbáltunk hozzászokni e cetlikhez, már ahol kézhez kap­juk, hiszen olyan esettel is találkoztam, ahol a pénztárosnő beidegzett mozdulattal egyenesen a szemétkosarat vette célba a gépből kijövő fec­nivel. GYŐRI SAROLTA Szepsi

Next

/
Oldalképek
Tartalom