Új Szó, 1995. október (48. évfolyam, 227-252. szám)

1995-10-04 / 229. szám, szerda

1995. október 4. POLITIKAI HIRDETES ÚJ SZ

Ó JJ BALOLDALI HÍRMONDÓ REFLEXIÓ EGY JUBILEU

M MARGÓJARA Tolerancia, bizalom, demokrácia Szlovákia ezer nappal ezelőtt lépett a nemzetközi együttműködés és békés versengés színterére, mint új állam. Voltak, akik 1993. január elsejét örömmel, mások ellenállással, sokan félelemmel és nem kevesen egykedvűséggel fogadták. Az évfordulót színpompás, látványos rendezvénysorozattal köszöntötték. A elragadtatás hangulatának, a felfokozott mámornak az árnyékában azon tűnődöm: vajon mi lett az új államban a magyar nemzeti kisebbség elvárásaival, vajon sikerült-e haladást.elérni a társadalmi megbékélés ügyében? A válasz a kérdésekre nem egyértelmű, nagyon is összetett. Sajnos inkább csak a reménybe kell kapaszkodni, kételyektől és szorongásoktól kísérve. Bizony Dél-Szlovákia polgárai közül nagyon sokan őszintén féltik a demokráciát, a gazdasági fejlődést, a szociális vívmányokat, nyugtalanítja őket a munkanélküliség, a nemzetiségi súrlódás, kiábrándítja a felesleges csatározás és a vég nélküli politikai pingpongozás. Az 1995-ös évet a tolerancia évének nyilvánították. De úgy tűnik, hogy a második évezred végi zaklatottság hullámverése, és főleg az utóbbi évekre jellemző konfliktusok, gyűlölködések, gyalázkodások elhatalmasodása nem nagyon veszít erejéből. Valamikor Voltaire a toleranciát az emberi esendőség elismerésének eredményeként jellemezte. Ez felhívás volt az intellektuális szerénységre és arra a beismerésre, hogy másoknak is lehet igazuk, hogy én is tévedhetek, és már tévedtem is néhányszor. Ma ilyen szellemben toleránsnak lenni nem divat, sot oly ritka jelenség, mint a fehér holló. Ma Szlovákia a megbékélést igényli. De az igazi megbékélés csupán a tolerancia alapelveire épülhet. Egyszerűen el kell ismerni, hogy nincs tévedhetetlenség. Még a többség szavazata sem lehet az igazság biztosítéka. Ezért egyetlen igazság nevében sem lehet senkit a saját állásfoglalásához ragaszkodó jogától megfosztani. Ne feledjük, ezt a múltban már tapasztalhattuk, a diktátori hajlam is az egyedüli igazság letételményesének szerepében tetszelegve éri el, hogy annak megtestesítője csak saját magával törődve olyan emberekkel: talpnyalókkal, váilveregetőkkel, szolgalelkű konjuktúralovagokkal vegye körül magát, akik csak dicsérik, dicsfénnyel övezik. És ugye ha valaki naponta hallja, hogy mennyire zseniális, tévedhetetlen - maga is könnyen elhiszi. A toleranciával együttjáró demokratikus politika tisztességes embereket Igényel, nem önímádó uralkodókat, akiket szekértolók és szájhősök hada vesz körül. Megmásíthatatlan történelmi tény, hogy a szlovákok és a magyarok Dél-Szlovákiában együtt élnek. Erről nem lehet vitatkozni, ez a kiindulás alapja. Az együttélés egymás iránti kötődést is jelent. Fábry Zoltán - több évtizeddel ezelőtt fogalmazta meg a következő időálló gondolatot: „Egymásra vagyunk utalva, de az igazi összekötő kapocs - a belső kohézió -, az hiányzik. Ennek csak egy magyarázata lehet: a közösség emberi vonatkozásainak elégtelensége, a humánum potenciális ereiének elhanyagolása és elhanyagoltsága. Emberség nélkül semmi sincs." Igen, az emberek, szlovákok, magyarok, ukránok, ruszinok, lengyelek, németek - egymásra vannak utalva. Miközben az önbecsülés a másság respektálását, a más nyelven beszélő, másként vélekedő iránti tiszteletet feltételezi. Csak erre épülhet a kölcsönös bizalom, melynek erőt ad az előítéletektől mentes dialógus, a véleménycsere. A tisztességes, korrekt párbeszéd hívei és pártolói vagyunk: egyenrangú partnerként, egyenrangú állampolgárként, aki állampolgári jogait természetes kisebbségi közösségéhez kötődve, s Jórészt azon belül kívánja gyakorolni. Tudnunk kell, hogy a kölcsönös bizalom, történelmi korok és korszakok tehertételeitől nehezen szabadulva, roppant törékeny. Sok minden múlik a megfelelő hangnem megtalálásán, még a hangsúlyok kirakásán is. Önmagáért beszélve tanúskodik erről a szlovákiai magyar pedagógusoknak az a kezdeményezése, mely a szlovák nyelv oktatásának módszertani tökéletesítését szorgalmazza. Az alternatív oktatás bevezetése ellen joggal tiltakozó pedagógusoknak az a nemrégi tanácskozása, mely a szlovák nyelvnek, mint tantárgynak az oktatását szolgáló alternatívával állt elő, a felsőbb szerveket sem hagyhatja közömbösen. S hatása alighanem érződik a megértésre hajló szlovákok magatartásán, akik végül is a hangulatkeltésből ki tudják érezni a magyar oktatásügy felszámolására irányuló szándékot, elválasztva azt az anyanyelvi tudásszerzés pótolhatatlanságának elszánt védelrnezésétől. Ha látják a szlovák nyelv minél jobb elsajátítására irányuló igyekezetet. A közvélemény feltehetően keveset tud arról, hogy a baloldal délszlovákiai hívei kezdettől fogva a magyar pedagógusok említett nyelvoktatási útkeresésének pártfogói között voltak és lesznek ezután is. Főként most, amikor újabban az a vád fogalmazódik meg, hogy a délszlovákiai képviselő-testületek összetétele veszélyezteti úgymond az államérdeket tiszteletben tartó oktatásügyet. A mi baloldali képviselőink, akik több százan fáradoznak a dél-szlovákiai falvak és városkák mindennapi gondjainak orvoslásán, más pártokhoz tartozó társaikkal, magyarokkal és szlovákokkal együtt igazolják majd, hogy a vád alaptalan. Ebben a szellemben kíván a Magyar Baloldali Szekció hozzájárulni az új állam alapjainak megszilárdításához, a közös teendők ellátásához. Célunk nem a felforgatás, bomlasztás, elégedetlenség és társadalmi zűrzavar előidézése, hanem a fellendülés - mindnyájunk javára. Meggyőződésünk, hogy a ránk váró változások bonyolultsága történelmi és egyenlő esélyt biztosít a programok és elképzelések korrekt versengése számára, tekintet nélkül arra, mely politikai párt műhelyéből származnak, S eközben újabb hasonlóságokat, azonos jegyeket találunk egymásban. Mert összeköt bennünket egy bizonyára még szokatlan tényező saját magunknak kell a döntést meghozni. PAUUCKÝ PÉTER Egyenrangú partnerek akarunk lenni A Balodali Hírmondóból értesülhettünk, hogy a Demokratikus Baloldal Pártján belül alakulóban van a magyar szekció. Péter Sándor vállalkozóval, a DBP tagjával beszélgetünk erről a kezdeményezésről. • Ön mint vállalkozó és a baloldalipárt tagja miben látja a magyar szekció megalakulásának jelentőségét? - Nagyon fontosnak tartom egy ilyen szekció létrejöttét, bár egy kissé megkésettnek érzem ennek a lépésnek a megtételét. A DBP ugyan megalakulásától kezdve deklarálta, hogy saját, önmaga kialakította nemzetiségpolitikai irányvonalat kíván követni, de igazában megrekedt az elvek kinyilatkoztatásánál. Emiészem, hogy már az eperjesi kongresszuson 1990-ben, ahol megpróbálta körvonalazni nemzetiségpolitikai felfogását, mekkora vitákat váltott ki ez a téma. Akkor, megegyezés hiányában, a nemzetiségi kérdésekkel foglalkozó munkabizottság még az az utolsó éjjel is összeült, hogy megpróbáljon valamiféle közös hangot találni, mivel a magyar küldöttek készek voltak távozni, ha a programtervezetben nem tisztázódik a baloldali pártnak a nemzetiségi kisebbségek iránti viszonya. A DBP fennállása óta igyekezett a józanság szellemében csatlakozni a kisebbségellenes szélsőségek visszafogásához, de napi politikájában, érzésem szerint sajnos túlontúl engedett a különféle taktikai megfontolásoknak. Ezért már 1993-ban felvetődött a kérdés, hogy amenyiben a DBP nem képviseli kellő súllyal és következetességgel a nemzetiségi érdekeinket, akkor önálló magyar baloldali pártot kellene alakítani. • Végül mégis mások láttak neki egy ilyen párt megalakításának. A DBP-n belül miért kerekedett felül a szekció gondolata? - Roppant kényes és felelősségteljes dolog ez irányban a döntés, mivel sok szempontot kell figyelembe venni. így többek között az osztódásnak a baloldal erejére kiható bizonytalan következményeit, a jövőbeni magyar balodali párt és a DBP közötti kapcsolatok alakulását, a magyar politikai pártok közötti viszonyt. • Vagy/s gondolni kell arra, hogy az elengedhetetlenül szövetségesekre utalt új párt nehogy elszigeteltségbe kerüljön. - Pontosan erről van szó. S ráadásul nem lényegtelenek a szervezési, illetve pénzügyi és egyéb gondok sem. S mindezekkel együtt számot kell vetni azzal, hogy bár Dél-Szlovákiában a balodali elkötelezettségnek mélyek a gyökerei, az emberek ódzkodnak a pártkeretek közötti nyílt balodali politizálástól. • Netalán nem arra emlékeztet a helyzet, hogy a balodali értékekhez vonzódó emberek szeretnének eleve egy életerős magyar baloldali pártot látni a politikai színtéren, s akkor nem lennének szűkkebiűek a támogatásban? - Azt hiszem, eléggé találó az ilyesfajta helyzetérzékelés. Mindenesetre a késztetés, hogy a délszlovákiai magyar közegben meglevő önálló baloldali erőforrásnak végül is rá kell ébrednie önértéktudatára, akkor kezdett jelenkezni, amikor kiderült hogy a balodali érzelmű és beállítottságú magyarok egyszer csak képviselet nélkül maradtak. • Vagy/s a magyarok kikerültek a pártvezetésből. - A dél-szlovákiai politikai színtéren űr támadt, mely betöltésre várt. Erre a helyzetre éreztek rá mások is, baloldali köntösben fellépve, amiről még nem tudni, hogy mi is rejtőzik mögötte. A mi szekciónk mindenesetre nem kívánja csak úgy otthagyni az öt év alatt nehezen kitaposott ösvényt. Hisz azon haladva, társaink a szó szoros értelmében állták a sarat, amelyből az elmúlt években mások jóvoltából jócskán fröcskölődött rájuk is. Embereink igazolták a balolal létjogosultságát, megbecsülést szereztek a türelmes, a támadásoktól távolmaradó, az aprómunkát vállaló balodali politizálásnak. Meggyőződésem, hogy ez hosszabb távon biztosabb társadalmi-politikai tőke, mint valamiféle ugyancsak hirtelen jött, megvilágosodásszerű pártalakítási igyekezet. • Ön személy szerint miként látja a megalakuló szekció helyzetét és jövőjét? - Amennyiben a DBP teljesíti azokat a feltételeket, amelyek a kisebbségi létérdekek védelmezésének igényéből fakadnak, ha a szekció programját elfogadva egyenrangú partnerként kezel majd bennünket, számolva azzal is, hogy idővel a baloldali szekció egy önálló arculatú magyar párttá alakul, akkor egyértelműen támogatom és üdvözlöm a szekció piegalakítását. Amennyiben azonban ez is csak egy formális, papíron megfogalmazott lehetőség marad, akkor ez rendkívül káros lesz a magyar balodaliság talpraállása, megizmosodása szempontjából. • Tehát... - A lecke fel van adva. A DBP vezérkarán múlik, hogy miként alakul a magyar szekció jövője. Mert mi az említett ösvényünkhöz ragaszkodunk. S alighanem elindulunk rajta magunkra maradva is, még ha az előrehaladás a vártnál viszontagságosabb lesz is. (pa) A gumibot pihent... Kérjük a tisztelt olvasókat, hogy a Baloldali Hírmondóval kapcsolatos észrevételeiket és oda szánt írásaikat a következő címre küldjék: Paulický Péter, OV SDL, Námestie Slobody 1203 929 01 Dunajská Streda A rendőröknek is köszönetet mondtak a pódiumról a szakszervezetek által rendezett két héttel ezelőtti országos tüntetés végeztével. Minthogy nekik is részük volt a munkavállalók tűréshatárára figyelmeztető tiltakozás fegyelmezett lefolyásában. A rendőrök szinte elvegyültek a tömegben, jelenlétüket csak az egyenruha jelezte. Lehet, hogy lélekben ők maguk is rokonszenveztek az elhangzott követelésekkel. Még akkor is, ha ők bizonyára viteldíjkedvezményt élvezve utaznak munkahelyükre. Az 1989-es állapotokhoz képest egyharmadával csökkent életszínvonal - ahogy ezt a politikusok a televízió képernyőjén is beismerték - minden munkavállalót érint. Támadástól nem azok részéről kellett tartani, akiknek a derékszíján ott lógott a gumibot. Eleve számítani lehetett a kormánypárti sajtó szakszervezetellenes kirohanásaival. A fejlemények azonban igazán felülmúltak minden várakozást. Az elsők között szólalt meg a liberális szellemiségű, a Klaus-kormányhoz közelálló rangos csehországi Lidové noviny szlovákiai kommentátora a laphoz méltatlan, már-már útszéli fordulatokhoz is folyamodva. így Alojz Engliš szakszervezeti elnök úgymond jóltápláltságát is gúny tárgyává tette oly módon, hogy megkérdőjelezze vele a nadrágszíjösszehúzás miatti zúgolodás hitelét. S itt kezdődhet a csodálkozás! Szinte szó szerint tollhegyre tűzte ugyanezt a Slovenská republika munkatársa is. S mindkét lap reagálásában találkozik a szakszervezetek afféle „kommunista fertőzöttségének" ecseteiése. Az olvasó, aki netán a tüntetésen is részt vett, talán szintén szabadjára engedhetné a sorok közötti és a szavak mögötti indítékokat kereső kurázsiját. S alighanem arra kellene gondolnia, hogy populizmus ide, liberalizmus oda, a hatalom számára igencsak kényelmetlen lehet egy s más, amit a tüntetés jelzett. Nemcsak kifejezetten az alacsony bérek miatti felháborodás kifejezésre juttatása, ha nem például a privatizálás eredményeinek „átvilágítása". Mert a munkások és alkalmazottak közvetlen tapasztalatai mintha arról tanúskodnának, hogy számtalan új tulajdonba kerúlt vállalat rosszabb irányítással, nagyobb erőpocsékolással és alacsonyabb hatásfokkal működik, mint a pártállam idején. S a valóság feltárása igencsak messzire menő kellemetlenséggel járhatna a kormányzatok számára. Fegyelmezett és megfontoltságról tanúskodó volt a túntető tömeg. Alighanem megtapsolt volna egy magyar nevű és érezhetően magyar kiejtésű szónokot is. Mert a tüntetők között ott voltak azok a csallóközi magyar ingázók is, akiket kiváltképp sújt a viteldíjkedvezmények megszűnése. Ott voltak velük családtagjaik is, akik ahhoz a több mint kétszáz ezres sereghez tartoznak, melyet a mezőgazdaság szétzilálódása megfosztott munkalehetőségétől és jövedelmétől. Vajon mennyien lehetnek köztük a dél-szlovákiai magyarok? Otthonaikba hazatérve lehet, hogy a tüntetők közül sokan, akik nemcsak a hivatalos rádióadásokat hallgatják és televízióműsorokat nézik, még visszagondoltak a rendőrökre. A hírek között szerepelt ugyanis egy olasz lapban megjelent észrevétel, mely a nagyipar és a szlovák kormány közötti szálak összefonódására figyelmeztetett. Nos ez oda vezethet, hogy a hatalom a rendőröknek nem nagyon engedélyez majd békés sétáiást a tüntetők között, hanem, ha parancsot kapnak rá, akár a saját testvéreiket sem kímélik meg az ütlegeléstől. S ha csak attól. (boe) (Le Monde Diplomatique) Baloldali Hírmondó A baloldali gondolkodásmód és értékrend fóruma Felelős szerkesztő: PAULICKÝ PÉTER